Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 25.

Nyomtatás

Részletek: 2012. szeptember 27. csütörtök, 05:46; Megbeszéljük

5. oldal / 5

A Kispesten tervezett Atatürk-park története
Burány Sándor, MSZP-s országgyűlési képviselő

Burány Sándor: - Azért ragadtam telefont, mert a mai adás egyik témája a kispesti Atatürk-parkkal kapcsolatos botránysorozat. És tekintettel arra, hogy ott voltam a mai képviselőtestületi ülésen, legalábbis addig, amíg a Fidesz meg nem szavazta, egész pontos információim vannak az egész történetről. Erről az egész hajmeresztő történetről. És gondoltam, megosztom Önnel és a hallgatókkal.

Bolgár György: - Na mesélje el nekünk. Hajmeresztő volt már akkor is, amikor még nem robbant ki ez az azeri baltás gyilkos botrány?

– Akkor is hajmeresztő volt, de akkor még csak azért, mert az előkészítés teljesen jellemző volt a Fideszre. A háttérhez tudni kell, hogy Kispesten szocialista polgármester van, Gajda Péter, azonban a testületi többség a Fidesz és a vele együttműködő egykori LMP-s képviselő kezében van.

– Vele működik együtt az LMP-s képviselő?

– Volt LMP-s képviselő. Éppen emiatt kizárta az LMP a tagjai sorából. Rendszeresen együtt szavaz a Fidesszel, sőt nem egy esetben a Fidesz által kért indítványokat ő terjeszti elő a testületi ülésen. Például a kispesti újságot, az önkormányzat lapját így szüntették meg az ő javaslatára. De ez egy régi történet. A lényeg az tehát, hogy van egy szocialista polgármester és van egy fideszes többség. Most ennek a fideszes többségnek a politikai vezetője Tarnai Richárd, Kispest országgyűlési képviselője. Az ő egyik tárgyalásán Kispest török testvérvárosának, Pendik önkormányzati vezetőjének anélkül, hogy bárkivel konzultált volna, felajánlotta, hogy Kispesten egy parkot nevezünk el Atatürkről. Senkivel nem konzultálta meg, a polgármesterrel sem. Itt kezdődik a probléma.

– Hogy nagyon szívélyesek vagyunk ugyan a külföldi barátainkkal, de ilyen kötelezettséget nem vállalunk csak úgy.

– Így van, ezzel rögtön két felet haragított magára, az egyik a török diplomácia, ők sérelmezték, hogy velük való konzultáció nélkül tette ezt a felajánlást a magyar fél, és ők egyébként nem tesznek különbséget képviselő és polgármester között, azt mondják Kispestről, a politikusok ezt felvetették, hogy illett volna velük konzultálni. A másik nagyon fontos csoport, akit megsértettek, azok maguk a kispestiek, hiszen ennek a parknak az elnevezésére a polgármester pályázatot írt ki, amely éppen folyamatban volt. A kerületi javaslatok már beérkeztek, de a testületi ülés döntése még nem született meg. Ebben a pillanatban merő túlbuzgóságból és érzéketlenségből Kispest országgyűlési képviselője Tarnai Richárd felajánlotta a török partnereknek a tér elnevezését Atatürkről. Ők ezt jónéven vették. Így indult a történet. Természetesen ez hónapokkal ezelőtt történt, és ebből az első faragatlanságból fakadtak a súlyos következmények. Hiszen közben zajlott az előkészítés, a törökök elkészítettek saját költségükön egy szobrot, hogy akkor ennek a parknak díszeként lesz egy Atatürk-szobor, és akkor berobbant a történetbe a második botrány, az azeri baltás ügy néven elhíresült botrány. Erre most nem is térnék ki, hiszen az egy gyalázatos történet volt. Ezzel a kispesti történettel úgy függ össze, hogy ebben a hangulatban mindenki fokozottan érzékennyé vált. Többek között a magyarországi örmény és görög kisebbség tagjai is akik mikor megtudták, hogy ez a park Atatürkről lesz elnevezve, és tiltakoztak.

– Hiszen ugye az örmény népirtás a törökökhöz fűződik, Atatürk idejéből. És ezért aztán az örmények ebben a mostani kiélezett helyzetben erre is hirtelen érzékennyé váltak. Bár ez egy állandó és azóta is szerte a világon általuk hangoztatott sérelem, hogy a törökök nem hajlandók bocsánatot kérni emiatt a népirtás miatt.

– Így van, és van egy olyan feszültség, elsősorban Örményország és Törökország között, de kisebb részt Görögország és Törökország között is, ezek nagyon súlyos történelmi sebek, amelyeket mi, magyarok nem tudunk begyógyítani és nem szerencsés, ha erre a sebre mi sót hintünk.

– Miközben a dolog azért ennél is bonyolultabb, mert közben Atatürk a világi Törökországnak az atyja, a modern Törökország megteremtője. Tehát ha éppen azt látjuk Törökországban, hogy kezd erősödni a vallási pártok befolyása és az elfordulás a világias európaias értékektől, akkor furcsa módon Atatürk és az Atatürk nyomában tulajdonképpen az ő értékeit képviselő török hadsereg az, amelyik közelebb áll hozzánk. És ilyen értelemben akár azt is mondhatnánk, hogy hát kinek emelnénk szobrot, ha nem Atatürknek.

– Így van. Tehát tulajdonképpen ha ez jól elő lett volna készítve, kellően figyelve görög és örmény érzékenységre, betartva a diplomáciai játékszabályokat, előkészítve megfelelően egy testületi döntést és így megkeresve a török felet, akkor ez egy jó történet is lehetett volna. De azt követően, hogy Tarnai Richárd ezt felajánlotta a török partnereinknek, hazajött, és puccsszerűen egy képviselő testületi ülésen helyben kiosztott indítvánnyal a fideszes többséggel megszavaztatta a tér elnevezését.

– Ebből a történetből tudja milyen következtetés vonható le? Apróság ugyan ez az egész, de tökéletesen példázza azt, hogy miért jobb a demokrácia az egyszemélyi – hát most kis túlzással – diktatórikus vezetésnél vagy döntéshozatalnál, mert itt azért diktatúráról nincs szó.

– Persze, Mert sok szempontot figyelembe tud venni.

– Hát pontosan. Ugyanis ha valaki akármilyen jó szándéktól indíttatva is, azt mondja, hogy nekünk kell egy ilyen és ilyen szobor, és én barátkozom ezekkel a külföldiekkel, és együttműködés lesz, és ez milyen jó mindenkinek, de nem tud mindent ő sem, és nem lát be mindent ő sem, és nem tájékozódik mindenről ő sem. Ellenben ha demokratikus a döntéshozatal, akkor a különböző érdekek, különböző információk mind-mind nyilvánosságra és felszínre kerülnek. Onnantól elkezdődhet egy vita, hogy ez jó-e vagy sem. Így is lehet még hibát elkövetni, de a hiba elkövetésének esélye kisebb.

– Pontosan, mert mindenki tudja, hogy egy hónap múlva ez napirend lesz a kispesti testületi ülésen, aki akar tiltakozhat, és ha igaza van, a képviselőtestület beláthatja a tévedését. És meg sem hozza a döntést. De itt helyben kiosztottak egy papírt néhány hónappal ezelőtt, és úgy ahogy ő azt felajánlotta Törökországban, megszavazta a fideszes többség a volt LMP-ssel együtt. Így született az első határozat, és ennek nyomán robbant ki a botrány. Akkor mi ez ellen a döntés ellen tiltakoztunk, elmondtuk, hogy ebből baj lesz, a polgármesterrel az élen, őket ez nem érdekelte. És természetesen minden diplomáciai feladat meg előkészítési feladat ezt követően az MSZP-s polgármesterre hárult.

– Most mit gondol, hogy ezzel a hátrálással, hogy mégsem lesz, mégsem róla nevezik el, mégsem ott állítják fel a szobrot, hanem valahova eldugják, sikerül a dolog méregfogát kihúzni?

– Talán. De igazából ma már nem lehetett jó döntést hozni, mert egy hibás döntést nem lehet egy másik hibás döntéssel megszüntetni. Most akkor tulajdonképpen még nagyobb lett a baj. Most a park neve nem Atatürk lesz, hanem Pendik. Ilyen értelemben talán a hazai érzékenységre, a nemzetközi érzékenységekre ez a határozat gyógyír. Na de vérig sérti a török partnereket, és itt most nem arról van szó, hogy az ottani polgármester megsértődik-e vagy sem. Az is fontos szempont, mert miért haragítsunk magunkra egy polgármestert, akivel eddig jó viszonyban voltunk, a testvérvárosunk, ok nélkül. De a fontosabb probléma az, hogy ez a testvérvárosi kapcsolat konkrét lehetőségeket jelentett török gyerekeknek magyarországi utazásra, kispesti gyerekeknek isztambuli utazásra, és ottani iskolákkal való ismerkedésre, szakmai kapcsolatokra. Most ezt az egyébként nagyon jó kapcsolatrendszert veszélyeztetjük azzal, hogy egyébként szintén előkészítés nélkül, szintén úgy, hogy majd az MSZP-s polgármesternek kell kimagyaráznia a törökök előtt ezt a döntést úgy, hogy napok vannak hátra a delegáció érkezéséig, ezzel arcul vágjuk őket azzal, hogy az eredetileg is rossz javaslatot most egy tollvonással visszavonjuk. Hát így nem lehet eljárni. Egyékbént Tarnai Richárd el sem jött a testületi ülésre.

– Ez a legjobb. Komolyan? Ő,aki az egészet kezdeményezte, el sem ment.

– Nem jött el. Noha ugyanúgy meghívottja a kispesti testületnek, mint én, ő aktív képviselőként, Kispest országgyűlési képviselőjeként, én pedig kispesti illetőségű, korábbi ciklusokban ott dolgozó képviselőként. Tehát nyugodtan jöhetett volna, minden testületi ülésre meghívják őt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!