rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 27.

Jobboldal, baloldal és Klubrádió
Balogh Ákos Turul, a Mandiner jobboldali hír- és véleményportál főszerkesztője

Bolgár György: - Ön ma az Ilyen ország pedig nincs című sorozatában a Médiatanács újabb győzelméről írt a Klubrádióval szemben. A végkövetkeztetése az, hogy a Klubrádióra szükség van. Éppen úgy, mint a Tilosra, az Infóra vagy a Lánchídra. Azt kell mondanom, hogy ebben tökéletesen egyetértünk, tulajdonképpen nincs is miről beszélnünk, bár azért van. Mert nyilván – és ezt látjuk is – nincsenek egyedül a jobboldalon azok, akik úgy gondolják, hogy nagyon furcsa háborút folytat velünk a Médiahatóság, illetve a hatalom. Önök meg is próbálják jobb belátásra bírni a kormányzatot, azt a kormányzatot, amely Önökhöz közelebb áll, nyilván személyes kapcsolataik is vannak itt-ott, de nem járnak sikerrel. Miért?

Balogh Ákos: - Nem szeretném azért túlbecsülni a saját jelentőségünket. Mi sok szempontból már évekkel ezelőtt is úgy neveztük magunkat, hogy a polgári, nem a jobboldali mainstreamhez tartozunk, tehát sok mindent másként gondolunk, mint mondjuk a legtöbb jobboldali szavazó vagy akár a jobboldali média nagy része.

- Fiatal polgári konzervatívok körülbelül, ez jó megközelítés?

- Körülbelül ez jó. Amikor hét-nyolc évvel ezelőtt írtunk egy rövid önmeghatározást, akkor úgy soroltuk fel, hogy szabadelvű konzervatívok, nemzeti liberálisok és nemzeti konzervatívok. Sokfélék vagyunk. Az egész közösségnek, amely a Mandinert alkotja meg néhány baráti blogot, vannak közös pontjai, de mindenki kilóg belőle valamerre. Van egy csomó minden, amiben egyformán gondolkodunk, de azért nem lehet azt mondani, hogy amit mondjuk én gondolok, azt a kollégáim is egy az egyben a magukénak gondolják.

- Szerintem ez így van a Klubrádióban is, az itteni műsorvezetők sem egyformán gondolkodnak.

- Nyilván, ez mindenhol így van. Csak minél távolabbról nézi az ember, annál egységesebb, bármilyen szerkesztésről is beszélünk.

- Ezért is próbáltam besorolni valahova. Tudom, hogy vannak különbségek, de a hallgatók így nagyjából érthetően el tudják helyezni Önt, Önöket, hátha van, aki nem ismeri a Mandinert.

- Persze.

- Bár érdemes olvasni, mert sok érdekes dolog jelenik meg ott. Azt írja, hogy az volna a jó – és ezt már korábban is megírta –, ha a Médiatanács abbahagyná az egyre kilátástalanabb és kínosabb hadakozást a Klubrádióval. Mégis mit gondol, hogy miért folytatják? Hiszen ez már túl van a nevetségességen, már valóban a kínosság határát is átlépte, már nagyon kellemetlen mindenkinek.

- Nem tudom megmondani, mi a pontos indítékuk. Az ember, ha eldönt valamit, akkor utána nagyon nehezen változtat rajta. Tehát nagyon is emberi dolog az, hogy beleszorul egy rossz döntésbe. Esetleg később, még akkor is védi, amikor már egyre több jel utal arra, hogy ez nem tartható. Lehet, hogy itt erről van szó.

- De amikor a bíróság dönt, nem is egyszer, akkor azért el szokták fogadni. Rágom a szám szélét, de elfogadom.

- Polgári erény lenne, ha így történne, szerintem is.

- Azt is írja és ebben is egyetértünk – bár Ön kitér arra, hogy nagyon sok dologban vagy a legtöbb dologban nem értenek egyet velünk –, hogy ha a Médiatanács nem így harcol a Klubrádió ellen, akkor talán már nem is élnénk, mert annyira összezuhant a rádiós piac.

- Legalábbis nagyon nehéz helyzetben volna.

- Nagyon, most is.

- Tudom, így sem könnyű a helyzet. Viszont most sokkal könnyebben tudják mondani, hogy miért is fontos, hogy megmaradjon a rádió. Általában is azt gondolom, hogy bár a rádiós piac különösen nehéz helyzetben van, oda lehet mellé tenni a nyomtatott sajtót is, talán az online-nál valamivel kevésbé rossz a helyzet, de a kollégák ott is nagyon sokat tudnának meg tudnak is panaszkodni, hogy úgy általában nehéz.

- Igen. Az egész média nagyon-nagyon válságos helyzetben van.

- Nem feltétlenül szűk, de behatárolható közönség igényeit szolgálja ki akár a Klubrádió, akár bármilyen más orgánum, amely elsősorban politikával foglalkozik.

- De az biztos, hogy ha a Médiatanács nem küzd ekkora elánnal és ennyire gátlások nélkül, akkor nem tudtuk volna olyan jelentősen növelni a hallgatóink számát, mert nagyon sokan csak e harc miatt szereztek tudomást a Klubrádió létéről, ami már másfél éve folyik.

- Minden ilyen győzelem jót tesz egy orgánum iránti érdeklődésnek. Ha hallanak róla, meg van izgalom, van konfliktus, az mindig fokozza az érdeklődést.

- Még azt is örömmel olvastam, hogy Ön szerint a Klubrádió már a sajtószabadság jelképévé vált. Én is így gondolom, de ha a jobboldalról is így látják, akkor ez mégiscsak jelent valamit.

- Igen. Azért hozzátettem azt is, hogy a Klubrádió vezetői, illetve műsorvezetői arról beszéltek, hogy igazságtalan az, hogy a magyar állam alulsúlyozza a Klubrádiót most, ugyanakkor nem tiltakoztak ugyanezek a vezetők akkor, amikor még 2010 előtt esetleg jobboldali rádiók vagy más jobboldali orgánumok voltak hasonló helyzetben.

- Ez tény és ne is titkolja el, hogy mit írt, de aki kíváncsi rá, el is olvashatja természetesen. Itt most nem alulsúlyozásról van szó, hanem totális kizárásról. Még csak nem is az állami hirdetések kizárásáról, nem arról, hogy a lottózók csak a jobboldalon lottózhatnak némi állami vagy Szerencsejáték Zrt-s ösztönzésre, mert e pillanatban ez a helyzet. Korábban nem ez volt azért.

- De azért ott is nagyon erős korlátozások voltak.

- Most totális kizárás van.

- Ahhoz, hogy ezt pontosan megtudjuk mondani, szerintem sokat segítene az, ha tisztán látnánk, hogy az egyes években a különféle orgánumok ilyen-olyan módon mennyi állami hirdetési bevételhez jutottak, és éppen ezért néhány héttel ezelőtt a Mandiner közzé is tette, hogy az elmúlt öt évben mi mennyi ilyen forráshoz jutottunk, mennyit hirdetett nálunk az állam, mennyit a különféle cégei. Jó lenne, ha ezt minden orgánum megtenné, mi meg fogjuk tenni ezt évről évre ezután is. Remek lenne, ha Ön is tudná bátorítani a Klubrádió menedzsmentjét arra, hogy közzétegyék, mert akkor láthatnánk, hogy mi volt a helyzet 2007-ben, 2009-ben, 2011-ben vagy 2012-ben. Sok esetben csak egyedi ügyek, egyedi benyomások alapján sejthetjük azt, hogy mennyire jelentős egyáltalán a politikával foglalkozó médiumok bevételei közt az állami megrendelés.

- Igen. Nézze, nem tudom, hogy erre mekkora az én befolyásom, de mindig is a minél nagyobb nyilvánosság híve voltam.

- Azért próbálja meg.

- Azt tudom és ezt mindenféle pontos, közzétett lista nélkül tudom, akár a Klubrádiónál, akár a Magyar Nemzetnél, akár a többinél, hogy a korábbi érában, az elmúlt nyolc évben, miközben nyilvánvalóan a szocialista-liberális kormánynak is a saját médiumai felé hajlott a keze, azért nem fosztotta meg teljesen az állami hirdetésektől a másik oldalt sem. Mint ahogy a frekvenciájától sem, hiszen a Lánchíd Rádió éppen a Gyurcsány-kormány alatt – vagy lehet, hogy még Medgyessy alatt – kapott egyáltalán sugárzási lehetőséget, szóval nem ugyanaz a helyzet. Lehet, hogy ott is voltak torzulások, lehet, hogy ez nem volt teljesen piackonform, mert olyanok nem kaptak igazán sok állami hirdetést, akik pedig a piaci elterjedtségük alapján kaphattak volna, de nem volt totális tiltás, nem volt ez a piacról való eltakarítás. Ma pedig van.

- Ahhoz, hogy pontosabban lássuk, hogy valóban totális-e vagy sem, az kéne, hogy ismerjük az egyes orgánumok pontos, ilyen jellegű bevételeit. Erre nem nagyon látok más módot, mint hogy önbevallás alapján ezt mindenki szépen elmondja saját maga. Hiszen egyébként is persze össze lehet szedni közérdekű adatigénylésekkel, csak az valószínűleg mindenképpen szigetszerű marad, illetve nem minden bevétel fog megjelenni. Az semmiképpen sem jó, ha így jár el az állam. Azt mondom, hogy van egy érthető mértéke annak, hogy ha eltér a piaci logikától akkor, amikor különféle programjait hirdeti, de közben méltányosnak illene maradnia.

- Van egy másik új vonás is, hogy a szocialista-liberális kormányzat alatt az volt a kiindulópont – Medgyessy mondta még –, hogy csináljon magának a jobboldal médiát, ne a közszolgálatnak egy részét akarja elvinni. Ez volt az egyik első verzió.

- Valóra is vált ez a kívánsága.

- De nem akadályozta a szocialista-liberális kormányzat. A mostani viszont az ellenzéki oldal médiáját tűzzel-vassal igyekszik lenyomni, ha nem irtani. Ez egy alapvető különbség és az, hogy a Klubrádió ilyen helyzetben van, többek között annak tudható be, hogy a magántulajdonosok, a magáncégek, a nagyvállalatok még a multik sem mernek hirdetni, mert retorziótól tartanak a kormányzat részéről. Ilyen korábban nem volt.

- Azt, hogy korábban nem volt ilyen, biztosan nem merném kijelenteni. A politikával foglalkozó médiumokban a piaci szereplők magatartása korábban sem volt feltétlenül piaci logikával teljesen megmagyarázható. Azon túli szempontokat is sok esetben figyelembe vettek. Erre ráadásul még csak ötletem sincsen, hogy ezt hogyan lehetne számszerűsíteni, kimutatni.

- Nem, nekem sincs ötletem, csak érzem, hogy ez a helyzet nem normális. Akár kimutatások nélkül is egyszerű, normális tapasztalati alapon vagy demokratikus alapokon lehetne ezen változtatni és a helyzetet elfogadhatóbbá, normálisabbá tenni. Nem?

- Persze. Abszolút annak vagyok a híve, hogy minél több orgánum és minél többféle hang képes megjelenni, annál inkább működőképes egy ország, annál inkább van verseny a politikában.

- Ez a beszélgetésünk alapja, mert úgy gondolom, ez a demokrácia alapja is, hogy lehet valaki konzervatív, liberális, baloldali, még akár szélsőséges is – hiszen hiába, van ilyen az emberi társadalomban –, de legyenek jogai. Addig, amíg a másik kiirtását vagy fizikai megsemmisítését nem tűzi ki célul, addig legyen joga megszólalni, véleményeket képviselni és ezért például a médiához is lehessen joga. Ez egy abszolút elfogadható közös kiindulópont.

- Igen, ez egy olyan dolog, amihez a Mandinernél mindig is ragaszkodtunk. Egyrészt, hogy a véleményszemlénkben mindenféle vélemény megjelenjen és egy másik területen is, amely miatt sokan nem szeretnek minket vagy legalábbis vitatják a mi hozzáállásunkat, ez a hozzászólások engedélyezése. Tehát, hogy mi minden hírnél, minden véleménynél engedjük azt, hogy hozzászóljon mindenki és nagyon-nagyon ellenezzük a moderációt. Egy olyan megoldást is bevezettünk, hogy aki rendszeresen agresszív meg erőszakos dolgokat írogat, annak továbbra sem töröljük a hozzászólását, viszont alapból nem látszik, hanem egy plusz kattintással lehet csak megtekinteni. Tehát igen, legyen lehetősége mindenkinek elmondani azt, amit akar, gondolkodjon akárhogy a világ dolgairól.

- De azért egy dolgot mégsem értettem a mai cikkében, hogy azt írja – lehet, hogy így van, csak én kapásból nem feltétlenül így gondolom –, hogy a Klubrádió működése, bármennyire nem értünk egyet velük a legtöbb dologban és bármennyire távol is áll ízlésünktől egyes műsorvezetőik munkássága – alapvetően közszolgálat. A végével egyetértek, én is így gondolom, de azt mondja, hogy a legtöbb dologban nem ért velünk egyet. Én valahogy úgy érzem, lehet, hogy több dologban ért egyet velünk, mint ahogy Ön gondolja.

- Az írásom ezt nem feltétlenül támasztja alá, de azért azt alapvetően látni kell, hogy nagyon sok mindenről másként gondolkodunk, mint mondjuk a Klubrádió magja. Ez már csak abból is adódik, hogy egy baloldali orgánum természetes, hogy másként gondolkodik, mint egy jobboldali.

- Ez rendben is van, csak úgy gondolom, hogy ez a legtöbb dolog nem biztos, hogy megállja a helyét. Például, Ön támogatja a regisztráció bevezetését?

- Nem vagyok híve a regisztrációnak.

- Én sem. A Közgép furcsa közbeszerzéseit támogatja?

- Nem. Biztos össze tudunk szedni ilyen témákat.

- Ugye?

- De azért mégis, alapkérdésekben nem biztos, hogy ennyire egyetértenénk.

- Igen, például, hogy milyen legyen a társadalom.

- Igen. Hogy segélyezés vagy adókedvezmény legyen, ott biztosan nagyon gyorsan eléggé egymásnak tudnánk ugrani.

- Bárcsak erről szólna a társadalmi, közpolitikai vita. Erről szólna a társadalom, hogy mire költsük az emberektől begyűjtött pénzt, milyen irányba vigyen bennünket a kormány, mibe szóljon bele a társadalom. Mi milyen célt szolgál, milyen hatása, következménye van. Erről volna érdemes beszélnünk. Menjünk jobbra, a konzervatív irányba, liberálisba vagy egy hagyományos baloldaliba? Erről kéne beszélni. De ehelyett valami egész másról beszélünk és szerintem Ön sem ért egyet azzal, ami most folyik.

- Ez így van. Ahogy mondtam is, alapvetően azt támogatjuk, hogy értelmes kérdésekről és fair körülmények között folyjon mind a vita, mind pedig a politikai verseny. Azt gondolom, hogy a kormánynak is érdeke az, hogy legyenek kihívói, legyenek érdemi, más játékosok a pályán és szorítsák rá arra, hogy jól teljesítsen, hogy ne lehessen arra építeni, hogy rendben, lehet, hogy éppen nem jó, de a többiek még bénábbak. Ez mindig egy szomorú versenyhelyzetet, versenykörnyezetet eredményez.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái