Homo politicus

(közéleti reflexió a reménytelenség sorozatból)


A politizáló ember most menekül a politikától. Amikor elkezdtünk a Galamusba írni, tudtuk, hogy nem az lesz nehéz, hogy témákat találjunk, abból van elég. Tudtuk, hogy a napi közéleti reflexiók műfaja kiapadhatatlan, sőt a választások közeledtével a bornírt mellébeszélésekből, a gátlástalan cinizmusból és a szimpla hazugságokból a szokásosnál is több lepi el a közéletet, ezért a tisztázó, józan mondatokból hiány van. Nehézséget nekem ma már az okoz, hogy nyitva tartsam a szemem, hogy figyeljem a politikai híreket, hogy átlapozzam a napi sajtót, hogy mások okos és kevésbé okos értelmezéseit olvassam. Kezd nagyon nem érdekelni ez a politika, kezdek alkalmatlanná válni a közéleti reflexiók készítésére. Miközben én is tudom, hogy ezek a közéleti kérdések és ezek a közszereplők jelentős hatással vannak jövőnkre, meghatározzák környezetünk jelentős részeit. Jobbára, úgy tűnik, hosszú távon is romlást, silányulást hoznak.

Unom a józan számításból vágányokat átállító vállalkozókat, unom az új megrendelőket kereső értelmiségieket, akik képesek hirtelen demokratának látni a korábban démonizált alakokat, a sértetteket és a látványosan csalódottakat. Unom a félelmeket is. Számomra április 11-e a költészet napja, elolvasok majd egy József Attila verset, aztán persze elmegyek szavazni. És nagyon örülök, hogy legnagyobb gyermekem sem szavazó állampolgár még. Mert tudnék válaszolni ugyan a "na akkor most kire" kérdésre, de számos bizonytalansággal telve. Talán éppen miattuk, a ma még nem politizálók miatt mégis érdemes néhány kérdésről beszélni, érdemes részt venni a közéletben, érdemes megérteni a körülöttünk zajló eseményeket és ezzel talán elgondolkodtatni másokat. Az előttünk álló néhány hét nem kedvez a gondolatnak, a politikai kultúra legrosszabb oldalai árasztanak el.

Ezért nálam a politikai kampány elleni védekezés extrém formákat öltött: a szórólapok már a krumplipucolásig sem jutnak el, a kuka vészesen közel van a postaládához. A külvilág elleni védekezés egy másik eszköze a tömegközlekedési eszközön való olvasás, nehogy valami politikai óriásplakátra kelljen ránézni. Vagy a zenehallgatás, nehogy valamely utastárs politizálgatásának legyek fültanúja. A gyakran hallgatott Quimby Homo defektusa most mégis közéleti értelmet kapott. Nem a szöveg szerzője tehet róla, elnézést a rajongóktól is!


tomtom.hu

Innen nézve üres és silány
Makogó mirelit Isten figyel
Macskáknak játszik Honky-tonk zongorán
Egy skizoid Mikiegér, mer' ő látni égi jel

Sebesült szárnyak a műtasztalon
A bokorban zombiálom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyűlölni tanul

Egymásnak feszül megannyi akarat
A vágytól kataton görcsben zihál
Sáros a nyelvem vér és salak
Az ólom Napóleonon bosszút áll


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!