Elie Wiesel igazsága
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2012. június 22. péntek, 04:52
- Mihancsik Zsófia
A beszélgetés a kanadai közszolgálati rádió As it happens című napi közéleti műsorában hangzott el, június 19-én.
Jeff Douglas, műsorvezető: A Nobel-díjas Elie Wiesel írót 2004-ben tüntették ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével, amelyet azonban most visszaküldött. Abban a levélben, amelyet a Parlament házelnökének címzett, Wiesel az ország múltjának szerecsenmosdatása ellen tiltakozik. Elie Wieselt New Yorkban értük el.
Carol Off, riporter: – Wiesel úr, miért adta vissza ezt a magyar kitüntetést?
Elie Wiesel: – Úgy kellett tiltakoznom, hogy annak jelzésértéke legyen, mert pusztán a szavak már nem elegendőek. A legmegfelelőbb jelzés az, hogy visszaadom a magyarok legmagasabb díját, amit még a korábbi miniszterelnök adományozott nekem New Yorkban. Végül is magyarországi kötődéseim visszanyúlnak a múltba…
– …és visszavezetnek a családjához, mert személyesen is érintette az, ami a zsidókkal történt. Az ön múltja része a holokausztnak.
– Valóban, az akkori magyar kormány 1944-ben aláírt egy megállapodást Himmlerrel és Eichmannal a zsidók deportálásáról, ami után öt-hatszázezer zsidót hurcoltak el Magyarországról Auschwitzba. A legtöbbjüket ott ölték meg.
– Köztük az ön családját is.
– A családomból sokakat.
– Mi az, amit a magyar Parlament elnöke tett? Elmagyarázná pontosan, mit csinált valójában?
– Nem a Parlament elnökéről van szó, hanem a kormányról, amely bizonyos tekintetben újjáélesztette az antiszemitizmust, amikor nem nevezte meg ekként, s ezzel a múlt antiszemitái előtt tiszteleg. Én, íróként, hiszek a szimbólumokban, és az egy szimbólum, ha a magyar kormány, az ország legmagasabb rangú választott tisztségviselői megbecsülnek egy olyan embert, aki semmiféle megbecsülést nem érdemel, mert szégyent és gyalázatot hozott az országra azokban az években.
– Miért gondolja úgy, hogy a magyar kormány tiszteleg a múlt ilyen figurái előtt?
– Az a tény mondatja ezt velem, amit Horthy emlékével tesznek. Horthy Miklós az ország uralkodója volt. Minden róla készült kép Hitlerrel együtt mutatja, és valójában ő az, aki minden bizonnyal aláírta azt a rendeletet, amely megengedte a németeknek, hogy minden zsidót deportálják. Most tisztelegni az emléke előtt – most! – azzal, hogy megpróbálnak szobrot emelni neki, ez a legrosszabb, ami szerintem megtörténhet. Az érdemrend visszaadása nem a magyar nép ellen irányul, mert nem hiszek egy nép megbélyegzésében, nem hiszek a kollektív bűnösségben. Csak a bűn elkövetői a bűnösek. Ebben az esetben pedig csak azok, akik úgy döntöttek, hogy el kell felejteni a múltat, olyanok előtt tisztelegve, akik szégyent hoztak a múltra.
– Van egy másik író, a romániai Nyirő József, aki előtt szintén tiszteleg a kormány. Elmondaná nekünk, ki ő vagy ki volt ő?
– Nyirő egy antiszemita író volt, mindannak alapjan, amit tudok róla, mert nem olvastam el a könyveit, így nehéz lenne többet mondanom ennél. Mindaz, amit olvastam róla, éppen elég nekem ahhoz, hogy tudjam, antiszemita volt.
– Nyirő tagja volt a Nyilaskeresztes Pártnak. Tudott erről valamit?
– Természetesen. A Nyilaskeresztes Párt antiszemita párt volt. Magyarul „nyilasoknak” hívták őket. Nyirő ennek a pártnak volt a tagja. Ez a párt adta a Szálasi-kormányt, és a kormány egy része nyilas volt. Nem csak annyit tettek, hogy engedték a németeknek megölni a zsidókat Auschwitzban, hanem ők maguk is, Budapesten és másutt, a Duna-partról lőtték a folyóba a zsidókat, gyötörték, kínozták és bebörtönözték őket. Hogyan merészelnek azok, akik most elfelejtik a múltat, egy olyan embert, mint Nyirő, a közfigyelem középpontjába állítani? Ezt képtelen vagyok megérteni.
– Ez az író, aki a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, mostanában került be a magyar iskolai tananyagba. Erről tud valamit?
– Ez ugyanaz, amiről beszélek. Azaz ez nem puszta véletlen. Ez maga a rendszer. Mit lehet egy olyan embertől tanulni, aki a múltban antiszemita volt? Mit tanulhatnak ma tőle?
– Mi az általános benyomása arról a politikai kurzusról, amely ma Magyarország van? Hogyan tudná jellemezni a magyar kormányt és a jobboldali fordulatukat?
– Megválasztották őket, amit tudomásul veszek. Ismertem az elődeiket, vannak köztük tiszteletre méltó emberek. Néhány évvel ezelőtt Budapesten voltam, és felszólaltam a Parlamentben. Akkor reményekkel telve tértem haza.
– Mit remél, mit tud elérni a kitüntetés visszautasításával?
– Egyszerűen annyit, hogy érzékennyé tegyem a közvéleményt azzal, hogy megmutatom, ez a kitüntetés nagyon fontos a számomra, őszintén hálás voltam, amikor megkaptam, és hogy Magyarország különösen sokat jelentett nekem. Romániának azon a részén születtem, amely később magyar lett, és onnan vittek Auschwitzba. Az egykori magyar miniszterelnök adta át a kitüntetést New Yorkban, s utána természetesen beszédet mondtam, amelyben megköszöntem neki a kitüntetést. Azt is elmondtam: „Nem felejthetjük el a múltat, Önök nem felelősek a múltért, csakis a jelenért felelősek.” Ha azonban bárki a jelenben megsérti a múltnak azt a jelentését, amely bennünk, bennem él és az emlékeink forrása, az természetesen rossz.
– Azóta hogy megírta a levelét, hallott bármit is a magyar kormánytól?
– Nagyon sok levelet kaptam Magyarországról.
– És a kormánytól?
– Az egyik levél a Demokratikus Koalíció vezetőjétől érkezett.
– De a parlamenttől hivatalos levelet ez idáig nem kapott?
– Végül is a Demokratikus Koalíció levele nemhivatalos dokumentum, mert a párt tagja a Parlamentnek.
– És ez változtat a helyzeten?
– Nagyon remélem. Remélem, hogy felfogják, a világ se nem vak, se nem süket. A világ nem akarja Magyarországot megbüntetni, ellenben segíteni akar mindenkinek, köztük a magyaroknak, akik hisznek a szabadságban és a becsületben.
– Amennyiben képesek lesznek tiszteletben tartani az emlékeket, ismét elfogadja a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét?
– Amennyiben képesek lesznek rá, miért ne. Ez egy gesztus. Ha megváltoznak, a mostani lépésem visszavonása szintén jelzés lesz.
– Nos, oda fogunk figyelni.
Lásd még: az ATV interjúja Elie Wiesellel
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!