Ha én kormány lennék 31
- Részletek
- Napi apró
- 2012. szeptember 12. szerda, 03:24
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és a kormányzati utánpótlás érdekében nem akarnék közpénzt költeni fejvadász cégek szolgáltatásaira (vagy baráti-rokoni körben nem lenne ilyen cég – de ez ugyanaz), akkor megfigyelőket küldenék az éhségsztrájkolók sátra mellett lakomázók közé a Kossuth térre. Itt könnyedén begyűjthetnének jó néhány reményteljes leendő kormányhivatalnokot, akik a legfőbb szempontból megfelelnének.
Mert mi is ez a legfőbb szempont? Nem a szakértelem, mert az önbizalmat és biztonságot ad. Az ilyen ember egy idő múlva eltelne önnön fontosságának tudatával, önálló gondolatai támadnának, esetleg saját lekiismeretet növesztene, és előbb-utóbb – képletesen persze – beleharapna a neki ételt adó kézbe, azaz visszapofázna. Ez is egy olyan mozzanat, ami miatt a fejvadász cég nem lenne a legjobb megoldás. Még a saját sem, és még akkor sem, ha ezen keresztül akarnék az enyéimnek egy kis közpénzt folyatni. Mert a fejvadász szakma belemerevedett egy rút ortodoxiába, és csak a szakmai rátermettséget tudja mérni, holott itt vastag kötegek kellenek a megfelelő lelkiségből.
Nem tökéletes megoldás az általam létrehozott Nemzeti Janicsárképző Egyetem sem. Egyrészt azért nem, mert az első évfolyamok még sokára fognak végezni. Másrészt azért nem, mert elavult a felvételi rendszer: az is valamiféle tudást mér. Hiába a felvételit követő ötéves agymosás, nem lehet tudni, kiben mi rejlik. Később, a munka frontján még bőven kiderülhet, hogy az illetőnek vannak erkölcsi elvei, hogy nem veszett ki belőle az emberi jóérzés, és – még elgondolni is borzalmas! – együttérez az elesettekkel.
Ám az éhségsztrájkolók mellett zabálók esetében nem fenyegetnek ilyen veszélyek. Már a puszta ötlet fölvetésével bizonyították, hogy megvannak a vastag kötegeik a megfelelő lelkiségből. Mert ki másnak jutna eszébe, hogy önként és élvezettel fokozza a szenvedők szenvedését? Csakis az ilyen jól kötegelt lelkeknek. Megvan bennük a kellő kreativitás is, mert valami olyat találtak ki, amiről még nem hallott a világ. De nemcsak a szükséges lelki szadizmussal rendelkeznek, hanem süt belőlük az a fölismerés is, amit – szorgos munkálkodásom ellenére – még mindig nem sikerült mindenkivel megértetnem: az ellenfél nem ember, az ellenfélnek nincs joga a véleményét kifejteni, de ha mégis megteszi, azt nem kell komolyan venni. De minek a szót szaporítani: ha ez a piknik létrejön, azt személyzeti politikám piros betűs ünnepévé tenném.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
