Csak egy biztos a köznevelésben: a bizonytalanság - III.
- Részletek
- Vendégek
- 2012. augusztus 09. csütörtök, 04:08
- Szüdi János
|
III. rész: A helyi önkormányzatok és a köznevelés
Az állam olyan, mint a kisgömböc. Lenyelte az egész oktatást. Csak eljön a kiskondás a bugylibicskával, hogy kihasítsa.
A települési önkormányzatok részvétele a köznevelés megszervezésében
A fővárosi és a megyei önkormányzatok
A fővárosi és a megyei önkormányzatok nem kapnak szerepet a köznevelés feladatainak megszervezésében, összehangolásában. A települési önkormányzatok – községi, városi, járásszékhelyi városi, megyei jogú városi és fővárosi kerületi önkormányzatok – mint fenntartók az óvodai nevelés megszervezésében vesznek részt. A köznevelésről szóló törvény rendelkezései szerint az óvodai nevelésről a települési önkormányzat intézmény alapítása és fenntartása útján vagy köznevelési szerződés révén gondoskodik.
A működtetési feladatok
Az óvodák kivételével a települési önkormányzatok úgynevezett működtetési feladatot kaptak a köznevelésről szóló törvény módosításával. Ez a működtetési feladat nem terjed ki a szakképzésről szóló törvényben meghatározott szakképző iskolákra. A szakképzésről szóló törvény rendelkezései szerint ugyanis a szakképző iskola állami fenntartója – meghatározott kivétellel – a szakképzési feladatokat egyetlen szakképző iskola fenntartásával látja el. Lényegében a szakiskolák és a szakközépiskolák tekintetében az intézményfenntartó központ látja el a fenntartói irányítással összefüggő valamennyi feladatot. Ez a feladatmegosztás azt jelenti, hogy amennyiben a többcélú intézmény keretei között szakközépiskolai, szakiskolai feladatokat is ellátnak, akkor e feladatok tekintetében nem érvényesülhet a feladatmegosztás az intézményfenntartó központ és a települési önkormányzat között.
Abban az esetben, ha a lakosságszám a háromezer főt meghaladja, a települési önkormányzatnak kell gondoskodnia az illetékességi területén lévő összes, a tulajdonában álló és az intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó- és ingatlanvagyon működtetéséről. A települési önkormányzatnak a saját forrásai terhére kell biztosítania a köznevelési feladatok ellátásához szükséges tárgyi feltételeket, továbbá az ingó- és ingatlanvagyon működtetésével összefüggő személyi feltételeket. A működtetőnek lényegében minden olyan intézkedés a feladatkörébe tartozik, amely a rendeltetésszerű használattal összefügg. E körbe tartozik az ingatlan rendeltetésének megfelelő, a hatályos köznevelési, tűzvédelmi, munkavédelmi és egészségügyi előírások szerint történő működtetése, karbantartása. Nem tartoznak a működtető feladatkörébe az állagmegóváson túl jelentkező rekonstrukciós feladatok, fejlesztések, amelyekhez az állam támogatást nyújthat. A taneszközök beszerzését az állam finanszírozza.
A háromezer főt meg nem haladó lakosságszámú település önkormányzata vállalhatja, hogy az illetékességi területén lévő, saját tulajdonában álló, az intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmények feladatainak ellátását szolgáló ingó- és ingatlanvagyon működtetéséről gondoskodik. Ez a lehetőség nem illeti meg a települési önkormányzatot abban az esetben, ha az adott ingatlanvagyonban szakközépiskolai vagy szakiskolai feladatot látnak el.
A működtető az általa működtetett intézménybe járó tanulók lakóhelye szerinti önkormányzattól a működtetéshez hozzájárulást igényelhet. Hogy ezt milyen módon kell megállapítani, illetve igényelni, arra vonatkozóan a köznevelésről szóló törvény nem tartalmaz rendelkezéseket.
A települési önkormányzat az állami intézményfenntartóval megállapodást köt a működtetési feladatok ellátására. A megállapodás tartalmára vonatkozóan a köznevelésről szóló törvény nem tartalmaz rendelkezést.
Mentesülés a működtetés kötelezettsége alól
A háromezer főt meghaladó lakosságszámú település kérheti, hogy mentesüljön a működtetés feladatai alól. E kérelemmel egyidejűleg azonban igazolnia kell gazdasági és jövedelemtermelő képességének hiányát. A kérelem elbírálásához a települési önkormányzatnak adatokat kell szolgáltatnia az érintett köznevelési intézményről, továbbá a működtetéshez rendelkezésre álló bevételeiről. Amennyiben az adatszolgáltatás nem támasztja alá működtetési képességének hiányát, az állam a települési önkormányzatot hozzájárulás megfizetésére kötelezheti. A települési önkormányzat a hozzájárulás összegének ismeretében annak közlésétől számított nyolc napon belül visszavonhatja a működtetési kötelezettség alóli mentesülés iránti kérelmét.
A szabályozásra váró kérdések
A kormánynak rendeletben kell megállapítania azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén mentesülni lehet a működtetési kötelezettség alól, továbbá azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén vállalni lehet a működtetésben való közreműködést.
A köznevelési intézmények helyzete
Az új típusú jogi személyiség
A köznevelési intézménnyé alakulás
2012. szeptember 1-jén hatályba lép a köznevelésről szóló törvény rendelkezéseinek közel kilencven százaléka, s egyidejűleg hatályát veszti a közoktatásról szóló törvény közel kilencven százaléka. A köznevelési intézmények felépítése, szerkezete, esetleg megnevezése is megváltozott. Mitől válik a közoktatási intézmény köznevelési intézménnyé? Erről ugyanis a köznevelési törvény nem rendelkezik. Megmaradnak-e a foglalkoztatási jogviszonyok, a tanulói jogviszonyok, be lehet-e fejezni a megkezdett tanulmányokat? Erről sem rendelkezik a köznevelésről szóló törvény. 2012. szeptember elsején kinyit minden átváltozott intézmény, de a sorsa valójában teljesen rendezetlen. Ez a helyzet ad lehetőséget arra, hogy jövőjükről bármilyen megoldás születhessen. Az biztos, hogy az új rendszer megmaradó, ellátó szervezetei arra kapnak csak jogosultságot, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsák az állami akaratot. Ennek a szervezetnek a létrehozásához szükséges legfontosabb döntések már megszülettek.
A gazdálkodási jog megvonása
A köznevelésről szóló törvény módosítása alapvetően változtatta meg a köznevelési intézmények jogi helyzetét. Egyrészt tovább szűkítette az intézményi döntési jogköröket, másrészt megosztotta a fenntartói feladatok ellátását, végrehajtását. Mindkét megoldás növeli az intézmények működésének bizonytalanságát, és jelzi, hogy további törvénymódosítások várhatók ebben az évben. A 2013. január 1-jén hatályba lépő rendelkezések alapján az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény nem rendelkezik a fenntartójától elkülönült önálló költségvetéssel. Ez a látszólag „csupán” a gazdálkodási jogosítványokat érintő kérdés feltehetően annak a további kormányzati döntésnek az előkészítését jelenti, amely alapján az állami intézményfenntartó központ által fenntartott intézményeket kiemelik a költségvetési szervek köréből. Ez a várható intézkedés kiolvasható a köznevelési törvény ugyancsak 2013. január 1-jén hatályba lépő másik módosításából, amely szerint az intézményfenntartó központ által fenntartott intézményeket a jövőben nem a Magyar Államkincstárnál vezetett törzskönyvi nyilvántartásban fogják bejegyezni, hanem a miniszter köznevelési feladatkörben eljáró központi hivatalánál, azaz az Oktatási Hivatalnál. Ennek a megoldásnak pedig csak akkor van értelme, ha ezek a köznevelési intézmények másmilyen „státusszal” rendelkeznek, mint általában a költségvetési szervek. Egyértelmű, hogy ez a valóságos célkitűzés, hiszen az az intézmény, amely nem rendelkezik önálló költségvetéssel, nem hozhat meg olyan döntéseket, amelyekhez kapcsolódnia kell költségvetési kötelezettségvállalásnak.
A bérgazdálkodás jogának a megvonása
Az intézményfenntartó központhoz tartozó köznevelési intézmények nem rendelkeznek bérgazdálkodási jogkörrel, illetőleg nem vállalhatnak semmilyen gazdasági kihatású kötelezettséget, nem írhatnak alá semmilyen megállapodást. Az intézményi döntések korlátozása kiterjed a bérgazdálkodás jogára is. Az intézményvezetőnek feltehetően nem lesz módja és lehetősége arra, hogy közalkalmazotti kinevezéseket írjon alá, vagy bármilyen pénzügyi kihatású munkáltatói jogot gyakoroljon. A köznevelési törvény módosítására elkészített törvényjavaslatot nem a kormány, hanem két képviselő nyújtotta be. Az azonban egyértelmű, hogy kormányzati támogatással, hiszen az oktatásért felelős államtitkár nyújtott be hozzá zárószavazás előtt módosító indítványokat. Ez azért nagyon lényeges kérdés, mivel az említett intézkedésekről rendelkező törvényszakasz indoklása rávilágít arra, miért nem „szükséges” az intézményfenntartó központhoz tartozó köznevelési intézményeknek a fenntartótól elkülönült, önálló költségvetés. Az indokolás a következőket mondja: „Az állami köznevelési közfeladat-ellátás keretében a köznevelési intézmények fenntartása önállóan működő és gazdálkodó, vagy akárcsak önállóan működő, költségvetési szerv formájában nem költséghatékony, a települési önkormányzatoktól átvételre kerülő intézmények volumenét, illetve a finanszírozási rendszer teljes átalakítását tekintetbe véve. [sic!] Amennyiben az állami intézményfenntartó központ csupán a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát segítők bérét és járulékait finanszírozza, mert a többi dologi költség finanszírozását a települési önkormányzat mint működtető vállalja, szükségtelen az önálló költségvetési szervi státusz a köznevelési intézmények tekintetében. A köznevelési intézmény jogi személyiségét azonban mindenképpen fenn kell tartani, enélkül ugyanis jogok és kötelezettségek alanya nem lehet. Az állami intézményfenntartó központ fenntartásba kerülő köznevelési intézmények tehát ... az állami intézményfenntartó központ költségvetési szerven belüli szervezeti egységként önálló, kizárólag az oktatási hivatal által nyilvántartásba vett sajátos ... jogi személyiségek maradnak, amely cél eléréséhez az államháztartásról szóló 2011. évi CXLV. törvény módosítása szükséges...”
Ami még nem ismert....
A köznevelési intézmények úgy kezdik meg az új tanítási évet, hogy lényegében nem ismerik azokat az új rendelkezéseket, amelyek alapján át kéne alakítani az intézmény szerkezetét. Egyedül az óvodák és a kollégiumok felelnek meg többé-kevésbé a köznevelésről szóló törvény előírásainak. A köznevelésről szóló törvény egyáltalán nem rendelkezik a pedagógiai szakszolgálat intézményeiről és a pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézményekről. Hogy e feladatok ellátásában milyen típusú intézmény és milyen szerkezeti felépítésben vehet részt, arról miniszteri rendeletben kell intézkedni.
Az iskolák évfolyamainak számozása megváltozik, hiszen a köznevelésről szóló törvény nem ismeri a középiskolai 13. évfolyamot. A nyelvi előkészítő évfolyamokról rendelkezik, de ezeknek az iskolaszerkezetben való elhelyezése, jelölése a végrehajtási rendeletekben meghatározottak szerint fog megtörténni.
A közoktatás intézményei számos szerkezeti kérdésben saját maguk dönthettek a szervezeti és működési szabályzataikban. A köznevelésről szóló törvény a közoktatásról szóló törvénytől eltérően határozza meg a szülői szervezetek, iskolai diákönkormányzatok rendszerét, az iskolaszék működését, és lehetővé teszi az intézményi tanács létesítését. Mindezekre tekintettel minden intézményvezetőnek, ha megkezdi a felkészülést a 2012 szeptemberében induló tanítási évre, át kell tekintenie az intézményi alapító okiratot, az intézményi szabályzatokat, elő kell készülnie az új követelményrendszer bevezetésére. Ehhez ismernie kell a köznevelésről szóló törvényt az eddig megjelent kormányrendeletekkel, és meg kell majd ismernie a megjelenő miniszteri rendeleteket.
A költségvetés és a köznevelés rendszere
Az állami teljesítőképesség határai
A köznevelés rendszerének sorsát, a foglalkoztatható pedagóguslétszám alakulását az dönti el, hogy a költségvetés milyen összeget tud előteremteni erre a célra. Megfordítva a gondolatot, a köznevelés rendszere intézményi felépítésének terjedelmét a költségvetési források fogják meghatározni. Addig, ameddig az intézményt fenntartó helyi önkormányzatok felelősséggel tartoztak az intézményeikért, addig, ameddig a helyi önkormányzatok magukénak érezték az iskolát, a pedagógusokat, áldozatot hoztak annak érdekében, hogy minél jobb működési feltételeket biztosítsanak. Az intézményfenntartó központ nem tartozik felelősséggel csak a Kormánynak, és nem érdekelt abban, hogy minél több szolgáltatást nyújtson az iskolája.
Az állam lényegében magára marad a tervezésnél, szervezésnél. A megyei fenntartásba vett intézményeknél és a szakképzés intézményeinél arra sem számíthat, hogy a települési önkormányzatok működtetőként besegítenek a fenntartói feladatok ellátásába.
Az államhoz átkerülő köznevelési intézmények mai szinten, intézményszámon és pedagóguslétszámon történő hosszú távú finanszírozásához szükséges fedezet „nem látszik” a Parlament előtt lévő, elfogadásra váró 2013. évi költségvetési törvényjavaslatban. Az oktatásért felelős minisztérium költségvetésében meg lehet találni a mai mértékkel számolt közalkalmazotti illetmények kifizetéséhez szükséges fedezetet. Nincs fedezet – mintegy százmilliárd forint kellene – a pedagógus életpálya szeptemberi bevezetéséhez. 2014-ben ennek a négyszeresét kell előteremteni. A működtetés költségeit a települési önkormányzatoknak kell előteremteniük saját forrásaikból. Minél több önkormányzat marad ki ebből a feladatból, annál több hárul az államra. Ennek a forrása előteremthető az önkormányzatoktól történő forrásátcsoportosítással. A gond az, hogy a működtetői feladatokat forráshiány esetén lehet lemondani. Szükség lehet ezért arra, hogy a közüzemi számlák kifizetéséhez további ötven-száz milliárdot teremtsen elő az állam.
A finanszírozás új rendje
A köznevelés rendszerének működéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó, a működtető hozzájárulása biztosítja, amelyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a köznevelési intézmény más saját bevétele egészíthet ki. A fenntartó, a működtető biztosítja az általa engedélyezett többletszolgáltatások, többletlétszámok fedezetét. A 2013. szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezések szerint a költségvetési hozzájárulás összege fedezi a nevelési-oktatási intézmény és a pedagógiai szakszolgálat ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetményét, munkabérét és ezek járulékait.
Jól láthatóan az intézményfenntartó központ fenntartásában lévő intézmény esetében az állam mint fenntartó nem vállalja az intézmény működéséhez szükséges teljes költségvetési fedezet előteremtését. Ezért abban érdekelt, hogy a lehető legkevesebb többletszolgáltatást „rendeljen meg” az állami fenntartásban lévő iskolától, más intézményétől. Érdekelt abban is, hogy a lehető legszigorúbb számítási alappal határozza meg azt a létszámot, amelyre ki kell fizetnie az illetményt és járulékait. Az intézményeknek nem lesz kötelezettségvállalási joguk, így kérdéses, hogy milyen saját bevételre tehetnek szert.
A települési önkormányzatok elveszítik érdekeltségüket a szakmai döntések meghozatalában. Költségvetési helyzetük nem ismert, így az sem, hogy milyen többletszolgáltatásokat tudnak, akarnak megrendelni.
Záró gondolatok
A vesztesek köre
A pedagógusok
Ez idáig kevés szó esett e pedagógusokról. Ennek indoka, hogy elsősorban az intézményrendszer átalakítási folyamatának bemutatása volt a cél. Nyilvánvaló azonban, hogy olyan köznevelési rendszer kialakítása, amely a hatalom igényeit maximálisan kiszolgálja, amely a hivatalos ideológiát kritika nélkül közvetíti, csak akkor lehetséges, ha nemcsak az intézményi közösségeket fosztják meg az önálló gondolkodás lehetőségétől, hanem a pedagógusokat is kiszolgáltatott helyzetbe hozzák.
Ez lényegében megtörtént. Az intézményrendszer átalakításának tisztázatlan kérdései, az államosítással együtt járó intézménybezárások, összevonások lehetősége, a pedagóguséletpálya nyújtotta munkateher-növelés lehetősége hosszú ideje előrevetítik a munkahely elvesztésének rémét. Az életpályamodellből ismert, hogy a ma foglalkoztatott pedagógusoknak is részt kell venniük egy állami minősítő folyamaton, amelynek követelményei nem ismertek, s amelynek sikertelensége esetén az érintett nem foglalkoztatható tovább. A Széll Kálmán tervben megjelent a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásának szándéka, és ehhez kapcsolódóan az állam munkáltatói jogának kiterjesztése minden, az intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben foglalkoztatott pedagógusra. Az átalakítás vesztesei a pedagógusok. Feltehetően a "megmaradóknak" előteremtik az életpálya modellben megígért illetményemelést. Cserében nem kér sokat a hatalom csak a feltétlen lojalitást, lemondást az önálló gondolkodásról.
A szülők és gyermekeik
A szülők és gyermekeik helyzete is külön elemzést igényel. Nem kétséges azonban, hogy az átalakításnak vesztesei mindazok, akik az új oktatáspolitika érvényesülése alapján tizenhat éves korukban kiesnek az iskolarendszerből, illetve nem juthatnak el az érettségiig, nem kerülhetnek be a felsőoktatásba. A tizenhat éves korig tartó tankötelezettség, az érettségit biztosító iskolák számának és befogadóképességének meghirdetett csökkentése, a szakiskolai képzésben az általános műveltség átadásához rendelkezésre álló idő minimalizálása, a középiskolai felvételi eljárás szigorítása, az államilag finanszírozott helyek csökkentése a felsőoktatásban a másik kormányzati célkitűzés megvalósítását szolgálja: csak az jusson hozzá megfelelő tudáshoz, csak az jusson diplomához, aki támogatja a ma hatalmon lévőket.
Mit veszít az ország?
Az oktatási rendszer szétverésével párhuzamosan folyik az önkormányzati rendszer felszámolása. Az ország elveszíti az önkormányzatiságban rejlő mozgatóerőt, annak esélyét, hogy a településeken élők magukénak érezzék a közügyek megoldását.
Megszűnik a tanítás szabadsága, az intézménylétesítés szabadsága, a sokszínű intézményrendszer, a művészeti oktatás virágzása. Megszűnnek az alternatív iskolák, az egyedi tantervek.
Megszűnik annak lehetősége, hogy csökkenjen az iskolázatlan, a munkaerőpiacon esélytelenek száma. Ezáltal csökken annak lehetősége is, hogy az ország vonzóvá váljon a befektetők számára.
Mit veszít az ország? Csak a jövőjét!
|
Írásai a Galamusban:
Háború és béke
A felsőoktatás megszállása
A gép forog, az alkotó pihen
Az államnál nagyobb tolvaj nincs
Azért a víz az úr
A látszat néha csal
Gondolatok az oktatásról
Az Alkotmánybíróság tündöklése és bukása
Esély és közoktatás – I. rész
Esély és közoktatás – II. rész
Semmis törvények uralma alatt
A cimborák
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!