Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. június 20.



Bolgár György kérdései 2012. június 20-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Áder János szerint Magyarország nincs nemzetközi karanténban és badarság az is, hogy az Európai Unió csak velünk foglalkozna. Vitás kérdésekről beszélünk, és ez a demokratikus működés része. Mondta a köztársasági elnök a Heti Válasznak adott interjúban. Ha nem karantén, akkor ez micsoda?

Ehhez kapcsolódik, hogy a kormány továbbra sem reagál a Nobel-békedíjas Elie Wiesel levelére, amelyben az író jelezte, hogy visszaadja magas magyar kitüntetését az újjáéledő Horthy-kultusz és Nyirő József újratemetési kísérlete miatt. Közben úgy volt, hogy a címzett Kövér László az országgyűlés elnöke már ma választ ad a levélre, ebből azonban az lesz, hogy állítólag holnap írja meg a levelet, és azt nyilvánosságra is hozzák. Közben ennek ellenére a kormány egyetlen kommunikációs államtitkára vagy helyettes államtitkára, vagy szóvivője sem hajlandó nyilatkozni az ügyben.

Következő témánk, hogy öt év után jogerősen felmentették a Zsanett-ügyben erőszakkal vádolt rendőröket. Annak idején a botrányba belebukott az országos és a budapesti rendőrfőkapitány, a rendészeti biztonsági szolgálat főnöke, valamint Petrétei József igazságügyi miniszter is. Vajon miért?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy hosszú-hosszú évek után mégiscsak elítélték három és fél évre a Fidesz egykori gazdasági tanácsadóját, Varga Tamást áfacsalás miatt. Varga hat évig bujkált külföldön, és csak 2005-ben fogták el. Most pedig, 2012 közepén, elítélték.

Mi a véleményük aztán arról, hogy Brazíliából akar fizető egyetemistákat hozni a magyar felsőoktatásba Hoffmann Rózsa államtitkár. Chilei cseresznye à la Torgyán?

És végül foci. Beszéljük meg, hogy félmilliárd forintot adna két fideszes képviselő a diósgyőri futballstadion felújítására a jövő évi költségvetésben. Hol közpénz van, ott stadion is lesz?

És a játékvezetőket hazaküldték a labdarúgó Európa Bajnokságról. Kassai Viktor és társai tegnap az EB eddigi legnagyobb hibáját követték el az angol-ukrán meccsen. Közeledik a videobíráskodás ideje?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A KSH jelentésének szerkesztéséről
Linnerné Eperjesi Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője

Bolgár György: - Tegnap jelent meg a jelentésük arról, hogyan alakult az első hónapokban a kereset és a létszám a magyar gazdaságban. Ennek alapján sok helyen lehet olvasni, hogy mennyivel emelkedett a bruttó illetve a nettó átlagkereset. Az első kérdésem az volna, hogy ugyanígy csinálták ezt két-három évvel ezelőtt is?

Linnerné Eperjesi Erzsébet: - Igen, tulajdonképpen a módszertanunk változatlan, tehát mindig összehasonlítható idősorokat közlünk. Ezenkívül a vonatkozási kör is ugyanaz, legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények teljes köre, illetve a megfigyelésbe bevont nonprofit szervezetek.

- Igen és látszik, hogy alapos munka ez, mert 30 vagy 31 oldal. De ha megengedi, akkor a hallgatók kedvéért felolvasnám a vastag betűvel kiemelt első bekezdést, tehát a lényeget, hogy a nemzetgazdaságban a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél a bruttó átlagkeresetek 3,9, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlag keresetek 1,1 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakáét. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 219 400 forint, ezen belül a vállalkozásoknál dolgozóké 230 500 forint, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké 195 600 forint volt. Az egész közlemény címe az, hogy 219 400 forint volt a bruttó átlag kereset 2012 első négy hónapjában. Ez is így volt mondjuk két évvel ezelőtt?

- Nem így volt, a főcímben nem a gyorstájékoztató volt, de szerintem ennek nincsen jelentősége, úgyhogy én inkább arról szeretnék beszélni, hogy különbözőképpen alakult a versenyszférában és a költségvetési intézményeknél az átlagkeresetek növekedése. Amíg a versenyszférában 6,4 százalékkal nőttek, addig a költségvetés területén 2,3 százalékkal csökkentek az átlagkeresetek.

- Mondjuk ennek nyilván az az oka, hogy a kormány kvázi kötelezte a versenyszféra munkaadóit, hogy emeljenek bért például az előnytelen adóváltozások miatt. A költségvetési szférában ezt miért nem hajtották végre?

- A fizikai foglalkozásúak átlagkeresete mind a költségvetési szférában, mind a vállalkozásoknál jobban emelkedett, 11 százalék körül van. A költségvetés területén ezekben az évközi jelentéseinkben azért mindig jelentős bázishatás is van, itt a csökkenésben nagy szerepet játszik az, hogy a közfoglalkoztatottak struktúrája megváltozott, míg előző évben mintegy 11 ezer fő, teljes munkaidős közfoglalkoztatott átlagkeresete számított be minimálbéren, most a minimálbérnél is alacsonyabb béren foglalkoztatottak, közfoglalkoztatottak közül 51 ezren voltak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy majdnem tízezer forinttal magasabb lenne a költségvetésben alkalmazásban állók átlagkeresete, tehát nem 195 600, hanem 206 ezer forint. Ez egyébként a hátsó táblákban benne is van, ez 1,7 százalékos növekedést jelentene. A másik fontos dolog pedig az, hogy a költségvetési szférában kompenzációt kapnak a dolgozók. Ez is szerepel a jelentésben. És az erre jogosultak, a költségvetési szférában dolgozó mintegy 664 ezer ember közül 57 százalék volt jogosult a kompenzációra, ami 10 500 forint volt. Ez nem számít bele a keresetbe. Azért nem, mert a kompenzációt mértékét a dolgozók családi állása is befolyásolta, tehát, hogy hány gyereket nevel.

- És akkor ezt hol fogják számításba venni?

- Ezt így vesszük számításba, hogy külön mindig közöljük. Ezekben a kereseti indexekben a kompenzáció nem szerepelhet, mert ez egy más koncepciójú dolog, nem lehet beleszámítani a keresetbe. És ez a munkavállalónál is úgy számít, hogy nem alapja a táppénzének.

- Értem, csak az a problémám ezzel, hogy az átlag újságolvasó, akihez eljut a KSH jelentése – ha nem is feltétlenül az eredeti formában de az újságokon keresztül vagy az interneten különböző hírportálokon keresztül –, azt kapja meg, hogy 219 400 volt a bruttó átlagkereset. Na és? Mennyi az annyi? Ebből sem azt nem tudja – bár azt megtudhatja, mert a nettó átlagkereset is benn van, hogy átlagban mennyit kap kézhez az ember –, hogy mennyit ér a pénze. Vagyis, ha nincs beleszámítva a kompenzáció sem, ha nem tudjuk, hogy ez hány embert érint és hogyan, valamint nincsenek hozzátéve az árak, vagyis az infláció alakulása, akkor a tájékozódni vágyó közönség mégsem kap alapos tájékozódást vagy tájékoztatást. Miért?

- Tulajdonképpen annyi történt, hogy jobban elvált egymástól a jövedelem és a kereset. De a gyorstájékoztató továbbra is a keresetekről tájékoztat, és ezért van az, hogy aki arra kíváncsi, hogyan alakult a jövedelme, az ebből nem kap tájékoztatást. De az eddig se kapott ebből tájékoztatást, erre vonatkozóan legfeljebb egy jó becslés volt. Pontosan ebből a célból az évközi reálkereset-számítást – amit most is ki lehetne számítani, mert csupán egy osztásról van szó – nem tartjuk érdemesnek arra, hogy közöljük. Éves szinten közöljük a reálkeresetek alakulását, a családi kedvezmény nélküli reálkeresetet, mert ennek a felvételnek elsősorban a bruttó keresetalakulás, a bérkiáramlás a célja. Tehát nem az, hogy megtudja az egyes munkavállaló, hogy mennyi a pénze értéke. Hiszen a felvétel a bruttó keresetet figyeli meg.

- Értem és erre vonatkoznak az adataik. Persze.

- A nettó keresetet nem figyeljük meg, nettósítunk. Ha változnak a nettósítási szabályok, akkor azokat, amik a munkavállaló személyes jellemzőivel kapcsolatosak, ebben a felvételben nem tudjuk megfigyelni. Amikor ilyen nagy különbség van, ilyen nagyok a változások, akkor nagy különbségek alakulnak ki. Jó példa erre az, hogy tavaly a hagyományos módon idősorban számított reálkereseti indexünk 2,3 volt, ha a szimulációs modellfejlesztésünket figyelembe véve meghatároztuk a reálkereset növekedését, az 5,8 százalék volt. Tehát nagyon jelentős különbség volt a kettő között. Most ugyanezt elvégeztük az első negyedévre, mert csak az első negyedévre, első félévre és éves szinten tudjuk ezt a szimulációs modellt futtatni, mert ez egy bonyolultabb technika. Tehát nem a szokásos módszer.

- De ha elvégezték, miért nem közölték?

- Elvégeztük, ezt közöltük, de azt nem közölhetjük gyorstájékoztatóban, az az elemző kiadványunkban szerepel. Tehát ezt is közöltük úgy, hogy a KSH honlapján, a főbb elemzéssel együtt van benne Munkaerőpiaci folyamatok címmel és már előbb is kikerült, mint ez a január-áprilisi.

- Ott tartunk, hogy kijön ez a harmincegy oldalas jelentés, a Népszabadságnak egy banki elemző kommentárját kell idézni ahhoz – bár ehhez nem kell banki elemző, egyszerű számtan ez –, hogy a nettó reálbérek nemzetgazdasági szinten 5,6 százalékkal csökkentek. Két évvel ezelőtt Önök még ilyen létszám- és keresetjelentést adtak ki, amiben bizony benne volt a reálkereset alakulása és a felvezető, az összefoglaló a leglényegesebb megállapításokat és adatokat tartalmazó első néhány mondatban is ott volt, hogy ennyi volt a bruttó átlagkereset, ennyi a nettó átlagkereset és ennyivel változott pozitív vagy negatív irányban a reálkereset. Nem értem változatlanul, hogy miért?

- Ez így igaz, de pontosan erről beszéltünk eddig, ezt a pontot kifogásolta, hogy ez a kereset, ha már van kompenzáció, van családi kedvezmény, akkor az miért nem szerepel. És kiderül, hogy szerepel.

- Csak nem ott.

- Csak most bővebben kell erről írnunk, mert ennek a keretébe nem fér be. Tehát azt, ami nem igazán tükrözi a valóságot, azt nem írhatjuk ki vastag betűkkel.

- De néhány mondatban – gondolom – Önök is meg tudják fogalmazni.

- Néhány mondatban én most összefoglaltam, hogy tavaly 3,5 százalékot jelentett ez éves szinten, most pedig az első negyedévből lehet látni, hogy 0,3-at. Tehát sem a gyermekszám szerinti differenciálódás nem olyan mértékű, sem a változás. Ez azt jelenti, hogy azt a csökkenést, amit kiszámol az ember – de tulajdonképpen évközben bázishatásokat mérünk – azt mérjük, hogy egyik hónapban kifizettek több jutalmat és egyéb nem rendszeres kifizetést az előző évben igazából nem…

- De ez mindenben így van, nem? Mondjuk a GDP-számításnál is az előző negyedévhez viszonyítják az év előző hasonló negyedéves időszakát.

- Nem. Az, hogy egy cég mikor fizeti ki a jutalmat, a szuverén döntése.

- Igen, ezt értem.

- Nagyon-nagyon elmozgatják az átlagokat. Ez mindig így volt, hogy éves szinten, amikor például félév közben, szeptembertől bevezettek egy nettó számítási módszertant, akkor az egész első félévben teljesen másképp alakult a kép, mint ahogy év végére kijött. A reálkereset, meg egyáltalán ez a számított nettó, amikor bázishoz viszonyítunk, csak éves szinten értelmezhető. És ezt fejezi ki tulajdonképpen a jelentésünk, éppen ezért minden egyes eleméről külön, kifejezetten írunk. Mert félrevezető lenne, ha ezzel kezdenénk a jelentést.

- Nem az a félrevezető, hogy a reálkeresetet most mégsem teszik bele ebbe az összefoglalóba?

- Nem. Az lenne a félrevezető, ha betennénk. Pont ezt magyaráztam egész végig.

- Én értem, csak nekem mégis az benyomásom, hogy biztos hogy van szakmai alapja annak, amit mond és ennek a fajta számításnak...

- De nem szabad mindig a benyomásokra hagyatkozni. Azért mert valami kimarad, attól még nem biztos, hogy sanda szándék van mögötte.

- Ha az ember ezt az egyet látná, azt mondaná, hogy talán igaz. De amikor a GDP-alakulás számait látja és a címben meg az elején, az összefoglalóban azt, hogy 0,7 százalékkal csökkent, ami a lehető legkedvezőbb szám volt az összes többi mellett, ami ennél sokkal kedvezőtlenebb, az emberben az vetődik fel, hogy valaki, valahol mégiscsak úgy dönt, hogy talán politikailag ennek hatását tekintve az a legjobb, ha ezt a legkedvezőbb számot vesszük ki.

- De nemzetközi tendencia, hogy ki szoktak emelni valamit.

- Hát a reálisat szokták kiemelni.

- Ez egyedül azt a célt szolgálja, hogy elolvassák. Ha attól függne minden, hogy kinek milyen az ízlése, akkor mi a csudának írnánk, miért közölnénk harmincegy oldal táblázatot? Akkor tényleg elég lenne három mondatot beírni és akkor a kedves olvasóra rábíznánk, hogy kattintgasson, keresgessen a honlapunkon, aztán majd talál valamit. A gyorstájékoztató koncepciójának minden egyes mondatának – A-tól Z-ig – megvan a lényege.

- Ez az, stimmelnie kell, csak úgy érzem, hogy a lényeget kellene kiemelni és mintha az utóbbi időben a kellemetlen lényeget kevésbé emelné ki.

- Ha ennyi lényeg van, akkor nem lehet mindent belerakni és nem kellemetlen lényegek takargatásáról van szó, ez év végére változik majd.

- De ha év végére változik csak és egy adatban fog kijönni esetleg a kellemetlen, és majd akkor közlik, de tizenegy hónapon keresztül nem, az nem furcsa?

- Azért szépen lehet látni, hogyan alakul. Nem furcsa, mert a negyedéves is kint van.

- Félre ne értse, én nem a statisztikai, számítási módszereik hitelességét vitatom, mert az teljesen nyilvánvalóan úgy van rendben, ahogy van. Nem feltételezem, hogy bármit meghamisítana bárki. Biztos, hogy nem így történik. Ráadásul ugyanazok dolgoznak ott többnyire, mint korábban. Ugyanazok jegyzik a jelentéseket. Csak amikor a címadásról van szó meg a lényeg összefoglalásáról, akkor hirtelen mintha máshova húzna valakinek a keze.

- Igen, de igazság szerint a címadás ebben a legkevesebb. Nem érzem magaménak azt, hogy milyen címet adunk.

- Ki adja egyébként a címeket? Vagy ki határozza meg?

- Ez egy kollektív munka, maga a kiadvány is, maga a gyorsjelentés is nagyon sok ember munkája.

- Ki teszi rá a pecsétet, hogy na, ezzel címmel mehet?

- Ezt mindenkinek látni kell.

– Értem, tehát felmegy a legmagasabb szintig.

- Így van, ez az alapvető cél, egyszerre tesszük közzé, hogy mindenki egyszerre informálódjon belőle, mindenki ugyanazt lássa. Ennek, a bruttó kereset mozgásának még tőzsdei információ szempontjából is jelentősége van. Sokkal nagyobb jelentősége, mint a jövedelmi helyzetfigyelésében, mert azért látszik, hogy ez nem azt a célt szolgálja.

- Van akinek ez a fontos, van akinek – mondjuk a bérből és keresetből élőknek – meg az a fontos, hogy az mennyit ér. Bár azt érzik a zsebükön, nem kell feltétlenül a KSH hozzá. Viszont nem árt, ha segít, nem?

- Így van. De azt hiszem, hogy azért mi nem gátoljuk a felhasználókat a tájékozódásban és az értelmezésben sem. Ezért mondom, hogy itt van ez a negyedéves kiadványunk, abból a szimulációs modell alapján látszik, hogy mínusz 3,5 százalék a reálkereset-növekedés, vagyis 3,5 százalékkal csökken. Na most egy hónap alatt semmi nem változott. A szimulációs modell eredményeit nem tudjuk olyan hamar leközölni, mint ahogy a gyorstájékoztatót.

- Nem volna értelme ezt az egy mondatot betenni ebbe a létszám- és keresetjelentésbe? És akkor minden stimmelne.

- El fogunk gondolkozni, hogy még milyen figyelemfelhívóra lenne szükség, mert akkor legalább egy negyedévig az ott van stabilan és hitelesen. Vagy esetleg más helyen is lehetne. Ezzel lehet vitatkozni, mert a honlap kinézete…

- Nem a legkorszerűbb, de ezen is lehet változtatni.

- Mi nem nagyon használjuk, de azért vannak felhasználók, akik látogatják.

- Itt vannak a szerencsétlen újságírók, újságok, hírportálok, azok abból indulnak ki.

- Nyilván fogunk segítséget nyújtani a hírportálon is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Zsanett-ügy lezárásáról
Magyar György ügyvéd

Bolgár György: - Nemcsak azért hívtuk, mert a műsor egyik témája is az, hogy jogerősen felmentették a nemi erőszakkal is megvádolt rendőröket a Zsanett-ügyben, hanem különösen azért, mert félórával ezelőtt egy hallgató – egy fiatalasszony, a hangjából is ítélve, meg a gyereksírásból is –, azt mondja, hogy neki ez a dolog azért nem megnyugtatóan végződött, mert nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen fiatal lány vállalja azt a kockázatot, hogy több éves bírósági eljárással nekimegy több rendőrnek, a hatóságnak, férfiaknak. Ezt csak akkor vállalhatja valaki, ha száz százalékig biztos abban, amit mond. És vállalja mindazt a lelki és egyéb terhet, amivel ennek a bizonyítása járhat. És ebben van valami. Ön viszont belülről látta, hogy mi történik, vagy legalábbis sok mindent abból, ami történik, ismeri a körülményeket, valószínűleg ugyanolyan jól, mint az eljáró hatóságok. Úgyhogy meg tudja nekünk talán magyarázni ezt az ellentmondást, hogy vajon mi vehette rá ezt a fiatal lányt arra, hogy vállalja ezt a számára végül is vereséggel, komoly pénzügyi kiadásokkal vagy akár megszégyenüléssel járó tortúrát, és így kerüljön ki belőle. Mi lehet ennek a magyarázata?

Magyar György: - Kedves Bolgár úr, én jogot végeztem, pszichológiát nem, úgyhogy elég nehezen tudok erre válaszolni.

- De azért ismeri azokat az embereket, akik a bíróságon akár vádló, akár vádlott szerepben fellépnek, és jobban ismerheti őket, mint egy pszichológus, nem?

- Hát igen, beletanulunk mi másba is előbb vagy utóbb, aztán már letehetjük a kandidátusit is, ha a saját munkánkat tesszük le, és nem másét, ugye. Komolyra fordítva a szót, inkább elvonatkoztatva mondom, nehogy valami sérelem érje Zsanettet vagy a jogi képviselőjét, és Ön is inkább a tapasztalataimra volt kíváncsi, ugye?

- Igen.

- Én úgy vagyok ezekkel a büntetőeljárásból szerzett tapasztalatokkal, hogy aki elkezd egy történetet, és azt magáévá teszi, ki kell hogy tartson mellette. Tehát nagyon nehezen lép ki ebből a szerepből, aki már arra adta a fejét, hogy azzal meri meggyanúsítani a hatósági közeget, hogy vele szemben jogellenes magatartást tanúsított.

- Akkor már lehet, hogy úgy érzi közben, hogy nagyobb volna a kockázata, ha az egészet hagyná a fenébe, mert akkor kiderül róla, hogy hazudott, alaptalanul állított, rágalmazott, és így tovább, és akkor már tartsunk ki végig?

- Most ebben a borzasztó ügyben öt rendőrt tartottunk öt éven keresztül a büntetőeljárás hatálya alatt, a mai napon kaptak pontot az ügy végére, és tudták meg, hogy ők valójában nem követtek el bűncselekményt, és nem lehet őket ezért a cselekményért elmarasztalni. Most jutottunk el oda, hogy a hamis vád kérdésköre felmerül. Annak idején, amikor a hölgy megtette a feljelentését, majd jogi képviselő segítségével minden jogi utat végigjárt, akkor meggyőződésem szerint ő a saját szándékainak és a saját hipotéziseinek megfelelően cselekedett. Ezért mondtam azt, hogy sokkal inkább pszichológiai a kérdés, mint jogi tartalmú.

- Egy idő után ilyenkor az ember akár el is hiszi azt a történetet, amit felépít magában, részben, vagy akár sok részben valós elemekből, és elképzelhető, hogy akkor egy idő után el is hiszi vagy kipótolja a létezőket nem létezőkkel, hogy hitelesebben összeálljon?

- Bizony, ez így van. De meg is fordíthatjuk, én inkább szoktam találkozni vádlottakkal, gyanúsítottakkal, és ők is képesek arra az eljárás tartalma alatt, hogy elhiszik a saját ártatlanságukat.

- Igen, hogy ők nem is követtek el semmit, és fel tudják építeni magukban és hitelesen képviselni, nemcsak ártatlan arccal mondani, de akár el is hitetni másokkal, hogy ez az ember nem lehetett az, mert belülről jön őszintén, hogy tagad. Ugye?

- Igen, és gondolom, azt a hallgatót, akit tetszett az előbb idézni, sikerült is ezzel megtéveszteni. De azt kell hogy mondjam, hogy igen gyakori vádlottaknál, hogy a védekezési koncepciót annyira magáévá teszi, hogy a végén még el is hiszi, hogy az akként történt. Hitelesen tudja a szerepét játszani. Ebből aztán szubjektív igazságok fognak születni, és azt kell mondjam Önnek és a hallgatóknak, hogy a jog ennél sokkal szigorúbb. Oda objektivitás kell. És objektív tények és objektív bizonyítékok, mert objektív igazságot keresünk. Nem a rendőrök szubjektív igazsága és nem a sértett Zsanett szubjektív igazsága felől fog a bíró döntést hozni.

- Mekkora szerepet játszott ebben az egész nagyon hosszú időre elnyújtott eljárásban az a kezdeti botránysorozat, vagy politikai következmény-sorozat, hogy lényegében az egész rendőri vezetés igazságügy-miniszterestül belebukott ebbe. Ez csak ürügy volt arra, hogy akár megszabaduljanak a más okból kényelmetlenné vált rendőri vezetőktől, vagy ez valóban sokkot okozott a rendőrségen belül is, meg a kormányzaton belül is. Ön ügyvédként hogy érzékelte ezt?

- Jó kérdés, csak megint kicsit szakmán kívüli. Ez már belemegy a politikába. Azt kell mondjam, személyesen kicsit a közélettel is foglalkozván, hogy ez már inkább a megfelelési effektus kategóriája lehetett. Az akkori kormányzat határozott lépéseket akart produkálni és azt mondta, hogy nem tűröm a rendetlenséget. Nem tűröm, hogy az én rendőrségemet ilyen gyalázat érje. Ha vannak bűnösök, bűnhődjenek, és a rendőri szervek kivetik magukból a megtévedteket. Ennek ez volt a politikai üzenete, ugye? És ebből következett, hogy az igazságügy-miniszter feje hullott, rendőrkapitányok feje hullott, és bizony ezt most mind-mind vissza lehet kérdezni. És én nem akarok szemtelenkedni, de a Klubrádióban talán elmondhatom, hogy pici ízt érzek olyan vonatkozásban is, hogy elindult ez a rendőrellenes hangulat – ne felejtsük el, hogy melyik időszakot éljük –, és utána pedig elindultak ezek a szeptemberi fellobbanások, majd a tévéostromok, és így tovább, és így tovább. Ezek az idők egymást követték. Tehát én nem hiszem el, hogy ezt valaki kreálta, sokkal inkább ürügyként használta fel.

- Igen. Egy másik hallgató, aki ott volt ezen az utolsó tárgyaláson, ahol az ítéletet is felolvasták és megszületett az ítélet, azt mondja, hogy amennyire ő követte, látta, mindenről volt kamerás bizonyíték, kivéve kilenc percet, és azalatt bármi meg is történhetett. Erről a kilenc percről az ötéves eljárás során mi derült ki? Vagy mi nem?

- Jelenteni szeretném, hogy nincs kilenc perc. Hat perc van, amit a térfigyelő kamerák nem rögzítettek. Ugye tudjuk, hogy a helyszín a Múzeum körút. Ott állították meg a hölgyet az éjszaka folyamán igazoltatás céljából. A térfigyelő kamerák rögzítették, hogy ő ott megállt a kis autócskájával, a rendőrautó is megállt, és megtörtént az ellenőrzés. Hat perc volt az, ami távolléti időszakot a térfigyelő kamera rögzített. Ezalatt az időszak alatt kellett volna öt rendőrnek a hölgyet hatodikként beültetni a rendőrautóba, el kellett volna vinni kietlen helyekre, utcavégekre, ott meg kellett volna történjen a sok-sok szörnyűség, utána vissza kéne érkezni a helyszínre, mert a térfigyelő már látja, hogy a helyszínen vannak. Következésképpen hat perc alatt kellett volna ezt a cselekvőséget elvégezni. És tudja, most a pótmagánvádas eljárás folyt le, hiszen a közvádas ügyet az ügyészség már 2007-ben jogerősen lezárta bűncselekmény hiányában. Ez csak egy zárvány volt.

- Igen, utána a feltételezett sértett élt ezzel a jogával, hogy ő akkor magánvádlóként viszi tovább az ügyet.

- Igen. Ő komolyan gondolhatta – és ez volt az első kérdése –, hogy a magyar állam teljes bűnüldöző apparátusa nem talált bizonyítékot az ő előadásához, és nem talált bűnös tartalmat, és futni hagyta az egyébként 33 napig előzetes letartóztatásba elhelyezett rendőreit, és akkor ő pótmagánvádas eljárásban magánbizonyítékkal be fogja tudni bizonyítani, hogy hat perc alatt igenis megtörténhetett az, amit ő kitalált. Sajnos nem sikerült. A mai ítélet és végzés arról szólt, hogy nincs bűncselekmény, a fiatalokat fel kell menteni, és a hölgy által előadottak nem nyertek bizonyítást.

- Feltételezem, de megint csak nem látok bele senkinek a fejébe, hogy egy jogi képviselő, egy ügyvéd azt mondja, nem biztos, hogy érdemes élni ezzel a pótmagánvádas lehetőséggel, hiszen ha az ügyészség úgy találja, hogy ez bizonyíthatatlan, és a teljes apparátusa nem volt elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsa a mi vádunkat, akkor még kevesebb lehetőségünk lesz pótmagánvádlóként.

- Igen.

- Vagy ez történik, hogy ezt mondja – és feltételezem, hogy józanul ezt mondja egy jogban járatos szakember –, akkor viszont még inkább az a verzió a valós, hogy a sértett, aki ezek szerint most már bírósági ítélet alapján mégsem volt sértett vagy áldozat, kellett hogy ragaszkodjon annyira az egészhez, hogy vitte magával az ügyvédet is. Én bizony ezt akarom csinálni, csináljuk meg. Nem?

- Ez a harmadik olyan terület, amit érintünk, és nem közvetlenül rám tartozik.

- Ez megint csak egy kicsit általános, ha tetszik pszichológiai megközelítése a dolognak.

- Meg az ügyvéd-ügyfél viszonyáról szól.

- Igen.

- Hogy mondjak valamit, mert tényleg azért harmincnyolc éve ezen a pályán sétálok, az ügyvédnek van egy jogi szakvéleménye. Az ügyvédnek kutya kötelessége minden törvényes út lehetőségéről tájékoztatni az ügyfelét. Az ügyfélnek lehetősége – nem kötelessége, lehetősége –, hogy a jogi tanácsot megfogadja vagy a jogi tanács ellenére adjon megbízást. Ugye? És mondhatja azt az ügyfél az ügyvédnek, hogy ügyvéd úr kérem, minden jogi utat tessék bejárni, én biztos vagyok az igazamban. És a jogi képviselő tájékoztatja a lehetőségekről, és elvállalhatja. Mint láttuk, el is vállalta a jogi képviselő, hiszen ez a foglalkozása. Ő is meggyőződhetett arról, hogy a hölgy által előadott tényállás valós, és teljes hitében képviselte. Nem is képviselte rosszul. Tehát szeretném a kollégát a magam részéről szintre emelni és elmondani, hogy a saját felfogása szerint jól végezte a munkáját. Hogy nem sikerült, erre szokták sajnos azt mondani, hogy nem lehet két győztes egy perben. A futballmeccset is csak döntetlenre lehet maximum kihozni, de a büntetőeljárás ezt a lehetőséget nem ismeri. Következésképpen semmi hibát nem látnék én abban, hogy az ügyfél ragaszkodott az ügy folytatásához, az ügyvéd pedig erről vagy lebeszélte, vagy nem, és együtt vitték tovább. Aztán, hogy mi lett ennek az eredménye, az már egy másik dolog.

- Ezt meg ma megláttuk. Még egy dolgot. Ezt az ügyet végig beárnyékolta a politika és a rendőrségellenes hangulat. Mennyiben befolyásolta ez az igazságszolgáltatás menetét?

- Azt mondhatom, hogy valószínűleg nem befolyásolta. Nekem ebben bíznom kell hivatalból, ezt tanítjuk, ezt érzékeljük, hogy az igazságszolgáltatás minden tekintetben független, csak a törvényeknek és a bíró lelkiismeretének van alárendelve. Én hiszek még a jogállamban, és azt gondolom, hogy a mi bíráink ugyanilyen felfogásban tevékenykednek. Kizártnak tartom, hogy politikai nyomás, rendőri befolyás, egyik vagy másik oldal irányába való elfogultság vezette volna az igazságszolgáltatás résztvevőit. Azt gondolom, hogy ez egy szakmai döntés volt, szakmai volt már eleve az a megalapozottság, ahogy az Ügyészségi Nyomozó Hivatal annak idején lezárta ezt az ügyet, és ugyanilyen szakmai volt, hogy akkor már megindítottak egy hamis vádas eljárást Zsanettel szemben, amit fel kellett függeszteni, éppen a pótmagánvád miatt. De miután a mai napon a pótmagánvádas eljárás lezárásával a felfüggesztési ok megszűnt, a hamis vádas eljárást ismeretlen tettessel szemben az ügyészségnek folytatni kell. Ennek kimenetelét megjósolni nem vagyok hajlandó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!