rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 13.

Az éhségsztrájk és fogadtatása
Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkoló, a Demokratikus Koalíció elnöke

Bolgár György: - Hogy van?

Gyurcsány Ferenc: - Talán ma a leggyengébben, de abszolút elviselhetően.

- Mit jelent ez? Az ember nem beszél minden nap éhségsztrájkolóval. Most már negyedik napja tart a sztrájkjuk. Mivel jár ez? Gyengeséggel, levertséggel, borzasztó éhségérzettel, idegességgel?

- Tartóssá válik az éhségérzet, van egy kis émelygés, enyhe fejfájás, gyengébbek a lábak. Azonban ha közben lehet emberekkel beszélgetni, dolgozni, tenni-venni, akkor az ember nem figyel ezekre oda és nem érzi tragédiának. Semmi olyasmi nem történik, amiről nem gondoltuk előre, hogy megtörténhet, és amit ne lehetne elviselni.

- A hideg és az eső jót tesz ilyenkor? Jobb, mint az a késő nyári kánikula volt?

- Nem, sokkal rosszabb, mert nyilván rányomja ez a hangulat a bélyegét mindenre. Bár ebben az egyhetes történetben a mai nap nem erről lesz híres, hanem arról, ami a Jobbik és a DK szimpatizánsai között történt. Majdnem túlzás nélkül mondhatom, hogy körülbelül ötszáz DK-szimpatizáns megfutamította a tíz-tizenöt jobbikost.

- Ötszáz? Az rengeteg ember. Képesek voltak ilyen sokan kimenni, hogy kifejezzék a szolidaritásukat?

- Elterjedt a hír, hogy a jobbikosok jönnek provokálni, ezért annyian jöttek, ahányan még korábban soha nem. Kifejezetten azért jöttek, hogy védjenek, óvjanak, támogatásukról biztosítsanak bennünket, amiért elképesztően hálás vagyok. Jöttek olyanok, akiket már láttunk az elmúlt napokban és már ismerjük őket arcról, de jöttek nagyon sokan, akik még eddig nem voltak itt. Nagyon sok helyről jöttek egyébként, például Pusztaszabolcsról, Békésről és még nagyon sok helyről.

- A rendőrség mennyire tűnik fel ott a helyszínen? Mennyire figyeli, vagy esetleg védi Önöket? Hiszen gondolom, a kormánynak sem jönne jól, ha Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt valamilyen atrocitás érné a parlament tövében.

- A rendőrség nagyon tisztességesen biztosította a mi jelenlétünket éjjel és nappal. A jobbikosok megérkezésének hírére jelentősebb erőket vezényeltek ki a szomszédos utcákba, de végül hagyták, hogy a két csoport keveredni tudjon. Bennem emiatt nincs rossz érzés. Én nem tudom, hogy mi ilyenkor a pontos eljárás, mit kell csinálni. Nem került sor fizikai atrocitásra, egy jelentős politikai verekedésre viszont igen, amelyben a mi támogatóink nagyon nem hagyták magukat. Vitáztak, érveltek, bizonyos értelemben – ha nem is fizikailag – hajszolták a jobbikosokat, akik egy jó fél óra után jobbnak látták elhagyni a területünket.

- Azt hiszem tegnap láttam a televízióban, hogy néhányan kifejezetten provokálták Önöket. Odamentek jó nagy szendvicsekkel, egyéb ennivalóval és odadugták az Önök orra alá, hogy itt van tessék, mi ezzel válaszolunk az Önök akciójára. Ma pedig azt olvastam, hogy a Facebookon megszervezett, kvázi ellendemonstráció, a nagy zabálás holnap mégsem lesz megtartva, mert lemondták. Azt nem tudom, hogy miért, lehet, hogy érdektelenség miatt. Azt írták, hogy szélsőjobboldaliak bejelentkezése vagy feltűnése miatt. Akárhogy is, úgy látszik, hogy mégiscsak Önöknek lesz ott helye és tere a Kossuth téren.

- Nekünk is, hiszen ez a tér ez mindenkié. Nem gondolom, hogy ezt bárki kisajátíthatja. Nekünk nincsen ilyen igényünk. Sokan elférnek ezen a téren és sokan elférnek ebben az országban akkor, ha hagyjuk egymást békében élni. Nekem pokoli rossz véleményem van mindarról, amit a Jobbik mond, csinál és képvisel, de soha nem biztatnám a bennünket támogatókat, hogy zavarják meg a Jobbikot. Ez nem egy normális, demokratikus, egymásra vigyázó emberekkel teli országnak a képe, ami ez alapján kirajzolódik. Nem lehet magyar nemzetről és magyar nemzeti összetartozásról beszélni, miközben egy különösen radikális jobboldal lehetőség szerint száműzné mindazokat a magyarokat az országból, akik nem értenek egyet velük.

- Rákérdeznék azért az egyik mondatra, mert nem hagy nyugodni. Azt mondta, hogy nem biztatnák arra a támogatóikat, hogy zavarják meg a Jobbikot. Akkor sem, ha ők kifejezetten fenyegetnének vagy száműznék az országból azokat, akik számukra nemkívánatosak? Akkor sem kéne megzavarni őket ebben?

- Én a jobbikos rendezvényekről beszélek. Én a Jobbik ellen a legintenzívebb, nagyon egyértelmű politikai harc híve vagyok. Nem lehet fasiszta a hazánk. Nem lehet szó nélkül hagyni a fasiszta eszméket, ez ellen küzdeni kell. Azonban azt gondolom, hogy az nem helyénvaló, hogy bármelyik olyan parlamenti párttal szemben, amelyik alkotmányos keretek között működik a magyar ügyészség szerint, mi erőszakkal lépjünk fel. Az erőszak, a betiltás monopóliuma az államé. Az állam működését pedig nagyon sok szabály tartja a megfelelő keretek között. Nem lehet szó magánbosszúról, amely az egymással szemben való erőszakos lépésekben nyilvánul meg.

- A ma megjelent Magyar Narancs című hetilapban olvastam a szerkesztőségi cikket, ami a lap véleményét fejezi ki. Azt írják, hogy a demokratikus alapjogainkat ma Magyarországon egyedül Gyurcsány Ferenc sátra kéri számon a parlament előtt, és aki arra jár és belerúg, az a saját szabadságába rúg bele, illetve az édesanyjáéba meg a gyermekeiébe. Egy kifejezetten liberális szellemiségű, sokszor nagyon tiszteletlen és Gyurcsánnyal szemben is élesen kritikus laptól ez talán a legjobbkor jött kiállás amellett, ami miatt ezt az egész demonstrációt szervezték.

- Mi egész idő alatt azt tapasztaljuk, hogy minden félelmünk dacára az első fogadtatás is jobb volt, mint amire a szkeptikusok számítottak. Ahogy mennek előre a napok, egyre többen értik meg, magánemberek, a sajtó és elemzők is, hogy itt szó nincs magamutogatásról. A regisztráció el fogja venni a választók húsz-huszonöt százalékától a lehetőséget arra, hogy szavazzon. Tudjuk, hogy a szavazók húsz-huszonöt százaléka az utolsó pár napban dönti el, hogy elmegy-e választani és kire fog szavazni. Ez nemcsak Magyarországon van így. Ha ezek az emberek nem szavazhatnak, akik végül általában – ez csak nemzetközi trend – a kormány kritikusai közül kerülnek ki, akkor ezzel a Fidesz kizár ellene szavazó százezreket. Nem kétséges, hogy az egész ötlet azért született meg, hogy az egyre inkább a politikai vereség felé masírozó Fidesz egy közjogi alkotmányos választójogi trükkel meghosszabbíthassa a hatalmát. Muszáj megértetnünk a választókkal, hogy az, ami történik a választójogi törvénnyel, az maga a szabad választás megcsúfolása és a demokratikus Magyarország eltiprásának kísérlete. Nem babra megy a játék. Ha a magyarok engedik, hogy velük ezt csinálják, ha engedik, hogy kutya nemzetnek tekintsék őket, akkor bajban leszünk. Nem tudja három-négy-öt politikus vagy a Klubrádió és mások megvédeni a demokráciát. A magyar választóknak kell a sarkukra állni, legyőzni egy sor kételyüket, és megérteni, hogy Magyarország jövője azon múlik, engedjük-e, hogy az autokraták legyenek többségben. A demokraták egymást ölik, vélt vagy valós sérelmek miatt, presztízskérdések miatt, és ebbe bele fogunk dögleni. Hiszen azt gondolom, hogy Magyarország egy fasizálódó, antidemokratizálódó világ felé halad.

- Nem kapott jelzéseket – akár nyíltakat, akár kevésbé nyíltakat – a demokratikus ellenzék más pártjaitól arra, hogy nem vagyunk ott, de azért egyetértünk azzal, amit a Demokratikus Koalíció csinál, és nem ezt tartjuk a legmegfelelőbb eszköznek, de igenis támogatjuk ezt a megmozdulást, mert úgy gondoljuk, hogy minden módon fel kell hívni a választók figyelmét arra, hogy itt merénylet készül ellenük?

- A szocialista párt frakciójának a tagja meglátogatott bennünket kifejezni szolidaritását. Pár városi szervezet közleményt fogalmazott meg és biztosított bennünket a támogatásáról. Maga az MSZP elnöksége nem fejezte ki támogatását, de sokan mások igen. Két napja éjszaka egy budapesti LMP-s vezető keresett meg személyesen bennünket, és hosszan elbeszélgettünk. Ma délelőtt a Szolidaritás vezetésének egyik tagja volt itt, és kereste a lehetőséget, hogy beszéljünk. Tehát bíztató jelek is vannak, és azt remélem, hogy ezek az egyelőre inkább sporadikus, személyes egyetértést kifejező gesztusok lehetnek talán kezdő lépések egy későbbi átfogóbb együttműködés irányába.

- Meddig tervezték az akciójukat? Egy hétig éhségsztrájkolnak, az rendben van, de aztán hétfőn újabb parlamenti ülés van, amikor már visszamennek az ülésterembe és hogyan tovább? Mit fognak csinálni? Azzal sokáig már nem tudnak érvelni meg mások figyelmét felhívni az ügyre, hogy egy hétig nem ettek. Mi a következő lépés?

- Én Önt is meg a rádiót is sokra tartom, így aztán némi rezignáltsággal kell azt mondanom, hogy most nem mondhatom el Önnek és a hallgatóknak, hogy mi lesz a következő lépés. Azonban azt ígérhetem, hogy a szombati nagygyűlésen meg fogom mondani, hogy mik a DK javaslatai ennek a küzdelemnek a folytatására, mit fogunk mi tenni és mit javasolunk a választóknak és a többieknek, hogy mit tegyünk együtt. A nagygyűlés nem panaszkodásról fog szólni, hanem arról, hogy ebben az ügyben további programot adjon a demokratáknak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái