Megjegyzés Krémer Balázs írásához
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 16. hétfő, 02:32
- Kálmán C. György
Krémer Balázs írásának („Így zsidózunk mi!” – A Gerő–Romsics-vitához) harmadik bekezdése a következőképpen hangzik: „A Rubiconon Gerőnek rontók szerint téved Gerő, mert érvei között említi Gyáni akadémikus (a megélt és értelmezett narratívák történelmi mindenhatóságát hirdető posztmodern magyar „püspökének”) véleményét, márpedig Gyáni szavaiból ő nem olvashatta ki azt, hogy Gyáni is antiszemitának vélné Romsicsot. Bár Gyáni számára bármiféle narratíva és értelmezés maga a történelmi realitás – Gerő narratívája kivételesen nem lehet az.”
Nyilván minden olvasó érzi, hogy módfelett gúnyos, megsemmisítőnek szánt mondatok ezek. A „Gyáni akadémikus” szerkezet önmagában is (hiába, ilyen időket élünk) igencsak kétes értéket sugall, s ezt tovább egyértelműsíti a minősítés: Gyáni valaminek a magyar „püspöke” (a „pápa” nyilván valahol külföldön él). Ráadásul a szerző súlyos önellentmondást feltételez – hogy tudniillik Gyáni más mércével mérné Gerő szavait, mint bárki másét.
A gúny, a negatív minősítés meg az önellentmondások leleplezése teljesen legitim eszközök egy vitában. Krémer megfogalmazásai azonban rendkívül zavarosak, s ez erősen lerontja érvelése érvényét. Először is, nem világos a „megélt” és az „értelmezett” narratívák közti különbségtétel – ha egyáltalán létezik köztük differencia (lehet értelmezés nélkül „megélni”? egyáltalán: hogyan lehet egy narratívát „megélni”?), akkor ez magyarázatra szorul. (Később a „narratíva” és az „értelmezés” megkülönböztetése ugyanilyen kétségeket vet fel.) Másodszor: milyen értelemben „mindenhatóak” ezek, és miért „történelmileg” azok? Harmadszor: biztos, hogy ez „posztmodern” gondolat? Mennyire vagyunk beljebb ezzel a besorolással? Nem ugyanaz a szerepe ennek a minősítésnek, mint hajdanában, amikor a „modern” (ne adj’ isten: rothadó kapitalista) kifejezéssel hánytak egyesek a szemétdombra bármit, ami nem volt az ízlésüknek (ideológiájuknak) megfelelő? Negyedszer: a „püspök” valami hierarchikus pozíciót sejtet, emellett hitbéli összetartozásra és támadhatatlanságra utal. Kérdés, hogy megállja-e a helyét ez a rejtett azonosítás.
Tehát: egyáltalán nem világos, mi a baja Krémernek Gyáni elgondolásaival, amelyeket így, egyetlen rövid bekezdésben kimerítően jellemezni vél. Ennélfogva az is igencsak zavaros, hogy mit vet a szemére. Ki állította, hogy „Gerő narratívája” ne volna „történelmi realitás”? Gyáni – amennyire én tudom – sose mondta, hogy „anything goes”, vagyis (ahogyan Feyerabend szavait [félre]érteni szokás) bármi lehet érvényes, minden lehet igaz; az, hogy egy „narratíva és értelmezés” „történelmi realitás”, nem azt jelenti, Gyáni szerint sem, hogy mindig mindenkinek igaza van.
Röviden: Krémer megpróbálja, nem éppen fair eszközökkel, diszkreditálni egy jelentős történész egész gondolkodását, hogy ellenfelét védje. Annál is feltűnőbb ez, mert a későbbiekben csak egyszer említi Gyánit, nem is túl hangsúlyosan. Valóban szüksége van erre? Ettől lesz igaza?
(Kálmán C. György)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!