rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 16.

Bárándy Gergely, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György:
- Arról a hihetetlen tempójú törvényhozási munkáról szeretném elsősorban kérdezni, amelyről valószínűleg a hallgatóknak is csak felületes elképzelései, benyomásai vannak. Előtte viszont, ha megengedi, néhány konkrétabb dologról is szeretnék Önnel beszélni. Például arról, amit a Népszabadság Online-on olvastam, miszerint az MSZP visszakozik, és mégsem Horváth Csaba lesz a főpolgármester-jelölt. Mivel Ön budapesti, nyilván sokkal többet tud arról, hogy terveznek-e egyáltalán ilyen változtatást a budapesti pártszervezetben.

Bárándy Gergely: - Én semmi konkrétumot nem tudok. Először is - bár lehet, hogy ezzel a kisebbséghez tartozom - belső pártügyekről, főleg személyi ügyekről nem szoktam beszélni. Az tény, és abszolút a nyilvánosságra tartozik, hogy most az MSZP főpolgármester-jelöltje Horváth Csaba. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy a jövőben kinek milyen szándékai vannak.

- Nincsenek a pártban, a párt vezetésében vagy a frakción belül viták arról, hogy bár Horváth Csaba nagyon szimpatikus politikus, nem biztos, hogy az ingyenes BKV-val kapcsolatos ötlete jól sült el? Másrészt az MSZP-nek arra kellene törekednie, hogy a szétmorzsolódott, de azért Budapesten valószínűleg még jelenlévő egykori liberális párt híveit megpróbálja megszerezni magának, és ehhez lehet, hogy egy más típusú jelölt kellene. Ez nem vetődött fel Önökben?

- Nézze, ennek eldöntése a budapesti küldöttértekezletre tartozik. Nekem budapesti politikusként nincs jogom, affinitásom ahhoz, hogy felülbíráljam ezt a döntést. Szólnak érvek amellett is, hogy az MSZP soraiból egy nagyon tapasztalt városvezetőt, Horváth Csabát jelöljük. Szólnának érvek amellett is, hogy a civilszféra által támogatott valamelyik jelölt mögé álljon az MSZP. Lehet erről pletykákat hallani, de az biztos, hogy jelenleg a hivatalos főpolgármester-jelölt Horváth Csaba. Arra, hogy ez a jövőben hogyan fog alakulni, nem tudok válaszolni. Ahogy említettem, szólnak Horváth Csaba mellett is, és más mellett is érvek. Nem szeretném kikerülni a kérdés ingyenes BKV-val kapcsolatos részét. Mint általában minden ötlet, ami nagyon formabontó és meglepő, természetesen pozitív és negatív reakciókat vált ki az emberekből. Van, aki ezt jónak értékeli, van, aki ezt megvalósíthatónak értékeli, van, aki ezt nem értékeli sem jónak, sem megvalósíthatónak. Erről természetesen lehet és kell is beszélni. Nem hiszem, hogy ez bármiben befolyásolná azt, hogy végül Horváth Csaba lesz-e az MSZP főpolgármester-jelöltje, vagy sem. Mint szocialista politikus, természetesen tartom magam jelen pillanatban ahhoz a döntéshez, amit a budapesti küldöttértekezlet meghozott, s e szerint Horváth Csaba az MSZP főpolgármester-jelöltje.

- Még egy konkrét, személyi kérdést szeretnék felvetni. Az elmúlt hetekben a Fidesz-kormány oldaláról nem látszottak gesztusok az ellenzék irányába. Éppen ellenkezőleg, olyan törvényjavaslatokat vagy módosítási javaslatokat nyújtottak be, amelyek az ellenzék szerepét a formálisnál is kisebbre korlátozzák. Ugyanakkor az elmúlt huszonnégy órában mégis előálltak két olyan személyi javaslattal, amely akár gesztusként is felfogható. A kérdésem az lenne, hogy Bihari Mihály jelölése az Alkotmánybíróságba, vagy Warvasovszky Tihamér székesfehérvári szocialista polgármester jelölése az Állami Számvevőszék elnökhelyettesi tisztségére gesztusként fogható-e fel, vagy a szocialisták úgy gondolják, hogy ezek a személyek már régen eltávolodtak az MSZP-től.

- Gesztusként akkor lett volna értékelhető, ha megkérdeztek volna minket arról, hogy egyetértünk-e ezzel a döntéssel, őket szerettük volna-e. Az, hogy ők az általam kiváló szakembereknek ismert és elismert személyeket jelölték különböző magas állami beosztásokra, az ő döntésük. Én semmiféle gesztusértéket nem érzek ebben. Hangsúlyozom, akkor éreztem volna, ha előtte megkérdezik tőlünk, hogy ők ezeket az személyeket valamilyen módon hozzánk köthetőnek vagy baloldali értékrenddel bíró embernek gondolják, mi erről a véleményünk, tetszik-e ez nekünk. Ilyesmi nem történt, minket nem kerestek meg. Én ezt gesztusértékűnek semmiképpen sem tudom tekinteni.

- Térjünk át a parlament munkájára. Lehet, hogy azért cserébe, mert a Fidesz megkapta nyolc éven keresztül a szocialistáktól, hogy a hetenkénti parlamenti ülésezést háromhetenkéntire fordították le, a szocialisták, a többi ellenzéki párt és persze a fideszesek is megkapják az éjjel-nappali parlamenti ülésezést. Olyan tempóban folyik a törvénykezés, amire talán a világon sehol nincs példa. Egymás után árasztják el a törvényhozást különböző javaslatokkal, határozati tervekkel, törvénytervezetekkel. Ezek között voltak szimbolikusak is, de vannak rendkívül fontosak. Ilyenek például a médiát alapjában átszabó vagy az Alkotmánybíróság helyzetét alapjaiban megváltoztató tervek, javaslatok, módosítások. Még arra sincs igazán idő, hogy ezeket a képviselők megismerjék valódi mélységükben és meg tudják egymás között tárgyalni, hogy mik az előnyök, mik a hátrányok. A közvélemény végképp alig szerez róluk tudomást, hiszen egyszerre zúdul minden az érdeklődők fejére, fülére, szemére.

- Ez pontosan így van. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha sokat kell dolgozni és a parlament gyakran ülésezik. Azért vállaltuk az országgyűlési képviselői tisztséget, mert ezt természetesnek tekintjük, ezért kapjuk a fizetésünket. Hétfőn én például éjjel kettőig vagy negyed háromig ott voltam az országgyűlés plenáris ülésén és hozzászóltam a vitákhoz. Ezzel önmagában semmi probléma nincs. Probléma a metódussal és a tartalommal van. Például: egy képviselő benyújt egy törvényt az alkotmány változtatásáról, mondjuk pénteken este vagy délután. Ekkor kerül fel a hálózatra, majd hétfőn reggel az alkotmányügyi bizottság már ezzel kezd, a plenáris ülés ezzel folytatja. Még éjjel még szavazunk arról, hogy zárjuk le az általános vitát és bocsássuk részletes vitára a benyújtott törvényt. Kedden már a részletes vitát folytatjuk le, és gyakorlatilag már azon a héten vagy a következő hétfőn szavazunk is róla. Ezek valóban olyan – természetesen idézőjelben téve - jelentéktelen jogszabályok, mint az alkotmány módosítása több helyen, a választási eljárásról szóló törvény módosítása – ami szintén kétharmados törvény –, vagy éppen a médiával kapcsolatos szabályozás, a médiatörvényben, illetve az alkotmányban foglalt rendelkezéseinek módosítása. Azt gondolom tehát, hogy ez önmagában a parlamentarizmus megcsúfolása. Ha ehhez hozzátesszük még azt is, hogy a javaslatokkal tartalmi tekintetben is vannak problémák, akkor ebből semmi más nem derül ki, mint hogy az egyetlen cél az, hogy a jelenlegi kormánypárti többség a végrehajtó hatalom korlátait, az ellensúlyokat a lehető legjobban meggyengítse. Valamint az, hogy azokba a pozíciókba, amelyeket eddig konszenzusos módon töltöttünk be, a lehető leggyorsabban abszolút a saját embereiket tudják ültetni - gondolok itt például az OVB tagjainak a megválasztásával kapcsolatos változásra.

- Ez igaz az Országos Választási Bizottságnál, és így lesz ez mindenhol: az Alkotmánybíróságnál, Állami Számvevőszéknél.

- Ön ugyanúgy tudja sorolni, ahogy én. Még folytathatnánk ezt a sort például az önkormányzatokkal. Ráadásul ezeket a javaslatokat egyéni képviselők nyújtják be, pont azért, hogy gyorsan le lehessen darálni a jogszabályokat, hogy gyorsan lehessen döntést hozni. Azt nem hiszem, hogy ez a Fidesz egyéni képviselőinek jutna eszébe. Mert a képviselői önálló indítvány nem arra való, hogy ilyen volumenű, ilyen jelentőségű módosításokat kezdeményezzenek. Ezeket összefoglalva, jól átgondolva a kormányzatnak kéne benyújtani, tehát kormány-előterjesztésnek kellene lenniük. És miért nem az? Egyrészt azért, mert azt hosszabb ideig tart elfogadtatni a parlamentben. Másrészt pedig ott megvan az a törvényi kötelezettség, hogy vitára kell bocsátani a jogalkalmazó szerveknek, illetve a társadalmi és szakmai szervezeteknek lehetővé kell tenni, hogy véleményezzék.

- Ez törvényi kötelezettség?

- Így van, ha úgy tetszik törvényi előírás.

- És ha ezeket képviselői egyéni indítványban nyomják be, akkor ez a törvényi kötelezettség megszűnik.

- Pontosan. Tehát ez a nemzeti konzultáció elég érdekes felfogása: nemhogy a nemzettel nem konzultálják meg, de még azzal sem, akivel a jogalkotási törvény szerint kötelező lenne. Ezzel a nagyon átlátszó és általam nagyon antidemokratikusnak tartott módszerrel kikerülik ezt a kötelezettséget. Egy másik probléma a tárgyalási mód. Az alkotmány-előkészítő bizottság általános vitájánál a kormány egyetlen tagja sem volt jelen, se egy miniszter, se egy államtitkár. Felháborító, hogy ilyen jelentőségű törvényjavaslatok tárgyalásakor nincs jelen az előterjesztő a plenáris ülésen. Ennyire nem tiszteli meg az országgyűlést, ennyire nem érzékelteti legalább formailag, hogy ő fontosnak tartja, hogy részt vegyen a vitában.

- Így is, úgy is meg fogják szavazni.

- Pontosan így van. Ebből is látszik. Én ezt nevezem igazán a hatalom arroganciájának, annak, hogy valaki a hatalmával - pláne a kétharmados hatalmával - visszaél és még csak a látszatra sem ad. A hétfői ülésen történt két esemény mindennél jobban rávilágított erre. Talán érdemes elmondani, és kell is, hiszen ahogy Ön is említette, a közvélemény nem sokat tud arról, ami a ház falai közt zajlik. Arról pedig főleg nem, ami késő este vagy éjszaka történik. Pedig szerintem annál nagyobb a jelentősége. Ami történt, az is azt mutatja, hogyan kezelik a parlamentet, hogyan fogják fel a szerepét és mennyire veszik komolyan. Arról a törvényjavaslatról vitáztunk, amely az OVB tagok megválasztásáról, illetve a mandátumok lejárta előtti megválasztásáról szól. Ha a törvényjavaslatot a ház elfogadja, akkor erre lehetőség nyílik. Szűk két órája folyt már a vita. Azt hiszem, nem kell részletezni, mindenki számára köztudott, hogy az Országos Választási Bizottságnak milyen jelentősége van a magyar jogrendszerben. Természetesen a tagjainak a mandátumára vonatkozó szabályok is hasonlóan fontosak. Szűk két óra vita után a fideszes képviselők és az előterjesztő megunták a vitát. Ilyenre hosszú évek óta nem volt példa. Benyújtottak egy javaslatot, hogy javasolják lezárni a vitát, majd ezt kétharmaddal megszavazták. Hiába voltak soron már jelentkezett képviselők az ellenzék padsoraiból minden párt részéről, ők úgy gondolták, hogy megunták, és hazamennének. Így az általános vitát lezártuk. Ezután eltávoztak az ülésteremből. Mikor sorra került az alkotmányozás folyamatában egy kulcskérdés, az alkotmány-előkészítő bizottságról szóló törvény részletes vitája, akkor körbenéztünk az ülésteremben, és csak mi ültünk ott ellenzéki képviselők, fideszes képviselő pedig egyedül a korelnök úr volt Horváth János. A felszólalása után az egyik ellenzéki képviselő társam megemlítette neki, hogy amit Ő mond, az több ponton ellentétes a Fidesz hivatalos véleményével. Ekkor Horváth János azt mondta: én is csináltam olyat, amikor nem voltam ugyanazon az állásponton, mint a saját frakcióm, hogy azt mondtam, ez nem a pártom véleménye, hanem a saját véleményem. A korelnök úr nagyon korrekt volt. Ezután megemlítettem - és azt gondolom, hogy ezen érdemes elgondolkodni -, hogy egy fideszes törvényjavaslat vitájában a 262-ből egyetlenegy olyan képviselő sem volt jelen, aki a Fidesz álláspontját képviselni tudta volna. Tehát ellenzéki képviselők monologizáltak egy ilyen fontos kérdésben, senki nem kaphatott választ fideszes képviselőtől, mert egy sem volt jelen. Azt gondolom, hogy ez példátlan az elmúlt húsz évben a magyar parlamentarizmus történetében.

- Talán lesz majd egy abszurd drámaíró, aki ezt megírja. Végezetül azt kérdezem Öntől, hogyan tudnák a közvéleményt is felébreszteni? Különböző, formálisan ugyan törvényes eljárásokkal, lehet azt mondani akár, hogy trükkökkel, vagy a törvény bizonyos elemeinek a kihasználásával, egy olyasfajta parlamenti törvénykezési folyamat zajlik, amelyik éppen a demokratikus tartalmat mellőzi. Mikor és hogyan tudják ezt a közvéleménnyel megismertetni?

- Egyrészt az Ön segítségével. Ilyen rádió- és televízióműsorokkal, a nyomtatott és az elektronikus médián keresztül. Másrészt a parlamenti ülések követhetők az interneten, és egy bizonyos ideig a televízióban is. Mi mindig elmondjuk ezt. Mivel számunkra, és ha a folyamatokat nézzük, akkor szerintem az ország számára is, sajnálatos módon kétharmados többséggel rendelkezik a Fidesz-KDNP frakciószövetség, ezért jogi lehetőségeink nincsenek vele szemben. De úgy hiszem, hogy a társadalomnak, az értelmiségnek, a média képviselőinek is a felelőssége, hogy tájékoztassa az ország lakosságát arról, mi folyik, mi megy ma a magyar parlamentben. És ha ez ellen közösen, egyfajta jó értelemben vett társadalmi nyomással nem tudunk fellépni, akkor nagyon nagy problémák lesznek. Én ezt tartom egyedül célravezetőnek, és a magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy a dolgok pozitív irányba alakuljanak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái