rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 7.

Az örmény terrorista-fenyegetésekről
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő

Bolgár György: - Az Ön megítélése, feltételezése, tapasztalatai és ismeretei alapján van-e bármiféle olyan veszély, amely az azeri botrány kirobbanása után Magyarországot fenyegeti vagy inkább fenyegeti, mint korábban?

Tálas Péter: - Ha azt nézzük, hogy legutóbb a Titkos Örmény Hadsereg Örményország Felszabadításáért nevű szervezet nevében egy levelet juttattak el vagy tettek közzé, amelyben az azeri követség diplomatáit fenyegették meg, akkor úgy tűnik, mintha valóban lenne ilyen biztonságpolitikai kockázata, de azért rögtön hozzá kell ehhez tenni, hogy az örmény terrorszervezetek a szakirodalom és a terrorizmus-adatbázisok alapján ma már nem igazán aktívak. Ezek a terrorszervezetek főleg a hetvenes-nyolcvanas években, elsősorban török diplomaták ellen követtek el különböző – fogalmazzunk úgy – merényleteket annak érdekében, hogy Törökország ismerje el az örmény genocídiumot, vagyis a népirtást. Több ilyen szervezet is van, a Titkos Örmény Hadsereg Örményország Felszabadításáért az egyik ilyen, amelyhez egyébként talán a legtöbb áldozat fűződik, emlékeim szerint olyan negyvenhat-negyvenhét diplomata és körülbelül háromszáz megsebesített. De rögtön hozzá kell tennem, hogy nemcsak minket fenyegettek meg, hanem már augusztusban megfenyegették Törökországot Ankara szíriai politikája miatt és egyelőre nem nagyon látni, hogy akár Törökországban, akár más területen ez a hadsereg vagy ez a terrorszervezet ténylegesen aktivizálta volna magát.

- Tudni lehet vagy lehet valamennyire sejteni, hogy ezek állnak-e valamilyen kapcsolatban a mindenkori örmény kormánnyal vagy hatóságokkal, hadsereggel vagy néhány szélsőségesről, illetve néhány szélsőséges csoportról van csak szó?

- Ma az örmény kormányzat határozottan elítéli ezt, és elhatárolódik attól, hogy bármifajta örmény terrorizmus létezne. Voltak olyan események, amelyek a kilencvenes évek elején történtek, ott azért megfogalmazódott, ha nem is a kormányzat részéről…

- Már csak azért se, mert akkor még létezett a Szovjetunió, önálló Örményország meg nem.

- Így van, de akik ezeket a terrorszervezeteket elsősorban pénzelték, azokat az örmény diaszpórához kötötték. Azt tudni kell, hogy az örménység három nagy csoportból tevődik össze, részben Örményország örmény lakosságából, részben a hegyi-karabahi örményekből és nem utolsósorban a diaszpórából, akik hihetetlen nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek.

- Azonkívül, hogy az elmúlt években vagy akár évtizedekben csökkent az aktivitásuk, azért azt nem lehet még mondani vagy nem lehet mondani annak alapján, ami történt, illetve nem történt, hogy meg is szűntek létezni?

- A szakirodalom nem így fogalmaz, hanem egész egyszerűen úgy, hogy azóta nem tudunk arról, hogy aktívak lettek volna. Nyilvánvaló, hogy mivel itt azért olyan szervezetekről van szó, amelyek közül nagyon sokan nem buktak le, volt terroristák is létezhetnek, akikről akár az is elképzelhető, hogy valamilyen módon aktivizálják magukat. Azért egy dologra felhívnám a figyelmet általában az azeri-örmény konfliktussal, illetve akár Magyarország ebben való szerepével kapcsolatban, hogy itt hihetetlen sok a szimbolikus és a verbális fenyegetés.

- Mostanában a verbális erőszak nagyobb, mint a tényleges?

- Egyértelműen. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy 2011-től Örményország és Azerbajdzsán között egy nagyon határozott harci terminológia érvényesül, az azeriek is és az örmények is ezt használják. Az én legnagyobb bánatom, hogy ebbe az egész konfliktusba egyfajta katalizátor lett ez a Safarov-ügy, amit mind az örmények kihasználnak nagyon tudatosan a saját érdekeik szempontjából, mind pedig az azeriek, szintén rendkívül tudatosan. Ez egy olyan propagandaháború, amely nagyon régóta zajlik és ami sokkal, de sokkal erőteljesebb, mint például a minszki csoporton belüli. A minszki csoport a nemzetközi közösség azon csoportja, amely a hegyi-karabahi események békés feldolgozását szeretné elérni, de nem lép előre.

- Bármelyik oldalnak, akár az azerinek, akár az örménynek érdeke-e, hogy a verbális erőszakon túllépjen, hogy elkezdjen olyanfajta akciókat, akár terrorcselekményeket, amelyek előbb-utóbb háborúba torkollnak?

- Nem.

- Meg lehet-e változtatni az erőviszonyokat háború útján, tehát van-e konkrét értelme az erőszaknak?

- Azt gondolom, hogy nincs. Ennek nagyon egyszerű oka van. Ugyan Azerbajdzsán az utóbbi időben rendkívül erősen fejleszti a hadseregét és a honvédelmi kiadásait is –Azerbajdzsán 2011-es honvédelmi kiadása majdnem akkora volt, mint Örményország teljes költségvetése –, ennek ellenére az azerieknek egy dologgal számolniuk kell, hogy az örmények mellett ott van Oroszország, az örmények katonai szövetségese Oroszország. 2008 óta, a grúz háború óta tudjuk, hogy mindenfajta olyan status quo megbontását, ami ténylegesen a dél-kaukázusi status quo megbontására irányul, az oroszok nem tolerálják. Azt gondolom, hogy a főszereplőknek – ebbe beleértem azerieket, az örményeket, a mögöttük álló nagyhatalmakat, egyrészről az azeriek mögött Törökországot, az Egyesült Államokat, az Európai Uniót, mondjuk Izraelt, a másik oldalon beleértve Oroszországot és Iránt – nem érdeke az, hogy ez a status quo megbomoljon, különösen nem úgy, hogy ez háborúval vagy politikai erőszakkal történjen. Felhívnám arra a figyelmet, hogy nemcsak, hogy ilyen értelemben sem akarják megbontani, hanem az talán nem annyira köztudott a magyar rádióhallgatók előtt, hogy az örmény parlamentben az utóbbi napokban, tegnap vagy tegnapelőtt az egyik ellenzéki párt benyújtott egy olyan javaslatot, hogy Jereván ismerje el a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét, valahogy hasonlóan, mint Abházia és Dél-Oszétia esetében. Az örmény kormányzat ezt nagyon határozottan elutasítja.

- Tehát nem akar egy újabb konfliktusforrást.

- Senki nem akar, de ahhoz, hogy a társadalmat összefogják, akár az örményeket, akár az azerieket, hogy erősítse a hatalmat, ahhoz az egész karabahi történet históriája, legendája, politikai és ideológiai hozadéka szükséges mindkét részről.

- A gyújtogatás a szavakkal folytatódni fog. Végezetül azt kérdezném, ha Ön volna a magyar terrorelhárítás főnöke, akkor tenne-e valamit?

- Hogyne, természetesen. Mindig el szoktam mondani, hogy amiről én beszélek, az a nagyközönségnek szól. Azt gondolom, hogy akár a terrorelhárításnak, akár a titkosszolgálatoknak, akár a rendészeti szerveknek az ilyen felhívásokra és általában az ilyen helyzetekre nagyon erősen oda kell figyelni, még akkor is, ha egyébként magam nem gondolom azt, hogy itt mondjuk magyarok esnének áldozatul egy esetleges örmény terrorcselekménynek. De az is felettébb kínos lenne, ha Magyarországon mondjuk azeriek esnének ilyen terrorcselekmény áldozatául. Azt gondolom, hogy ezt egyébként a magyar rendvédelmi és terrorelhárítási, titkosszolgálati szervek meg is teszik, de ezek a titkosszolgálatok többnyire titkosan működnek, nem lépnek feltétlenül a nyilvánosság elé.

- Hát ezért kérdeztem én Önt!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái