rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 8.

A KSH adatszépítéséről, Matolcsy tündérországáról és IMF-tárgyalásokról látszatáról
Mellár Tamás közgazdász


Bolgár György:
- Ön korábban a Központi Statisztikai Hivatal elnöke is volt. Ezt most azért említem, mert ma megjelent a KSH jelentése arról, hogy 0,7 százalékkal csökkent a GDP 2012. I. negyedévében. Ez volt a cím. És – mondjuk így – nem teljesen fedi a valóságot. Ezt már több gazdasági online újság is fölfedezte és szóvá tette, hogy tudniillik a lényeges adatot kifelejtették nemhogy a címből, de még talán magából az anyagból is. Miért van ez? Az Ön idejéből ilyenre én nem emlékszem.

Mellár Tamás: - Ez egyébként valóban így van, hiszen a megfelelő tájékoztatást mindig úgy kell megtenni, hogy az adatot felhasználók hiteles információkat kapjanak. És természetesen mindig a megfelelő bontásban kell ezeket közölni. A GDP-számításnál az egy alapvető dolog, a negyedéves számoknál, hogy mindig az előző esztendő azonos negyedévéhez képest vizsgálják. Mert ugye ez alapvetően inkább éves szám, s természetesen itt az összehasonlítás kedvéért a tisztított adatokat kell mindenképpen összevetni, tehát a szezonális vagy a naptári hatásokkal megtisztítottat. Egyébként érdekes módon az előzetes közlésben ezt így is tették, és akkor se nagyon sokat beszéltünk róla. De akkor az a szám, amelyik valóban releváns volt, másfél százalékos csökkenést mutatott és jelentett, és most is úgy lehet körülbelül venni, hogy olyan 1,4 százalék a tényleges csökkenés.

- Az előző év hasonló negyedévéhez viszonyítva.

- Igen.

- Míg az előző negyedévhez, tehát a múlt év utolsó negyedéhez viszonyítva 1,2 százalékkal csökkent a GDP. Ha ezekkel a szezonális és naptári hatásokkal kiigazítjuk, korrigáljuk az adatot, ehhez képest az ennél kedvezőbbnek látszó 0,7-et említi a KSH a címében, hát ez kicsit a régi, mondjuk a rendszerváltás előtti időkre emlékezteti az embert. És ez nem szül túlságosan jó vért, hiszen a gazdasági szakértők átlátnak a szitán, meg is mondják, hogy ez nem teljesen így van, és mintha fényeznék az egyébként nem túl szép valóságot.

- Igen, ennek tényleg semmi értelme nincsen, ahogy egyébként a korábbi időszakban annak se volt értelme, amikor például az államháztartási hiány elszámolásnál bizonyos tételeket kihagytak. És akkor ugye a gyorsbecsléseknél viszonylag kedvező, csak három-négy százalékos hiányszám jött, ugyanakkor viszont az MNB elég akkurátusan elmondta, hogy valójában a hiány ennél sokkal magasabb, tehát a szakértők úgyis tudták, a szomszéd Mari nénit pedig úgyse érdekelte ez az adat, mert ő nem tudott vele mit kezdeni. És aztán a későbbiekben úgyis vissza kellett korrigálni ezeket a számokat, tehát nyilvánvalóvá vált egyébként, hogy tulajdonképpen senkit nem sikerült becsapni, cserébe viszont a hitelességet csökkentették vele.

- Ön mit olvas ki ezekből az adatokból, a legfrissebb adatokból, illetve az ipari termelés és a külkereskedelmi forgalom csökkenéséből?

- Én egyértelműen azt olvasom ki, amiről már szó is volt, hogy a magyar gazdaságban a gazdasági növekedési pályára való ráállás enyhén szólva sem sikerült, és amit mi számoltunk is, hogy a potenciális növekedési pálya valahol nulla és egy százalék között van, ez nagyjából visszaigazolódik, hogy amikor nem lehet keresletet ösztönözni, akkor még rosszabb a helyzet. És ebből következően egy olyan mínusz egy százalék körüli teljesítmény várható ebben az esztendőben. Ezek az adatok mind nagyjából ezt támasztják alá. Itt az a kormány várakozása, hogy az ipari termelés nem fog csökkenni, azért, mert a Mercedes-gyár beindult. Ez összességében nem jött be, mert a Mercedes-gyár ugye egyetlenegy, bár nagyon jelentős és masszív beruházása már üzembe állt, de ugyanakkor viszont az év elején nagyon sok üzem bezárt, illetve csökkentette a termelését.

- Én azt csodálom, hogy amikor a gazdasági szakértők említik ezt a Mercedes-hatást, ami kétségtelenül létezik, nem említik az ugyanebben az időszakban a legalább akkora termelési értéket produkáló Nokia bezárását. Azt miért nem veszi figyelembe?

- Ahol kétezer-kétszáz embernek mondtak föl.

- Igen, és ez óriási termelési érték. A Nokia nagyon sokkal járult hozzá a magyar GDP-hez, és ha ők elviszik a termelés egy részét, mert itt bezárnak, az komoly veszteség a magyar össztermelésnek.

- Igen, ez teljesen egyértelmű, és ez a 3,1 százalékos ipari termeléscsökkenés igen jelentős. És ez aztán maga után hozza azt is, hogy így az exportteljesítmény is csökken, miután az export túlnyomó többsége gépipari export. Tehát ez nyilvánvalóan egy nehezebb helyzetet idéz elő. Ugye most kezd az valósággá válni, amiről én is, meg gondolom más kollégák is, elég sokat beszéltek már, hogy az elmúlt két esztendőben nem történtek komoly lépések annak érdekében, hogy a hazai tulajdontöbbségű vállalkozások elindulhassanak egy fölmenő pályán. Tehát a pénzügyi versenyképességüket, a tőkefejlődésüket valamilyen módon elő kellene segíteni, növelni, hogy itt beruházások lehessenek, hogy piacra léphessenek, vagy exportot tudjanak termelni. A külföldi tulajdontöbbségű vállalkozásokat pedig elbizonytalanította a kormány a megelőző két esztendőben a visszamenőleges adókkal, a különadókkal és egyéb más előírásokkal, és ebből következően nincs ma semmi olyan szektor, amelyik vivő ágazat lehetne. És sajnálatos módon a világgazdasági válság is tovább tart, de egyébként ezt is előre lehetett látni, hogy itt egy hosszú, elhúzódó válság jön. Maga a világgazdasági, aztán az európai része is, hiszen hogy a görögökkel mi van, az itt van nagyon közel előttünk.

- És sokan jósolták már azt is, hogy a spanyolokkal is baj lesz. Vagyis senki nem mondta azt, hogy itt valami könnyű és gyors kilábalás lesz, már egy éve látni lehet, hogy nem.

- A hazai gazdaságra és a belső piacok élénkítésére, egy tényleges munkahelyteremtésre lehetett volna vagy kellett volna koncentrálni, és akkor azt gondolom, hogy ez most nem jelentene ilyen traumát nekünk, ahogy például most a lengyeleknek nem jelent ez ekkora traumát.

- Kiszámíthatóbb és céltudatosabb gazdaságpolitikával nyilván a veszteségeket is mérsékelni lehetett volna. De nem mindenki olyan pesszimista, mint Ön. itt van például Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, aki a CNN-nek nyilatkozott, nagy karriert is futott be ez a nyilatkozat az elmúlt fél napban az internetes portálokon, és többek között azt mondta, hogy a magyar gazdaság egy tündérmese, és a magyar példa egy éven belül sikeres lesz és komoly eredményeket fog hozni. Van erre esély?

- Ezzel egyébként én alapvetően egyetértek, ez valóban egy tündérmese, amit Matolcsy miniszter úr elmondott. Ugye ő 2010-ben azt mondta, hogy a magyar gazdaság számára a négy-hétszázalékos gazdasági növekedés reális cél lehet, akkor, amikor egyébként egy sokkal kedvezőbb helyzetben mi azt mutattuk ki – akkor még a Századvégnél dolgoztam –, hogy olyan két-, két és fél százalékos a potenciális kibocsátási pálya. Most ennél sokkal rosszabb a helyzet, tehát én azt gondolom, hogy a semmiből nem lehet gazdasági növekedést elérni. Ha a gazdasági növekedésnek nincsenek meg a keresleti és a kínálati feltételei – márpedig ma Magyarországon nincsenek meg –, akkor ezt egyik pillanatról a másikra nem lehet megteremteni, tehát a tőkeállományt nem lehet bővíteni két nap alatt, a technikai színvonalat nem lehet három hét alatt megemelni. Nagyon jó esetben, ha most egy hatalmas nagy változás indulna be a gazdaságpolitikában, és valóban egy jó irányú gazdaságpolitika lenne egy év múlva, akkor is csak azt lehetne elérni, hogy a negatívban lévő gazdasági növekedés pozitívra forduljon át. Tehát egy százalék körüli gazdasági növekedést lehetne elérni, de ennél semmiképpen sem jelentősebbet és magasabbat, és csak kitartó munkával, két-három év alatt lehetne egy két-három százalékos pályát megcélozni.

- Azt hogyan értékeli, hogy ebben az IMF-hiteltárgyalási dologban sincsen előrelépés? Pontosabban egyet előrelépnek, egyet hátra, aztán megint egyet hátra, akkor vissza egyet előre, Matolcsy György benyújtja a jegybanktörvény-módosítást két hete, utána a következő nap Varga Mihály hiteltárgyalásokért felelős miniszter azt mondja, hogy ezt inkább ne tárgyalja meg mégse a parlament. Miközben mindenki tudja, az átlag újságolvasó is, hogy nem lesz az úgy jó, ahogy a kormány akarja a jegybanktörvényt módosítani, mert mindenki mondja, az illetékesek, az Európai Központi Bank és a többiek is, hogy ez nem elég. Milyen játék ez, Ön belelát valamennyire, hogy mit akar ezzel a kormány?

- Én már hónapokkal ezelőtt mondtam, hogy megítélésem szerint a kormány nem akar valójában megegyezést az IMF-fel, mert ez számára kötöttségeket jelentene, hanem csak a tárgyalás látszatát akarja fönntartani, ami többé-kevésbé megnyugtatja a piacokat is. Így tulajdonképpen át tud lavírozni, és abban bízik egyébként, amit Matolcsy miniszter úr is mondott, hogy jövőre már egyrészt nem lesz világgazdasági válság, a magyar gazdaság meg fog erősödni, és akkor már erre nem is lesz szükség. Egyébként nagyon könnyen lehet látni, hogy a magyar kormány lépései hogyan fognak következni, csak a forint árfolyamát kell nézni. Ha a forint jelentősen gyengül, akkor a kormány sokkal engedékenyebb lépéseket tesz, ha a forint erősödik, akkor rögtön elkezd bekeményíteni. Ugye jól lehetett látni, hogy Varga Mihálynak ez a kérése akkor történt, amikor olyan háromszáztíz forintnyi szintre emelkedett a forint árfolyama.

- Vagy közelített afelé, igen.

- És egyébként, ha most háromszáz alá fog menni, akkor újból nem lesz annyira sürgős a tárgyalás.

- Úgy érzi, hogy a recesszió ellenére, annak ellenére, hogy a magyar gazdaság zsugorodik, hogy nagy a bizonytalanság körülöttünk, és hogy Európában is változatlan a helyzet, nem látszik még, hogy mikor és hogyan lehetne a válságból kilábalni, továbbra is kockáztatják azt a helyzetet, hogy nincs mögöttünk IMF-hitel, és drágán kell finanszíroznunk magunkat? Nem számít ez sem?

- Én úgy látom, hogy itt tulajdonképpen van egy hibás helyzetértékelés is. Tehát a magyar kormány azt gondolja, hogy az Európai Uniótól és a nyugati világtól minél távolabb kell tartani magunkat, mert az válságos helyzetben van, de mi egy másfajta gazdaságpolitikával és egy másfajta orientációval ebből az egészből ki tudunk maradni, és ki is akarunk maradni. Tehát most csak azt kell taktikailag kitalálni, hogy ezeket az erős kötődéseket, amelyek még megvannak, hogyan tudjuk elszakítani, és hogyan tudunk helyette újabb keleti kötődéseket kiépíteni. De azt gondolom, hogy alapvetően megalapozatlan ez a fajta elképzelés.

- Szóval illúzió Kínával meg Szaúd-Arábiával helyettesíteni az Európai Uniót és Németországot?

- Természetesen, hiszen itt arról van szó, hogy van egy olyan belső gazdaságunk is, amelyik hozzászokott azokhoz a javakhoz és azokhoz a technikai-technológiai szintekhez, amelyet alkalmazni, használni akar. Itt tulajdonképpen nem lehet rövidtávon másfajta orientációra átállni, azért sem, mert a fejlődés centruma tulajdonképpen – bármennyire is változóban lesz majd a későbbiekben – a mi számunkra mindenképpen Európa. És az Európai Unió addig, ameddig Németország ezt irányítani és vezetni tudja azzal a hatalmas versenyképességével, és nagy potenciáljával, azt gondolom, hogy meghatározó jelentőségű lehet. És Magyarország számára is, tehát számunkra egyértelmű, hogy Németország felé és az unió felé kellene igazodni, egyébként csak veszteségeink lesznek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái