Ben Cardin szenátor: Magyarország egy másik korszak áporodott bűzét viseli magán

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2012. július 15. vasárnap, 01:44

Galamus-csoport

Ben Cardin szenátornak, a Helsinki Bizottság társelnökének felszólalása az amerikai szenátusban, 2012. július 12-én.

Elnök úr, egy évvel ezelőtt megosztottam a kollégáimmal afeletti aggodalmamat, hogy merre tart a magyar demokrácia*. Magyarország azóta sajnos egyre inkább eltávolodott a demokráciával és a jog uralmával kapcsolatos normák széles körétől.

David Kramer, a Freedom House elnöke, aki George W. Bush elnök alatt a demokrácia, az emberi jogok és a munka kérdéseivel foglalkozó külügyi államtitkár volt, összefoglalta a helyzetet. A Freedom House Nemzetek átalakulóban című jelentése legújabb kiadásának közzétételekor Kramer a helyzetet összefoglalva azt mondta: „Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Viktor Janukovics ukrán államfő  úgynevezett reformok ürügyével módszeresen lebontotta a kritikus fékeket és ellensúlyokat. Úgy tűnik, országaik ’putyinizálására’ törekednek”.

A jelentés a továbbiakban kifejti: „Magyarország kapkodó hanyatlása a legkirívóbb példa az Európai Unió újabb tagjai között. Az utóbbi öt évben bekövetkezett romlása azokat az intézményeket érintette, amelyek a demokratikusan felelős rendszerek alapjait adják, beleértve a bíróságokat és a sajtót. Magyarország negatív pályája még Orbán Viktor jelenlegi kormánya előtt kezdődött, de az ő hatalomkoncentrációra való törekvése az elmúlt két évben erősen felgyorsította a trendet.”

A jelenséggel kapcsolatban a legparancsolóbb hang talán magáé a miniszterelnöké. Egy 2010. februárjában mondott beszédében Orbán Viktor bírálta a populizmsra építő kormányzást, és helyette olyan „nagy, centralizált politikai hatalmat” követelt, amelyet „a folyamatos kormányzásra alakítottak ki”. Tavaly júniusban védelmébe vette tervét, amelynek értelmében a gazdaságpolitikát kétharmados parlamenti többséget követelő, úgynevezett sarkalatos törvényekbe betonozzák be, és kijelentette: „Nem titok, hogy ezzel megkötöm a következő, és nem csak a következő, hanem a következő tíz kormány kezét”.

A fékeket és ellensúlyokat erodálták, és a hatalmat olyan tisztségviselők kezében koncentrálták, akiknek meghosszabbított hivatali mandátuma lehetővé teszi, hogy túléljék tisztségükben a mostani és a következő kormányt. Köztük van a legfőbb ügyész, az állami számvevőszék elnöke, és a médiahatóság vezetője. Jó okuk van a riadalomra mindazoknak, akik hangot adtak aggodalmuknak e fejlemények miatt.

Engem különösen aggaszt az igazságszolgáltatás függetlensége, amely e heti jelentések szerint az Európai Unió Bizottsága által indított kötelezettségszegési eljárás tárgya lesz, valamint az új magyar médiatörvény. Bár a médiatörvényen végrehajtottak bizonyos kozmetikai változtatásokat, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-biztosa szerint az továbbra is rendkívül problematikus. Mi több, egy szakértő azt jósolta, hogy az új törvény eredménye nagy valószínűséggel a korrupcióról szóló tájékoztatás kiszorítása lesz.

Magyarország elfogadott tavaly egy új törvényt a vallásokról is, amelynek az volt a figyelemre méltó eredménye, hogy en bloc vallások százait fosztotta meg a jogi elismeréstől. A korábban Magyarországon legális státussal rendelkező 366 vallás közül az új törvény értelmében eredetileg mindössze 14 nyert elismerést. Figyelemre méltó módon teljes egészében és kizárólag a parlamentet ruházták fel a joggal annak eldöntéséhez, hogy mi vallás, és mi nem az, ami a folyamatot rendkívül átpolitizálttá és önkényessé teszi. A 84 egyház közül, amely ezt követően megpróbálta visszaszerezni legális státusát, 66-ot bármiféle magyarázat vagy jogi indoklás nélkül elutasítottak.  Az a vélemény, amely szerint az új keret elfogadható, mert a legtöbb magyar állampolgár vallása elismert, szerény vigasz annak a kisebbségnek a számára, amely e diszkriminatív folyamat áldozatai között találta magát. Ez a jogszabály negatív példa sok olyan ország számára a világban, amely éppen most kezdenek lassan elmozdulni a demokrácia és az emberi jogok felé.

Végül, egy évvel ezelőtt arra figyelmeztettem, hogy „ha a nacionalista érem egyik oldala a határokon túli magyar etnikai identitásnál való szélsőséges megrekedés, a másik oldala a hazai kisebbségekkel szembeni intolerancia”.  Különösen aggaszt engem az antiszemita aktusok eszkalációja, ami úgy hiszem, közvetlenül abból nőtt ki, amilyen szerepet a kormány a Magyarország múltjának revíziójára való törekvésben betölt.

A Magyarország mai határait meghatározó, 1920-as trianoni szerződés elleni propaganda már néhány éve manifesztálódott. A legkonkrétabb módon abban, hogy a magyar kormány kiterjesztette az állampolgárságot az etnikai vagy vérségi identitás alapján, amiről Orbán Viktor kormánya 2001-ben megígérte az Európa Tanácsnak, hogy nem fogja megtenni, és ami nem kapott támogatást egy 2004-es népszavazáson. Másrészt a kormány kiterjesztette a szavazójogot ezekre az új etnikai állampolgárokra, akik főleg Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, és Ukrajnában élnek. Ez együtt járt az „elveszett” magyar területekhez kötődő retorikai és jelképes megszállottsággal, alighanem ez lehetett a megfontolás a mögött, hogy Magyarország tavaly, a soros uniós elnöksége idején egy Nagy-Magyarországot ábrázoló, 1848-as térképet tett közszemlére. Ilyen módon a kormány hatékonyan mozdítja elő a szélsőjobboldali, antiszemita, cigányellenes párt, a Jobbik programját. Mi több, burkoltan, de félreérthetetlenül azt az üzenetet küldi, hogy Magyarország már nem polgári állam, amelyben a politikai jogok, mint például a választójog, az állampolgárságból fakadnak, hanem olyan hely, ahol az állampolgárság fakad az egyének etnikai státusából, vagy vérségi identitásából.

Az ilyen revizionizmus legutóbbi megnyilvánulásainak sorában szerepelnek egyebek mellett a háborús bűnökkel vádolt Wass Albert rehabilitációjára irányuló törekvések, valamint a magyar kormány bizarr módon látványos szerepe abban, hogy a szomszédos állam kormányának ellenkezése dacára Romániában szertartást rendezzenek Nyirő József fasiszta író és ideológus tiszteletére. Az eseményen a Nyirőnek való tiszteletadásban egyesülve ténylegesen megjelent Kövér László, a magyar parlament elnöke, Szőcs Géza kulturális államtitkár, és Vona Gábor, Magyarország leghírhedtebben szélsőséges pártjának vezére. Számos önkormányzat elérkezettnek látta az időt, hogy szobrokat állítson Horthy Miklósnak, aki Magyarország kormányzója volt a háború idején, és Wass, valamint Nyirő műveit beemelték a nemzeti alaptantervbe.

Nem meglepő, ha az intoleranciának és a revizionizmusnak ez a légköre együtt járt az intolerancia kitöréseivel. Például verbális támadás történt egy 90 éves rabbi és egy újságíró ellen, egy nagykanizsai zsinagóga menórája ellen, továbbá ilyen volt egy budapesti zsidó emlékmű és Raoul Wallenberg szobrának meggyalázása, a vérvád felidézése egy jobbikos képviselő által éppen a zsidó húsvét előtt, és az a nemrég ismertté vált hír, hogy egy jobbikos képviselő egy genetikai laboratóriumtól bizonyítványt kért – és kapott – arról, hogy ereiben nem csörgedezik sem zsidó, sem roma felmenők vére.

Gyakran halljuk, hogy a Fidesz van Magyarországon a pártok között a legjobb helyzetben ahhoz, hogy védelmet biztosítson a jobbik szélsőségességével szemben. Jelen pillanatban úgy tűnik, ezt az állítást nemigen támasztja alá bizonyíték. A fasiszta ideológusok és második világháborús vezetők rehabilitálására irányuló kampány veszélyes, és véget kell vetni neki. Végül is a demokrácia és a kisebbségi jogok vagy együtt maradnak talpon, vagy együtt esnek el.

Magyarország nem csupán rossz sínen van, hanem veszélyes úton indult el. A kegyvesztetté vált második világháborús figurák rehabilitálása, a vér és nemzet dicsőítése egy olyan másik korszak áporodott bűzét viseli magán, amely korszakról a demokráciák közössége – különösen Európában – azt remélte, hogy örökre letűnt. Magyarország ma azt demonstrálja, hogy a legszörnyűbb emberi ösztönök elleni harcot soha nem lehet végképp megnyerni, és hogy ellenük minden generációban harcolni kell.

* Lásd a Galamusban:

Felszólalás az amerikai Kongresszusban: Veszélyben a demokrácia Magyarországon
A felszólalás nyomán kibontakozott vitáról és a kormány (Kovács államtitkár) cáfolatairól szóló hírösszefoglalóink:
– Felhasználták-e az Amerikai Helsinki Bizottság társelnökét?
– The Hill: „Bájoffenzíva” – Kovács államtitkár: torzító prizmát tapasztalunk

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!