Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 25.



Bolgár György kérdései 2012. szeptember 25-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újból felbukkant a Gripen megvesztegetési ügy. Egy bécsi hetilap olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyek szerint a decemberben bíróság elé kerülő osztrák üzletember Alfons Mensdorff-Pouilly a 2000-es évek elején 13 millió eurónak, vagyis 3,5 milliárd forintnak megfelelő csúszópénzt adott öt magyar politikusnak a svéd vadászgépek megvásárlása érdekében. Amit Bécsben tudni vélnek, az nem kell hogy Budapestet érdekelje?

Másik témánk, hogy Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes után Antal Attila, a BKV egykori vezérigazgatója is arról panaszkodott a bírósági tárgyaláson, hogy nyomást gyakoroltak rá a rendőrségi kihallgatásokon, azzal fenyegették, hogy csak akkor engedik ki, ha beszél. Antal a perben bocsánatot kért Hagyótól, Demszkytől és a szintén vádlott Mesterházy Ernőtől, Demszky tanácsadójától, mert a kihallgatásokon rájuk vallott. Mi folyik itt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy újabb kirívó földbérleti szerződést találtak: ezúttal a Nemzeti Földalapkezelő elnökhelyettesének unokaöccse nyert két pályázaton is száztizenöt hektárt. Csak jól kell születni?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy bár beszerzési stop van a minisztériumokban, kilencven milliárd forintot mégiscsak sikerült elkölteni az elmúlt két évben bútorra, autóra, informatikára, ügyvédekre és telefonra. A stop ezt is kibírja?

És végül beszéljük meg, hogy Kispesten mégsem lesz Atatürk tér, mert a fideszes önkormányzati többség az azeri baltás gyilkos miatt keletkezett örmény-magyar konfliktus nyomán visszavonta erről szóló korábbi döntését. Azeri-örmény viszály után belekeveredünk egy török-örmény viszályba is?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Gripen-ügy újabb és régebbi fejleményeiről
Sinku Pál legfőbb ügyészségi tanácsos

Bolgár György: - A műsor elején azt a kérdést tettem fel az ügy rövid ismertetése után, hogy amit Bécsben tudni vélnek, az nem kell hogy Budapestet érdekelje? Kezdjük ezzel.

Sinku Pál: - Természetesen az, hogy mit vélnek tudni és mit tudnak, két eltérő fogalom. Amit mi tudunk és amit el tudunk mondani – hiszen ezt már megtettük többször – az az, hogy az úgynevezett Gripen-ügyben négy különböző országban folyt nyomozás, büntetőeljárás. Ez a négy ország a svédek, az osztrákok, a csehek és a nagy-britanniai súlyos csalások elleni osztálya volt. Mind a négy nyomozásban felmerült a Gripen mint a gyártó cég neve, és ez természetesen érdekelte a magyar közvéleményt is és ebből következően a magyar igazságügyi hatóságokat is. Többször valamennyi ország irányában hivatalos megkereséseket küldtünk ki és kértük, hogy ha bármilyen magyar szálra utaló körülményt tudnak vagy a tudomásukra jut, azt osszák meg a magyar hatóságokkal. Ez az egyik tény. A másik, hogy az első dolog, amely tulajdonképpen felverte a port, az a Svédország irányából érkező információ volt, amely arra utalt volna, hogy a svéd nyomozásban magyar szálakat talált az azt folytató svéd ügyész.

- Ez az információ a Népszabadság egyik interjújából került a közvélemény elé, ahol a nyugdíjba vonult svéd főügyész mondta azt, hogy vannak nagyon érdekes kapcsolatok Magyarországgal.

- Így van, ez 2007 év végén lehetett. Amikor ezek az információk a tudomásunkra jutottak, 2008 decemberében mi a Eurojusthoz fordultunk, az Európai Unió bűnügyi együttműködését koordináló szervezetéhez. Kifejezetten a magyar nemzeti tag kérdezte meg a svéd nemzeti tagot hivatalosan, hogy kérnek-e egyáltalán Magyarországtól bármikor jogsegélyt, mert hiszen ez merült fel, hogy kérnének tőlük jogsegélyt, de nem kértek.

- Nekik kell kérniük vagy a magyaroknak?

- Miután ott folyamatban volt az eljárás, Magyarországon pedig nem, azonkívül a magyar igazságügyi hatóságok nem rendelkeztek információval, ezért mi kerestük meg a svéd hatóságokat, hogy tájékoztassanak minket arról, hogy van-e bármiféle olyan adat, amely azt eredményezheti, hogy Magyarország büntetőeljárást indítson. Nem kaptunk rá választ és érdemi együttműködési készséget se tanúsítottak.

- Olyan választ sem, hogy nincs olyan adat, sajnáljuk, vagy van olyan adat, de nem adjuk át? Egyszerűen nem válaszoltak a magyar megkeresésre?

- Annyi válasz volt, hogy a svéd nemzeti tag közölte, nem kívánnak Magyarországtól jogsegélyt kérni és egyebekben pedig nem tudnak együttműködni, mert a nyomozásuk során feltárt adatokat egyelőre nem tudják megosztani a magyar ügyészséggel. Ennek az idézőjelben vett beszélgetésnek nem lett vége természetesen, mert tudjuk, hogy 2009 júniusában az a svéd ügyész, akire Ön is hivatkozott, a nyomozást bizonyítottság hiányában szüntette meg. Azt állapította meg a határozatában a kolléga, hogy sem a svéd királyságban, sem a hasonló tárgyú nyomozást folytató többi országban nem bizonyítható vesztegetés. Ez a svéd szál természetesen nem hagyott bennünket nyugodni a továbbiakban sem, hiszen 2010 áprilisában a svéd legfőbb ügyész járt hivatalos látogatáson Magyarországon. Az akkori magyar legfőbb ügyész, dr. Kovács Tamás és a svéd legfőbb ügyész hivatalos szakmai megbeszélésén újra felvetődött ez a kérdéskör és a svéd legfőbb ügyész azt a tájékoztatást adta, hogy változatlanul nem tudnak nyújtani nekünk semmiféle információt, magyar részről az ügyben nincs teendő, de ha bármiféle bűncselekményre utaló adat felmerülne, akkor kölcsönösen fogjuk tájékoztatni egymást, illetőleg az Eurojuston keresztül. De ez nem történt meg.

- Lehet, hogy az én emlékezetem rövid vagy hiányos, sőt ez biztos, de őszintén szólva nem emlékszem arra, hogy bárki az ügyészségtől ilyen világosan és konkrétan elmondta volna azt, hogy mit csinált a magyar ügyészség és milyen válaszokat kapott. Lényegében arra emlékszem – bár készítettem annak idején néhány interjút és mások is a magyar médiában –, hogy miután Magyarországon az ügyben erről folyt egy nyomozás, de nem találtak semmit, ezért nem láttak okot arra, hogy az ügyet újból megnyissák, és Svédországtól kérjék ezeket a bizonyos iratokat. Mintha ez lett volna a válasz, Ön viszont most ebben jóval tovább ment, hiszen azt mondta el, hogy igenis voltak próbálkozások a magyar ügyészség részéről, de a svédek állták útját ennek.

- Amire én vissza tudok emlékezni, az az, hogy többször voltak a parlamentben is, illetőleg a legfőbb ügyész úrhoz is írásban képviselői kérdések, és ezekre a válaszok elhangoztak.

- Akkor biztos Ön emlékszik jobban, hiszen Ön az ügyet mégiscsak közelebbről ismeri.

- Akkor legyünk teljesen tisztában ezzel az egész rendszerrel.

- Hogyne.

- A másik a cseh szál volt, a Cseh Köztársaságban is folyt nyomozás. Az ügy vonatkozásában Magyarország soha, egyáltalán nem volt érintett, ezt soha nem is állította senki. Ennek ellenére információt kértünk megint mi a Eurojust cseh szekciójától, akik azt közölték, hogy a cseh nyomozásnak nincs is gyanúsítottja és az ügynek magyar szála sincs. Tehát itt megint mi voltunk az érdeklődők, hogy a Gripen-üggyel összefüggésben folyamatban lévő bűnügyben van-e egyáltalán bármiféle magyar szál, Magyarországra utaló körülmény. Hivatalos tájékoztatást kaptunk a Eurojust cseh nemzeti tagjától az előbb említett tartalommal. A harmadik – és ez az, ami most tulajdonképpen összeköti a beszélgetésünket a ma megjelent hírrel – az ügy osztrák vonatkozása. Az jelent ma meg a sajtóban, hogy az osztrák ügyészség vádat emelt, ugye?

- És, hogy decemberben már bíróság elé is állítják Mensdorff-Pouillyt .

- Így van, tehát decemberben bírósági tárgyalás is lesz. Ott született egy vádirat, azt, hogy ebben mi van, természetesen mi nem tudjuk, de azt el tudom mondani, hogy mit tettünk. Ugyanazt, mint amit a többi vonatkozásban is. Ugyancsak a Eurojuston keresztül az osztrák nemzeti tagtól kértünk hivatalos tájékoztatást, hogy magyar személyeket érintő nyomozás folyik-e Ausztriában, szükségét látják-e az osztrák kollégák, hogy Magyarországon büntetőeljárást kezdeményezzünk. A bécsi ügyész azt a nyilatkozatot tette, hogy az osztrák ügynek nincs olyan szála, amely Magyarországra vagy magyar állampolgár által elkövetett bűncselekményre utalna. Azt természetesen meg tudjuk tenni, hogy ugyancsak a Eurojust osztrák nemzeti tagjától kérünk felvilágosítást, hogy mit tartalmaz ez a vádirat. Ha tartalmaz olyan tényállítást, amely arra utalna, hogy valóban az történt, amit az újság sugall, nevezetesen, hogy magyar politikusok megvesztegetése történt volna meg és ezt tartalmazza a vádirat, akkor feltehetően lenni kell az osztrák hatóságok birtokában olyan bizonyítékoknak, amelyeket mi egyébként mind a mai napig nem kaptunk meg. Még tájékoztatást sem kaptunk. Semmit.

- Nem lehet, hogy ők azt gondolják, hogy befejezik a saját ügyüket, az egy zárt rendszer,  és ha annak lesznek magyar vonatkozásai, akkor majd jöhet utána a magyar vonal?

- Ez általában úgy szokott lenni a nemzetközi együttműködés területén, hogy ha vannak olyan információk, amelyek arról szólnak, hogy egy másik országot is érdekli egy ügy – példának okáért Magyarországot az osztrák ügy, hiszen ebből volt már korábban kapcsolatfelvétel –, akkor két megoldás van. Az osztrák kollégák kollegialitásból tájékoztatnak minket, illetőleg ha az nem történt meg, akkor mi fogunk érdeklődni, hogy van-e valamifajta ténybeli adat arra nézve, ami az újságban elhangzott. És ezt meg is fogjuk tenni.

- Értem. Szóval akkor érdekli Önöket, és ezért a bevezető kérdésemre a válasz az, hogy igen.

- Igen.

- De ha a dolgot egy kicsit eltávolítjuk a jogtól, bár nem lehet, hiszen végül is jogi ügyről van szó, de magára a konkrét, feltételezett eseményekre összpontosítunk, azért valaminek lennie kellett. Lehet, hogy a svéd ügyész azt mondta, hogy nincs, lehet, hogy az osztrákok azt mondták, hogy nincs, lehet, hogy a csehek azt mondták, hogy nincs, de azért mégis.

- De lehet, hogy mégis van.

- Lehetséges, mert a svédek azután állították le a vizsgálatukat, miután a svéd-brit konzorcium angol tagja fizetett egy óriási, több százmillió dolláros büntetést egy vádalku keretében az amerikaiaknak. Márpedig ott egészen az utolsó pillanatig ott tartottak, hogy ez egy korrupciós ügy, Alfons Mensdorff-Pouillyt, akit most Bécsben állítanak bíróság elé, Londonban le is tartóztatták és kihallgatták, és az utolsó pillanatban megszületett a vádalku. Feltételezem azt is, hogy egy osztrák hetilap nem egészen véletlenül jut valamilyen dokumentumhoz, lehet, hogy valakik ezt szánt szándékkal kiszivárogtatták nekik és ezért az ügyet életben akarják tartani. De valaminek mégiscsak lennie kell, ha az osztrák ügyészség vádat emelt és a bírósági tárgyalás lesz, illetve, ha az angol cég hatalmas büntetést fizetett.

- Még egy mondatot szeretnék mondani, Ön felhozta ezt az úgynevezett brit szálat is. Természetesen ugyanezeket a körülményeket megtettük a Súlyos csalások elleni hivatal előtt folyó büntetőeljárás vonatkozásában is. Ráadásul egyébként a brit kollégák fordultak hozzánk jogsegéllyel, tehát kértek tőlünk információt. De abban a bizonyos jogsegélykérelemben, amit Nagy-Britannia hozzánk eljuttatott, a felsorolt nevek, akik érintettek voltak ebben az ügyben, valamennyien az Egyesült Királyság területén lakó és ott állampolgársággal rendelkező személyek voltak, tehát nem volt ott sem magyar szál. Egyébként brit vonatkozásban soha nem is merült fel Magyarország kérdésköre, mert nyilvánvalóan egy idézőjelbe vett magyar korrupciós ügyre nézve nem fognak vádalkut kötni sem az angolok, sem az amerikaiak. Ott nyilvánvalóan saját belső információs rendszerük lehetett.

- Akkor most a közeljövőre áttérve, Önök függetlenül attól, hogy két-három hónap múlva Alfons Mensdorff-Pouilly bíróság elé kerül, az osztrák ügyészséghez fordulnak és megpróbálják tőlük megtudakolni, hogy mégis felvetődött-e valami? Történt-e valami újdonság, ami esetleg a magyar hatóságokat érdekelheti?

- Így van. Azt hiszem, hogy ezt megtehetjük, és ezt szerintem minden további nélkül meg is fogjuk tenni.

- Akkor nem kell megvárni magát a tárgyalást, amikor ki fog derülni, hogy mi van a vádiratban.

- Nyilvánvalóan, de ez most megint egy olyan kérdés, hogy én nem tudom, hogy az osztrák vádirat tartalma kitől került ki, de nem az osztrák ügyészség hozta nyilvánosságra, illetőleg nem a bíróság. Valamilyen úton-módon kiderült, és én azt gondolom, hogy ha van olyan információ, amely Magyarország számára fontos, akkor azt fel fogjuk használni, ha meg nem lesz ilyen információ, akkor ez tulajdonképpen lezárja ezt a részt már egy időre.

- Vagy akkor a legközelebbi bécsi információ után újból beszélnek.

- Lehet, azt hiszem a Die Pressét tetszett említeni...

- Nem, ez most a Profil című hetilap.

- Ja, igen.

- Az egy komoly hetilap, nem a bulvársajtóhoz tartozik. Jó lapokról van szó, de ettől még ők is tévedhetnek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A választási regisztrációról szóló érvekről
Ablonczy Bálint, a Heti Válasz munkatársa

Bolgár György: - Nagyon érdekes összefoglalója jelent meg a legutóbbi Heti Válaszban a választási regisztrációval kapcsolatos törvénytervezet ügyében. Már csak azért is érdekes, mert meglehetősen szkeptikus véleménye van, bár alapvetően ez nem egy véleménycikk, hanem leírja azt, hogy mi történt az ügyben, milyen érvek hangzanak el pro és kontra. Aztán az ember lapoz egyet, ott van a címlapinterjú, Lánczi András filozófus, egyetemi tanárral, ő viszont egyáltalán nem szkeptikus a regisztrációval kapcsolatban. Azt lehet mondani, hogy így van ez rendjén természetesen egy lapban, miért ne lennének különböző vélemények. De azért is gondoltam, hogy Önnel beszélek, mert egyfelől tudjuk, hogy mi a hivatalos politika, hogy legyen regisztráció, ha nem is tudják pontosan, hogy éppen milyen, viszont vannak ezzel ellentétes hangok is a jobboldalon. Hol érzékeli ezeket a sajátján kívül?

Ablonczy Bálint: - A kolléga úr jól mondta, itt valóban szabad újságról, szabad műhelyről beszélünk, olyan interjúalanyokat kérdezünk meg minden számunkban, akik közel állnak a világnézetünkhöz vagy az értékeinkhez, meg olyanokat is, akik nem. Vagy akár olyanokat, akiket közel érzünk a szívünkhöz, de mondjuk egy-egy kérdésben vitatkozunk velük. Sokfajta interjúalany és sokfajta cikk is jelenik meg a Heti Válaszban. A példa, amit Ön is említett, a választási eljárásról szóló törvény, amelynek egy része maga az előzetes feliratkozás, ezt ketten nyújtották be a parlamentnek. Én ebben a cikkben – ha esetleg olvasók nem olvasták volna – két alapkérdést próbáltam megnézni. Az egyik az volt, hogy létezik-e és milyen formában, elsősorban az Európai Unióban, a regisztráció, és mennyire a demokrácia függvénye az, hogy van-e regisztráció vagy nincs. Itt elég sokfajta nemzetközi példa van. Másodszor pedig azt próbáltam megnézni, hogy azok az érvek, amelyek eddig a nyilvánosságban elhangzottak az előzetes feliratkozással, a regisztrációval kapcsolatban, mennyiben állják meg a helyüket, illetve mennyiben feltételezik a regisztráció bevezetését. Tulajdonképpen az egész cikk kiindulópontja az volt, hogy van egy huszonkét éve többé-kevésbé jól működő rendszerünk vagy legalábbis olyan, amit soha komolyabban nem kérdőjeleztek meg a közvéleményben, politikában. Ennek lecserélésekor vagy felülírásakor, egy új rendszer bevezetésekor jó, ha a döntéshozók meg tudják indokolni, hogy pontosan miért is kell ezt az új rendszert bevezetni, és ennek keretében próbáltam megnézni, hogy a külföldön dolgozó nemzetiségiek, határon túl élő magyarok állampolgársága vajon mennyire feltételezi a regisztrációt vagy esetleg mennyiben lehetne megoldani regisztráció nélkül.

- Ehhez képest az Ön által levont következtetés egyértelmű, összefoglalva a feliratkozás mellett leggyakrabban felhozott két érv kikezdhető, írja Ön.

- Így van.

- A múlt héten beszéltem Kósa Lajossal, a Fidesz ügyvezető alelnökével, ő is ezt a két érvet hozta fel, amelyet Ön kikezdhetőnek tart, vagyis hogy egyformán kell a választáson résztvevőket számba venni, és ezért a külhoniak regisztrációja egybe kell hogy essen a határon belüliekével. A másik pedig, hogy a külföldön dolgozó magyarok szinte elvesznek a rendszer számára, és ezért őket is be kell hozni. De mintha ki volna adva minden fideszesnek az ügyvezető alelnökig bezárva, hogy azzal próbáljanak mindenhol érvelni, hogy az egységes rendszerhez, mint ennek a magyarázata, erre van szükség. Ön is így gondolja?

- Nézze, kolléga úr, az, hogy pontosan mi van kiadva a fideszeseknek meg mi nem, abban én nem tudok tanáccsal vagy iránymutatással szolgálni.

- Kicsit közelebb áll hozzájuk, hátha tudja.

- Újságíróként tekintek magamra és hála Istennek a Heti Válasz is ebben a koordináta-rendszerben helyezi el magát. Azt tudom elmondani, hogy amikor én ezeket az érveket végigvettem – nyilván szakértőkkel beszélgettem, mindenfajta nemzetközi bírósági anyagot, velencei bizottsági anyagot néztem –, akkor azt láttam, hogy valóban egyébként van egy olyan nemzetközi kívánalom, ha lehet így mondani, akár mondjuk a Velencei Bizottság részéről, hogy lehetőleg próbáljon meg mindenki egy-egy választási rendszeren belül azonos szabályokat érvényesíteni a választókra, de nagyon sok esetben ez nem megy. Látunk európai példákat Portugáliától Horvátországig, nagyon sok helyen, hogy a külhoni, helyben állandó lakcímmel nem rendelkező állampolgárokat valahogy külön kell kezelni a rendszerben. Azt találtam például, ami mondjuk a külföldön dolgozó magyarokról szól, olyanokról, akik tudhatóan nem lesznek itt a választás időpontjában, hogy nekik már most is van regisztráció. Ezt lehet, hogy sokan nem tudják, de aki jelzi a helyi választási bizottságnál, illetve a jegyzőnél azt, hogy ő nem lesz ekkor és akkor, azt felveszik a külhoni választói névjegyzékbe, és ő az adott napon a nagykövetségen szavazhat. Abban természetesen igaza van a döntéshozóknak, hogy ez a szám jelentősen megnőtt, akárcsak az elmúlt két-három évben, de ez nem feltétlenül hozza magával, az én vizsgálataim vagy beszélgetésem alapján, a regisztrációt. Ezt mondjuk meg lehetne oldani azzal, hogy ezek az emberek levélben szavazhassanak, amit egyébként nagyon helyesen az állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgároknak a törvénytervezet javasol bevezetni. Tehát létező problémák vannak, csak én azt a szükségszerű logikai kapcsolatot, ami ezen problémák között és a regisztráció, illetve feliratkozás között áll, nem találtam. Ezzel azért kell nagyon óvatosan bánni, bármifajta ilyen rendszer megbolygatásával, mert abban minden alkotmányjogász megegyezik, tulajdonképpen ez is a rendszerünk alapja, hogy a szavazás alapjog. Amit egyébként lehet korlátozni, itt az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy alapjog is korlátozható, csak van ennek egy – szakszóval – szükségesség-arányosság tesztje: meg kell vizsgálni, hogy valóban szükséges-e az alapjogot korlátozni. Ez bizonyos esetekben elkerülhetetlen, lásd a külhonban dolgozó magyarok esetét, akik a választás idején eddig is regisztráltatták magukat. Illetve arányos-e, mondjuk, kiterjeszteni ilyen mértékben a regisztrációt. Erre az Alkotmánybíróság majd választ fog adni. A törvény egészére gondolok, most a törvény egészét fogja vizsgálni az Alkotmánybíróság, illetve van egy alkotmánymódosítás is, ami az előzetes feliratkozást az Alaptörvényben rögzítené. Tehát nagyjából ez az a helyzet, amit én ebben a cikkben körbejártam.

- Amikor körbekérdezett szakértőket, politikusokat, mi volt a benyomása, mennyire tartják védhetőnek ezt az egész regisztrációs rendszert a kormányoldalon?

- Azért sokan gondolják azt, meg talán sokszor látszott is kifelé az, hogy itt nagy monolit-rendszerekről és betontömbökről beszélünk. A Fidesz egy nagy párt, nagyon sokfajta áramlattal, meggyőződésű emberrel, és beszéltem olyannal is, aki nagyon meggyőzően érvelt a regisztráció mellett és levezette, hogy ez miért jó és beszéltem olyanokkal is, akik kifejezetten a kétségeiknek adtak hangot alkotmányjogi, politikai szempontból, hogy mennyire lesz kivitelezhető, mennyire nem, mi történik majd. Nyilván most kezdődik még csak a törvény vitája, tehát nagyon sok múlik még azon, hogy esetleg milyen módosítókat terjesztenek be a szavazás előtti feliratkozás kapcsán, a határidők formája módosul-e, egyebek. Ezeket az érveket akartam pro és kontra bemutatni, szintetizálni, hogy milyen felfogások léteznek magán a kormánypárton belül is.

- Bizonyára emlékszik rá, hogy amikor először felvetődött ez a feliratkozási vagy regisztrációs ötlet, akkor a jobboldali sajtóban jó néhányan lelkesen kiálltak mellette, mondván, hogy na végre csak azok szavaznak majd, akik igazán mernek és tudnak és akarnak is felelősséget vállalni a döntésükért, nem baj az, ha felelőtlenek, a semmibe bele nem gondolók kiesnek, akik csak hirtelen felindulásból szavaznak. Szóval, mintha már előbb meg lett volna az ideológia az egészhez, mint ahogy maga a törvénytervezet elkészült.

- Én a magam esetéről tudok beszélni: már a többedik cikkemet, interjúmat készítem a témában, mindig meglehetősen óvatosan közeledtem a történethez, és nem mintha olyan hihetetlen mélységű alkotmányjogi ismereteim lennének, csak egyszerűen azt látom, hogy például ez a tudatosságra való hivatkozás milyen ingatag lábakon áll jogi szempontból. Itt ne is feltétlenül csak jobboldalról beszéljünk, de miért gondoljuk azt, hogy egy jobboldali vagy baloldali szavazó, aki egyetlenegy politikus gyűlölete vagy éppen szeretete miatt regisztrál és elmegy, miért ér többet demokratikus szempontból, mint aki egészen sokáig azt gondolja, hogy nem megy el. De mondjuk a miniszterelnök-jelölti vita az utolsó néhány napban arra sarkallja, hogy elmenjen és kifejezze a véleményét, mert olyasmi hangzott el a vitában, ami neki tetszett vagy éppen nem tetszett. Tehát azért mondom azt, hogy nagyon óvatosan kell bánni azzal, hogy mit tekintünk tudatosnak meg mit tekintünk demokratikus szempontból legitimnek, mert valóban ez alapjog. Az persze igenis egy létező probléma, amire sokan rámutattak, hogy ezzel az alapjoggal meg a közügyeink befolyásolásának lehetőségével nagyon sokan, talán túlságosan sokan nem élnek. Emlékszünk, a legmagasabb választási részvétel Magyarországon 2002-ben a második fordulóban volt, de akkor is csak hetvenhárom százalék ment el.

- Éppen ezért kéne valahogy ösztönözni a választókat arra, hogy éljenek a jogukkal, nem pedig korlátozni őket.

- Pontosan. Akartam mondani, hogy magában a cikkben is arról beszélünk meg azt próbáljuk meg összegezni, hogy vajon a regisztráció vagy a feliratkozás ehhez hozzásegít-e. Nekem efelől erős kétségeim vannak, még akkor is, ha egyébként komoly regisztrációs kampány indul a pártok részéről, ahol szó van arról, hogy miért jó feliratkozni, milyen politikai programok létezhetnek, miért jó egyáltalán a választás folyamatában részt venni. Szerintem ez egy jó dolog. De az, hogy ezt a feliratkozást két héttel a szavazás előtt lezárjuk és akár, mondjuk, ismétlem, egy miniszterelnök-jelölti vita kapcsán senki nem gondolhatja már meg magát, szerintem komoly kérdéseket vet fel. Már csak azért is, mert a szavazás alapjog, amit egyébként lehet korlátozni, mert azért lássuk be, akármilyen enyhe is a jelenlegi feltételek mellett, de azért ez a mostani regisztrációs ötlet mégiscsak egy korlátozás. Nem látom azt, hogy ez miért növelné meg a választási részvételt vagy a demokratikus tudatosságot. Nem gondolom azt, hogy a demokratikus tudatosság feltétlenül attól függ, hogy valaki regisztrál vagy nem regisztrál, vagy az ő véleménye értékesebb lenne, mint aki mondjuk csak az utolsó pillanatban dönti el. Mert a közhiedelemmel ellentétben ez nem feltétlenül függ az iskolai végzettségtől, politikai tudatosságtól vagy egyébtől, ebben nagyon sokszor hangulati és egyéb elemek is szerepet játszhatnak, és szerintem ennek a lehetőségét eddig meghagyták a választópolgároknak, és jó volt ez így. A jövőben kérdéses, hogy ez így lesz-e.

- Miután Ön mindenképpen közelebb áll a Fidesz vezetéshez, gondolom gondolkodásban is meg fizikailag is, több alkalma van velük eszmét cserélni velük, mint nekem.

- Ön is szokott azért velük beszélgetni, Bolgár úr. Én hallgatom a műsorát.

- Igen, de nincs olyan lehetőségem, hogy ott üljek Kőszegen Orbán Viktor mellett és egy fiatalokkal való többórás beszélgetésben részt vegyek moderátorként. Azért ezek ritka alkalmak, gondolom előtte-utána is van mód arra, hogy a miniszterelnökkel beszélgessen. Az ember ilyenkor sok mindent megtud például egy vezető gondolkodásmódjáról, reakciójáról, amiért én Önt irigylem őszintén szólva, még egy szimpla interjúért is irigyelném. Visszatérve arra, hogy miért így kezdtem a beszélgetést vagy ezt a kérdést. Azért, mert ha jobban ismeri őket és a gondolkodásmódjukat, akkor mit gondol, hogy miután azt írja a cikkében, hogy ez egy megnyerhetetlen vita, azt is leszögezi, hogy eleve népszerűtlen a választók többsége számára, szóval nincs igazán mit nyerni rajta, sőt lehet, hogy inkább veszít rajta a kormányzópárt. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy visszavonulnak, hogy az egészet hagyják úgy, ahogy van, és lényegében visszaáll a jelenlegi rend?

- A kérdés első részéhez, én újságíróként tekintek magamra meg az is vagyok.

- Én nem mondtam, hogy nem az. Az nem baj, hogy egy újságíró beszél politikusokkal.

- Nem, csak fontos leszögezni a pozíciót, nyilván a Heti Válasz irányultsága senki előtt nem titok. Ahogy fideszes politikusokkal, úgy LMP-sekkel, szocialistákkal, jobbikosokkal is a lehető legtöbbet szoktam érintkezni cikkírás előtt, hiszen mégis ez szerepel a munkaköri leírásomban. Ami a konkrét kérdésre vagy állításra vonatkozik, a vita nyerhetőségétől vagy nyerhetetlenségéről szóló állítást fideszes politikusokkal beszélgetve írtam le, nem én találtam ki ennek a politikai kárát, ennek nyilvánvalóan tudatában vannak. Ugyanakkor láthatóan nagyon komoly érvek vannak a fejükben és az elképzelésükben arra, hogy ezt ennek ellenére miért kell meglépni.

- És ha komoly érvek vannak a fejükben, akkor ők nem szoktak visszalépni.

- Azért látjuk akár a mostani családon belüli erőszak példáját.

- Ott nem voltak komoly érvek, ott az egészet le akarták passzolni.

- Ez most csak a kompromisszum-készségükre volt példa, javaslatok befogadására, elvetésére. Hadd utaljak vissza arra, amit mondtam, én úgy látom legalábbis, hogy a közhiedelemmel ellentétben a politika meg a kormánypártok politikája is sok esetben igenis leírható racionális elemekkel, különfajta érvelések, álláspontok csatáznak, amelyek dinamikája nem feltétlenül előre meghatározható, nagyon sokszor menet közben dőlnek el a dolgok. Úgy látom most a jelenlegi helyzetet – ha rögzíteni kellene itt 2012. szeptember végén –, hogy nagyon erős az elszánás a feliratkozás bevezetésére. Egyébként abban, hogy ez pontosan milyen formájú lesz, még akár változások is lehetnek. Már csak azért is, mert a bejelentéstől mostanáig eltelt időszakban mind a feliratkozásra rendelkezésre álló idő, mind a feliratkozás módja és még egy csomó minden más is változott. Illetve magában a választási eljárási törvényben például az ajánlószelvények megszüntetését javasolják, ami egy teljesen más irányba ható folyamat, és inkább a kis pártoknak kedvez. Holott egyébként korábban ennek a rendszernek a megerősítéséről volt szó, amit az ellenzéki pártok azért kifogásoltak, mert nem kedvez a kis pártok indulásának. Ezt csak arra hoztam példaként, hogy nagyon komolyan változhat egy ilyen törvényjavaslat menet közben is. Most, ha fogadni kellene, én inkább arra tennék, hogy bevezetik ezt a feliratkozást, ezt a választási regisztrációt. A pontos szabályokat meg majd meglátjuk, amikor a parlament igent mond a törvényre, illetve amikor az Alkotmánybíróság kimondja ítéletét az egész törvényről.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az állami mobilcég költségeiről és esélyeiről
Illyés Márton, a Rajk László szakkollégium igazgatója

Bolgár György: - Nem igazgatói minőségében kérdezem, bár ez egy fontos minőség, mert innét az ember akár még gazdasági miniszter is lehet, hiszen Chikán Attila is volt ennek a kollégiumnak az igazgatója. Ön viszont ezelőtt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság módszertani és elemzési igazgatója is volt. Ebben a korábbi minőségében nyilván belelátott abba, hogy miért és hogyan készítette elő a hatóság ezt a bizonyos mobiltendert, amely a bíróságon a közelmúltban megbukott. Vagyis nagy állami cégek – legalábbis egyelőre – nem indíthatnak el egy negyedik mobilcéget Magyarországon. Valóban amatőr módon csinálták meg ezt a bizonyos pályázatot, hogy annak ellenére, hogy óriási magyar cégek vesznek benne részt és nyerték el a tendert, mégsem indíthatják el, vagy pedig valami olyasmi történt, amit senki nem látott előre?

Illyés Márton: - Amatőrnek nem nevezném, mert nagyon komoly előkészítő munka volt az árverés mögött. Amit mondjuk én kevésbé látok át, a dolog jogi háttere. A bírósági ítélet végül is azt mutatta meg, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szerepe még nem volt annyira bejáratott, tehát igazából itt az újonnan kapott rendeletalkotási jogkör pontos megvalósulása az, amely vitatott volt. Ettől függetlenül ez egy szakmailag komolyan előkészített és koncepcionális anyagokon nyugvó kiírás volt.

- Akkor szerintem a lényegre próbáljunk koncentrálni, mert a bíróság az egy dolog, a jog az egy dolog, még az is lehet, hogy a Kúria felülvizsgálja ezt a jogerős ítéletet, még elképzelhető az is, hogy a jog is másként fog végül állást foglalni. Nézzük meg abból a szempontból ezt a tendert, hogy érdemes volt-e, jó volt-e az az elképzelés, hogy nagy állami cégek lépjenek be a mobiltelefóniába. Hiszen három óriási cég versenyez Magyarországon, és bár vannak olyan vélemények, hogy tulajdonképpen szépen megegyeznek egymással, hiszen az egymás közti piaci arányaik nemigen változnak, úgy látszik, nincs igazán éles verseny közöttük, de azért mégiscsak azt lehet mondani, hogy ha ezek nem tudják azt, amit a piac igényel, akkor egy negyedik és ráadásul állami tulajdonban lévő cég biztos nem fogja tudni helyettük.

- Amikor a mobiltendert kiírta a hatóság, akkor nagy dilemma volt, hogy szükség van-e negyedik szereplőre, mert azt láttuk, hogy Európában, ahol egy negyedik szereplő meg tudta vetni a lábát, ott markáns piaci változásokat okozott. Magyarán szólva komolyabb verseny alakult ki, gyorsabban vezették be a cégek az innovációkat és az árakban is megfigyelhető a negyedik szereplő hatása.

- Van ennek valamiféle, ha tetszik, tudományos vagy tapasztalati bizonyítéka, hogy a három nem elég a versenyhez, viszont a negyedik meghozza a minőségi változást?

- Ezt így kijelenteni nem lehet, mert ez azért függ a piacmérettől is, tehát ez egy nagyon nehezen beállítható dolog, és erről folyt is vita, hogy Magyarországon elfér-e még egy negyedik szereplő, vagy sem. Erre egy megoldás van, ha azt mondjuk, hogy a piac döntse el, hogy ha komoly szereplők bevállalják azt a kockázatot, hogy elindulnak negyedikként is, akkor várhatóan elférnek-e majd. Ha nem, akkor pedig nem.

- De itt most nem egy komoly szereplő indult, legalábbis szakmai szempontból nem komoly szereplő, hiszen a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank ugyan mindhárom nagyon erős és hatalmas cég, de a telefónia világában csak úgy oldalról vagy a partvonalról nézték, mit csinálnak a komoly szereplők. Volt ennek reális esélye, hogy ezekből alakuljon ki igazi erős piaci szereplő?

- Legalábbis nagyon nagy kockázata van, ezt azért én is aláírom, mert az egyik oldalról egy negyedik szereplőnek – mint említettem – nagyon komoly versennyel kell szembenéznie, másrészt ráadásul egy technológiai váltás is van most a mobilpiacon. Igazából olyan szereplők szoktak sikeresek lenni negyedik belépőként, akiknek nagyon komoly technológiai és piaci tapasztalatuk van. Európában az látszik, hogy a negyedik szereplők, akik sikeresek tudnak lenni a mobiltelefóniában, általában nagyon beágyazott cégek. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy az állami mobilcég biztosan nem lett volna sikeres, annyit mondhatunk, hogy a tapasztalatok alapján elég komoly kockázata van ennek.

- Mi volt az előzetes elképzelés? Egyáltalán végignézték-e a lehetséges piaci szereplőket? Ha megnyitják a piacot egy negyedik versenyző előtt, akkor felmérték-e, tudakozódtak-e, tájékozódtak-e arról, hogy egy komoly, nagy technológiai és pénzügyi háttérrel rendelkező cég be fog-e szállni, lát-e annyi esélyt a magyar piacon, hogy negyedikként bejöjjön? Vagy miután ezt megtették és nem láttak komoly érdeklődést, azt mondták, nekünk akkor is jó lesz, mert egy állami cégnek talán lehetnek olyan előnyei a magyar piacon kormányzati segédlettel, amelyek miatt ezt érdemes megpróbálni?

- Amikor az állam elindít egy mobiltendert, akkor két utat választhat. Az egyik az, hogy elkezd szemtől szembe tárgyalásokat folytatni nagy cégekkel, roadshow-t csinál és az egész világot bejárja, mindenhová elmegy és megpróbál meggyőzni szereplőket, hogy lépjenek be a piacra. A másik pedig, ha független, semleges szereplőként írja ki az árverést, és nem áll le külön tárgyalásokba egyes szereplőkkel, hiszen akkor befolyásolná az árverési eredményt vagy legalábbis gyanakodnának a jelentkezők. A jelen helyzetben ez egy olyan árverés lett volna, ahol az állam meghirdeti a frekvenciát, de nem akarja rátukmálni a szereplőkre. Ha van jelentkező, akkor megnyerheti, ha nincs, akkor viszont a koncepció szerint a már piacon lévők tehetnek ajánlatot ezekre a frekvenciákra. Pont a technológiai váltás miatt, ez számukra is értékes. Nekik hiába van már egy meglévő frekvenciájuk, a többletfrekvencián olcsóbban és jobb minőségű szolgáltatást tudnának nyújtani.

- Érdeklődtek is a piacon jelenlévő cégek kétségtelenül, kaptak is valamit ezen a tenderen, csak nem azt a nagy sávot, amely végül az állami szolgáltatónak vagy a remélt állami szolgáltatónak jutott. Több bevétel jött volna be az államnak, ha csak ennek a három, már meglévő cégnek ajánlják fel megvételre az új sávokat?

- Ezt sose tudjuk meg, mert a szabályok szerint az ajánlatokat nem lehet felbontani már a kihirdetés után. A negyedik szereplő megkapta a sávokat, és jó is, hogy nem lehet utólag felbontani, mert az csak további vitákra adott volna alkalmat. Itt egy dilemma van. Ha negyedik szereplőt akarunk, akkor lemondunk egy egyszeri bevételről a nagyobb verseny érdekében. Ezzel önmagában nincsen semmiféle probléma, ha ezt tudatosan és a versenyélénkítés érdekében vállalja a szabályozó hatóság.

- Mi volt az Ön benyomása a hivatalban, volt egy erőteljes és komoly kormányzati elhatározás, hogy ha törik, ha szakad a negyedik versenyző állami lesz?

- Azt tudom mondani, hogy versenyző koncepciók voltak folyamatosan. Ennek nyilván így is kell lennie, ez a helyes. Nem tudom, hogy végső soron mik vezettek ehhez a döntéshez, a döntés meghozatalánál nem voltam ott.

- Akkor nézzük egy kicsit kívülről, bár Ön belül volt, tehát nyilván sok mindent jól ismert belülről is. Kívülről nézve ennek az állami mobilszolgáltatónak mekkora esélye van Magyarországon, ha mondjuk nem jut különböző ilyen-olyan módon elérhető előnyökhöz? Akkor mire képes? Olvashattunk az elmúlt napokban egy finn cég által készített elemzést arról, hogy legjobb esetben négy év múlva termelhetne valami profitot, de előfordulhat az is, hogy csak tíz év múlva jut el addig, hogy valamiféle hasznot könyvelhessen el az állami mobilcég. Addig viszont több százmilliárd forintnyi beruházást kell elvégeznie. Gazdaságilag mennyire életképes ez Ön szerint, aki már kívül van?

- Nehezen tudnám megítélni. Ami biztos, hogy nagyon komoly tőkeerő kell. Tehát nagyon komoly tőkét kell beletolni ebbe az üzletbe az első években és utána is nagyon komoly kockázata van, hogy ez megtérül-e majd. Általában az ilyen nagyon kockázatos üzletágakban ritkán szokott az állami szereplő részt venni, valószínűleg nem véletlenül. Önmagában azt nem tudom megítélni, hogy a még létre sem jövő konzorcium milyen jól teljesítene majd a piacon. Az biztos, hogy nagyon sok pénzbe kerül az elején és nagyon komoly kockázatai vannak a dolognak.

- Eddig mennyit költhettek erre a konzorciumra? Hiszen ez már létrejött, már elkezdett kvázi dolgozni, csak a bíróság végül megakasztotta.

- Ebből a szempontból sok veszteség szerintem nincsen, nem hiszem, hogy komoly összeget költöttek volna rá. A hálózatépítés gyakorlatilag még nem indult el, hiszen még függőben volt a frekvencia.

- Ez az Ön által említett komoly beruházás több százmilliárd forintnyi volna?

- Nagyon eltérő becslések vannak erre, százmilliárdos számok is röpködtek. Az alsó becslés is húsz-harminc milliárd, ahogy olvastam a műszaki becslésekről. Ez döntés kérdése is, hogy milyen jó hálózatot akar valaki kiépíteni, mennyire akar teljes lefedettséget vagy csak alacsonyabb minőségű szolgáltatásokra vagy hipergyors internetre akarja használni a hálózatot. Tehát itt széles sávban bármilyen összegnek lehet lényegi relevanciája.

- Lehet ma már versenyezni úgy, hogy egy új belépő csak az alacsonyabb színvonalú szolgáltatásokat célozza meg?

- Sőt, ez egy létező alternatíva, ez az úgynevezett fapados modell, amikor kifejezetten az alacsony fizetési hajlandóságú ügyfeleknek nyújtanak egyszerű szolgáltatást.

- Értem. Akkor lehet, hogy az állam kitalálta volna a magyar állami Ryanairt a telefóniában, nem? Vagy azért ne legyünk ennyire optimisták, mert a Ryanair egy sikeres cég.

- A Ryanair valóban sikeres cég, a fapados modell a mobiltelefóniában is egy létező megközelítés. Nem annyira sikeres és elterjedt, mint a légiközlekedésben. Itt egy technológiai verseny a jellemzőbb, és itt inkább a mobilinternet ma már az, ami a húzó termék, amire igazán hajtanak a mobilcégek és az új belépők is általában. De azért nem zárható ki egy ilyen fapados modell sem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Kispesten tervezett Atatürk-park története
Burány Sándor, MSZP-s országgyűlési képviselő

Burány Sándor: - Azért ragadtam telefont, mert a mai adás egyik témája a kispesti Atatürk-parkkal kapcsolatos botránysorozat. És tekintettel arra, hogy ott voltam a mai képviselőtestületi ülésen, legalábbis addig, amíg a Fidesz meg nem szavazta, egész pontos információim vannak az egész történetről. Erről az egész hajmeresztő történetről. És gondoltam, megosztom Önnel és a hallgatókkal.

Bolgár György: - Na mesélje el nekünk. Hajmeresztő volt már akkor is, amikor még nem robbant ki ez az azeri baltás gyilkos botrány?

– Akkor is hajmeresztő volt, de akkor még csak azért, mert az előkészítés teljesen jellemző volt a Fideszre. A háttérhez tudni kell, hogy Kispesten szocialista polgármester van, Gajda Péter, azonban a testületi többség a Fidesz és a vele együttműködő egykori LMP-s képviselő kezében van.

– Vele működik együtt az LMP-s képviselő?

– Volt LMP-s képviselő. Éppen emiatt kizárta az LMP a tagjai sorából. Rendszeresen együtt szavaz a Fidesszel, sőt nem egy esetben a Fidesz által kért indítványokat ő terjeszti elő a testületi ülésen. Például a kispesti újságot, az önkormányzat lapját így szüntették meg az ő javaslatára. De ez egy régi történet. A lényeg az tehát, hogy van egy szocialista polgármester és van egy fideszes többség. Most ennek a fideszes többségnek a politikai vezetője Tarnai Richárd, Kispest országgyűlési képviselője. Az ő egyik tárgyalásán Kispest török testvérvárosának, Pendik önkormányzati vezetőjének anélkül, hogy bárkivel konzultált volna, felajánlotta, hogy Kispesten egy parkot nevezünk el Atatürkről. Senkivel nem konzultálta meg, a polgármesterrel sem. Itt kezdődik a probléma.

– Hogy nagyon szívélyesek vagyunk ugyan a külföldi barátainkkal, de ilyen kötelezettséget nem vállalunk csak úgy.

– Így van, ezzel rögtön két felet haragított magára, az egyik a török diplomácia, ők sérelmezték, hogy velük való konzultáció nélkül tette ezt a felajánlást a magyar fél, és ők egyébként nem tesznek különbséget képviselő és polgármester között, azt mondják Kispestről, a politikusok ezt felvetették, hogy illett volna velük konzultálni. A másik nagyon fontos csoport, akit megsértettek, azok maguk a kispestiek, hiszen ennek a parknak az elnevezésére a polgármester pályázatot írt ki, amely éppen folyamatban volt. A kerületi javaslatok már beérkeztek, de a testületi ülés döntése még nem született meg. Ebben a pillanatban merő túlbuzgóságból és érzéketlenségből Kispest országgyűlési képviselője Tarnai Richárd felajánlotta a török partnereknek a tér elnevezését Atatürkről. Ők ezt jónéven vették. Így indult a történet. Természetesen ez hónapokkal ezelőtt történt, és ebből az első faragatlanságból fakadtak a súlyos következmények. Hiszen közben zajlott az előkészítés, a törökök elkészítettek saját költségükön egy szobrot, hogy akkor ennek a parknak díszeként lesz egy Atatürk-szobor, és akkor berobbant a történetbe a második botrány, az azeri baltás ügy néven elhíresült botrány. Erre most nem is térnék ki, hiszen az egy gyalázatos történet volt. Ezzel a kispesti történettel úgy függ össze, hogy ebben a hangulatban mindenki fokozottan érzékennyé vált. Többek között a magyarországi örmény és görög kisebbség tagjai is akik mikor megtudták, hogy ez a park Atatürkről lesz elnevezve, és tiltakoztak.

– Hiszen ugye az örmény népirtás a törökökhöz fűződik, Atatürk idejéből. És ezért aztán az örmények ebben a mostani kiélezett helyzetben erre is hirtelen érzékennyé váltak. Bár ez egy állandó és azóta is szerte a világon általuk hangoztatott sérelem, hogy a törökök nem hajlandók bocsánatot kérni emiatt a népirtás miatt.

– Így van, és van egy olyan feszültség, elsősorban Örményország és Törökország között, de kisebb részt Görögország és Törökország között is, ezek nagyon súlyos történelmi sebek, amelyeket mi, magyarok nem tudunk begyógyítani és nem szerencsés, ha erre a sebre mi sót hintünk.

– Miközben a dolog azért ennél is bonyolultabb, mert közben Atatürk a világi Törökországnak az atyja, a modern Törökország megteremtője. Tehát ha éppen azt látjuk Törökországban, hogy kezd erősödni a vallási pártok befolyása és az elfordulás a világias európaias értékektől, akkor furcsa módon Atatürk és az Atatürk nyomában tulajdonképpen az ő értékeit képviselő török hadsereg az, amelyik közelebb áll hozzánk. És ilyen értelemben akár azt is mondhatnánk, hogy hát kinek emelnénk szobrot, ha nem Atatürknek.

– Így van. Tehát tulajdonképpen ha ez jól elő lett volna készítve, kellően figyelve görög és örmény érzékenységre, betartva a diplomáciai játékszabályokat, előkészítve megfelelően egy testületi döntést és így megkeresve a török felet, akkor ez egy jó történet is lehetett volna. De azt követően, hogy Tarnai Richárd ezt felajánlotta a török partnereinknek, hazajött, és puccsszerűen egy képviselő testületi ülésen helyben kiosztott indítvánnyal a fideszes többséggel megszavaztatta a tér elnevezését.

– Ebből a történetből tudja milyen következtetés vonható le? Apróság ugyan ez az egész, de tökéletesen példázza azt, hogy miért jobb a demokrácia az egyszemélyi – hát most kis túlzással – diktatórikus vezetésnél vagy döntéshozatalnál, mert itt azért diktatúráról nincs szó.

– Persze, Mert sok szempontot figyelembe tud venni.

– Hát pontosan. Ugyanis ha valaki akármilyen jó szándéktól indíttatva is, azt mondja, hogy nekünk kell egy ilyen és ilyen szobor, és én barátkozom ezekkel a külföldiekkel, és együttműködés lesz, és ez milyen jó mindenkinek, de nem tud mindent ő sem, és nem lát be mindent ő sem, és nem tájékozódik mindenről ő sem. Ellenben ha demokratikus a döntéshozatal, akkor a különböző érdekek, különböző információk mind-mind nyilvánosságra és felszínre kerülnek. Onnantól elkezdődhet egy vita, hogy ez jó-e vagy sem. Így is lehet még hibát elkövetni, de a hiba elkövetésének esélye kisebb.

– Pontosan, mert mindenki tudja, hogy egy hónap múlva ez napirend lesz a kispesti testületi ülésen, aki akar tiltakozhat, és ha igaza van, a képviselőtestület beláthatja a tévedését. És meg sem hozza a döntést. De itt helyben kiosztottak egy papírt néhány hónappal ezelőtt, és úgy ahogy ő azt felajánlotta Törökországban, megszavazta a fideszes többség a volt LMP-ssel együtt. Így született az első határozat, és ennek nyomán robbant ki a botrány. Akkor mi ez ellen a döntés ellen tiltakoztunk, elmondtuk, hogy ebből baj lesz, a polgármesterrel az élen, őket ez nem érdekelte. És természetesen minden diplomáciai feladat meg előkészítési feladat ezt követően az MSZP-s polgármesterre hárult.

– Most mit gondol, hogy ezzel a hátrálással, hogy mégsem lesz, mégsem róla nevezik el, mégsem ott állítják fel a szobrot, hanem valahova eldugják, sikerül a dolog méregfogát kihúzni?

– Talán. De igazából ma már nem lehetett jó döntést hozni, mert egy hibás döntést nem lehet egy másik hibás döntéssel megszüntetni. Most akkor tulajdonképpen még nagyobb lett a baj. Most a park neve nem Atatürk lesz, hanem Pendik. Ilyen értelemben talán a hazai érzékenységre, a nemzetközi érzékenységekre ez a határozat gyógyír. Na de vérig sérti a török partnereket, és itt most nem arról van szó, hogy az ottani polgármester megsértődik-e vagy sem. Az is fontos szempont, mert miért haragítsunk magunkra egy polgármestert, akivel eddig jó viszonyban voltunk, a testvérvárosunk, ok nélkül. De a fontosabb probléma az, hogy ez a testvérvárosi kapcsolat konkrét lehetőségeket jelentett török gyerekeknek magyarországi utazásra, kispesti gyerekeknek isztambuli utazásra, és ottani iskolákkal való ismerkedésre, szakmai kapcsolatokra. Most ezt az egyébként nagyon jó kapcsolatrendszert veszélyeztetjük azzal, hogy egyébként szintén előkészítés nélkül, szintén úgy, hogy majd az MSZP-s polgármesternek kell kimagyaráznia a törökök előtt ezt a döntést úgy, hogy napok vannak hátra a delegáció érkezéséig, ezzel arcul vágjuk őket azzal, hogy az eredetileg is rossz javaslatot most egy tollvonással visszavonjuk. Hát így nem lehet eljárni. Egyékbént Tarnai Richárd el sem jött a testületi ülésre.

– Ez a legjobb. Komolyan? Ő,aki az egészet kezdeményezte, el sem ment.

– Nem jött el. Noha ugyanúgy meghívottja a kispesti testületnek, mint én, ő aktív képviselőként, Kispest országgyűlési képviselőjeként, én pedig kispesti illetőségű, korábbi ciklusokban ott dolgozó képviselőként. Tehát nyugodtan jöhetett volna, minden testületi ülésre meghívják őt.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!