rss      tw      fb
Keres

Az ölés nem cigányspecifikum





A világban több ezer éve követnek el szexuális motivációjú, alkoholos-drogos állapotú emberek gyilkosságokat, a legkülönfélébb nációk tagjaiként. Az ölés lényege ugyanaz marad, legfeljebb az alkoholok és drogok neve és minősége változik az idők során.

Ha ma történik ilyesmi, mondjuk Párizsban, Berlinben, New Yorkban vagy bármely más felvilágosult városban, és arab, török, spanyol, fekete, kínai vagy más származású személy az elkövető, föl sem merül, hogy az érintett kisebbség bármely vezetőjének nyilatkoznia kéne az ügyben. Kivéve, ha a szóban forgó kisebbség teljes egészében egy olyan szekta képviseletében van jelen az országban, amely kifejezetten és jellemzően a szexuális motivációjú és alkoholos-drogos mámorban elkövetett ölést tekinti az üdvözülés egyetlen útjának, és rendszeresen erre biztatja a tagjait is. Bár lassan nem járunk nagyon messze ettől, de a vallási őrületnek erre a szintjére még egyetlen csoport sem jutott el, így ezt az opciót kihagyhatjuk.

Azt azonban már nem, hogy Orbán Viktor – ahelyett, hogy az addigi bejelentéseinek megfelelően végre nyaralni ment volna – olyan kampányolásba kezdett, amelynek során azonnal az ORÖ-vel és annak vezetőjével, Farkas Flóriánnal is meg kellett beszélnie a cigányság ügyeit. Majd égető szükségét látták annak, hogy közösen nyilatkozzanak a drámai Bándy-gyilkosságról.

Ha már így esett, éppenséggel ki is használhatták volna az alkalmat ahhoz, hogy a helyére tegyék az ügyet, és – mintha csak Párizsban, Berlinben, New Yorkban vagy bármely más, felvilágosult városban lennénk –, elmondják, amit ott bármelyik kisebbségi vezető elmondott volna. Hogy ugyanis ami történt, az nem speciálisan etnikai jellegű esemény volt. A gyilkosság nem cigány- (arab-, okcitán-, török-, kínai- stb.) specifikum, senki se kezelje annak. Az eset természetesen a cigányok számára is megrendítő, de emberként, és nem elsősorban cigányként az. Ők semmilyen módon nem delegálták a cigány származású elkövetőt, ő pedig nem egy jellemző csoportszellem jegyében cselekedett. A cigányság nem gyilkos csoport. Ezért nekik, népcsoportként semmivel sincs több felelősségük az eseményben, mint bármely más népcsoportnak.

Ennyit és nem többet kellett volna mondania Farkas Flóriánnak, miközben a miniszterelnöknek különösen vigyáznia kellett volna arra, hogy az ügyet véletlenül se kössék össze, még egy kósza asszociációs lehetőség erejéig sem, a szóban forgó népcsoport – egyébként akár jellemző – konfliktusaival, munkaerőpiaci helyzetével vagy krónikus elszegényedésével.

Ám egyáltalán nem ez történt, hanem valami egészen más: a miniszterelnök duplafenekű beszédben fenyegette és dicsérte meg egyszerre a cigányságot (eddig bűnözésből és segélyből élt, de most hallja, hogy akarnak dolgozni is), majd hívta fel a figyelmet arra, hogy a büntetőtörvénykönyv megváltoztatása abszolút indokolt, csak higgadtan kell tenni. (Egészen más ugyanis, ha nyugodtan szavazzák meg a halálbüntetés visszaállítását, mintha izgatottan, ezt igazán beláthatjuk.)

Farkas Flórián pedig nem kevesebbet tett, mint megkérte az országot, hogy „az eset miatt ne ítéljék el a magyarországi cigányság egészét”. Azzal, hogy így szólalt meg az ügyben, egyértelműen felelősséget vállalt benne, hiszen a mondat logikájából az következik, hogy a cigányság egy kisebb része cigányként ítélhető el, és nem gyilkos emberként, amennyiben azzá válik. Az „eset miatt” kifejezés is azt jelzi: föl sem merült benne, hogy tiltakoznia kéne az összefüggés felállítása ellen, az elkövető származása és az elkövetett bűn között. Maga is természetesnek, érthetőnek találja, ha sokan úgy gondolják, hogy az elkövető mégiscsak őket reprezentálta, hogy akkor is szóra érdemes egy származás megemlítése, ha a cselekmény nem hordoz jellemző hagyományokat vagy törekvéseket. Egy percig sem háborog ezen. Ezért most azt kéri, hogy a többiek gyakoroljanak kegyet a gyilkosokat is termelő kisebbséggel szemben. Mintha a demokrácia a kegygyakorlás terepe volna, és mintha a többség nem termelne ugyanúgy gyilkosokat. És persze mintha ő speciel a „jó cigány” kivételeként erősítené itt a szabályt. És mintha az ilyesmit politizálásnak nevezhetnénk.

Annál katasztrofálisabb helyzetet nehéz elképzelni, minthogy a demokrácia alapfogalmaival se legyenek tisztában azok, akiket azért tartunk, hogy a demokráciát képviseljék és gyakorolják. Annál elképesztőbb gesztus aligha lehetséges, mint hogy egy kisebbségi vezető a többség irgalmára apellál, ahelyett, hogy a saját csoportja jogos érdekeit és ártatlanságát védené a kollektív bűnösség vádjával szemben, elvi szinten és a legnagyobb hangerővel.


The Illuminated Crowd (Montreal, Raymond Mason) – flickr/Zanastardust 

Farkas Flórián ráadásul nemrég azzal a Balog Zoltán mindenügyi miniszterrel kötött „stratégiai szövetséget”, aki maga is indokoltnak tartja a „cigánybűnözés” szó használatát. Balog ráadásul azzal a kifacsart logikával véli megvédeni a „van cigánybűnözés” gondolatát a rasszizmus vádjától, hogy ez csak akkor lenne rasszizmus, ha azt mondaná: Minden cigánynak a vérében van a bűnözés. De ő nem ezt mondja, hanem azt, hogy nem minden cigány bűnöző, de amelyik igen, az a fajtájára jellemző bűnt követi el. (Valaki lát itt érdemi különbséget? Mert én nem.) Amivel csak ahhoz járul hozzá, hogy a rasszizmus még alattomosabban, még nehezebben leleplezhető módon szivárogjon be a köztudatba. Egy cigány ember – mint amilyen Farkas Flórián is – hogy tud egy ilyen emberrel szövetkezni? Hogy nem látja ebben a minden cigánynak szóló sértést? Vagy talán Farkas is azt gondolja: azzal, hogy följebb jutott, egyúttal örökre ki is lépett saját származási-kulturális csoportjából? Akkor miért tesz úgy, mintha képviselné őket?

Azt, hogy „nincs fajtajellemző bűn”, és értelemszerűen nincs ezzel szemben álló „fajtajellemző erény”, objektív bizonyítékokkal csak akkor tudjuk majd igazolni, amikor mindenki megkaphatja az esztékában a saját géntérképét, és látni fogja, hogy hiába szeretné, abban egy szál jókeresztény-gén, igazmagyar-gén, de még egy árva énisafideszheztartozom!-gén sincsen. Akkor talán el fogja hinni, hogy zsidópénzhezértés-gén és cigánytyúklopás-gén sem elképzelhető. (Persze hiába, mert ki fog találni mást, amivel homogenizálhatja a számára ellenszenveseket, de ez már legyen az unokáim gondja, szegényeké.)

Na de addig is csak kéne tenni valamit azzal a helyzettel, amelyben miniszterelnök, miniszter és kisebbséget képviselő politikus egyként ugyanabba az irányba néz: az önmagáért való hatalom irányába, és ezért a látóteréből szükségképpen kiesik nemhogy a szóban forgó kisebbség, hanem az egész ország. Márpedig ha kiesik, akkor ő azzal nem fog foglalkozni, hogy az emberek mit tekintenek univerzális bűnnek és mit kifejezetten cigánybűnnek – intézzék el egymás között, ő mindig azt erősíti, akiről azt gondolja, hogy a szavazója.

Talán mégsem kéne megvárni, hogy a Pécs környéki nácik elkezdjenek levadászni újabb roma családokat, amikor majd nem tetszik nekik a tettes „túl enyhe” (mert nem halált kiszabó) büntetése, és az egész roma népességnek szánt ütéstől akarnak ez ügyben kielégülni. És azt sem kéne tétlenül nézni, hogy a közvélemény élénken támogassa őket ebben.

Akkor sem, ha sokan úgy gondolják: a cigányokért nem kár, mert a cigányok élete nem azonos értékű élet.

Nincs racionális érvem arra, hogy ez a gondolat miért tűrhetetlen, de senkinek sincs. Az ilyen kérdésekre legfeljebb a vallások adnak hellyel-közzel kielégítő választ. Pontosabban odaállítanak egy magasabb szubsztanciát, és megtiltatják vele az ölést.

Itt állítólag vannak nagy hatású, sokakat mozgató szervezetek, amelyek ezeknek a vallásoknak a nevében működnek. És amelyek tisztában vannak azzal, hogy az ölés univerzális emberi lehetőség, nincs sem helyhez, sem népcsoporthoz, rasszhoz, bőrszínhez kötve. Ezt az izraelitáktól a keresztényekig tudják.

Ha már eddig egy büdös szót sem szóltak, most, hogy már mindenki halálával, még az áldozatéval is, bárki szabadon játszhat – nem akarnának végre megszólalni?



Lévai Júlia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!