rss      tw      fb
Keres

Az isteni és az úgynevezett



Július ötödikén skype-on, facebookon és a hipermarket-pénztárak előtti sorokban egyaránt evidenciaként kezdték emlegetni, hogy előző este megbukott az ateizmus. Hát mert a tévé is bemondta, hogy Isten léte (természetesen a katolikusok Istenéről van szó, ki másokéról?) tudományosan bizonyított. Úgyhogy mától kezdve elég legyen a pofázásból: a vallás nem hit, hanem tudomány. Éljen Mária országa és dögöljön meg minden kommunista.

Mi a fene történt július negyedikén?

Csupán annyi, hogy amikor a hírekben a Higgs-bozon bemérését kellett valahogy megfogalmazni, a szerkesztők elsikkasztották az „úgynevezett” szócskát az „isteni részecske” képletes kifejezése elől. Így álló nap úgy beszéltek a szenzációs eredményről, mintha a részecskegyorsítóban egyenesen egy istenbizonyítékra leltek volna a fizikusok. „Megtalálták az isteni részecskét” – mondták a hírekben, majd odabiggyesztettek egy mondatot arról, hogy „ez az, amely tömeget biztosít a többi részecskének”. Tömege csak anyagnak lehet, de hát kinek fog ez eszébe jutni azok közül, akiknek a győzelem a fontos?

A fizikusok nagy valószínűséggel azt az 1960 óta feltételezett elemi részecskét találták meg, amely a Higgs-tér, vagyis a világegyetemben mindenütt jelenlévő kvantummező létét bizonyítja. Ennek mechanizmusaira már sok minden utalt, de még hiányzott a közvetítő részecske, vagyis a Higgs-bozon. Ez biztosítja a tér és az elemi részecskék (a kvarkok és leptonok) közti kölcsönhatást, amely nélkül nem volna lehetséges tömeg. (Hétköznapi nyelven súly, amely mindig kölcsönhatásból jöhet csak létre.) Ha nem létezne a Higgs-mechanizmus és a bozon, akkor minden részecske folyamatosan, visszatartó hatások nélkül, fénysebességgel száguldozna, és sem a csillagok, sem egyéb égitestek nem jöttek volna létre. A bozon tehát, ha tetszik, az anyagok között a „Mindenható”, az „Egy” vagy a „Legfőbb mozgató” (bár inkább fékező, de ez nézőpont kérdése) – bármelyik istenképnek megfelel, ezért kapta a képletes elnevezést. Amitől még a bozon az anyagok között isteni, és nem szellemi szubsztancia.

Efelől persze néhány fejben anyagként is válhat istenbizonyítékká – félrehallás kérdése az egész.

– Megtaláltak egy isteni részt, valami X-bozontot – magyarázta a boltban egy középkorú nő az iménti izgalom tárgyát, a már eléggé magába süppedt, nyolcvanas férjének. – De valaki itt azt mondta, hogy csak úgy nevezték el, de nem tényleg az.

A férfi legyintett rá, és látszott rajta, hogy nála ez mindegy. Akivel ő szokott beszélgetni, a maga feltörhetetlen, univerzális magányában, annak sem ez, sem az a tulajdonsága nem mérvadó. Felőle bozontos is lehet, ő csak azt szeretné, hogy még egy ideig hagyja őt magára, és ha lehet, az a kis élet-részecskéje, amije neki van, az igazi legyen, és ne csak amolyan úgynevezett.

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!