A történelem elfogadhatatlan logikájáról
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 22. vasárnap, 03:11
- Fazekas Csaba
A Prohászka Ottokárral kapcsolatos vitában érdekes nyilatkozatot tett közzé június végén a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportja. Nem meglepő módon kiállnak Prohászka mellett, pozitív módon méltatják, ugyanakkor elismerik, hogy a nagy hatású püspök megnyilatkozásai a zsidóságról „számos esetben joggal vitatottak”. Hangsúlyozzák viszont, hogy mindezek „az intézményes zsidóüldözés és a holokauszt borzalmai előtt születtek” (ez kétségtelen), bár a mostani kereszténydemokraták szerint Prohászka vitatható megnyilatkozásaira magyarázatot adott a trianoni döntés, illetve az 1919-es kommunista diktatúra friss emléke. Vagyis végső soron logikusnak (sajnálatosnak, de érthetőnek) minősítik az 1920-as évek elejének antiszemita közhangulatát, a – Prohászka által is erőteljesen szorgalmazott – numerus clausus törvényt, az egyetemi zsidóveréseket stb. Prohászka Ottokár szélsőjobboldali radikalizmus iránti vonzalmát eszerint legalábbis érthetővé teszi KDNP-s honatyáink számára a történelmi közelmúlt sokkoló emléke.
Érdekes módon hasonló okfejtést tett közzé akkortájt Václav Klaus cseh államfő is, amikor arról beszélt, hogy a második világháború után a szudétanémetek Csehszlovákiából való kitelepítése „logikus befejezése volt a cseh történelem egy tragikus szakaszának”. (A cseh köztársasági elnök azon a megemlékezésen beszélt, amelyet Lezáky és Lidice nácik által megsemmisített lakosságának emlékére tartottak. A németek ily módon álltak bosszút a Richard Heydrich helytartó életét követelő merényletért.)
E két nyilatkozat nyilván nehezen összehasonlítható történelmi helyzetekre vonatkozik (ráadásul tény, hogy minden történelmi folyamatot a maga konkrétságában kell nézni), de egy dolog biztosan összekapcsolhatóvá teszi őket: valamiféle történeti „logika” mint önigazolás emlegetése. Márpedig ez a megközelítés nagyon is veszélyes, hiszen hajlamosak vagyunk önfelmentő magyarázatot keresni saját történelmünk kínos vagy ma már vállalhatatlan epizódjaira. A Csehszlovákiát feldaraboló náci politikára adott reakció (amely az ottani németek és – tegyük hozzá, bár a cseh államfő nem említette – magyarok kitelepítésére irányult) lehet történelmi tény (az is), de egyik népcsoport szenvedéseit nem teszik „logikussá” vagy érthetővé egy másik nép korábbi megpróbáltatásai. Különben eljutunk arra a következtetésre, hogy a történelem valamelyik fél részéről „logikusnak” minősített reakciók és ellenreakciók sorozata, amiből pedig az következik, hogy ennek azóta azért nincs vége, mert nem is lehet vége. Ahogy 1919-ben a vörösterror kegyetlensége nem tette indokolhatóvá a fehérterrort – és nemcsak az ártatlanul kivégzettek szempontjából, hanem a tanulságokat megfogalmazni nehezen képes utókor szempontjából sem. A történelmi (háborús stb.) bűnösök megbüntetésének kérdése természetesen nem a megtorlásnak ebbe a kategóriájába tartozik, viszont az is a történelem tapasztalata, hogy a legnagyobb bűnhődéseket nem bűnösök, hanem ártatlanok szenvedték el. Bármennyire is nem logikus, hogy így történt.
(Fazekas Csaba)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
