Ha én kormány lennék 29
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 17. kedd, 03:27
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és minél több pénzt akarnék beszedni, nem csapkodnék összevissza, mint a villám, hol ezt, hol azt adóztatva meg, ami éppen eszembe jut.
Leülnék, és alaposan végiggondolnám egy ember hétköznapjait. Mivel a munka alapú társadalmat építjük (ahol majd, ha eljő, mindenki szükségleteim szerint), ezért egy dolgozót vennék alapul, nem holmi féllábú naplopót. Reggel vígan dalolva (tehát jobb lábbal) felkel a dolgozó az ágyból. Mivel az ébrenlét jobban terheli a környezetet, mint az alvás, indokolt a környezetterhelési jobblábadó. Ez egészen pici adó lenne, hogy ne lehessen észrevenni, de egy sokgyerekes család már megérezné, ezért a családi adózás elveit figyelembe véve enyhítést adnék. Persze nem akármelyik családnak, csak annak, ahol felkeléskor parkettára vagy márványlapra teszik le a talpukat. (Ha figyelőim tömeges adóelkerülést, azaz bal lábbal kelést regisztrálnának, akkor kétlábadóra módosítanám ezt a környezetvédelmi adónemet.)
A dolgozó, miután felkelt, fogat mos. A fogkefére, a fogkrémre és a vízre már fizet forgalmi adót, és kétszer ugyanazt nem lehet megadóztatni, viszont fogadót lehetne kivetni. Méghozzá nem a tényleges állapotra, mert ez túl nagy adminisztrációval járna, hanem a normál 32 fogra, még akkor is, ha konkrétan kevesebb van neki. Miért nem vigyázott rá jobban? Ezzel egyidejűleg nemzeti fogvédelmi köröket hoznék létre, kötelező tagsággal és minimális tagdíjjal. Lássák az emberek, én törődöm azzal, hogy ne kelljen nem létező fogaik után is adót fizetniük. Két hét múlva már úgy emlegetne minket Európa, hogy a szépfogú magyarok.
A reggeli tollászkodás után a dolgozó munkába indul. Kilép az utcára, és használni kezdi a járdát. A járda közjav. Építésének és fenntartásának komoly költségei vannak, indokolt tehát a járdaadó bevezetése. Azt még nem tudom, hogy lépésarányos lenne vagy átalány, de ezt ráérnék eldönteni holnap reggel.
Amíg dolgozik, addig békén hagynám, építse ingyen a fejlett munka alapú társadalmat.
Munka után jön a bevásárlás. A nők ezt a tevékenységet adómentesen végezhetnék, de csak ha házasságban élnek egy férfival. Ennyi engedményt feltétlenül kellene tennem koalíciós partneremnek és szívemből sarjadt ellenzékemnek. A férfiaknak mindenképpen kellene fizetniük. Hasonló konstrukcióban vezetném be az otthoni főzésadót. Ha egy férj ilyen férfiatlan passziókban leli örömét, fizessen érte.
Nem feledkeznék meg a kultúráról sem. Az a dolgozó, aki hetente legalább két este nem megy el színházba, hangversenyre vagy művészmoziba, úgynevezett távolmaradási kultúradót fizetne. Az így befolyt pénzből minden városban lebontanám a színházat, és stadiont építenék a helyére. Igazi hungarikumot hoznék létre, az önnemző adót: ahogy fogynának az adóforintokból bontott színházak, úgy növekedne az adóbevétel.
Színház után a dolgozó hazamegy. Mivel már nincs házmester és kapupénz, itt komoly piaci rés nyílt, amelynek kihasználásán még gondolkodom kellene. Addig is szép álmokat.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
