rss      tw      fb
Keres

Foreign Affairs: A magyarok és Európa felelősége, hogy az orbánizmust megfékezzék




A Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóirat Rossz irányban a Duna mentén címmel, Hogyan fenyegeti Európát Magyarország demokratikus visszafejlődése alcímmel közölte James Kirchick cikkét.*
 

2011. januárjában Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormánya bejelentette, hogy nyomozás indul Heller Ágnes 82 éves filozófus és négy további akadémiai kutató ellen közel 2,5 millió dollárnak megfelelő állami támogatás nem megfelelő felhasználása miatt. Ugyanazon a napon az ország vezető konzervatív lapja, a Magyar Nemzet – Orbán támogatója – támogató támadást intézett a professzorok ellen. Ezt követték más jobboldali sajtóorgánumok és televíziók, gúnyosan „Heller bandájáról” beszélve, amely „kormánypénzeket „kutatott el”. A nyomozás, ahogyan volt, közel két hónapig tartott, mielőtt bizonyíték hiányában csendben végső nyugalomra helyezték.

Amikor meglátogattam Heller Ágnest kicsi, rendetlen, Dunára néző budapesti lakásában, nem láttam benne semmi olyat, ami veszélyt jelenthetne Orbán Viktorra. Alacsony termetű, és olyan, mint egy unokáit imádó zsidó nagymama, nem mint egy korrupt politikai funkcionárius. Azt követően, hogy túlélte a holokausztot, és így elkerülte mintegy 450 ezer zsidó honfitársa sorsát, Heller Lukács György neves marxista filozófusnál tanult a budapesti egyetemen. Lukács rövid ideig a Nagy Imre-kormány minisztere volt 1956-ban, mielőtt a szovjetek brutálisan leverték a felkelést, és a sztálinizmus lukácsi kritikája mélyen befolyásolta Hellert. Idővel a magyar kommunista rezsim szókimondó bírálójává vált, és 1977-ben emigrációba kényszerítették. Manapság idejét főleg a diploma utáni képzésben résztvevő hallgatói irányításával tölti, és élvezi, hogy félig már visszavonult. „Egyetlen fillért sem vettem el” – mondta Heller, amikor megkérdeztem az állításokról, amelyek szerint kormánypénzeket lopott el.


Orbán kifejezésre juttatta Európa iránti mélységes ellenszenvét

Magyarországon egyesek számára a Heller és kollégái elleni támadás az Orbán legszókimondóbb bírálói elleni összehangolt támadást tükrözött. Heller nyilvánosan bírálta Orbánt „diktátori hajlamai” miatt, és szót emelt a politikája ellen az Európai Parlamentben. „Nagyon jól össze volt hangolva, ilyesmi nem történik véletlenül” – mondta Horváth Gábor, a Népszabadság című lap főszerkesztő-helyettese, amikor a nyomozásról és a nyomozást a médiában kísérő támadásokról beszélt. „Ez karaktergyilkosság”.

A filozófusok elleni támadás csupán egy példa a szabad és nyílt demokráciától való elfordulásra, amely Orbán 2010. áprilisi hatalomra jutása óta megy végbe. Egy nappal azt megelőzően, hogy a kormány bejelentette a Heller elleni nyomozás megkezdését, mintegy 60 neves európai személyiség, köztük a néhai Václav Havel nyílt levelet tett közzé, amelyben bírálta a dolgok állását. „Magyarország kormánya visszaél a törvényhozási többséggel, hogy módszeresen lebontsa a fékeket és ellensúlyokat, kiküszöbölje az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt akaratának rendeljen alá minden hatalmi ágat, független intézményt és a médiát” – figyelmeztetett a levél.

Görögország gazdasági gondjai az euróövezet végével kapcsolatos aggodalmakat váltottak ki. Magyarország azonban legalább olyan alapvető kihívást jelent az Európai Unió számára, csak inkább politikai, mint gazdasági jellegűt. Magyarország ma a magát büszkén a klasszikus liberális értékek megtestesülésének valló EU első tagállama, amely élesen az autokrácia felé fordul. Az EU támogatói gyakran állítják, a szervezetnek megvan hozzá a hatalma, hogy a demokrácia felé lökdösse az Európa szélén élő nemzeteket. Ám az EU soha nem került szembe egyik tagállama ilyen mértékű demokratikus lecsúszásával. Valójában, ha a mai Magyarország akarna bekerülni az Európai Unióba, aligha vennék fel. Az ország sorsa a következő néhány évben próbára fogja tenni a teljes európai projekt alapító elveit.


Felemelkedőben a jobboldal

Úgy tűnt, a szovjet érdekszféra minden nemzete közül Magyarországnak kellett volna a legsimábban liberális demokráciává alakulnia. A hatvanas évektől kezdve Kádár Jánosnak, a kommunista párt vezetőjének kormányzása később „gulyáskommunizmusként” vált ismertté, amely a piaci elveket keverte korlátozott személyi szabadságjogokkal és tekintélyelvű állami ellenőrzéssel. Kádár alatt Magyarország liberálisabbá lett minden más szovjet tömbhöz tartozó közép- és kelet-európai rezsimnél, kiérdemelve „a legvidámabb barakk” gúnynevet. 1989. májusában a magyar kormány hozta meg a döntést, hogy lebontja a szögesdrótkerítést az Ausztriával közös határán, és ez a döntés siettette a berlini fal öt hónappal későbbi leomlását.

Orbán a Magyarországot a Nyugat felé megnyitó másként gondolkodók között volt. 1988-ban, 25 éves egyetemistaként alapította meg a Fideszt – a Fiatal Demokraták Szövetségét – évfolyamtársai egy csoportjával. A Fidesz, ez a nyugati modell szerinti liberális párt követelte, hogy Magyarország vezessen be piacgazdaságot és szilárd európai orientációt kövessen. A következő évben Orbán beszédet mondott a jelkép értékű budapesti Hősök terén, amelyben követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról – ő volt a keleti tömbben az első másként gondolkodó, aki ezt követelte.

A kilencvenes évek közepén azonban a párt jobbra fordult. Molnár Péter, Orbán évfolyamtársa és a Fidesz egyik alapító tagja elmondta nekem, hogy a fordulat cinikus választási stratégia volt. A második választások idejére, 1994-re az akkor kormányzó konzervatív Magyar Demokrata Fórum (MDF) összeomlott. Hirtelen rés nyílt a nacionalista jobboldalon, amely nagy szavazóbázissal rendelkezett. „Emlékszem, hogy ültünk a parlamenti frakció vezetői értekezletén, és valaki felvetette, hogy űr nyílt a jobbközépen, és ezt kellene betöltenünk. Néhányunknak ez persze sokkot okozott, mert nem gondoltuk úgy, hogy ott lenne a helyünk, és ami ennél fontosabb, természetesen úgy gondoltuk, hogy nem a szerint választjuk a politikánkat, hogy hol van hely” – emlékezett Molnár. Ő azonban kisebbségben volt, és Orbán vezetésével a Fidesz hamarosan elfoglalta azt a helyet, amelyet korábban az MDF töltött be, és felmondta tagságát a Liberális Internnacionáléban. 1998-ban a párt ellenőrzést szerzett a parlament felett, és Orbán miniszterelnök lett. 2002-ig volt hivatalban.

Orbán a Fideszt megalakulása óta uralja. „A körülötte lévő emberekben bizonyosan megvan a csodálat, hogy ő egy szent” – mondta Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs című liberális hetilap szerkesztője. Ez a csodálat korábban elterjedtebb volt; a Kelet-Európa posztkommunista átalakulásában résztvevő nyugati tisztségviselők Orbánt kedvenc gyereküknek látták. „Nagy demokrata volt. Szerintem olyan tisztán látta, mire van szüksége Magyarországnak, és annyira európai orientációjú, és annyira bátor volt, mint kevesen” – mondta Mark Palmer, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete egy interjúban. De Palmer most elismeri, hogy Orbán megváltozott. „Még a legjobbakat is korrumpálhatja a hatalom. És úgy gondolom, hogy valójában ez történt”.

2010-ben a Fidesz visszatért a hatalomba, vereséget mérve a választásokon a Magyar Szocialista Pártra. Bár csupán a szavazatok 53 százalékát kapta meg, a magyar választási rendszer sajátosságai következtében ezzel kétharmados többségre tett szert az egykamarás parlamentben a kicsi Kereszténydemokrata Párttal közösen. A koalíció szinte azonnal nagyon sok vitatott reformot vitt keresztül. A legfeltűnőbb ezek között egy olyan bizottság létrehozása volt, amely közel egymillió dollárnyi összegre büntethet újságírókat és sajtóorgánumokat az „emberi méltóságot” érő, közelebbről meg nem határozott támadások miatt. Noha a testület, amelynek minden tagját a Fidesz nevezte ki, még nem büntetett meg senkit, sok magyar újságíró elmondta, hogy maga a testület léte jeges hatással van a sajtóra. Ráadásul az állami sajtóorgánumokat, Magyarország fő hírforrásait fokozatosan Fidesz-hívekkel töltötték fel. „Amit újságíráson értenek, az kulturálisan közelebb áll ahhoz, ami az újságírók szerepe a nyolcvanas években volt, mint ahhoz, ami ma” – mondta Mong Attila, a közszolgálati rádió volt munkatársa, akit 2010-ben azért bocsátottak el, mert egyperces csenddel tiltakozott a médiatörvény ellen.


A Magyarország jövőjéért zajló csata végső soron a határokon belül fog eldőlni

A párt a törvényhozással is megszilárdította a hatalmát. Tavaly decemberben felére csökkentette a parlamenti mandátumok számát, és átszabta a választási körzeteket, hogy növelje az előnyét. A kormány meghosszabbította egy egész sor, Fidesz-hívekkel betöltött hatalmi pozícióban a mandátumok időtartamát is, a médiabizottságban lévő helyektől a költségvetési tanácson át egészen a legfőbb ügyészig. Abban a valószínűtlen esetben, ha a Fidesz elvesztené a 2014-ben esedékes következő választásokat, vagy csökkenne a jelenlegi többsége, ezek a Fidesz által kinevezett tisztségviselők a helyükön maradnak.

Közben idén januárban a parlament új alkotmányt fogadott el, amelyet a Fidesz csupán két héttel korábban bocsátott vitára. (A párt kampányprogramjában nem szerepelt az alkotmány átírása.) A dokumentum törölte az ország hivatalos elnevezéséből a köztársaságot, a házasságot férfi és nő szövetségeként határozta meg, és rögzítette, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Megváltoztatta a törvényhozási folyamatot is nagyon sok fontos kérdésben, például adóügyi és költségvetési téren kétharmados többséget tett szükségessé a jogszabályok elfogadásához. Ennek biztosítása most nem nehéz a Fidesz számára, de a bírálók attól tartanak, hogy a következő parlamentek számára akadályokat fog támasztani. Orbán egy osztrák lapnak tavaly adott interjúban be is ismerte, hogy „megköti a következő kormány, és nem is csak a következő, hanem a majdani tíz kezét”.

Az új kormány csökkenti a bírák kötelező nyugdíjazásának korhatárát is 70 évről 62 évre, és megtiltja az Alkotmánybíróságnak, Magyarország legmagasabb bírói testületének, hogy a költségvetést érintő törvényeket vizsgáljon, továbbá megnehezíti azt, hogy egyének megtámadják a jogszabályok alkotmányosságát. Az alkotmány létrehozott egy Országos Bírói Hivatalt is: vezetőjének – a Fidesz Európai Parlamentben helyet foglaló képviselője feleségének – egy személyben hatalma van a bírák kiválasztására, leváltására és áthelyezésére.

A Fidesz a hegemóniáját a politikán túlra is ki akarja terjeszteni, amint a liberális filozófusok ellen intézett tavalyi támadás demonstrálta, abban a reményben, hogy meg fogja teremteni azt, amit Orbán „egy új, modern jobboldali kultúrának” nevezett. Orbán tavaly októberben a Fidesz egyik parlamenti képviselőjét kinevezte a Nemzeti Kulturális Alap élére. Ez valaha független testület volt, amely a kormánytámogatásokat osztotta el a művészetek területén. Aztán idén februárban Dörner György színész hivatalba lépett a közpénzeken fenntartott budapesti Új Színház igazgatójaként, Budapest névlegesen független, de Fidesz-barát főpolgármesterének kinevezettjeként. Dörner a Jobbik elnevezésű szélsőjobboldali párt híve, amely párt a 2010-es választásokon a Fidesz farvizén bejutott a parlamentben harmadik legnagyobb erőként. (A Jobbik tagjai kedvelik az olyan egyenruhákat, amelyek a háború idején működő nyilaskeresztes pártéira emlékeztetnek, és a párt vezetői rendszeresen szónokolnak dagályosan a „cigánybűnözésről”. Idén áprilisban egy Jobbikos képviselő a parlament üléstermében felolvasta egy hírhedt magyarországi antiszemita vérvád szörnyű részleteit.) A tisztségre beadott pályázatában Dörner ígérte, hogy Hazai Frontra változtatja a színház nevét, és nekirohant „a degenerált, beteg, liberális hegemóniának”, amely, úgymond, uralja a magyar művészeti életet. Tavaly Dörner bejelentette, hogy Csurka István író, az ország egyik legszókimondóbb antiszemitája lesz a társigazgatója. Csurka az irodalom „zsidó megszállására” panaszkodott, és „a mocsárra, amelyben a nem zsidó íróknak nincs esélyük bemutatni műveiket”. Dörner választásának bejelentése nemzetközi megdöbbenést és tiltakozást váltott ki, és Csurka jelölését visszavonták, nem sokkal februárban bekövetkezett halála előtt.

Orbán a széleskörű változásokat azzal az érvvel indokolta, Hogy Magyarországnak csak most, pártja elsöprő győzelmével nyílt esélye arra, hogy igazi demokráciává váljon. A Fidesz a 2010-es győzelmet „fülkeforradalomként” írja le, ami tudatos kapcsolás a Szovjetunió elleni, vérontásban és repressziókban végződő 1956-os levert felkeléshez. Amikor februárban felkerestem Kovács Zoltánt, Magyarország kommunikációs miniszterét hivatalában, ő Orbán védelmét visszhangozta. „Tudja Ön, hogy mi a forradalom szó eredeti jelentése?” – kérdezte tőlem. „Visszatérni a kiinduló pontra. És mi éppen igyekszünk visszatérni egy demokratikus hagyományhoz, amely valaha létezett ebben az országban, mielőtt jött a kommunizmus, mielőtt jött a nácizmus és a fasizmus.” A két háború közötti időszakra utalva Kovács Horthy Miklóshoz csatolt vissza, a kvázi-diktátorhoz, aki Magyarországot 1920-tók 1944-ig kormányozta, és akinek képmása fel-felbukkan országszerte újonnan állított szobrokban és mellszobrokban. Kovács azt állítja, hogy a Magyarországot érintő nyugati bírálatot tudat alatt az a sok évszázados előítélet befolyásolja, amely a kontinens keleti részét civilizálatlannak és elmaradottnak ábrázolja. De az első világháború után az elsőként antiszemita törvényeket elfogadó állam, a Horthy-Magyarország állítólagos „demokratikus hagyománya” a legtöbb ember demokrácia-felfogásába aligha illik bele.


Magyarország a hatalomért

Orbán éppen annyira megváltoztatta Magyarország külpolitikai orientációját, mint hazai jellegét. A jelenlegi méreténél kétharmaddal nagyobb ország térképei díszítenek autókat, levelezőlapokat és bárokat. Ez annak a Nagy-Magyarországnak a képe, amely évszázadokon át létezett, mielőtt az első világháború utáni trianoni szerződés felszabdalta az osztrák-magyar birodalmat. Magában foglalta a mai Szlovákia, valamint Horvátország, Románia és Szerbia részeit. A magyar birodalmi nosztalgia giccses jelképeként egyben reprezentálja a magyarok alapvető ambivalenciáját is, amely Európán belüli pozíciójukkal és az EU-val szembeni attitűdjükben megvan.

Idén januárban az Európai Unió Bizottsága, az EU végrehajtó testülete „felgyorsított kötelezettségszegési eljárást” indított Magyarország ellen, válaszként az új alkotmányra. Az eljárás kényszeríti a magyar kormányt, hogy megfeleljen az Európai Unió alapkövetelményeinek, vagy szankciókkal és esetleges kizárással nézzen szembe. Az EU elsősorban a magyar médiatörvényt, az igazságszolgáltatásban végrehajtott változtatásokat és a központi bank, valamint az adatvédelmi hatóság függetlenségének megsértését hozta fel. A következő hónapban az Európai Parlament határozatot fogadott el, amelyben az új alkotmányt úgy minősítette, hogy az „konfliktusban áll a szabadság és a demokrácia közös uniós értékeivel”. Márciusban az Európai Unió alkotmányjogi tanácsadó testülete megállapította, hogy az új alkotmány számos EU-konvenciót sért, különösen az a hatalom, amelyet az Országos Bírói Hivatal vezetőjére ruház. „Noha (az Európa Tanács tagállamainak) jelentős a mozgásterük az igazságügy irányítási rendszerének értékelésében és kialakításában, egyetlen más tagállamban sem ruháztak fel ilyen fontos felhatalmazásokkal – egyebek között a bírók és magasabb tisztségviselők kiválasztására való hatalommal – egyetlen személyt” – állapította meg a testület. Októberben az Európa Tanács – a 47 államot tömörítő testület, amely a jog uralma és a demokrácia tekintetében a kontinens együttműködését támogatja – dönteni fog arról, hogy hivatalos „megfigyelés” (monitoring) alá helyezze-e Magyarországot, vagy sem, mely esetben felülvizsgálná a magyar kormány elkötelezettségét az Európai Emberi Jogi Konvenció mellett.

Januárban az EU Brüsszelbe hívta Orbánt, hogy szóvá tegye aggodalmait. A miniszterelnök békülékeny hangot ütött meg, amikor azt mondta az Európai Parlamentnek: „Úgy találtam, rendelkezésükre kell állnom és első kézből kell tájékoztatást adnom Magyarország szándékairól.” Ezt részben meg is tette – Magyarország súlyos gazdasági helyzetének köszönhetően. Az ország 12 százalékos munkanélküliségtől szenved, és az előrejelzések szerint az egyetlen lesz az euróövezeten kívüli kelet-európai országok közül, amelynek gazdasági idén zsugorodni fog. Orbánnak szüksége van az EU támogatására ahhoz, hogy kisegítő hitelt kapjon a Nemzetközi Valutaalaptól.

Mégis, hazatérve Magyarországra, Orbán kifejezésre juttatta Európával szembeni alapvető ellenszenvét. Márciusban, alig két hónappal tiszteletteljes brüsszeli megjegyzései után, tüzes beszédet mondott Budapesten több tízezer ember előtt, amelyben az EU bírálatait a Szovjetunió erőszakos inváziójához és az ország több évtizedes megszállásához hasonlította, kijelentve hogy „jól ismerjük a kéretlen elvtársi segítség természetrajzát, és felismerjük akkor is, ha nem váll-lapos egyenruhába, hanem jól szabott öltönybe bújik”. A magyarokkal, „velünk van az a sok tízmilliós, csendben tűrő rejtett Európa is, amely ragaszkodik a nemzeti szuverenitáshoz, és még hisz a kontinensünket valaha világelsővé emelő keresztény erényekben: a bátorságban, a becsületben, a hűségben és az irgalomban”.

Tény, hogy a Fidesz alatt ilyen nacionalizmus foglalta el a múlt pán-európaiságának helyét. A párt állampolgárságot garantált a külföldön élő magyar kisebbségeknek (sok etnikai magyar él szétszórva a szomszédos államokban – ez az első világháború utáni trianoni szerződés máig fennálló következménye), és szövetségeket kötött a szomszédos országokban élő magyar nacionalista vezetőkkel. 2010. június 4-én, a trianoni szerződés aláírásának 90. évfordulóján a kormány megsiratta „a magyar nemzet külföldi hatalmak általi igazságtalan és tisztességtelen feldarabolását”, és közölte, hogy Magyarország felosztása „politikai, gazdasági, jogi és pszichológiai problémákat okozott, amelyek máig nem oldódtak meg”. Májusban pedig a parlament Fideszes elnöke elutazott (a ma Romániához tartozó, de egykor Nagy-Magyarország részét alkotó) Erdélybe egy kisvárosba, hogy részt vegyen a háború idején a nyilaskeresztes pártot támogató Nyirő József, rég elhunyt magyar író és politikus újratemetési ceremóniáján.

Gyurcsány Ferenc, aki Magyarország szocialista miniszterelnöke volt 2004-től 2009-ig, a Fidesz nacionalista beállítottságát így foglalta össze nekem, amikor februárban találkoztunk: „Mindenki az ellenségünk. És egyedül állunk, meg kell védenünk magunkat.”


Európa demokrácia-válsága

Az EU egyik vitathatatlan vívmánya volt, hogy segített beágyazni a demokratikus rendszereket olyan tekintélyelvű közelmúlttal rendelkező országokban, mint Görögország, Portugália, Spanyolország és a volt kommunista tömb. Ezért jelent Magyarország nagy és példátlan kihívást. Az EU-tagállamok demokratikus indíttatását (bona fides) rég garantáltnak tekintették. Az EU vezetői, ritkán feltételezték azt a lehetőséget, ha egyáltalán feltételezték, hogy egy uniós tagállam visszacsúszhat a tekintélyelvűségbe, és esetleg megkockáztathatja a kizárást – olyan kilátás ez, amellyel most szembe kell nézniük. „Úgy hiszem, ha a magyarok eljutnak oda, ahol objektív szervezetek nem szabadnak látják őket, az uniónak fel kell függeszteni a tagságukat” – mondta nekem Mark Palmer egy telefoninterjúban. Februárban a The Washington Post című lapban Palmer felszólította az amerikai kormányt, hogy indítsa be újra a Szabad Európa Rádió 1993-ban megszüntetett magyar nyelvű adásait. És erre jó oka volt: Magyarország nemrég elmaradt egy fontos mutató terén, amikor a Freedom House, amely az alapvető jogok érvényesülését kíséri figyelemmel az egész világon, éves listáján „szabadból” a „részben szabad” kategóriába minősítette le az országot.

Ha az EU felfüggesztené Magyarország tagságát, az példátlan lépés lenne. A legkeményebb büntetés, amelyet a konföderáció eddig kirótt, az volt, hogy szankciókat vezetett be Ausztria ellen, amikor 2000-ben az ottani szélsőjobboldali Szabadságpárt, amelyet egy olyan politikus vezetett, aki dicsérő szavakat talált Hitlerre, bekerült a kormánykoalícióba. Az intézkedések azonban semmivel sem csökkentették a Szabadságpárt népszerűségét. Magyarországon a helyzet sokkal súlyosabb, amennyiben azt a kézzel fogható politikát érinti, amelyet egy masszív parlamenti többséggel rendelkező kormány már megvalósított, és amelyről az eddigi jelek szerint nem szándékozik lemondani.

Mindazonáltal hihetetlenül nehéz elképzelni egy olyan helyzetet, amelyben az EU felfüggeszti Magyarország tagságát, vagy kizárja az országot. Az uniót annyira lefoglalja a pénzügyi válság, hogy Orbán lopakodó tekintélyelvűségére kevés figyelem jutott. Mi több, az európai vezetők között az uralkodó magatartás a konfliktusok kerülése; ahelyett, hogy fontolóra vennék a lehetőséget, hogy esetleg kemény intézkedéseket kell majd hozniuk, inkább azt gondolják, hogy az ismételt bírálat idővel meggyőzi Orbánt elképzelései meggondolatlan voltáról.

Ezúttal a Magyarország jövőjéért zajló csata végül az országon belül fog eldőlni, ahol a választóknak kell eldönteni, meg akarják-e fékezni, hogy országuk az autokrácia felé csússzon vissza. Egy ilyen erőfeszítés sajnos nem tűnik valószínűnek. Noha a Fidesz 2010 óta veszített a támogatottságából, továbbra is a legnépszerűbb párt, és az neofasiszta Jobbik gyakorlatilag osztozik a második helyen a szocialistákkal. A civil szervezetek több nagy kormányellenes tüntetést szerveztek az elmúlt két évben, de az ellenzék megosztott – a szocialistákból, egy onnan kiszakadt, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök által vezetett csoportból és egy új zöld pártból áll.

Heller szerint a Magyarország jövőjéért folyó harc emblémája annak a küzdelemnek, amely folyamatosan zajlott Európa szerte. A magyarországi szocialista kormányzás évei, amelyeket a rossz gazdaságirányítás sújtott, nem csupán azt hozta, hogy sokan változásra vágytak az ország vezetésében, hanem egyesekben megkérdőjelezte a liberalizmus alapelveit is. Magyarország jelenlegi állapota pedig tünete egy Európán végigsöprő trendnek: ez a jobb- és baloldali szélsőségesség felemelkedéséből áll Franciaországtól Görögországig. „A liberalizmus ma Magyarországon szitokszó. Ha liberális vagy, az azt jelenti, hogy náci vagy vagy sztálinista, akármit jelent is a liberális” – mondta nekem. Heller, akinek az életét Európa iker-totalitárius öröksége alakította, felsóhajt, mintha ezt a drámát látta volna már korábban. „Ha az emberek úgy érzik, hogy a köztársaság elárulta őket, akkor egy erős emberhez fordulnak, aki majd megoldja minden problémájukat.”

Bizonyos, hogy Magyarország nem diktatúra. Amióta Orbán hatalomra jutott, az ország „szabad” maradt a Freedom House rangsorában. „Nincs autokrácia, ha a fekete autók nem állnak meg a házad előtt és téged nem visznek el” – mondja Bojtár B. Endre, a liberális hetilap szerkesztője és Orbán heves bírálója. Ha a Fidesz nem is változtatta Magyarországot teljesen kifejlett tekintélyelvű állammá, aláásta a demokrácia szellemét, lehűtve a szólásszabadságot és az egyet nem értést. Ebben az értelemben Orbán Viktor – aki valaha egy egyesült és liberális Európa nagy reménysége volt –, megbukott a demokratikus teszten. A magyarokon múlik, valamint azokon, akiket érdekel a demokrácia jövője Európában, hogy tegyenek róla: Orbán kudarca ne váljon a kontinens kudarcává is.



* Lásd csütörtökön közölt írását is: A World Affairs az Orbán-retorikáról



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!