Luxusprostik
- Részletek
- Napi apró
- 2012. szeptember 01. szombat, 04:26
- Mihancsik Zsófia
Ha igaz, ami annak látszik, és amiről a Reuters hírügynökség beszámolt, hogy Magyarország már egy ideje török és azeri pénzintézetekkel tárgyal helyi valutában denominált magyar államkötvény-kibocsátásról; ha igaz, hogy Szijjártó Péter – Orbán keleti nyitása jegyében – Azerbajdzsánban nemcsak az azeri államfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadójával, hanem az azeri állami értékpapír-felügyelet igazgatójával is tárgyalt; ha igaz az Armenpress örmény hírügynökség értesülése, hogy az azeri államfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója korábban elismerte, hogy közel egy éve titkos tárgyalás és levelezés folyt többek között a magyar igazságügyi szervekkel a baltás Safarov kiadatásáról; ha igaz, amit az örmény elnök az ENSZ-tagországok nagykövetei előtt mondott („a magyar hatóságok… valójában üzletet kötöttek az azeri hatóságokkal”) – akkor a nemzeti-keresztény magyar kormány nem kis összeg, 2-3 milliárd dollár (vagy euró) reményében bocsátotta áruba a szavahihetőségét, az állítólag létező elveit, az állítólagos keresztényi értékeit, a jó hírét, és az Orbán-féle nemzeti szabadságharc jegyében (inkább üzleteljünk a kazahsztáni és azerbajdzsáni féldiktatúrákkal, mint hogy az IMF belenézzen a könyvelésünkbe) eladta a lelkét – a testére nyilván nem volt vevő – az ördögnek. Egy vadembert, aki etnikai gyűlöletből gyilkolt Magyarországon, brutálisan – és egy örmény ügyvéd véleménye szerint az azeri állam utasítására –, a magyar fideszes-kereszténydemokratás kormány kiengedett a magyar életfogytig tartó börtönbüntetésből, és a legkevésbé sem érdekelte, hogy ezzel esetleg ismét gyilkosságokkal terhelt etnikai feszültséget lobbanthat lángra két ország közt. Ha ölik egymást, az ő bajuk, nekem legyen meg a 2-3 milliárd dollárom, oszt annyi. (Ismerjük ezt a brutális akarnokságot itthonról is: ha a magyar lakosság egynegyede – harmada? – a létminimumon él, az ő baja, lényeg, hogy az én abszurd rögeszméim megvalósuljanak, oszt annyi.)
Hogy a piros-fehér-zöld zászlójukat, amelyet kisajátítottak maguknak, amelyet a hatalmuk szimbólumává züllesztettek és díszítősorként koptatnak minden nyilvános fellépésüknél, megtépik és megtapossák (lásd hírösszefoglalónkat), hogy a szenkoronás-kettőskeresztes címerüket paradicsommal megdobálják?* Legfeljebb majd háborút indítunk Örményország ellen (kár, hogy olyan messze van). Legalább tudjuk majd mire használni „a haza fegyveres védelmére” kiképzendő kisfiúkat.
Obama pedig, ha nem tetszik neki a mi magyar kurválkodásunk, „forduljon Strasbourghoz”. Mi pedig jót röhögünk majd a markunkba, mert mi, most is, mind mindig, „mindenben a nemzetközi jog szabályai szerint jártunk el”.
(Mihancsik Zsófia)
* Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiben, a nemzeti szimbólumokban sem vállalok közösséget az Orbán-féle hatalommal. Majd ha megbuknak, és bízom bennünk, hogy ez történik velük, szép csendesen visszavesszük és a helyére tesszük magunkban a zászlónkat meg a címerünket. Ahogy a kokárdánkat is a helyére tettük 2002 után.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
