Dilettánsok kíméljenek!
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2012. augusztus 09. csütörtök, 04:17
Néhány nap szabadság után csöppentem vissza a hazai politika közegébe. Az első interjúk egyike, amelyet láttam, a Milla képviselőjével, Juhász Péterrel készült az ATV-ben, és miként Krémer Ferenccel történt, magam is megkövülten néztem a képernyőt. A Milla az elmúlt két évben sikerrel amortizálta le magát. Olyan kezdemény ez, amely anélkül lesz az enyészeté, hogy láthattuk volna kifejlett állapotában.
Arról híresültek el, hogy mindazok gyülekezete, akik elutasítják az úgynevezett jobb és bal-dichotómiát, és még mindig csak itt tartanak, hogy se MSZP, se Fidesz, mintha két év alatt nem zajlott volna le a szemük előtt egy alkotmányos puccs.
Nem értem, a műsorvezető kérdése – vajon a jelenlegi rezsim demokratikusnak számít-e, a választóvonal nem valahol másutt keresendő-e, mint a bal és a jobb oldal között – Juhász szerint miért nem volt kérdés.
Juhász, mint mondta, se Puch Lászlót nem akarja, sem Simicskát, és deklarálta is, hogy nem érdeklik a különbségek. Vagyis őt az nem érdekli, hol változott át a demokrácia diktatúrává. Úgy beszél egy új rendszer létrehozásának szükségességéről, hogy közben hallgat arról, időközben már létrejött egy új rendszer, éppen a demokrácia helyett, az önkényuralmat megvalósító egypártrendszer formájában. A demokrácia és a diktatúra közti különbség az, amit elhanyagol. Persze érthető módon, hiszen ez kell ahhoz, hogy tartani tudja az elvetélt kiinduló pontot, miközben számára is nyilvánvaló, hogy a diktatúra leváltásához szükséges többséget a harmadik pólus nem képes produkálni.
Puch és Simicska nevét említette hangsúlyozottan, utalva arra, hogy a pártfinanszírozás mikéntjében látja a lényeget. A pártfinanszírozás valóban az egyik alapkérdés: arról szól, hogy ki és hogyan finanszírozza a demokráciát. Akkor viszont miért is nem fogalmaz karakteresen a harmadik pólus képviselője, legalább erről? Egyetértünk, ne pártoligarchák irányítsanak, de akkor miért nem értékelik pozitívan például az MSZP szakadását, amely éppen e kérdés miatt történt meg. Miért nem arról a demokratikus intézményrendszerről folyik értelmes vita, amely szerintük az átlátható pártfinanszírozást biztosítaná? Milyen gazdaságpolitikát képzelnek el, milyen oktatást, milyen egészségügyet akarnak, és miként képzelik mindezek pénzügyi hátterének garantálását? Mert összefogást elutasítani vagy létesíteni csak ilyen konkrétumok alapján lehetne, ha a harmadik pólus szerint nem elég az, hogy a demokráciát akarók mind egyesítsék az erejüket.
A konkrétumokat Juhász azzal intézi el, hogy ők civilek. Ők nem azok, akik ezt kitalálják, ők csak azt szorgalmazzák, hogy legyenek olyanok, akiknek ez a dolguk!
Olyan demokráciát akar, mondja, amely mögött nem pártoligarchák állnak. Úgy tesz, mintha ma is csak annyi különbség lenne kormányzók és ellenzék között, hogy az egyik kormányon van, a másik nem, ám nem is érdemes választani közülük, hiszen egyformán meghaladandóak. Mindegy, melyik van hatalmon és meddig, fontosabb, hogy mind eltűnjenek, mint az, hogy mikor.
Lehet ez legitim álláspont? Hát persze, de nekünk, választóknak, a diktatúrát valóban elutasítóknak, jó lesz szembenézni a ténnyel, hogy mit is ajánl nekünk a harmadik pólus 2014-re? Úgy tűnik, semmit!
Még gondolkoznak. Még nem tudják. Majd, esetleg, talán, mások, ha mégsem, akkor ők, legfeljebb nem most… stb.
Mindezt olyan helyzetben, amikor nyilvánvaló, hogy a jelenlegi rezsim egyetlen biztosítéka jelentős népszerűtlensége közepette, hogy az ellenzéke nem képes értelmes együttműködésre. Ez a ködszurkálás tehát nem egyszerűen dilettáns, hanem kártékony, mert nyilvánvalóan az önkényuralom meghosszabbíthatóságát szolgálja.
Meglepve azonban nem lehetünk. Aki annak idején, a kötcsei nyilatkozat ismeretében és nyolc évi ellenzéki politizálásának tapasztalataival ettől a Fidesztől a teljhatalom megszerzését követően azt várta, hogy majd a demokráciát erősíti meg, attól hogyan remélhetnénk nagyobb politikai éleslátást ma? Úgy tűnik, a harmadik pólus nem érzékeli, hogy már diktatúrában élünk, s csak idő kérdése, hogy a puha változat mikor vált alkotmányos alapjogokat is súlyosan korlátozó formára. (A választási regisztráció felvetése már intő jel. Egészen megdöbbentő, hogy a Milla nem gondolja, mozgósítania kéne azonnal a regisztrációval szemben. Miért nem fontos ez egy új demokratikus erő számára, még ha nincs is kialakult elképzelése a jövőről, hogy legalább a választójog csorbítatlansága érdekében fellépjen? Felismerik-e, hogy ez minden további felvetésük relevanciáját érinti? Tragikus, hogy ma Magyarországon ködszurkálással lehet érdeklődést kiváltani, anélkül, hogy számot kellene adni a meghirdetett elképzelések garanciáiról. Halálosan unom ezt az amatörizmust, azt a felelőtlenséget, amely mindannyiunk bőrére megy.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!