rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 20.

Három éve megírta
Sumonyi Zoltán költő, író, régi rádiós

Bolgár György: - Egy friss könyved került a kezembe, de annyira friss, hogy az a címe, „Az azeri baltás”. És ahogy belelapoztam, látom, hogy második kiadás. Mondom, mi a fene. És akkor ott van, hogy copyright: Sumonyi Zoltán 2009, 2012. Magyarán te az azeri baltás gyilkosról írtál már egy dokumentumregényt, regényt? Szóval fikció ez vagy valóság? És hogy lehet az, hogy 2009-ben, és miért?

Sumonyi Zoltán: - Kérlek szépen, én ezt 2008-ban írtam, 2009-ben jelent meg, és ez egy fikciós detektívregény. Méghozzá abból az indíttatásból, hogy akkor valami miatt engem felbosszantott a Da Vinci kód, és ennek a paródiáját akartam én megírni.

- Csak ennek több a valóságalapja, mert itt a hátoldalon azt olvasom, hogy „gyilkos azeri-örmény konfliktus a nemzetvédelmi egyetemen, baltával ölte meg örmény társát a nemzetvédelmi egyetem nyelvi kurzusán résztvevő azerbajdzsáni fiatal”. Ez a valóság, tehát te abszolút tényleges, megtörtént eseményből indultál ki és írtál egy fikciós regényt. De mit akartál vele mondani?

- Én ezzel nem akartam egyebet, mint írni egy detektívregényt, szinte a magam szórakoztatására és játékból. De ehhez egy valódi gyilkosságot kellett keresnem. Olyat, amelyre az olvasó még emlékezhet az újságokból, a híradásokból. És mivel akkor már a gyilkost életfogytiglanra ítélték, gondoltam ez egy teljesen befejezett történet. Ha ebből indulunk ki és ennek a szálait akarom én kibogozni, vagyis a nyomozást elindítani, hogy miért tette vagy mi áll mögötte, akkor ettől kezdve már fikció, amihez egy olyan történetet vetem alapul, amihez van némi emlékezete az olvasónak.

- A hátsó borítón az van az utolsó mondatban, hogy a szálak a magyar szent koronáig vezetnek. Na, ezt magyarázd meg.

- Ez a fikció része a dolognak. Hozzá kell tennem, hogy itt hárman nyomoznak három helyszínen. Az egyik helyszínen egy egyetemi professzor, ugye itt is már bejön a Da Vinci kód, meg egy kicsit még A rózsa neve is, hogy valamilyen tudományágban hírnevet szerzett jeles professzor beletéved véletlenül egy bűncselekménybe, és ez őt izgatja, ki akarja deríteni, hogy mi lehet mögötte. A másik helyszín Budapest, ahol ennek a professzornak a volt tanítványa éppen a budapesti norvég követségen dolgozik. A harmadik helyszín pedig Baku, ahová két szakember megy ki, akik régészek, egy lelet tanulmányozására, akiket ott kvázi fogolyként kezelnek, mert addigra megtudják, hogy Budapesten az ő egyik emberüket letartóztatták valamiért, de még nem tudják, hogy miért.

- Van neked valami kötődésed vagy valamilyen személyes kapcsolatod, tapasztalatod ezzel a régióval? Voltál valaha Bakuban?

- 1969-ben jártam ott, még írószövetségi kiküldetésben, tehát a várost valamennyire ismerem. Pontosabban ismertem. Azóta óriási változás ment ott is végbe. Ugye el lehet képzelni, hogy valamikor 69-ben, bőven a Szovjetunió idejében egy tagköztársaság fővárosában milyen lehetett az élet, ahol ráadásul ugye a vallást is elnyomják, és a sok régi mecset helyén vallásellenes múzeumok meg ilyenek nyílnak. Ami nyilvánvalóan bosszantotta a helyieket, a vallásos muzulmánokat, és a fő probléma ott nem is az azeri-örmény konfliktus volt, hanem éppen az iráni-azeri konfliktus.

- Az egyébként ma is létezik, van egy jelentős azeri kisebbség Iránban, úgyhogy az arrafelé is feszültségeket tartogat még.

- Persze. Én ott írókkal, újságírókkal találkoztam. És a harmadik pohár után már mindegyik sírva verte az asztalt, hogy az irániak elcsatoltak tőlük ilyen meg olyan területeket, és ezért Sztálin a felelős. Tehát nekem ilyenfajta emlékeim voltak Bakuról, ami egyébként egy nagyon szép város a Fekete-tenger partján.

- Örményországban nem voltál Írószövetségi tagként?

- Sajnos Örményország kimaradt nekem, nagyon szerettem volna oda is eljutni, de ott nem voltam.

- És bár rádiós voltál, a jereváni rádió nem hívott meg. Ugye?

- Oda nem küldtek. De van egy nagyon kedves rádiós kollégánk, Te is tudod, szerepel is mostanában.

- Igen, Avanasian Alex, aki az Örmény Kisebbségi Önkormányzat egyik vezetője. Tudtuk róla, hogy örmény, most ezért belekerült a hírek közepébe. Azt meg nem tudtuk, hogy Lányi Zsolt is örmény, csak azt, hogy kisgazda, aztán egyszer csak azt is megtudtuk, hogy ő is örmény. Na de ezek mind mellékszálak. Visszatérve a könyvedhez, amikor most ez az ügy kirobbant, akkor neked jutott eszedbe, hogy ezt meg kéne jelentetni, vagy a kiadónak? Bármilyen szempontból megpróbáltad egy kicsit aktualizálni a most történtekhez?

- Semmi aktualizálás nincs benne, tehát a könyv szó szerint ugyanúgy jelent meg, ahogy ezelőtt három évvel. Hanem, amikor kipattant ez az ügy, azt hiszem, augusztus 29-én vagy 30-án, vagy 31-én történt ez a kiadatás, akkor én szeptember elsején egy könyvsátornál találkoztam egy régi barátommal, Kocsis András Sándorral, mert annál a könyvsátornál Juhász Ferenc dedikált. És én oda megyek, ahol a Juhász dedikál, ugye? És ott volt az András is, és persze erről beszélgettünk, mint mindenki azokban a napokban, azokban az órákban, és megemlítettem, hogy én ezt már három évvel ezelőtt megírtam. És az András erre egyből lecsapott, mint könyvkiadó, és mondta, hogy ki lehetne ezt adni akkor most másodszor is. És én rábólintottam.

- Mikor, ha nem most? Ugye?

- Persze. Tehát ez szeptember elsején hangzott el ez a mondat, hogy ezt akár másodszor is ki lehetne adni, és úgy tudom, hogy 11-én, 12-én már meg is jelent a könyv.

- Benne van az, hogy a magyar hatóságok elengedték a baltás gyilkost?

- Nem, erről szó nincsen, de az benne van, hogy Bakuban időközben azt hiszik, hogy elengedték, mert valami tévedés folytán olyan információt kapnak. Erre ideutazik valaki, aki azt hiszi, hogy majd itt együtt tud tovább dolgozni ezzel a fiúval. És akkor azt letartóztatják és kiadják az örmény hatóságoknak.

- Tehát valami kiadás-átadás ebben a könyvben is szerepel, mintha megérezted volna, hogy előbb-utóbb erre is sor fog kerülni. Nem?

- Igen, de azt álmomban sem gondoltam, hogy egy jogerősen életfogytiglanra ítélt bűnöst kiengednek. Tehát azért a könyvben egy másik személyt engedek ki, de úgy, hogy közben a magyar hatóságok letartóztatják és kitoloncolják az országból.

- Amikor azt mondta a könyvkiadó igazgatója, hogy ki kéne adni ezt a könyvet, te pedig bólogattál, akkor, gondolom, azért az első reakciód az volt, hogy gyorsan elővetted a könyvet és végigfutottál rajta, hogy jó, én tudom, hogy mit írtam, de annak mégiscsak már három éve és vajon megállja-e a helyét ez az egész. Vagy pedig tudtad, hogy ez az egész úgy, ahogy van, lényegében megfelel a mai helyzetnek? Egyrészt fikció, tehát úgysem lehet számon kérni, hogy mi történt most, mert nem beszámoló az elmúlt két vagy három hétről, és az a történet, amit te kitaláltál három évvel ezelőtt, megállja a helyét. Szóval kerestél benne valamit, hátha ez most nem lesz jó?

- Az első részére a kérdésednek igen a válasz. Amikor hazamentem, akkor mindjárt megnéztem, hogy mi is van ebben. Noha azért az ember a három évvel ezelőtt írt dolgaira még emlékszik, de megnéztem, hogy rendben van, nem kell ezen semmit változtatni. Annál is inkább, mert akkor bele lehetne kötni, hogy kérem szépen, ezt most egy kicsit aktualizálta a szerző. Nem aktualizáltam semmit, minden úgy van, ahogy a három évvel ezelőtti kiadásban.

- Szerintem ezzel világelső is vagy, még ha nem is az elmúlt két és fél hét történéseiről esik benne szó, de az azeri baltásról szerintem még se Azerbajdzsánban – bár nem ismerem az ottani könyvpiacot –, se Örményországban, se Amerikában, sem sehol nem adtak ki könyvet, ellenben Budapesten már igen.

- Mondjuk én erről a dicsőségről boldogan lemondanék, ha nem úgy történt volna, ahogy ebben a fikcióban. Vagyis, hogy a politika majdnem lemásol egy három évvel ezelőtt kitalált fikciót.

- A te fikciós könyvedben, regényedben vannak-e jók és rosszak? Vagy mindenkiben van egy kis jó és egy kis rossz is? Azeriban, örményben, magyarban, norvégban, nem tudom, kik kutatnak itt még?

- Voltaképpen rossz nem szerepel benne. Azzal indít a regény, hogy volt itt egy gyilkosság, de még a neveket is megváltoztattam. Kitalált azeri és kitalált örmény néven fut az egész, és az összes többi szereplő is kitalált néven szerepel természetesen. Akik pedig szerepelnek benne, azok az ügyet akarják kinyomozni, abban pedig nincs jó vagy rossz, hanem mindenki az igazságot akarja megtudni e körül.

- Nem lehet, hogy akkor a megbékélés egyik jele majd az lesz, amikor Jerevántól a Kaszpi-tengeri Bakuig egyszer csak előjönnek a könyvkiadók és szeretnék kérni a könyved kiadásának jogát, és fordítót keresnek, hogy na, ezt az azeri baltás történetet Magyarországon már három évvel ezelőtt megírták, nincsenek benne jók, rosszak, bűnösök és áldozatok, hanem a történet van leírva egy érdekes krimiben? Nem ez lesz majd a megoldás kulcsa?

- Nézd, ez nagyon hízelgő lenne rám nézve, és nem állnék ellen annak, ha akár Jerevánban, akár Bakuban ki akarnák adni. Végül is kiadhatnák, mert dehonesztáló vagy elmarasztaló jelző vagy jelenet egyik felet illetően sincsen. De őszintén szólva nem hiszem, hogy most Bakuban az első dolga az lenne a kiadóknak, hogy ezt gyorsan lefordítsák azeri nyelvre és aztán kiadják.

- Igen, nekem is vannak kételyeim.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái