Kerget a tatár

Hanák András


Még azok is kapkodják a fejüket a lázas törvénygyártás termékei láttán, akik hivataluknál fogva ülnek az országgyűlés padsoraiban, bizottságaiban. A Fideszben és csatolt kereszténydemokratáiban senki sem lehet se rest se gyáva ezekben a forró és forrongó napokban; képviselői indítványok garmadája fogadja az embert az Országgyűlés honlapjának Irományok rovatában. Már elfogadták és államfői aláírásra vár az önkormányzati választások rendjét módosító törvény és két Btk-módosítás (a három csapás és az átfazonírozott holokauszt-tagadás), több mint egy hete bolyong az országgyűlés fórumain és a civil szervezetek honlapjain az alkotmánybírák jelöléséről szóló törvény és alkotmánymódosítás. Mindhárom javaslattal kapcsolatban nyílt levelek, kollektív aláírások jutottak el a Sándor palota íróasztalaira. Immár a 4. számú alkotmánymódosító javaslatnál tartunk, és a múlt hét végén felbukkant a médiatörvény, továbbá a sajtószabadságról szóló új törvény tervezte, benne a Lex Répássy* felturbósított változata, és még jó néhány olyan szabály, amelynek megértéséhez néhány órányi olvasás, elmélkedés mégiscsak szükséges. A korszellem a sajtószabadságra minden bizonnyal rányomja bélyegét; a tervezet 10. §-a szerint mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztassák a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A fenti három személycsoport körének meghatározása és az új törvény betartatásának felügyelete majd nyilván egy tartalomfelügyelő hivatal (a Szenzor) feladata lesz. A tájékoztatási kötelezettség megsértése pedig vélhetően bírságot vonhat maga után. Ehhez a törvényhez ismételt alkotmánymódosítás járulna: az új többség is eltökélten hisz abban, hogy érdemes az alkotmány 61. §-át hályogkovács módjára átformálni.

Feszes határidők kerülnek a jogalkotást terelgető kormányhatározatokba. Az új többség ízlése és igénye számára átdolgozandó polgári törvénykönyv tervezetének „szakmai és társadalmi vitáját” az általam olvasott menetrend szerint ez év november 30-ig meg kell szervezni, amely vélhetően úgy értendő, hogy azt addig le is kell zárni. Az sem kizárt, hogy egy év múlva, Szent István napján, a Szent Jobb segédletével egy új alkotmányt fog felszentelni az, akit a történelem ura e nehéz feladattal megbízott. Még az is hallhatja, olvashatja a blogszférában, aki nincs is e felpezsdült élet sűrűjében, hogy „itt az idő”: a kétharmados többség nem csupán lehetőség és tisztesség dolga, hanem egyben kötelességet ró az új többségre, hogy gyorsan, határozottan, az érdemi vitákat rapid módon lezárva fogadja el a többség célkitűzéseinek megvalósítására irányuló törvényjavaslatokat. A javaslatok közül több is az 1989-es – húsz év elteltével ideiglenesnek kikiáltott – rendszer alkotmányos rendjét kívánja átalakítani. Vannak, akik egy száguldó, de legalábbis igen tempósan haladó gőzhengerhez hasonlítják a dolgok menetét, amely nem hagy időt arra, hogy meggondoljuk, megfontoljuk magukat a dolgokat. A megfontoltság ma nem erény, sokkal inkább a határozottság, a tettrekészség a legfőbb polgári virtus.


Haste – flickr/emarquetti

Mire fel ez a lázas sietség? Aligha lehet kérdés, kerget a tatár.

Hiszen ha nem ez lenne, akkor a többség nem kívánná ripsz-ropsz elvégezni a dolgát, mintegy maga is több elégtételt fedezne fel pecsenyéjének lassú tűz melletti roston-sütésében. Ha ilyen iramban halad a karaván, egy év múlva teendő nélkül marad a törvényalkotó. A nagy sietség még azt is eredményezheti, hogy az elfogadott törvénytervezetek a köztársasági elnök mandátumának megszűnése előtt kerülnek fel a Sándor palotába, és egyelőre nem tudható, mit tesz az elnök ötéves ciklusának utolsó hónapjában. Ezt a sajtótörvényt aligha nyelné le. De ha már a türelem megszűnt polgári erénynek lenni, akkor az Emberek nevében tisztelettel kérném, hogy valamivel több lehetőség legyen a szavazásra váró törvényjavaslatok megismerhetősége számára. Nem a beleszólás, a belekontárkodás jogát kérném, pusztán a törvények elfogadását megelőző megismerhetőségét. Vannak ugyanis köztünk, Emberek közt olyan homo sapiensek, akik nem a kétharmad akol-melegére szavaztak, sőt, még a Parlamentbe jutottak kevesebb mint egyharmadára sem adták a voksukat, hanem más jelöltekre esett választásuk, vagy történetesen nem voltak képesek behúzni - ízlés szerint - az ikszet vagy a keresztet. E sorok írója a több mint kétharmadon és kevesebb mint egyharmadon kívülre szorult halmaz tagja, tehát nincs parlamenti megbízottja, képviselője, akivel megbeszélhetné, megvitathatná a dolgokat. Nincs, akiben megbízhatna, hogy majd helyette és a nevében fog hozzászólni a törvényjavaslatokhoz. Azt még kényszerűen tudomásul veszi, hogy a döntésével önmagát zárta ki a lehetőségből, hogy képviselőjével konzultálhasson, de arra mégiscsak volna joga, hogy az új törvények szellemét és legalapvetőbb intézményeit rendezettebb keretek között ismerhesse meg. Mert végtére is a választójoggal bíró polgárok több mint egyharmadába taroznánk mi, a kívül rekedtek, a kétségkívül sokszínű, eltérő életcélokat kereső Emberek is. És jól tudjuk, nem feledhetjük, élnek még rajtunk kívül e hazában további egyötödnyi csecs-szópók és kiskorúak, akikben majd megnő az értelem, valamint választójoggal nem bíró, kevésbé szerencsés felnőtt korú értelmi fogyatékosok, akiket szegről-végről mégiscsak érintenek az új törvények, a 89-es respublika rendjének átrendezése.

Ha már korábban szinte semmit vagy igen keveset tárt elénk a győztes kétharmad, akkor most kérnénk egy kevés esélyt arra, hogy megismerhessük, megérthessük, megemészthessük e temérdek törvényjavaslatot, még ex ante, mert ex post már csak lamentálhatunk, moroghatunk, háboroghatunk vagy a polgári engedetlenség ennél is fajsúlyosabb tetteire ragadtatjuk magunkat. Nem kizárt persze, hogy ex post is ez marad számunkra. Az Alkotmánybíróság a korábbi többség által elfogadott polgári törvénykönyv esetében jogelvek csinos együttesével indokolta, hogy a törvény elfogadásától számított ex post megismerhetőség és a felkészülési idő hiánya miért eredményezett alkotmányellenes helyzetet. Most arról volna szó, hogy ex ante kell-e biztosítani legalább olyan időt az Emberek számára, amely lehetővé teszi a legalapvetőbb szintű megismerhetőséget.

Egy szemernyi belátást, könyörületet kérnénk azok nevében, akik nem rendelkezek képviselőkkel, megbízottjaikkal, követeikkel az országgyűlés padsoraiban. A tempó még érthető, a sietség aligha. A tatár még messze van, hírszerzőink jelentése szerint nemrég szedte fel sátorfáját a Krími-félszigeten. Beletelik egy időbe, amíg e modern kori népvándorlók armadája a varsói expresszel begördül a Keleti pályaudvarra.


* Mádl Ferenc indítványa az Alkotmánybírósághoz a Lex Répássy ügyében, 2001. június 11-én.


Hanák András, ügyvéd

Írásai a Galamusban:
Marad a híresztelés
Alkotmányozni nem mindig szabad, de olykor érdemes


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!