Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 31.



Bolgár György kérdései 2012. augusztus 31-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor megint elkezdett játszani az IMF-fel, úgyhogy a Nemzetközi Valutaalap egyelőre nem döntött arról, elindulhatnak-e szeptemberben a hiteltárgyalások.

Másik témánk, hogy az orbáni külpolitika jegyében sikerült összekapnunk az Egyesült Államokkal, Lázár János miniszterelnökségi államtitkár ugyanis azzal vádolta meg az amerikaiakat, hogy nyomást gyakoroltak a kormányra: vonják ki a volt szocialista kormányfőket a felelősségre vonás alól.

Mit szólnak aztán ahhoz, hogy ugyancsak Lázár János belpolitikai kérdésekben sem fékezte magát, és az elszámoltatásról azt mondta: a disznók sorsának felkarolása legalább olyan fontos dolga a vidékfejlesztési államtitkárnak, vagyis Budai Gyulának, mint a politikai disznók felkutatása volt az elmúlt másfél évben.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Hit Gyülekezete mégsem veheti át a neki felajánlott ajkai iskolákat?

És végül beszéljük meg, hogy Orbán Viktor már a Bajnokok Ligáját célozta meg a Videotonnal!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A gyógyszertámogatás csökkentése tragikus
Kaló Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának igazgatója

Bolgár György: - Sokkoló interjú jelent meg Önnel az e heti HVG-ben. Nem mintha nem tudtunk volna arról, hogy mekkora mértékben csökkent a gyógyszertámogatás az idén és tavaly is, és hogy a kormány még további lefaragásokat szeretne elérni, hallottuk a gyógyszergyárakat is panaszkodni nemegyszer, de ilyen egyértelműen és drámaian megfogalmazni azt, hogy hova jutottunk – számokkal alátámasztva –, én még ilyennek nem láttam nyomát, mint ahogy Ön tette ebben az interjúban. Csak egy dolgot emelek ki itt kezdetben, hogy 2014-re a gyógyszerkassza reálértéke a 94-es szint fele lesz, ez egészen döbbenetes! Meg lehet ettől gyógyulni?

Kaló Zoltán: - Attól függ, hogy kit akarunk megmenteni, ha a betegeket, akkor nem feltétlenül.

- Ha a költségvetést, akkor talán.

- Így van. Sajnos egy olyan világban élünk, amikor már egy kórházigazgatónak is azon kell morfondírozni, hogy a beteget vagy a kórházat akarja megmenteni. Igazából a tanulmányunkkal arra szerettünk volna rámutatni, hogy mekkora mértékű ez a forráskivonás az egészségügyből és a gyógyszerágazatból. Van a tanulmánynak egy hosszabb változata, amiben igyekszünk feltérképezni azt, hogy milyen hatásokkal járhat majd ez a forráskivonás.

- Milyen hatásokkal járhat azonkívül, hogy vagy kevesebb gyógyszerhez jutunk hozzá vagy nem kapjuk meg az újabb gyógyszereket – amik esetleg több sikerrel kecsegtetnek –, vagy többe kerül a beteg számára a gyógyszer vagy mindez együtt?

- Azt gondolom, hogy minden szereplő érintett lesz. Nyilvánvalóan kezdhetjük az ágazati szereplőkkel, tehát az orvosok, kórházak, sőt a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók, de sajnálatos módon valószínűleg a betegek is meg fogják érezni ezen intézkedések hatását.

- Mondjuk az elég jó megoldásnak látszik első megközelítésre, hogy ha ennyi pénzt ki lehet vonni a gyógyszerkasszából, hogy tíz vagy húsz év alatt – még nem is lehetett olyan kirívóan magas ez a 94-es szint – a gyógyszerkassza reálértékének a felét érjük el, viszont a betegek ezt nem fogják megérezni a pénztárcájukon, akkor ezek szerint a bűnös, gazdag, profitéhes gyógyszergyárak fizessék meg ennek az árát. Vagy ha eddig elherdálták a kórházak a gyógyszereket, akkor egy kicsit visszafogják magukat, ez sem árt, és ha a betegek tudomásul veszik, hogy kevesebb gyógyszerből is meg lehet gyógyulni, akkor ez is egy kívánatos következmény. Lehet ennek az intézkedéssorozatnak, ennek a kasszaszűkítésnek esetleg valami előnyös oldalát is látni?

- Hogy őszinte legyek, a 2006 óta tartó forráskivonás következményeit a betegek oldaláról látom a legfontosabbnak. Nem is azért, hogy adott esetben magasabb térítési díjakat kell fizetniük – márpedig nyilván ez is benne van a pakliban –, hanem a magyar lakosság katasztrofális egészségi állapotával kapcsolatos eddigi pozitív folyamat – amivel kezdtünk zárkózni az uniós átlaghoz – lelassul.

- Itt arra gondol, hogy mondjuk az elmúlt tizenöt-húsz évben azért jó négy évvel megnövekedett a várható átlagos élettartam?

- Igen, és úgy, hogy ezzel még mindig messze le vagyunk maradva, nemcsak az európai uniós átlagtól, hanem a kelet-európai országok átlagától. A gyógyszerkassza értelmezése soha nem lehet önmagában monetáris szemléletű, hiszen nem azért adunk gyógyszereket, hogy aztán a pénzt elköltsük, vagy nem azért teszünk egészségpolitikai intézkedéseket, hogy valamiből megtakarítsunk...

- Vagy nem azért veszünk gyógyszereket, hogy aztán ne használjuk fel őket, mert ugye ez a visszatérő érv.

- Igen. Minden egészségpolitikai intézkedés legfontosabb primer mércéje az egészségi állapot javulása kell hogy legyen. Ha azt nézzük, hogy a magyar lakosság egészségi állapota jelentősen elmarad nemcsak az európai uniós átlagtól, hanem a közép-kelet-európai országok átlagától is, akkor feltételezhetjük, hogy nekünk valamilyen szinten jobb egészségügyi rendszerre van szükségünk, hatékonyabb gyógyszerellátásra, jobb ellátórendszerre. Ezt le kell majd mérnünk, mert ennek egyébként nagyon kevés indikátora van, és mi, kutatók nagyon sajnáljuk, hogy nem lehet mérni, nem lehet elemezni az egészségi állapotot, nem férünk hozzá ugyanis a közfinanszírozott egészségügyi rendszer adataihoz.

- Miért nem, titkosak vagy pedig nem tartják rendesen számon őket?

- Azt gondolom, hogy az OEP adatbázisa önmagában nagyon-nagyon klassz elemzésekre adhatna lehetőséget, ugyanakkor kutatóként ezekhez nagyon-nagyon nehéz hozzáférni. Csináltam már ilyen típusú elemzéseket, de az Amerikai Egyesült Államokban könnyebb volt hozzáférni az adatokhoz nekem, mint a hazai rendszerben.

- Mi ennek az oka? Azért ez abszurdum, ez mégsem nemzetbiztonsági kérdés, milyen alapon lenne titkosítva? Esetleg van valamilyen pénzügyi oka ennek, hogy nem nézhet bele valaki, egy kutató?

- Ez megérne egy másik beszélgetést, nagyon sok oka van. Nem akarok kitérni a részletekre, mert van olyan oka is, hogy nem biztos, hogy a mindenkori egészségpolitikának – mert ezt politikától függetlenül mondhatjuk, hiszen húsz éve küzdünk az adatok hozzáférhetőségéért – megvan az az érdeke, hogy ne lehessen közvetlenül mérni az egészségpolitikai intézkedések hatását. Viszont nyilván van egyfajta szürkegazdaság is az adatok hozzáférhetősége körül, szóval sok olyan oka van, ami miatt egyébként szerintem egy nagyon kiváló, kutatási célokra hasznosítható adatbázist jelen pillanatban nem használhatunk.

- Pedig azt gondolná az ember, hogy ez a mindenkori kormányok érdeke volna. Ha a meglévő adatokból a kutatók ki tudnák mutatni azt, hogy hol használják föl az állami pénzeket jól, hol rosszul, mire volna érdemes többet, mire kevesebbet költeni, akkor ebből olyan következtetéseket lehetne levonni, amikből az egészségpolitika, az egészségügyi ellátás – ha nem is egyik évről, de egyik parlamenti ciklusról a másikra – jobbá válhatna.

- Ezzel alapvetően hosszú távon mindig mindenki egyetért, még azok is, akik az egészségpolitika irányítói, csak mindenki attól fél, hogy amikor ő van cikluson, akkor adott esetben rövid távon róla is, az ő intézkedéseiről is véleményt mond valaki. Az aktuális egészségpolitikai döntéshozóknál ez a fajta gondolkodás mindig leállítja ezt a folyamatot.

- Szóval hogy az ő fejükre hullik vissza, ha valamit megállapítanának, hogy ez most így rosszul van, ezt nem jól csinálják, ez nem hatékony, itt elfecsérlik a pénzt, na, pont ez kéne nekem – mondaná az aktuális egészségügyi kormányzat.

- Így van, görbe tükröt igazából senki nem szeretne látni. Mi, kutatók tulajdonképpen mindig ellenzékinek vagyunk titulálva, tehát ez is politikafüggetlen. Azt gondolom, hogy a civil és a tudományos szféra kontrolljára nagyon nagy szükség lenne egy olyan ágazatban, ahol azért ezermilliárd forint fölötti összegeket költünk el közpénzekből. Nagyon szeretnénk mérni a pénzek felhasználásának hatékonyságát és adott esetben bemutatni azt, hogy mondjuk a Széll Kálmán-terv 1.0 vagy 2.0 milyen változásokat idéz elő például a lakosság egészségi állapotában, volt-e ennek bármiféle hatása az egészségügyi programokra. Nem lehet csak azt nézni, hogy ki lehet vonni pénzeket, azt is nézni kell, hogy ez milyen következményekkel jár. Mert amíg tíz forint van a kasszában, addig öt forintot abból ki lehet vonni…

- Ez az, hogy nehéz bebizonyítani, hogy most éppen ettől az öt forinttól halt meg egy-kétszáz ember vagy, hogy ettől váltak rosszabbá a halálozási mutatók, hiszen ez egy olyan hosszú, bonyolult folyamat számos összetevővel, hogy miért állítaná bárki, hogy ez a rosszabb gyógyszerfinanszírozás miatt következett be? Hadd térjek még át arra a közkeletű vélekedésre – és azt hiszem, visszatérő kormányzati érv is –, hogy Magyarországon hagyományosan magas a gyógyszerfogyasztás, és ezt nem szabad engedni, mert pazarlás. A gyógyszertől nem feltétlenül lesz egészségesebb az ember, meg kell változatni az életmódot, a megelőzésre kell koncentrálni, lehetőleg együnk kevesebb gyógyszert. Az Önök tanulmányából meg az derült ki – legalábbis az interjú alapján, amit olvastam –, hogy nem erről van szó, Európában az egyik legalacsonyabb a magyar gyógyszertámogatás egy főre eső összege, vagyis nem fogyasztunk sok gyógyszert. Hogy lehet akkor, hogy mégis ez az általános vélekedés?

- Minden ilyen általános érvényű konklúzió valamilyen adatbázisból származó adatok interpretációjából származik. A probléma első körben onnan fakad, hogy ebben az adatbázisban nem feltétlenül összehasonlítható adatok jelennek meg, például ha a magyar gyógyszerkiadást, mondjuk a közkiadásokat akarjuk értelmezni, és azt mondjuk, hogy ennyi pénzt költ az OEP járóbeteg-gyógyszerkasszára, de nem vesszük figyelembe azt, hogy egyébként minden ötödik gyógyszert a gyógyszergyártó visszafizet ebbe a kasszába, akkor erősen túlbecsüljük a járóbeteg-közkiadásokat, gyógyszerekre fordított közkiadásokat. Tehát ilyen típusú hibák vannak az adatbázisban, és ha például – ez egy másikfajta hiba – nem valutaárfolyamon nézzük meg, hogy mennyit költünk gyógyszerekre, holott a gyógyszerek ára lényegesen nem tér el Európában, hanem korrigáljuk az úgynevezett vásárlóerő-paritással, akkor mesterségesen felnagyíthatjuk a magyar gyógyszerkiadásokat. Ha nem ezt tesszük, az OECD adatbázisában szereplő országok közül tulajdonképpen Európában csak a lengyeleket meg az észteket előzzük meg a gyógyszerek közkiadásával. Nem azt mondom, hogy ez nagyon kevés, de semmiféleképpen nem mondható az, hogy nagyon sok. Ha mi meg akarjuk szakmailag alapozni azt, hogy melyik területről kell forrásokat kivonni, akkor akár feldobhatunk egy dobókockát is, és úgy jelölhetjük ki, hogy melyik területről vonjuk ki, mert szakmailag a gyógyszerekre fordított összegek – legalábbis a közkiadások szintjén – semmiféleképpen nem túlzóak, nem indokolható, különösen a lakosság egészségi állapotának tükrében az, hogy erről a területről ilyen mértékű forráskivonást kellene végrehajtani.

- Jól olvastam az interjú alapján, hogy ha a drámai támogatáscsökkentés tovább folytatódik, akkor annak nagyon súlyos egészségügyi következményei lesznek, akár néhány éven belül is?

- Beláthatatlanok a következmények, különösen azért, mert eddig sem nagyon lehetett mérni bizonyos egészségpolitikai intézkedések következményeit, de ilyen mértékű forráskivonásnak mindenféleképpen hatása lesz a lakosság egészségi állapotára, bizonyos betegek életkilátásaira, fokozhatja az esélyegyenlőtlenséget, tehát nagyon-nagyon sok olyan mérhető indikátor lesz, amivel a kutatóknak – függetlenül attól, hogy akarják-e a mindenkori kormányzatok – kötelességük lesz foglalkozni. Ebből a fajta kísérletből tucatnyi PhD dolgozat fog majd születni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az iskolaköpenyről, a tanévkezdés áráról, az iskolák helyzetéről
Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke

Bolgár György: - Feltettük a kérdést a hallgatóknak, hogy támogatják-e az iskolaköpeny használatát, illetve újbóli bevezetését. Ön tanárként és szakszervezeti vezetőként ezt jó ötletnek tartja?

Mendrey László: - Én a 2-es gombot nyomnám meg, azaz hogy nem támogatom semmiféleképpen az erőszakos uniformizálást, hiszen ez nem más, mint ahogy történelemtanárként – és elnézést a frivol példáért – a nándorfehérvári diadalt sem élném át szívesen még egyszer. Ezek történelmi események, az iskolaköpeny is hála istennek már a régmúlt emléke.

- És úgy érzi, hogy az üzenet egyértelműen rossz, hiszen el akarja, ha nem is tüntetni, de fedni a látható – akár – óriási különbséget is gyerek és gyerek, család és család között?

- Elég régóta vagyok a pályán, és azt tudom mondani a gyakorlatból, hogy az ilyen jellegű központi eltüntetések sosem sikerültek. Akkor sem volt ez eredményes, amikor még én hordtam az iskolaköpenyt és akkor sem, amikor elkezdtem tanítani. Utána nemsokára abbahagyták, hiszen az iskolaköpeny ápol és eltakar, de alóla kilátszanak dolgok. Igazából most már nem a ruházattal van a probléma, mert nem a ruházat az, ami megkülönböztetné a gyerekeket, hanem azok a kütyük, amiket hordanak magukkal, kinek hánya iPhone-ja van, kinek milyen MP4-5, nem tudom, milyen szerkezete van, amivel a társait el tudja bűvölni. Lehet, hogy a köpeny eltakar, de a tapasztalatokat, a lakást és egyéb körülményeket a gyerekek megbeszélik egymással, nem lehet eltüntetni, ez egy pótcselekvés igazából, semmi más. Azt gondolom, hogy ez csak olyan füstfelhő, amiből nem félő, hogy a valóságban is lesz valami. Idáig minden ilyen ötlet, amit az államtitkárság felvetett, amiről azt hittük, hogy figyelemelterelés, azért vissza-visszakerül, és úgy tűnik, hogy a megvalósulás útjára lép, de én ezt nem gondolom komoly dolognak.

- Az ember, ha mondjuk angol filmeket, tévéhíradókat is néz, akkor látja, hogy az angol iskolákban is általában kötelező valamilyen formaruha vagy egyenruha, amik adott esetben nagyon csinosak is lehetnek. Jó, a magyarországi iskolaköpenyek mindig is nagyon rondák voltak és szerintem egy gyerek se szerette őket viselni, de mi volna, ha kreatív módon a magyar oktatási államtitkárság azt találná ki, hogy nagyon szép, divatos, de mégis formaruhát viseljenek a diákok? Mindjárt le is szállok azért a magas lóról vagy a fellegekből, mert ha ilyet akarnának kötelezőként bevezetni, akkor az oktatási költségvetést máris jó néhány milliárddal meg kellene növelni, azt meg ugye nem lehet, de játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy ilyet találnának ki.

- Ilyenkor mindig azt szoktam mondani és most is ezt mondom, vállaltan leszek demagóg, hogy a különböző, angol meg francia diákok példáival jövünk, hogy ilyen-olyan formaruhákat hordanak, de akkor az angol és francia pedagógusok fizetését is szeretném megemlíteni, ez az egyik dolog. A másik, hogy van a formaruha, amikor a gyerekek az ünnepélyeken egyfajta identitást vállalnak az iskolájukkal, felsorakoznak október 23-án, március 15-én, iskolai ünnepélyeken és olyan formaruhába vannak, ami az iskolára jellemző, ez idáig rendben van. De a hétköznapokban ezeket a formaruhákat nem lehet használni és az én filmes műveltségem arról szól, hogy ezek sem olyan formaruhák, amiket minden nap hordanak, illetve vannak ilyen kivételes iskolák, de ezek nagyon komoly, fizetős magánkollégiumok, ott azt lehet mondani, hogy elvárható, de a közoktatásban nem.

- És ott el is lehet játszani ezt a nagy egyenlőséget, hiszen annyira kivételezettek járnak oda.

- Így van, de a közoktatásban Magyarországon ez nem megoldható, illetve megoldható, csak nem váltja valóra azt a célt, ami miatt be akarják vezetni. Még a testi aránytalanságokat sem, a hurkákat meg a lötyögő csontokat sem tudja eltakarni, és még egyszer mondom, engem az erőszakos uniformizálás eléggé rosszemlékű vizekre vezet vissza.

- Ebben az országban, ahol ennek sajnos komoly múltja volt, nem volna szabad ezt visszahozni vagy visszaidézni. Értem a véleményét és azt hiszem, ha én is szavazhatnék, akkor hasonlóan szavaznék Önhöz, de mindegy, minket nem kérdeznek. A lényeg az, hogy iskolakezdés következik és ennek alkalmával mindig elkezdenek számolni a szülők, az oktatási kormányzat, az iskolák, meg a politika is persze, hogy na, most mennyivel kerül többe az iskolakezdés a gyerekeknek, illetve a szülőknek. Az oktatási államtitkárság ki is adott egy anyagot az MTI-nek, ebben számszerűen azt vélik bizonyítani, hogy semmivel se kerülnek többe például a tankönyvek. A tanszerekről nem tehetnek, az abszolút szabadpiac, de a tankönyvek esetében nem nőttek az árak a tavalyihoz képest. A hallgatóink többen azt állítják, hogy ez tételesen nem igaz, itt látok egy-két összeállítást különböző portálokon, újságokban, szerintük sem igaz. Az Ön tapasztalatai vagy a szakszervezet tapasztalatai milyenek?

- Az, hogy a tankönyvek árát megpróbálták egységesíteni, tudom, hogy törekvés volt, hogy ez sikerült-e vagy sem, arról nekem nincsenek információim. Annyit tudok, hogy egy általános iskolába most lépő gyermeknek csak a tankönyvei olyan tizenkétezer forint körül vannak, de ezeken felül vannak még a füzetek, ceruzák, táska stb.

- De erre írta azt az oktatási államtitkárság néhány napja, hogy az első osztályos tankönyvek körülbelül hétezer forintba kerülnek, ehhez képest mindenki tizenegy-tizenkettőről beszél.

- Az oktatási államtitkárság forrásai, amikből próbálkoznak információt szerezni, és a gyakorlati élet, ahonnan a szülők szerzik be ezeket az eszközöket, nem ugyanazok, tehát el tudom képzelni, hogy van egy olyan szegmense a tanszerkereskedésnek, ahol ennyiért meg lehet szerezni, csak az a baj, hogy mire ez az iskolába kikerül, az ott már nem ennyi. Nem beszélve arról, hogy egy nyolcadik osztályos tankönyvkészlete tizennyolc-húszezer körül van, a középiskolásoké pedig még több, és ezekben nem is nagyon vannak benne az angol, illetve a különböző idegen nyelvű könyvek, munkafüzetek és akkor nem beszéltünk még a tolltartókról, íróeszközökről...

- A tanszerekről, amik legalább olyan fontosak, mert csak a fejbe nem lehet begyömöszölni a tudást a tankönyvekből, sok más egyéb kiegészítő is kell hozzá.

- Így van.

- Egy látszólagos mellékkérdés, de ehhez a témához tartozik, és hátha tud rá válaszolni. Egy hallgatónk panaszolta, hogy a lánya közmunkás, tehát munkanélküli volt és közmunkára rendelték ki, egyedül neveli a gyerekét, keres bruttó hetvenháromezer forintot, ezért aztán a gyerek iskolába küldése meglehetősen nagy terhet jelent, de nem kap semmiféle iskolakezdési támogatást. Tudja azt szakszervezeti vezetőként, hogy ilyen esetben hova kell fordulni, önkormányzathoz vagy az iskolán kell bejelenteni?

- Igen, az iskolában be kell jelenteni mindenféleképpen és az önkormányzathoz kell fordulni, hogy ilyen helyzet van, kérnének iskolakezdési támogatást.

- És ilyen esetekben mondjuk anélkül, hogy ismerné a konkrét részleteket, de ha valaki egyedül neveli a gyerekét és közmunkán van, akkor valószínűleg jogosult is rá?

- Igen, biztos hogy jogosult, de hogy aztán az önkormányzat ezt mennyi pénzzel tudja megtámogatni, ez értelemszerűen az ő büdzséjüktől függ.

- Azon múlik, hogy nekik mennyijük van.

- Az én ismereteim nem túlságosan derűsek ez esetben.

- Akkor térjünk át arra az általánosabb és bizonyos értelemben azért fontosabb kérdésre, hogy mi lesz az iskolákkal tudomása szerint? Ez az államosítási hullám és szándék most éppen hol tart, hogyan kezdődik ez a 2012/13-as iskolaév, tudják-e, hogy ki fogja fenntartani Önöket, hogyan változnak a szabályok, kinek lesznek felelősek, ki fog beleszólni a mindennapi munkájukba?

- Ez egy olyan hullám, ami januárban fog igazából tetőzni és a lecsapódás pedig jövő szeptemberre következik be. Miről beszélek? Most hozzák létre ezt a Klebelsberg Kunó Állami Intézményfenntartó Központot, ennek alá lesz rendelve százhetven tankerület, járásokra csoportosítva, ezek fogják a járásokban lévő iskolák fenntartását intézni január elsejétől, ugyanakkor az önkormányzatoknak lélekszámtól függően október végéig kell dönteniük arról, hogy részt kívánnak-e venni az iskola fenntartásában vagy sem. Úgy kell ezt a döntést meghozniuk, hogy nem tudják, hogy a költségvetés tervezetében mennyi bevételt kíván a költségvetés meghagyni az önkormányzatoknál, tehát így kell nekik állást foglalni, járhatnak jól, járhatnak rosszul, maradhatnak a pénzüknél. Polgármesterekkel, akikkel én beszéltem, nem tudtak erre választ adni, sem a kormánypárti, sem az ellenzéki polgármestereknek – akik a Parlament padsoraiban ülnek –, nem ismeretes egyelőre a költségvetés e része, és valószínűleg akkor fogják megtudni, amikor már megszületett a döntés. Tehát ez egy vakrepülés. Január elsejével tényleg megtörténik ezen intézmények átvétele, az állam generálfenntartóvá lesz, és hogy hogyan fog lecsapódni ez a hullám, ez jövő ilyenkorra fog kiderülni, addigra kiderül, hogy hány iskola maradt meg. Azért én fenntartom azt az álláspontomat, amit többször támadott az oktatási államtitkárság, hogy ennek a központosításnak, ha nem is feltétlenül célja, de – idézőjelbe téve – eredménye lehet az, hogy…

- Valamiféle járulékos következménye az lesz, hogy be fognak zárni iskolákat.

- Igen, hiszen azért központosítanak, azért centralizálnak, hogy jobban tudjanak gazdálkodni – megint idézőjelbe téve, jobban tudjanak gazdálkodni – a pedagóguslétszámmal, és értelemszerűen ebből következhet iskolabezárás, pedagógus-elbocsátás. Nem beszélve arról, hogy jövő szeptembertől megemelkedik a pedagógusok kötelező óraszáma, hogy mennyire, azt nem tudjuk, ha két órával emelkedik csak, úgy is több ezres pedagógus-létszámfelesleggel kell számolni majd, tehát azért ez egy nagyon komoly következmény lesz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Megakadályozták a Hit Gyülekezetének iskolaátvételeit
Horváth András, a Hit Gyülekezetének oktatási igazgatója

Bolgár György: - Az ajkai önkormányzat át akarta adni az egyik iskolája fenntartási jogát a Hit Gyülekezetének, erről határozatot is hozott, az illetékes kormányhivatal azonban megakadályozta ezt a döntést és hasonló történt Hajdúsámsonban is. Önök szerint miért?

Horváth András: - Hát szerintünk a kormányhivatal olyan vallási tervgazdálkodás szerint járt el, amely eleve meghatározza bizonyos politikai és vallási csoportoknak a helyét Magyarországon.

– Magyarán úgy kell érteni ezt a vallási tervgazdálkodást, hogy valahol a központban eldöntötték, hogy melyik egyháznak mennyi iskola juthat és melyiket preferáljuk, melyiket nem?

– A második felével mindenképpen egyetértek, tehát azt eldöntik, melyiket preferáljuk és melyiket nem, és ezt hajtják végre a jog eszközeivel, a törvényesség látszata alatt és a törvényesség zászlaja alatt.

– Itt milyen jogi eszköze volt a megyei kormányhivatalnak? Gondolom megyei kormányhivatalról van szó. Ha egyszer az ajkai önkormányzat döntött, akkor a kormányhivatal mivel tudta ezt megfúrni?

– Hát sokféleképpen. Ugye kellően bonyolultak és összetettek Magyarországon ahhoz a jogszabályok, hogy ha azoknak minden, egyébként néha egymással ellentétes betűjét formai módon alkalmazni akarják, akkor...

– Ne is mondja, hallottam már például a Klubrádió frekvenciapályázatáról is, úgyhogy igen.

– Valami ilyesmit én is hallottam, de nemcsak a Klubrádióról vagy bizonyos egyházakról van szó, hanem arról, hogy ha ez történne, akkor az üzletek nem nyithatnának ki, az autók nem járhatnának az utcán, az emberek nem járhatnának dolgozni. Tehát egyfajta ilyen formai és obstruktív jogértelmezéssel tulajdonképpen meggátolható bármilyen része az életnek Magyarországon.

– Ha jól értelmeztem, akkor itt valami olyasmibe kapaszkodtak bele, hogy az ajkai önkormányzat átadta a fenntartói jogot a Hit Gyülekezetének ennek a bizonyos szakképző iskolának az esetében, de a testületi döntésben nem mondták ki, hogy ezzel egyidejűleg az iskola önkormányzati fenntartása megszűnik, ami magától értetődő, de belekötöttek abba, hogy ez nincs kimondva?

– Így van, pontosan, jól érti. Ebbe kötöttek bele. Egyébként száznegyven iskolaátadás zajlott ezen a nyáron egyházakhoz, és három ilyen iskolaátadásban vettünk mi részt, ebből kettőbe belekötöttek, de más egyházak esetében ebbe a konkrét érvbe, amit Ön itt összefoglalt, nem kötöttek bele.

– Magyarán más önkormányzatok is így adták át a fenntartói jogot, csak az másnak nem tűnt fel, vagy nem akarták, hogy föltűnjön, vagy önmagában nem is jogellenes vagy törvényellenes, csak itt úgy találták, hogy akár azt is lehetne belőle csinálni.

– Így van. Illetve nem értékelték olyan jogsértésként másutt, amely miatt nem adták volna át a fenntartói jogot. Tehát esetünkben ez súlyosabban esett a mérleg serpenyőjébe. De hangsúlyozom, hogy semmilyen törvénytelenséget nem követett el sem az ajkai, sem a hajdúsámsoni önkormányzat, hanem itt formailag obstruálták, húzták, halasztották ezeknek a kérdéseknek az eldöntését, addig, hogy tulajdonképpen ma már, mivel holnap az új tanév elkezdődik, időbelileg is ellehetetlenült az, hogy ezekben pozitív...

– Ez a dolog már elszállt? Tehát akár még ha van is jogorvoslati lehetőségük – mellesleg kérdezem, hogy van-e –, akkor is ebben a tanévben ez már lehetetlen?

– Ebben a tanévben ez valószínűleg lehetetlen. A bíróságok majd eldöntik, hogy mi lesz az ügy végkimenetele. Jogorvoslat, amit kérdez, az az önkormányzatok számára nyitott, tehát ők tudnak fellebbezni, illetve hát a hajdúsámsoni ügyben még a Hajdú-Bihar Megyei Törvényszék nem döntött, csak október végére tűzte ki az első tárgyalását az ügynek, tehát mire az sorra kerül, már javában benne fogunk járni a tanévben.

– Nyilatkozatukban utalnak arra, hogy megpróbáltak hangulatot is kelteni az Önök szerepvállalása ellen akár Ajkán, akár Hajdúsámsonban, de azért a szülők és a tanárok többségének támogatását mégis sikerült megszerezni. De hallottuk a hírekből az elmúlt hónapokban, hogy azért ez nem volt olyan egyszerű és normális, mint a többi vagy hagyományosnak nevezhető nagyegyházak esetében. Ha volt ellenállás, akár szervezett ellenállás önökkel szemben, akkor mivel és hogyan sikerült meggyőzniük akár a tantestületeket, akár a szülőket?

– Hát az igazsággal, tehát azokkal a tényekkel és azzal a tervvel és azzal a programmal, amit ezekben az iskolákban végre szerettünk volna hajtani. Végighallgatták mind a szülők, mind a tanárok, a diákok testületei, és a legkevesebb is kétharmados támogatás volt ezektől a testületektől, amit kaptunk.

– Ez pedig állítólag elég mindenre.

– Én is így látom, és ez ebben az esetben is elegendő bizalmat jelentett volna, azonban ez nem zavarta azokat, akik kezdettől fogva nem voltak kíváncsiak a tényleges érveinkre és a valóságra, hanem azzal voltak elfoglalva, hogy a maguk politikai érdekeinek megfelelően hangulatot gerjesszenek. Ezt elsősorban a leghangosabban a Jobbik tette, de ehhez csatlakoztak a Fidesz helyi szervezetei is és részt vettek benne vallási körök is.

– Más egyházak képviselői is csatlakoztak ehhez?

– Volt olyan egyház, amelynek a képviselője hisztérikusan reagált ezekben a kérdésekben.

– Mivel támadják Önöket, azonkívül, hogy viszonylag új egyháznak számítanak, de azért a negyedik legnagyobbak ma Magyarországon. Kinevezik Önöket valamiféle szektának, körülbelül ez megy Önök ellen, vagy mi?

– Hát körülbelül azokkal a vádakkal támadnak minket, amivel kétezer év óta támadják a zsidókat és az igazi hitvalló keresztényeket, tehát ezek ugyanolyan típusvádak, bizonyára Ön által is ismertek. A cionista bizniszszektától kezdve egészen addig, hogy kifosztanánk az embereket, vagy valamiféle anyagi manipuláció áll az egész mögött, de ezek a válogatott

érvrendszerek sokak számára mind a történelemből, mind az irodalomból régóta ismertek.

– És ezek szerint a helyi közösségeket, akár a szakmait, akár a szülői közösségeket nem sikerült ezzel megvezetniük.

– Nem, mert ők végighallgatták, amit mondani akartunk és ez alapján...

– Na mit akartak mondani, szóval hogyan próbálták meggyőzni a kétkedő, vagy csak bizonyos félelmeket tápláló embereket, hogy na hát mégis itt van ez az általuk nem nagyon ismert Hit Gyülekezete, vajon mit akar az iskolájukból csinálni, majd erőszakosan terjeszti az ő hitét, vagy... Szóval hogy próbálták és tudták őket megnyugtatni?

– Hát nem kellett egyébként sokakat megnyugtatni, de elsősorban azon alapul ez a program, hogy nem kívánunk erőszakos hittérítőként fellépni ezekben az iskolákban, ugyanakkor egy szellemi-erkölcsi megújulás szeretnénk segíteni úgy, hogy ezt maguk az ott működő demokratikus önrendelkező közösségek tegyék meg, tehát ők maguk döntsenek az életükről, ők maguk határozzák meg az iskolai élet feltételeit és ehhez kívánunk segítséget nyújtani. Emellett bibliaismeret-oktatást szerettünk volna, szerettünk volna az iskolákban nem kötelező jelleggel, hangsúlyozom, tehát...

– Nem kötelező hittant, hanem bibliaismeretet…

– Igen. Bibliaismeret-oktatást és ezt is választható jelleggel. És hát emellett nyilván én úgy gondolom, szimpatikus volt mind az önkormányzatoknak, mind a testületeknek az, hogy egy viszonylagos autonómiája, önrendelkezése – már az állami fenntartásúhoz képest – így megmaradt volna az intézményeknek.

– Mondja el, legyen szíves a hallgatóinknak röviden, hogy mihez, milyen világegyházakhoz vagy egyházi közösségekhez áll közel hitvilágában a Hit Gyülekezete, mihez lehet hasonlítani, amit esetleg ismernek a világból az emberek?

– Hát amihez szeretnénk, ha hasonlítana a hitéletünk, az az I. századi Jézus és az apostolok korabeli zsidó-keresztény egyház, illetve keresztény egyház, keresztény gyülekezetek.

– Ez nagyon egyszerűen hangzik, de lehet, hogy nagyon kevesen ismerik, hogy az milyen volt. De ma élő egyházak közül a világban mégis vannak-e olyan nagyobbak, amelyek nagyjából hasonlóan gondolkodnak?

– Igen, igen. Négy fő irányzata van a kereszténységnek, és ezek közül az egyik a pünkösdi karizmatikus mozgalom, ami egy neoprotestáns mozgalom, evangéliumi mozgalom, közel három-négyszázmillió híve van világszerte, az Amerikai Egyesült Államokban ez a fajta egyházi mozgalom ez az egyik legerősebb.

– Tehát egy újprotestáns vallásról és egyházról van szó.

– Igen, egy neoprotestáns mozgalom.

– Akkor visszatérve még az ezek szerint kudarcba fulladt idei terveikhez arról, hogy iskolákat tartsanak fenn, de azért van iskolájuk. Hol, mennyi és milyen sikerrel működnek ezek?

– Mi az iskolaátvételi-átadási folyamatba az önkormányzatok kifejezett felkérésére léptünk be. Azért, mert hívtak minket, és szerették volna, ha átvesszük ezeket az iskolákat.

– Nyilván annak alapján, hogy látták vagy hallották, hogy Önök sikeresen működnek máshol, nem?

– Igen, több önkormányzati vezető elmondása szerint ez alapján. Van Magyarországon több óvodánk, öt általános iskolánk, több gimnáziumunk, szakképző iskolánk is van és huszonkét éve felsőoktatási intézményt is tartunk fenn. Körülbelül négyezren tanulnak ezekben az intézményekben és a sztenderdizált vagy elfogadott mérések szerint a közoktatási intézményeink az ország intézményeinek a felső tíz százalékában szerepelnek és teljesítenek. Ez egyébként az egyik érv volt a Hit Gyülekezete fenntartásába való átadás mellett, amit az önkormányzatok kiemeltek.

– A Hit Gyülekezete kiadott egy nyilatkozatot most és ez ebből idéznék egy mondatot: „A hazánk negyedik legtámogatottabb egyháza ellen zajló összehangolt diszkrimináció a teljes iskolaátadási folyamat lemoshatatlan szégyenfoltja, amely újfent megkérdőjelezi a jogbiztonságot és a vallásszabadság érvényesülését Magyarországon.” Ez meglehetősen súlyos megállapítás, de egyben azt is jelzi, hogy nem egyszerűen egy vagy két iskola fenntartói jogának átadásáról vagy át nem adásáról van szó, hanem egy alapérték, egy alapjog megsértéséről, nevezetesen a vallásszabadságról, hogy az egyik egyháznak ezek szerint szabad, egy másik, törvényesen elismert egyháznak meg lehetőleg nem szabad, ne szabadjon.

– Így van. Vannak Magyarországon olyan politikai meg vallási tényezők, amelyek a saját tulajdonuknak tekintik ezt az országot és mások, akik másképpen gondolkoznak, úgy gondolják, hogy másképpen gondolkozó egyházakat, mint például mi is vagyunk, keretek és korlátok közé kell szorítani. Na most a szabadság vagy teljes, vagy hiányokkal rendelkezik. Mi azt szeretnénk, ha ez a szabadság minél teljesebb lenne és valódi gyakorlati értelme lenne a vallásszabadságnak Magyarországon, nemcsak egy szó lenne. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyházak a törvény előtt egyenlők, egyenlő jogok és egyenlő kötelezettségek illetik meg őket, és egyenlő módon gyakorolhatják ezeket.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az MSZP miért nem utasíthatja el eleve a választás bojkottját?
Bitó László író, közíró

Bolgár György: - Arról szeretnélek elsősorban kérdezni, mint a demokratikus ellenzék összefogásának régi határozott hívét, hogy mit szólsz ehhez a legújabb fejleményhez. Előjött Kolláth György és mellette Újhelyi István, a parlament szocialista alelnöke azzal, hogy esetleg meg kéne fontolni a következő választások bojkottját, majd rögtön jött a szocialista párti elutasítás arról, hogy bojkottban nem gondolkodunk, ellenben hozzátették, hogy vagy az egyedüli indulásban, vagy az összefogásban. Tehát volt ennek a nyilatkozatnak egy akár pozitívan is értelmezhető része. Szerinted hol tart a gondolkodás vagy a politikai cselekvés a demokratikus oldalon?

Bitó László: - Hát a gondolkodás az egy dolog, csak nem látom a nyomát se. Az, hogy egy fél napon belül előállnak azzal, hogy részt vesznek a szavazásban, ezt nem lehet így kimondani, hát ez olyan, mintha egy szakszervezet kimondaná, hogy bármi is történik, mi nem fogunk sztrájkolni, ugye? Hát egy lehetetlenség...

– Ez is a lehetőségek, az eszközök egyike kell, hogy maradjon?

– Hát abszolút!

– Ha olyan a helyzet, akkor meg lehet fontolni akár a bojkottot is?

– Nézd, Újhelyi István nagyon helyesen mondta, ha egy demokrácia nem megfelelően működik, rákényszerülhet egy ilyen lépésre az ellenzék, ez teljesen logikus, teljesen jó, normális gondolkodást tükröző mondat.

– Mondjuk játsszunk el azzal a gondolattal, hogy bevezetik ezt az előzetes regisztrációt. Ma Magyarországon körülbelül nyolcmillió választásra jogosult polgár van, tegyük föl, hogy még bejön hozzá két-háromszázezer a határon túlról, szóval lesz nyolc és egynegyedmillió és ebből előzetesen regisztráltatja magát mondjuk négy. Tehát nagyjából a fele. Erre mondhatja azt az ellenzék, hogy ez olyan brutális korlátozása a választójognak, kizárja a lehetséges választók felét, hogy ilyen körülmények között nem szabad részt venni a választáson. Mondjuk így képzeled el, hogy  tartsák nyitva ezt az opciót?

– Ez nem számok kérdése, mert fogalmunk sincs, hogy fognak kialakulni a számok, hogy még milyen szabályokat, törvényeket hoz a Fidesz, tehát nem adhatjuk föl annak a lehetőségét, hogy ily módon egy bojkottal demonstráljuk, hogy itt a körülmények nem felelnek meg a demokrácia szabályainak.

– Mit lehet egy bojkottal egyébként elérni? Ha mondjuk lezajlanak a 2014-es választások, és csak a Fidesz és annak csatolt részei, esetleg szélsőjobboldali ellenzéke vesz részt rajta és ugye nem kétharmados, hanem háromharmados többséggel nyernek, vagy nem tudom mennyivel, akkor mit szól ehhez Európa, mit szól ehhez a világ? Azt fogja mondani, hogy ez így már nem egy legitim kormány?

– Ha föladjuk ennek az eszköznek a lehetőségét, akkor tulajdonképpen szabad kezet adunk a Fidesznek, hogy még olyan törvényeket hozzanak, hogy szüntessék meg a demokratikus szabad médiát és e média nélkül nem lehet egy választáson győzni, ezért nem lehet, nem szabad elindulni. Szóval itt olyan feltételeket hozhatnak létre, ami teljesen ellehetetleníti a demokratikus oldal helyzetét. Tehát kimondani azt a pillanatnyilag legnagyobb ellenzéki pártnak, hogy ők részt vesznek a választásban, attól függetlenül, hogy még milyen törvények lesznek, hát ilyet nem szabad.

– Hát ez a szándékuk, de lehet, hogy megváltozik ez a szándékuk. E pillanatban.

– De ezt nem szabad kimondani. Nézd, lehetne hetekig beszélni arról, hogy mi az előnye és a hátránya a bojkottnak. Hónapokig kéne beszélni arról, hogy milyen összefogással lehet elérni a választási részvételnek az értelmét, hogy legyen értelme részt venni a választásban. Erről lehet beszélni, de előre kimondani, hogy mi részt veszünk a választásokban, hát ez egy őrültség. Hogy mit mond a külföld? Én azt hiszem, hogy most már azt fogják mondani, hogy ezek a magyarok rongybabák, ezeket úgy lehet rugdosni, ahogy akarják. Borzalmas! Borzalmas! Hát ki kell állni minden lépésben, minden határozat ellen ki kell állni. Hát nem lehet szabad kezet hagyni! És én különösen aggódom a sajtó miatt, mert ugye ezt tudjuk, hát legalábbis Amerikában tudják, hogy sajtó nélkül nem lehet kampányolni. Lehet, hogy az emberek itt azt hiszik, majd kitesznek egy pár ilyen posztert, ilyen reklám plakátokat ugye, de nem, hát a média nélkül nem lehet, különösen ma. Médiával lehet eljutni a milliókhoz.

– Ez biztos. Miután itt céloztál Amerikára, és miután 56 után vagy négy évtizedig éltél az Egyesült Államokban, bizonyára vannak olyan barátaid Amerikában, ismerőseid, akikkel rendszeresen érintkezel, az ő – erről nem szoktalak kérdezni és most jutott eszembe, hogy megkérdezem – az ő véleményük milyen erről a Magyarországról? Mert látjuk, hogy milyen az amerikai kormányzati vélemény, látjuk, hogy milyen az európai uniós vélemény, látjuk, hogy az amerikai és nyugat-európai sajtó nagyjából hogy néz Magyarországra, és hogy ítéli meg a történteket, de mit mond az az amerikai átlagember, vagy nem átlagember, mert nyilván elsősorban értelmiségi barátaid vannak, tehát az az amerikai polgár, aki viszonylag keveset tud Magyarországról, de azért érdeklődik?

– Te, nem merem felhívni őket, mert az első kérdés az, hogy mi folyik ott? Nem tudják megérteni, ugye, mert akik engem ismernek, úgy ismernek, mint aki a forradalom után kiment, és ott is aktívan próbált a magyarok érdekében tenni és, és nem tudják megérteni, hogy most mi történik. Szóval ez tényleg most már el fogunk jutni odáig, hogy egyszerűen mindenki azt mondja, felejtsük el ezeket a magyarokat. Hát ha ők nem tudnak fölállni a hátsó lábukra, akkor mi mit tehetünk.

– Éppen most volt vagy lehet, hogy még ott is van az amerikai republikánus párt elnökjelölő konvencióján Orbán Viktor miniszterelnökségi külügyi államtitkára, Szijjártó Péter, és tett is egy olyan nyilatkozatot, hogy úgy látja, és úgy érzi, hogy a republikánusok, ha nyernek, akkor jobban fognak figyelni Közép-Európára és Magyarországra és ez nekünk milyen jó lesz. Szerinted milyen különbségek vannak a két nagy amerikai párt európai vagy akár magyar politikájában, vagy az itteni fejlemények megítélésében?

– Hát nem sok, de ha figyelnek, hogy mi történik itt, akkor az annyit jelent, különösen a republikánusok, mert azok nem tudják elfogadni az ilyen trükközéseket és a törvényeknek a semmibe vételét, ugye, hogy a Klubrádió már nem tudom hányszor megnyerte az ügyet és még mindig újra és újra nem... a Médiatanács nem fogadja el a bíróság döntését, hát a konzervatívoknak az ilyesmitől megáll az eszük! Hát ilyen nincs! Ilyen nincs! Sokkal inkább a konzervatívok...

– Ebben dogmatikusabbak akár, mint a demokrata liberálisok?

– Sokkal, sokkal! Persze. Ez számukra elfogadhatatlan, és az, hogy a választásokat ugye, a szabad választást egyenlő feltételekkel, egyenlő esélyekkel, egyenlő szabályok alapján, egyenlő mércével mérve kell kiírni, hát az olyan, mint az anyaság és az almáspite, szóval Amerika esszenciája, hogy esélyegyenlőségnek kell lenni a választásokban, a pályázatokban, mindenben. Nem azt mondom, hogy ez mindig így van, de amikor ennyire ellene mennek ennek a princípiumnak, ami a demokráciának az alapja, ez tényleg ...

– Igen. Akkor térjünk vissza még egy pillanatra a bojkotthoz, mert nem biztos, hogy a magyar társadalom ezt megérti. Nem tudom, hogy a világban voltak-e sikeres választási bojkottok, vagy legföljebb csak olyan kifejezett diktatúrákban, ahol formálisan megengedték egy-két párt indulását, de a társadalom végül is nem igazán élhetett a szabad választási joggal. Tehát nem tudom, van-e olyan példa, amire hivatkozni lehet, hogy na itt és itt rámutattak arra egy bojkottal, hogy ez egy tűrhetetlen rezsim, és előbb el lehetett takarítani azt a rezsimet, mert olyan mértékű lett a nemzetközi hitelromlása, hogy bebizonyosodott, a társadalom távol maradása, az ellenzéki pártok távolmaradása egy választástól hatásosabb, mint mondjuk negyvenöt százalék elérése, szoros eredmény és vereség a választásokon.

– Nézd, egy magyar ember tudja, hogy nem megy be abba a kocsmába, amelyből tudja, hogy nem jön ki élve. Hát ebbe a választásba nem lehet belemenni, ha te tudod, hogy ebből nem tudsz jól kijönni.

– De ha a magyar választópolgár nem érti, hogy mi ez az egész, hát válasszunk és verjük meg az uralkodó kormányt vagy a jelenleg kormányzó pártot. Hát ezt megérti a magyar polgár, még akkor is, ha elmondják neki, hogy de most sokkal nehezebb lesz, mert úgy változtatják meg a szabályokat, hogy az ellenzéknek nehezebb nyernie. Miért nehezebb? Én nem rájuk fogok szavazni, hanem a szocialistákra vagy az LMP-re, vagy a DK-ra, ezt a lehetőséget nem vették el tőlem, élni is fogok vele, nézzék csak meg a végeredményt. Nem egyszerűbb ez a magyar polgár számára, mint az, hogy maradjunk távol és akkor majd úgy nyernek, hogy nem is fognak neki nagyon örülni.

– De én azt mondtam ugye, hogy erről hetekig kéne vitatkozni, mielőtt valaki tesz egy kijelentést. Na most az, hogy pillanatnyilag mi a helyzet, az egy dolog. Már azt hiszem, hogy pillanatnyilag úgy néz ki ezzel a regisztrációval és mindent együtt, hogy nincs esély arra, hogy egyenlő, tisztességes feltételekkel lehessen részt venni a választáson.

– De azt mondod, hogy ha már fölvetették a bojkott lehetőségét, akkor ne egy pillanat alatt söpörjék le, hanem legalább kezdjenek el hangosan gondolkozni, hogy mi az eredménye vagy mi lehet az esetleges haszna, mi a kára, hogy lehet ezt a társadalommal megértetni, van-e ebben bármiféle esély, de ne azonnal vegyék le a napirendről.

– Nézd, nézd, az MSZP ezüsttálcán adta a kétharmadot a Fidesznek. Most ugyanazt csinálják, hogy gondolkodás nélkül beszélnek, gondolkodás nélkül tesznek. Újhelyi nyilván gondolkodott.

– Biztos az is gondolkodott, aki a bojkott elutasításáról döntött.

– Dehogy, dehogy!

– Hát de, lehet amellett is érveket találni, ha lehet erről vitatkozni, márpedig lehetne, te is azt mondod, akkor vannak érvek mellette is.

– De nem mondhatod ki, mielőtt tudod, hogy mik lesznek a feltételek. Azt lehet mondani, hogy pillanatnyilag nem látjuk az előnyét a bojkottnak.

– Szóval egy diplomatikusabb megfogalmazás sokkal többet ért volna. Egy dolgot szeretnék még kérdezni, hogy miután te nemcsak politizálsz, nemcsak politikai írásaid jelennek meg, például legutóbb a Népszabadságban kitaláltad, hogy még volna egy-két ötleted a Médiatanács számára, hogy mondjuk egy pályázati anyagban a pályázati lapok élére is kellene aláírást tenni...

– Igen, hát az is egy oldal.

– Vékony, vékony, de hát miért ne lehetne... Szóval vannak ötleteid, de azért a közönségünk egy része biztos azt is tudja, hogy te bibliai tárgyú regényeket is írsz már régóta. Van erre ezekben a zaklatott időkben valamiféle kis időd, szóval tudsz ezzel foglalkozni irodalommal?

– Csak annyit tudtam most, hogy lesz a pozsonyi piknik holnap, és ott megjelenik az Ábrahám és Izsák harmadik kiadása, mert már teljesen elfogyott és még mindig nagy a kereslet. Én teszek, amit tehetek a politikai publicisztikákban, de azért azt hiszem, hogy a szépirodalommal is el lehet érni embereket egy másik szinten, és el kell érni őket azon a szinten is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!