A melegek jogairól



A nemrégiben lezajlott Eurogames, valamint a 17. Budapest Pride nagyszerű kulturális fesztivállá, a kulturális sokféleség megnyilvánulásának európai fontosságú eseményévé nőtte ki magát. Korlátolt szélsőjobboldali csoportocskák ugyan tettek kísérleteket a rendezvények megzavarására, eredményt azonban alig értek el. Akár azt is mondhatnák, a magyar társadalom, ha nem is fogadta el, de legalább tudomásul vette, hogy a melegek kulturális rendezvényei hozzátartoznak egy olyan világváros életéhez, mint Budapest. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy megszűntek volna a magyar társadalomban a melegekkel szemben meglévő előítéletek, hátrányos megkülönböztetések, azok a jogi anomáliák, amelyekkel szemben a kormány nemhogy nem lép fel, hanem kifejezetten támogatja további érvényesülésüket.

A melegekkel kapcsolatos elutasító, illetve diszkriminatív társadalmi nézetek, felfogások sokféle formát öltenek. Ezek között vannak olyanok – a szélsőjobboldali mocskolódásra, a homoszexualitást abnormálisnak, betegségnek minősítő nézetekre gondolok –, amelyek érdemtelenek a vitára, s hirdetőik gyalázatos erkölcsi és intellektuális állapotának lenyomatai. Mint ahogy azok a kulturális konvenciókban, vallási meggyőződésekben gyökerező fejtegetések sem, amelyek – bár kevésbé durva formában – természetes és természetellenes szexuális irányultságokról beszélnek. S ilyenkor nem a heteroszexuális kapcsolatokban benne rejlő, oly sokszor megnyilvánuló erőszakra, perverzitásokra gondolnak – azt, mintegy vállrándítással, tudomásul veszik –, hanem szinte magától értetődően az azonos neműek közötti szexuális viszonyra. Vannak azonban más, kifinomultabb, a hátrányos megkülönböztetést elfedni látszó érvelések is. Az egyik, ebben a tekintetben jellemző magatartás az, amely úgy tesz, mintha a probléma – a melegekkel szembeni társadalmi diszkrimináció – nem létezne, illetve amennyiben mégis lennének ilyen megnyilvánulások, azoknak a melegek esetenkénti provokatív viselkedése az oka. Ez az elhallgatásra, gyakran tudatos csúsztatásra épülő vélemény egyrészt azt hangsúlyozza, hogy Magyarországon ma mindenkinek megvan a lehetősége, hogy megélje szexuális identitását, másrészt viszont a homoszexualitást, az azonos neműek párkapcsolatának a kérdését igyekszik kiszorítani a nyilvánosságból, olyan témának tekinti, amiről nem kell, sőt, nem szabad nyilvánosan beszélni.

Ugyanakkor szembeötlő, hogy az utóbbi két évben több olyan törvény is született, amely jogi, törvényi eszközökkel, leginkább közvetett módon, de nagyon határozottan és egyértelműen korlátozza a melegek jogait. A kiindulópontot a szemléletében, filozófiájában, társadalomképében rendkívül korlátolt és valóságidegen Alaptörvény jelenti, amely a házasság intézményét kizárólag a férfi és nő közötti életközösségként definiálja, a családot pedig a nemzet fennmaradásának alapjaként tekinti. Ezt a felfogást erősíti meg a 2011. évi CCXI törvény a családok védelméről, amely a mindenféle társadalmi támogatottságot nélkülöző KDNP „találmánya”. A családnak az ezekben a szövegekben megfogalmazott felfogásával több súlyos, társadalmi és politikai probléma is van. Ezek közül, jelen írás szempontjából, az a legjelentősebb, hogy kizárja a társadalmi valóság egyik szeletét, illetve nem vesz tudomást arról, hogy azonos nemű emberek is alkothatnak boldog családot, és élhetnek teljes családi életet. A családot ugyanis nem lehet kizárólag a nemzet biológiai reprodukciójának funkciója alapján meghatározni. A család mindenekelőtt szeretet- és szolidaritásközösség, és ebbe a felfogásba magától értetődő módon tartoznak bele az azonos neműek által létrehozott családok is. Mindazok a felfogások, amelyek megtagadják a melegektől a házasságkötés, illetve a családban való élés jogát, közeli kapcsolatban állnak a vallási fundamentalizmussal – legyen szó keresztény, muzulmán vagy bármilyen más vallási fanatizmusról. A melegeknek ez a fajta kitagadása ugyanis azon a meggyőződésen alapszik, hogy egyetlen, kizárólagos moralitás létezik, az, amely az én hitemben gyökerezik. S minden mást természetellenes bűnnek kell tekinteni. Az Alaptörvény és a családok védelméről szóló törvény pontosan ezt az álláspontot jeleníti meg, s ezáltal stigmatizálja az uralkodó nézetektől eltérő szexuális orientációkat, identitásokat, családformákat.


Phalanx – flickr/Aceton

Ezek a törvények azonban nemcsak morálisan megkérdőjelezhetők, hanem az eltérő szexuális orientáció, illetve identitás okán elfogadhatatlan jogi különbséget tesznek, állapítanak meg az állam polgárai között, és ezzel megsértik az állampolgári egyenlőség elvét is. Szögezzük le, az ideológiai elfogultságon, szűklátókörűségen, az abban gyökerező előítéleteken túl nincs semmi racionális indoka annak, hogy azonos nemű emberek ne házasodhassanak össze, ne alkothassanak családot, ne fogadhassanak örökbe gyerekeket, ne vonatkozzanak rájuk is az örökösödéssel kapcsolatos törvények, egyáltalán, hogy bármiféle törvényekbe, rendeletekbe foglalt hátrányos megkülönböztetés érje őket. De nemcsak azért megengedhetetlen a melegekkel szembeni, törvényekben is megnyilvánuló diszkrimináció, mert az nem vesz tudomást a társadalmi változásokról, mert megbélyegez kulturális csoportokat, kisebbségeket, szexuális magatartásformákat és identitásokat, nem vesz tudomást ezeknek a csoportoknak, az ezekhez a csoportokhoz tartozó embereknek az emberi méltóságáról. Hanem azért is, mert a melegeknek a társadalmi élet és nyilvánosság különböző színterein való megjelenése, jelenléte, identitásuk vállalása a kulturális sokféleség tiszteletben tartására épülő politikai demokrácia megnyilvánulása. Ma Magyarországon ezt a fajta demokráciát a kormány korlátozza, sőt, igyekszik elfojtani. De tágabb összefüggésben éppen ezért kell kiállni a melegek jogai mellett. Hiszen itt nem csupán egyetlen társadalmi, kulturális csoportról van szó. Arról is. De azon túlmenően, a magyarországi demokrácia állapotáról. Arról, hogy olyan, nyílt és nyitott társadalomban élhessünk, ahol a kulturális különbözőségek, eltérő identitások nem szembe állítják egymással az embereket, hanem éppen, hogy összekötik őket. Csak éppen másképpen, mint a hasonlóságok és azonosságok mentén. Azt kell ugyanis belátnunk, hogy nincsenek eredendő azonosságok, hogy a modern társadalmat nem lehet természetjoginak gondolt elvekre felépíteni, hogy nem lehet az emberi méltóságot nemzeti vagy vallási alapon osztogatni, az ugyanis mindenkit megillet. Éppen ezért kell kimondani, hogy akik megkérdőjelezik a melegek jogait, azok a demokrácia alapelveit kérdőjelezik meg. Akik a melegeket megbélyegzik, kirekesztik, azok a demokrácia ellen is fordulnak. Ezért kell a demokrácia híveinek feltételek nélkül kiállniuk a melegjogok védelme és teljes körű biztosítása mellett.


Niedermüller Péter kulturális antropológus,
a Galamus-csoport volt tagja,
a Demokratikus Koalíció alelnöke



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!