Barátok közt, jó kedvvel



Már a kedélyeskedő felütésből gyanítható volt, hogy az ügyészi hallgatóság előtt mondott kormányfői beszédhez hasonlót az idősebbek már hallhattak. Az előző időszak totális degradálása, az ellenséges környezet (jelenleg Európa), a rendteremtés határozottsága, a vita önigazoló emlegetése, amely nem akadályozhatja a cselekvést; ezekből az elemekből bármelyik nem demokráciában képezhető értelmesnek látszó beszéd. Az ügyészi hallgatóság többsége nyilván nagy örömmel konstatálhatta, hogy 2010-ig egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben sem rend nem volt, sem jogállam, bűnösök grasszáltak az utcán és politikai befolyásoktól volt hangos az igazságszolgáltatás. Nyilván nagy taps követte azokat a gondolatokat is, hogy a láthatatlan alkotmány csak bizonytalanságot szült, nyilván, mert a jogalkalmazók képtelenek voltak ezt elvszerűen használni. A születőben levő magyar nemzeti középosztály ökle, a becsületes magyar ügyészség hű szövetségese a nemzet vezető erejét megtestesítő kormányzatnak. Így is mondhatta volna.

Európa gyenge, de minket a józan ész vezérel, ami megköveteli, hogy keményen büntessünk, helyreállítsuk a rendet, és úgy alakítsuk át a közjogi berendezkedést, hogy ne lehessen felismerni benne a gyenge jogállamot. A józan ész általában olyan, mint a vita, akkor hivatkoznak rá erősen politikai beszédekben, ha nem látszik a cselekvésben. Egy bezárkózó, az európai alkotmányos értékekkel szembenálló, illúziókkal terhelt ország képe lenne kiolvasható ebből az eseményből, de ebben nincs újdonság. (Meg kérdés, hogy érdemes-e ilyen beszédeket olvasni.)

„Az Önök vállát óriási felelősség nyomja. Megvédik a magyar embereket, tulajdonukat, intézményeiket. Mindezt úgy teszik, hogy minden körülmények között, csak és kizárólag a törvényeink és azok szelleme határozza meg tetteiket, de szeretném most sokunk nevében biztatni Önöket arra, hogy minden ügyész munkája során az egész magyar nemzet érdekét is tartsa szem előtt. Ez adhat a kitűnő szakmai munka mellé kikezdhetetlen erkölcsi tartást is mindannyiuknak.” Ez a kikezdhetetlen erkölcsi tartás szokta romba dönteni az államokat, ugyanis nem nagyon képzelhető olyan helyzet jogállami körülmények között, amikor az egész magyar nemzet érdekét kell szem előtt tartani az igazságszolgáltatásban, és nem az alkotmányos jogállam írott és íratlan szabályait. Ha a szem előtt ilyenek vannak, akkor homályosul a látás. Mint a párt vezető ereje, a nemzet érdeke is zavarni fog, a zavar pedig, fegyverrel a kézben, veszélyes állapot. A magyar emberek, intézményeik és tulajdonuk megvédése, mint ügyészségi főfeladat, pontos megfogalmazása annak a politikának, amely e fenti bekezdésnek a törvényességre utaló második mondatát pontosan annyira relativizálja, mint annak idején a szocialista jelző.

(Fleck Zoltán)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!