Dél-Koreában nehéz felvenni a harcot az öngyilkosságok ellen
- Részletek
- Külföldi hírek - 2012/3. negyedév
- 2012. szeptember 27. csütörtök, 05:43
MTI 2012. szeptember 27., csütörtök 4:00
Az iskolai és munkahelyi teljesítménykényszer, a hagyományos családmodell eltűnése, a segítségkérés miatti szégyenérzet, és a problémák ebből eredő elhallgatása egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a fejlett országok körében jelenleg Dél-Koreában a legmagasabb az öngyilkossági ráta.
A sztoicizmust, vagyis a szenvedések és megpróbáltatások közepette az állhatatosságot és a dolgok szenvedélymentes, bölcs tudomásulvételét hirdető dél-koreai társadalomban naponta ötvenen vetnek véget életüknek. A szöuli egészségügyi minisztérium szeptember elején közzétett jelentése szerint 100 ezer lakosra 33,8 öngyilkosság jut (2009-es adat), amivel az ázsiai ország bőven lekörözi az e tekintetben második helyen álló Magyarországot (23,3) és Japánt (22,2).
"Egy nagyon sokat idegeskedő társadalomról van szó, ahol az anyagi siker elérése óriási teherként nehezedik az emberek lelkére" - vélekedik Li Dong Vu pszichiáter, a dél-koreai elme- és idegkórtani társaság szóvivője. Hozzátette, az ország nagy árat fizet a gazdasági sikerességért, mind az iskolákban, mind pedig a munkahelyeken szinte elviselhetetlen az elvárt siker miatti nyomás.
A szöuli kormány igyekszik kezelni a problémát, s tett már néhány gyakorlati lépést a jelenség visszaszorítására: a metrók peronjaira például automata ajtókat szereltek fel, hogy senki ne tudjon a sínekre ugrani, illetve térfigyelő kamerákkal kezdték felszerelni a fővárosi hidakat, amelyeket szintén sokan keresnek fel azért, hogy véget vessenek életüknek. Az állam ezenkívül rajta tartja a szemét azokon az internetes oldalakon, amelyekről gyanítja, hogy végzetes tippeket adhatnak az elkeseredetteknek.
Márciusban a szöuli parlament elfogadott egy, az "életet tisztelő kultúra" erősítését célzó törvényt is, amely rendelkezik egyebek mellett arról, hogy végezzenek a témában nagyszabású nemzeti kutatást, legyen a nap 24 órájában hívható lelki segélyszolgálat, illetve hogy az öngyilkosságok megelőzése céljából hozzanak létre az ország több pontján a rászorulóknak segítségnyújtó központokat.
Az egészségügyi hatóságok persze tisztában vannak vele, hogy ezek az intézkedések nem lehetnek elég hatásosak egy olyan országban, ahol ennyire nagyra értékelik a sztoikus gondolkodást és a függetlenséget.
"A koreaiak nem szívesen beszélnek lelki bajaikról, mert tartanak a munkahelyi diszkriminációtól, illetve attól, hogy problémájuk miatt megbélyegzi őket a társadalom" - mondta Li Jong Kju, az egészségügyi minisztérium egyik illetékese, megjegyezve, hogy a dél-koreai társadalombiztosítás finanszírozza a pszichiátriai kezelést. Hozzátette: míg Dél-Koreában a mentális problémákkal küzdők közül 100-ból mindössze 15-en vesznek igénybe orvosi segítséget, addig az Egyesült Államokban, Új-Zélandon vagy Ausztráliában 35-40-en. "Ez egy nehezen megoldható probléma" - hangsúlyozta a tisztségviselő.
Hvang Szang Min pszichológus professzor szerint a jelenség hátterében a "családi szövet túl gyors felbomlása" áll. "Az ország elvesztette a családdal kapcsolatos értékrendszerét, és a válások, illetve az öngyilkosságok száma az egekbe szökött" - állapította meg a szakember.