rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 14.

Tízmillió forintra perli az MTI
Balavány György újságíró, blogger

Bolgár György: - Amikor néhány héttel ezelőtt beszéltünk arról, hogy nagy utat tett meg a Magyar Nemzettől az önálló és keményhangú blogjaiig, akkor nem gondoltam azt, hogy hamarosan már a világhír felé tesz komoly lépést, merthogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság felelőse is szóba hozta az Ön ügyét. Tudniillik, hogy a Magyar Távirati Iroda hitelrontás címén nyilvános bocsánatkérésre, blogbejegyzései eltávolítására és ráadásul „csekély” tízmillió forint anyagi kártérítés kifizetésére kötelezné és ezért beperelte Önt, mert szerintük Ön megsértette a Zrt. jó hírnevét. Gondolt arra, hogy bekerül a nemzetközi nyilvánosságba is?

Balavány György: - Nem gondoltam és nem is így szerettem volna világhírű lenni. Eléggé meg voltam döbbenve, még a mai napig sem tértem magamhoz. Nagyon sok konzekvenciát levontam azóta, de egyszerűen nem látom sem a racionalitását, sem pedig azt, hogy egyáltalán bármiféle megfontolt dolog volna ezek mögött, szóval egészen el vagyok képedve emiatt.

- Gondolja, hogy valamiféle indulatból léptek fel vagy valakik, valamilyen főnök azt mondta, hogy botrányos, hogy itt valaki ilyen nyilvánvalóan meri bírálni a közmédiát, jól támadjuk meg egy perrel, majd meg fog ijedni, behúzza fülét-farkát a hvg.hu is, ahol a blogjait közzétesz, ő is tudja majd, hogy merre hány méter.

- Nyilvánvalóan nem rólam szól a dolog, ez egy üzenet az egész újságíró-társadalomnak. Azt akarják elérni, hogy az újságírók gondolkozzanak úgy, hogy bár valószínű, hogy az MTI el fogja bukni ezt a pert, de azért ez mégis egy nagyon komoly hercehurca, ki a fenének hiányzik egy tízmilliós per a nyakába, inkább akkor azt a bizonyos mondatot, amivel esetleg egy élesebb hangú kritikát megfogalmaznának, nem írják le. Valószínűleg erre számítanak, de borzasztóan elvétették ezt a lépést, mint oly sok lépést már korábban. Azon gondolkodtam ma délelőtt, hogy egy diktatúrát felépíteni úgy, hogy legalább technikailag valahogy jól működjön, azért ahhoz egy kis ész is kéne. Hála Istennek itt valami elképesztő dilettantizmus látszik. Tessék belegondolni, hogy a blogbejegyzésben, amiben egyébként nagyon sokakkal együtt kétségbevontam – mert szerintem kétségbe vonhatom – a magyar közszolgálat szavahihetőségét...

- Abszolút mértékben! Erre rengeteg példa is van.

- Rengeteg példa volt korábban, azóta meg még inkább, ma is nagyon kontraproduktív a dolog. Visszatérve, körülbelül olyan hatezer látogató olvasta a blogomon ezt a bejegyzést, a per hírére ez mára körülbelül megtízszereződött, most fordítják éppen, ha jól tudom, angolra is, tehát totális öngól az, amit csinálnak. Ez körülbelül olyan, mint amikor szabadon engedjük a baltás gyilkost és utána még a júdáspénzt – mint Júdás a harminc ezüsttallért – is elveszítjük, mert kiderül, hogy nem lesz államkötvény, és aztán most mosakodhatunk az egész világ előtt. Azt látom, hogy hála a jó Istennek itt – hadd mondjam így – az elvetemültséggel és a gátlástalansággal nem a hideg precizitás párosul, amivel föl lehetne építeni egy technikailag jól működő diktatúrát, hanem valami egészen elképesztő dilettantizmus. El tudom képzelni, hogy mi folyik most az MTI-nél, hogy fogják a fejesek a fejüket, hogy ki volt az a mamlasz, aki ezt eljuttatta odáig.

- Itt volt ez a Nagy Navarro-féle ügy az éhségsztrájkkal, ami tényleg sok embert megmozgatott, felhívta a figyelmet olyasmire, amire különben nem igazán figyeltek volna fel, és ott is egymás után lépték a rosszat az MTI, illetve a közmédia vezetői és illetékesei. Úgy látszik, hogy nem tanultak belőle.

- Ennek az a pszichológiája szerintem, hogy az a szint, amire eljutottak, már egy olyan vak gátlástalansággal jár együtt, amikor azt gondolják, hogy gyerekek, még mindig negyvenegy százalékunk van, azt csinálunk, amit akarunk, ki lehet menni, lehet tüntetni meg ordibálni. És mi történik? Kimegy párezer ember a Kossuth térre, ordítanak, aztán hazamennek.

- Ráadásul az a két cikk, amivel kapcsolatban ők a feljelentést tették, arra meg azt mondom, hogy ezek miatt nem kellett volna. Az egyik az, hogy a Magyar Rádió Gyermekkórusának nagyon jól ismert és elismert vezetője, Thész Gabriella nyugdíjba ment-e vagy nem, azt jelentette az MTI, hogy nyugdíjba vonult, miközben Ön a birtokába került dokumentumok alapján megírta, hogy kirúgták. Akár kirúgták, akár nyugdíjba ment, maga a név kulturális körökben jól ismert, de azon kívül nem. Az, hogy most Önnek erről ez a véleménye vagy hogy az MTI mit írt, valószínűleg tényleg kevesek érdeklődését kelti fel.

- És ez a blogbejegyzés megér egy nemzetközi botrányt az MTI-nek? Megáll az ember esze!

- Egyszerűen nem is értem. Vagy amikor azt írja, hogy miért nem arról számol be a közszolgálati portál, a www.hirado.hu, hogy recesszió van Magyarországon, s miért a Balatonban lévő zöldalgáról beszél helyette. Ilyeneket megírt nem egy, nem két, nem huszonkét ember, újság és elmondták már az elmúlt években sokszor, hogy nem tetszik nekik a híradó szerkesztése.

- Az az érdekes, hogy miközben ők, mint valami sértett, durcás kislány kényesen vigyáznak a jó hírükre és azt kommunikálják az emberek felé, hogy nem lehet olyat mondani egy százharminc éves múltra visszatekintő közszolgálati médiumról, hogy a tényeket más színben tünteti fel, eközben mi, egyszerű hírfogyasztó emberek, tévénézők, rádióhallgatók nap mint nap szembesülünk azzal, hogy mást mond a közszolgálat és más a napi valóság. A közszolgálat azt harsogja, hogy vége a válságnak, nincs recesszió, minden nagyon jó, 2012. a remény éve. Aztán elmegyünk egy benzinkútig vagy meghozzák az első számlát és akkor látjuk az ordító különbséget a valóság és a között a kép között, amit a közmédiumok kötelezően sugározni akarnak. S van még egy nagyon fontos mozzanat, én úgy látom, hogy ez egy folyamatba illik. Amikor a Fidesz átvette a hatalmat 2010-ben, az egyik első törvény – a kormány kodifikációs remekműve – a médiatörvény volt, amit eléggé sebtében pakoltak össze. Mielőtt megkezdték volna azt a kormányzásnak nevezett kétéves valamit, ami szerintem inkább egy berendezkedés volt egy másfajta kormányzásra, mint igazi kormányzás, azelőtt a nyilvánosságot, a médiát, ami a nyilvánosság esszenciális eszköze, igyekeztek a saját, sebtében fölállított hatóságuk kontrollja alá vonni. Mit üzen ez a társadalomnak, mit üzen egész Európának? Nyilvánvalóan nem fogják ilyen intézkedésekkel felébreszteni a bizalmat maguk iránt és ez egyértelműen egy antidemokratikus dolog. Azt tudjuk, hogy a demokrácia a részvételről szól, hogy részt vehetek a saját életemet érintő döntésekben, de ha nem kapom meg az ehhez megfelelő információkat – márpedig itt erősen kérdéses, hogy egy ilyen rendszerben eljuthat-e a megfelelő információ a közönséghez –, akkor a részvételből tulajdonképpen technikailag ki vagyok zárva. Nekem nagyon erős a gyanúm, hogy ez a cél. A médiatörvény néhány passzusát uniós nyomásra, a demokratikus országokban való felhördülésre meg az Alkotmánybíróság döntése nyomán is módosítani kellett...

- És ez többek között a blogszférára, az elektronikus újságírásra, a hírportálokra és az internetre is vonatkozott. Az ember azt gondolta volna, hogy bár eredetileg ezt is kontrollálni akarták, de kénytelenek voltak visszavonulni. Ezek után lépik ezt meg, mintegy felrúgva a törvény módosításait?

- Igen, ez egy hadjárat második felvonása, hogy ha nem ment kodifikációs eszközökkel a nyilvánosság ellehetetlenítése vagy egy kézben tartása, akkor majd ilyen megfélemlítő trükkökkel megpróbálják. Viszont ennyire nem ismerik az embereket, az újságírókat? Miért gondolták, hogy nem születik meg azon a héten huszonnyolc hasonló hangvételű cikk szerte a médiában?

- Ugyanakkor azért az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság megbízottjának is igaza van, mert ő azt mondta, hogy egy ilyen sajtópernek dermesztő hatása lehet és tényleg megtörténhet, hogy Önt véletlenül mégiscsak tízmillió forintra megbünteti a bíróság. Az ember már semmit sem tud kizárni.

- Az a helyzet, hogy az már biztos, hogy ez nem csupán egy perrel fenyegetés. Talán még nem is hangzott el ez az információ, hogy február 19-re kaptam idézést, tehát a bíróság megvizsgálta a keresetet és megküldte az idézést. Nagyon bízom a magyar bíróság józan ítélőképességében.

- Ez a február 19-e elég meghökkentően hangzik, nagyon messze van!

- Elég meghökkentő és elég messze van.

- Olyan példaértéke volna egy ilyen ügynek, hogy a bírósági vezetés helyében – tudjuk, hogy a bírósági szervezet vezetése bizonyos ügyekben mondhatja azt, hogy ez legyen fontosabb, ezt helyezzük át ide vagy oda – én azt mondtam volna, hogy itt példát kell mutatni és lehetőleg minél előbb sorra kell venni ezt az ügyet, éppen azért, hogy nehogy félreértésekre adjon okot.

- Igen, ez is elég furcsa és elég sajátos. De azért bízok abban, hogy egy bölcs döntés fog születni a bíróságon, viszont azért tudjuk azt is, hogy bármi megtörténhet. Volt már egy Tokaj Kereskedőház Zrt.-t bíráló eset, ahol Strasbourgig kellett menni az újságírónak…

- De ott legalább az ember csak arra gondolt, hogy na, egy cég nagyon rosszul értelmezi a véleményszabadságot és neki konkrét anyagi érdekei voltak abban, hogyan minősít, bár ezt is nehéz bizonyítani. De itt a közszolgálati médiáról van szó, mögötte pedig a kormányról.

- És érdekes az is, hogy a keresetben nagyon furcsán van fogalmazva az, hogy a felperes személyhez fűződő jogai sérültek.

- Az MTI személyéhez fűzöttek?

- Az MTI személyes jó hírnévhez fűződő jogai. Még csak arról sem esik szó, hogy az MTI-t miért tekintsem személynek, inkább akkor már közszereplőnek vagyok kénytelen, amire eleve másfajta megítélés esik, de közben meg valójában egy közintézményről van szó.

- Nem lehet, hogy miután azért a közmédiát – ennyiben azért megmaradt a médiaszabadság – elég sokan, sokszor, durván bírálták, támadták, kritizálták az elmúlt két évben is és ezért van itt ennek egy külön Balavány-ellenes éle, hogy megemlegeti azt, hogy jobboldalról átállt a független kommentátorok, kritizálók közé?

- Ha valóban egy ilyen éle volna ennek a dolognak, azon nagyon-nagyon csodálkoznék, az már a butaságnak egy olyan szintje volna, ami valami egészen elképesztő dimenziójú. Azzal foglalkozni ilyen szinten felesleges, hogy egy újságíró a sok közül úgy gondolja, hogy azokat az alapelveket, amiket ellenzéki újságíróként számon kért az aktuális hatalmon, nem adja fel, és a továbbiakban a jelenlegi hatalmon is számon akarja kérni. Ezen ennyire megsértődni értelmetlen. Ha tényleg ez volna a háttérben, akkor az alapfogalmakat nem értik, hogy mit jelent a demokrácia, a lelkiismeret, az újságírás egyáltalán, hiszen az valamilyen értelemben mindig egyfajta hatalmi, civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben.

- Mindenesetre kíváncsi lettem volna, hogy az MTI miért gondolta úgy, hogy ezt perre kell vinni, de Belénessy Csaba, a vezérigazgató ez esetben nem kívánt élni a megszólalás lehetőségével.

- Én is kíváncsi leszek egyébként az első megszólalásukra azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, és remélem, hogy előáll majd egy olyan helyzet, amikor kénytelenek lesznek mondani valamit.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái