A dolgok állása
- Részletek
- Napi apró
- 2012. szeptember 21. péntek, 05:09
- Andor Mihály
Ahogy elnézem a dolgok állását, aligha hiszem, hogy Magyarország 2014-ben meg tud szabadulni rossz szellemétől. A Fidesz törvénygyára mindent megtesz annak érdekében, hogy ellenfelei választási esélyei a minimumra csökkenjenek. Mindenki előtt világos, hogy csak olyan összefogás győzheti le, amilyenre a magyar történelemben még nem volt példa. És minden jel arra mutat, hogy nem lesz most sem. Annak ellenére sem, hogy a választók sokkal nagyobb része elégedetlen a kormányzással, mint amennyi elégedett. Mert ki mozdíthatja meg a sok elégedetlent úgy, hogy ennek választási következménye is legyen?
A szakszervezetek aligha, hiszen ezek nem szerves fejlődésből kialakult képződmények, hanem az egykori szocialista szakszervezeti mozgalom törmelékén élősködő szakszervezeti vezetők biznisze, akik mögött nemhogy tömegek, tagság sem áll. Jó volt ez így minden eddigi kormánynak, mert hatékonyan blokkolta az igazi szakszervezetek kialakulását. Nem véletlen, hogy Magyarországon az elmúlt 22 évben csak a közlekedésben volt említésre érdemes sztrájk. Itt ugyanis nem kell teljes szervezeti lefedettség, elég, ha néhány fidesz-hívő mozdonyvezető vagy buszsofőr sztrájkol, és ezzel már meg tudja bénítani a fél országot. De azokon a területeken, ahol nincsenek a mozdonyvezetőkéhez hasonló kulcspozíciók, például a közigazgatásban vagy a közoktatásban, még sohasem volt sztrájk. Ahhoz ugyanis igazi szakszervezet kellett volna.
Eleinte úgy tűnt, hogy az éledező civil mozgalmak – a Milla vagy a Szolidaritás – lesznek azok, amelyek be tudják gyűjteni és egy irányba tudják mozdítani az elégedetlenséget. Aztán egy-két sikeres akció után elkezdődött az osztódás, és furcsává vált a politizálás. A sajtószabadság védelmében alakult Milla például „nem vette észre” a sajtószabadságért éhségsztrájkoló Nagy Navarro Balázsékat, amivel sok hívét veszítette el. Köztársaságielnök-választó komédiáját is mintha arra találták volna ki, hogy lejárassák az általuk képviselt gondolatot. A rokonszenves célokat kitűző Szolidaritás vezetői egymásnak estek, egyre nehezebbé vált eldönteni, melyikük hiteles. A legújabb hír, hogy a Milla és a Szolidaritás egymás rovására szerveznek október 23-án tüntetést. A külső szemlélőben óhatatlanul fölmerül a gyanú, hogy ezeket a szerveződéseket nagy ravaszul a Fidesz hozta létre, hogy szétzilálja és dezorientálja politikája ellenzőit. Vagy ha nem is volt ott a születésüknél, megerősödésüket látva megvette néhány emberüket, és belülről bomlasztotta szét. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a civil szervezetek súlytalanságát vezetőik tehetetlensége okozza-e, avagy az, hogy a háttérben a Fidesz mozgatja a szálakat. És épp azért nem fogjuk soha megtudni, mert az eredmény ugyanaz.
Nem sokat várhatunk a pártoktól sem. A DK által pártolt ellenzéki összefogás elől a szeplős fogantatású LMP eleve elugrik. De mit is lehetne várni egy olyan párttól, amelyiknek a 2010-es választáskor az utolsó pillanatban furcsán gyűlt össze a kellő számú kopogtató cédulája, és amelynek egyik vezetője ugyanazt a hazugságot fújja a csőcselék 2006-os dúlása kapcsán, mint Morvai Krisztina. Az MSZP se mutat hajlandóságot az összefogásra, mert vezetői azt próbálják elhitetni (vagy maguk is hiszik, és ez még rosszabb), hogy egyedül is van esélyük megverni a Fideszt. A valószínűbb azonban az, hogy a párt húsz-harminc erős emberét, akiknek foglya a párt, már rég nem érdekli az ország sorsa, de még a saját pártjáé sem, csak az, hogy hátralévő életükre meglegyen a kényelmes képviselői állás a vele járó kiváltságokkal és jövedelemmel. Úgy számolják, hogy húsz-harminc mandátumot a legkatasztrofálisabb választási eredmény is hoz nekik. Fantáziájuk eddig sem volt, dolgozni eddig sem szerettek, majd továbbra is elücsörögnek a parlamentben, néha megeresztenek egy-egy lagymatag ellenzéki ejnye-ejnyét, kiadnak valami tiltakozó nyilatkozatot, és szavalnak egyet a párt megújításáról. De lehet, hogy még ebben is tévednek, és tíz mandátum sem fog összejönni.
A dolgok jelenlegi állása szerint rajtunk csak egy tabula rasa segít. Ehhez az kell, hogy a mai MSZP fantáziátlan, lusta, korrupt, még mindig a szürke szocialista nyelvet beszélő, elnyűtt politikusai eltűnjenek, és a fokozódó elégedetlenség felszínre hozzon egy új, tehetséges, felelősségteljes és tisztességes demokratikus ellenzéket, amely kitermeli majd hiteles és hatni képes vezetőjét is. Ez persze nem két év.
Ezzel párhuzamosan valószínűleg jobboldalról is el fog indulni egy megújulás, ha más nem, a jelenlegi brigantik világot látott, kulturáltabb és szociálisan érzékeny gyerekei fognak szembefordulni apáikkal. Ez sem két év.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
