Természetes-e, ami normális?
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. június 23. szerda, 06:26
Annak idején okkal szomorodhattak el a sajtószabadságot féltő demokraták a Debreczeni Józsefet bűnösnek kimondó bírósági ítélet miatt. Az UD Zrt. néhány viselt dolgáról, amiről halandó nyilván csak szilánkokat tudhat meg, a jeles közíró a Népszabadságban számolt be. Többek között azt állítva, hogy a cég törvénytelen információszerzést végzett titkos hálózata segítségével. A további perléseket elkerülendő pontosan: "titkos hálózatot hozott létre törvénytelen eszközökkel való információszerzés céljára". Az első fokú hatóság, ugyanaz a II-III. kerületi bíróság, amely annak idején minden józan várakozás ellenére a HVG újságírójának bűnösségét is megállapította, igen szűkre szabta a véleménynyilvánítás határait. Ahogy Babus Endre ügyében, végül Debreczeni esetében is megnyugtató ítélet született. Bár az ügyeletes politikai harcos ügyvéd, aki mostanában a kormány szakmailag vállalhatatlan büntetőjogi szigorításai körül is szorgoskodik, fellebbezéssel kecsegtet.
A Fővárosi Bíróság ítélete védelmébe vette a vélemény szabadságát és a strasbourgi bíróság gyakorlatára is hivatkozva a magyar bírói gyakorlatban ritkaságszámba menően a törvény híresztelés fordulatát is szabadságpártian értelmezte. A közíró a korabeli sajtóhírek felidézésével nem valósította meg a híresztelést, az ezekhez fűzött vélemények pedig nem voltak alkalmasak a becsület csorbítására. Néha a magától értetődő értelmezések is forradalmiaknak tűnnek: a sajtóban megjelent szövegeket egészükben, nem kiragadott részleteiben kell értékelni, a vélemények nagy szabadságot élveznek. Olyan közegben, ahol atavisztikus öltözetű motorosokról és ihatatlan borokról nem lehet véleményünk, egy-egy ilyen ítéletet meg kell becsülni. Hátha terjed a jó példa; akkor is üdvözöljük, ha ez lenne a természetes jogértelmezés, örülni kell annak, ami normális.
Free Speech – flickr/Walt Jabsco
A méltán rossz hírbe hozott cég ugyanazt a stratégiát választotta, mint a hasonló morális szinten álló nem zsidó motoros egyesület: lehetőleg mindenkit azonnal beperel, aki valamit állít vagy véleményt közöl róluk. A stratégia a véleménynyilvánítás szabadságának bizonytalanul elkötelezett bírósági gyakorlat mellett sokszor bejön. A nem zsidó mivoltukat legfőbb identitásuknak tartó kétkerekűek is sokszor nyertek pert. Ettől persze nem lettek mások, mint amit állítottak róluk, legfeljebb azóta kevesebben akarnak véleményt nyilvánítani velük kapcsolatban. Most azonban ők is elvesztettek egy pert: a volt kormányfőt és tanácsadóját vonták a vádlottak padjára rágalmazás vétsége miatt. A bíróság bűncselekmény hiányában szüntette meg az eljárást. Hogy még érdekesebb legyen: ugyanaz a II.-III. kerületi bíróság. A szerkesztő ugyanis helyreigazította azt a tényközlést, hogy a Gój Motorosok zavarták meg az 56-os emlékmű avatását 2006 október 23-án, ám a helyreigazításban nekik nem tetsző véleményt is kifejtett. Azt közölte például, hogy illető egyesület kirekesztő és nem demokratikus. A bíróság a legtermészetesebb értékelést adta egy véleményközlésről. Ha annyi sem állíthatunk egy magát faji alapon besoroló társaságról, hogy antidemokratikus, akkor nincs tovább. Örüljünk: egy nap két normális dolog is történt szólásszabadságunk védelmében.
Hogy e normális értékelés egyre gyakoribb legyen, és előbb-utóbb ez váljon természetessé, rengeteg szervezeti változás szükséges az igazságszolgáltatásban. A hírek szerint legalább az egyik fontos hatalmi intézményben jó irányú folyamatok indultak vagy inkább csak készülődnek.
Szemben az állami élet összes többi elemével. Most kell igazán segíteni ennek a folyamatnak, a bíróságok szervezeti átalakításának, mert a környezet eddig nemtörődöm, felelőtlen és hanyag volt ebben az ügyben, de a mostani hatalom, az eddigi tapasztalatok alapján, semmit nem bíz a véletlenre. Szándékaik pedig bizonyosan nem szabadságpártiak.
