rss      tw      fb
Keres

Szigetvita - Kína öngólt lőne a Japán elleni gazdasági szankciókkal,

MTI 2012. szeptember 27., csütörtök 9:40

Egyesek szerint gazdasági háborúvá fajulhat Kína és Japán szigetvitája, miután a kínai állami média "gazdasági büntetéssel" fenyegette meg Japánt. Ez mindkét ország számára, sőt regionális és globális szinten is komoly károkat okozna, épp ezért egyik félnek sem érdeke.

A Kínai Kommunista Párt szócsöve, a Zsenmin Zsipao a múlt héten azt írta: Japán "provokációi önpusztításhoz vezethetnek az esetleges gazdasági büntetőintézkedések miatt". A cikk szerint "a pisztoly Kína kezében van", s bár mindkét ország sokat veszíthet egy gazdasági háborúval, Kínának megvan az "akaratereje és a tűrőképessége", hogy átvészelje azt.

Kínától nem idegen a gazdasági megtorlás: két éve - szintén a Szenkaku-szigetekkel kapcsolatos vita miatt - a legtöbb elektronikai termék előállításához szükséges ritkaföldfémek exportjának felfüggesztésével büntette Japánt. A közelmúltban a Pekinggel szintén szigetvitában álló Fülöp-szigetek is gazdasági büntetőlépésekre panaszkodott.

Ám annak ellenére, hogy a japán-kínai szigetvita minden eddiginél magasabb hőfokot ért el az utóbbi két hétben, Kína egyelőre nem váltotta be fenyegetését. Bár japán cégek késésekről számoltak be a Kínába exportált termékeik elvámoltatását, illetve a kínai munkavállalói vízumok kiadását illetően, Peking nem vezetett be gazdasági szankciókat Japánnal szemben.

A heves retorika ellenére a realitások azt tükrözik: a két ország gazdasági egymásrautaltságának fényében egyikük sem engedheti meg magának, hogy összerúgja a port a másikkal. A japán-kínai kereskedelmi forgalom tavaly 342,9 milliárd dollár volt, ezzel Kína Japán messze legfőbb, míg Japán az EU és az USA után Kína harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere. Japán kereskedelmének 21%-a Kínával, Kína kereskedelmének 9%-a Japánnal bonyolódik.

Peking valóban hatalmas gazdasági kárt tudna okozni a szigetországnak, mivel az exportfüggő japán gazdaságnak nagy - és egyre nagyobb - szüksége van a kínai piachoz való hozzáférésre. Kína emellett nemcsak fontos piac, de jelentős "gyártelep" is Japán számára. Ebből az is következik, hogy a Japánba irányuló kínai export jó része reexport, azaz a japán cégek által Kínában gyártatott, majd a szigetországban értékesített termék.

Ugyanakkor a gazdasági függőség a másik oldalról is hasonlóan erős. A Kínában összeszerelt elektronikai és gépipari termékek előállításához ugyanis elengedhetetlen számos, Japánból származó precíziós alkatrész, amelyek megtervezésére és gyártására kínai cégek még nem képesek. Az aktuális kínai ötéves terv egyik legfőbb célkitűzése, hogy az ország feljebb lépjen a nemzetközi ipari láncban, s fejlettebb termékek gyártására szakosodjon. Ehhez azonban elengedhetetlen a japán technológiákhoz és know-how-hoz való - japán cégek szerint sokszor jogtalan - hozzáférés.

Míg kínai tüntetők a japán termékek bojkottját hirdették, addig az egyik legismertebb kínai márkának számító Lenovo külföldön azzal reklámozza termékeit, hogy azokat Japánban tervezték. A Kínában összeszerelt iPhone számos fontos alkatrésze Japánból származik.

Emellett japán cégek közvetlenül vagy közvetve tízmillió kínainak adnak munkát, és a JETRO japán külkereskedelmi szervezet szerint tavaly több mint 12 milliárd dollárt fektettek be Kínában. Japán összesen 83 ezer milliárd dollárt meghaladó működő tőkével van jelen Kínában, a hongkongi és makaói befektetéseket nem számolva. Ezzel a szigetország Kína legfőbb külföldi befektetője.

Egy kínai-japán gazdasági háború nemcsak a két országot érintené érzékenyen, de a kelet-ázsiai regionális termelési láncban s így a globális kereskedelemben is gondokat okozna. Habár egyes elemzések szerint Dél-Korea és Tajvan rövid távon hasznot húzhat a viszályból, a régiónak még mindig nagy szüksége van a japán befektetésekre és technológiára. A magát békés felemelkedő hatalomnak beállítani próbáló Peking számára azért is kényes lenne Japán gazdasági eszközökkel való sarokba szorítása, mert ez azokat a félelmeket erősítené, miszerint egyre agresszívabb külpolitikát képvisel.

Ugyanakkor a politikai feszültségek szankciók nélkül is éreztetik gazdasági hatásaikat. Kínában a sokszor erőszakba torkolló Japán-ellenes tüntetések miatt a szigetország vállalatai számos gyárukat kényszerültek időlegesen bezárni. A patrióta és nacionalista hevület miatt elemzők arra számítanak, hogy a közeljövőben számottevően csökkenhetnek japán cégek kínai eladásai. A turisztikai szektor pedig már most megszenvedi a szigetvitát: a JAL japán légitársaság több kínai járatát kényszerült felfüggeszteni az érdeklődés hiánya miatt.

A tüntetéseket követően a Reuters által megkérdezett japán cégek 41 százaléka azt közölte: hatással lesznek üzleti terveikre az események, közülük egyesek a Kínából való kivonulást is fontolóra vették. Két éve, a ritkaföldfém-stop után Japán Ausztrália és Vietnám irányába nyitott gazdaságilag, most pedig könnyen lehet, hogy japán vállalatok az újabb feszültség miatt inkább Délkelet-Ázsiába telepítik Kínába tervezett gyáraikat, ahol már jelenleg is kiterjedt gyártókapacitásokkal rendelkeznek. A gazdasága lassulásával és növekvő társadalmi feszültségekkel küzdő Kínának azonban jelenleg a legkevésbé sem hiányozna, hogy a japán befektetők elforduljanak tőle, ahogy a japán termelők is keresztet vethetnének profitjukra, ha Kína bezárná előttük kapuit.

Annak ellenére, hogy a gazdasági racionalitás a viszály mielőbbi szőnyeg alá söprését diktálná, a két ország belpolitikai folyamatai ez ellen hatnak. Kínában a Kommunista Párt ősszel esedékes vezetőségváltása közeledtével, illetve a társadalmi felháborodást figyelembe véve nem fújhat visszavonulót a kormány, míg Japánban a már így is népszerűtlen kabinet és kormánypárt vélhetően örökre elásná magát, ha veszni hagyná a szigeteket.