Her Majesty – autentikus angol
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 30. hétfő, 02:03
- Hanák András
A londoni olimpia megnyitója nagyon angol volt, mi más is lehetett volna. Aki nem sokat élt a brit szigeteken, márpedig a jegyzet szerzőjével ez a helyzet, az időnként nehezen tudta követni, átélni a látottakat. A színvonalas, olykor remek műsor se nevelni, se pukkasztani nem kívánta a világpolgárt. A monarchia jövője sem forgott veszélyben. A királynő (001), James Bond (007) invitálására, egy helikopterrel közelítette meg az új olimpiai stadiont, így lett a világ első számú ejtőernyős uralkodója. A műsor vége tájékán mintha felemás módon, az érzékenységek messzemenő figyelembevételével követték volna a veretes angol hagyományokat. Miután az Arctic Monkeys előadásában elhangzott az Abbey Road „nagylemez” Come Together című nyitószáma, Paul McCartney és alkalmi zenekara lépett a színpadra és – az egyébként remek ritmikus részlet nélkül – stílusosan elénekelték a bakelit nagylemez záródalát, amelynek nem meglepő módon a The End a címe. Remélhetően, ha nem is egy korosztály, de többen emlékezünk azokra a sorokra, amelyeket McCartney ma is lendületesen énekelt a műsor katarzisra váró közönségének: „And in the end the love you take/ is equal to the love you make.”
Ez persze egy igen rövid dal, pusztán ennek eléneklésére nem hívták volna meg a Beatles szerzőpáros felét. A rendezőnek és a zenésznek két lehetősége volt a katarzis felé vezető úton. Ők a nemzetközileg korrekt utat választották, és elénekeltették a stadionnal, a fél világgal a Hey Jude című Beatles-dalt, amely – valljuk be – inkább összebújós szám, mintsem hogy a „na na na na-na-nanna, na-na-nanna” összefogásra sarkallna. Legalábbis annak idején én így voltam vele. De választhatták volna az autentikus angol utat. A nagylemez legeslegvégső száma ugyanis mintegy húsz másodperc után követi a The End végét, és ez a vokális záródal a Her Majesty. A Beatles által teremtett autentikus angol hagyománnyal kétségkívül ez állt volna összhangban.
Her Majesty’s a pretty nice girl,
but she doesn’t have a lot to say
Her Majesty’s a pretty nice girl
but she changes from day to day
I want to tell her that I love her a lot
But I gotta get a bellyful of wine
Her Majesty’s a pretty nice girl
Someday I’m going to make her mine, oh yeah,
someday I’m going to make her mine.
Csaknem bizonyos vagyok benne, hogy a dal nem sértette volna vérig az uralkodót, aki nem csupán az obligát tapssal jutalmazta volna az előadást, hanem – John Lennon egykori felkérését megszívlelve – a (korona)ékszereit is megcsörgette volna. James Bond sem volt már a stadionban, hogy rögvest megtorolja a felségsértést, amely végtére is jó negyven éve része az autentikus angol brit tradíciónak.
P.S. Beatles fanatikusoknak
Oh yeah, all right
Are you going to be in my dreams
Tonight?
(Hanák András)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
