rss      tw      fb
Keres

A siófoki bíróság ítélete a Horthy-szobor ügyében; vélemények




A Somogy megyei Kerekiben május közepén állították fel a két világháború közt Magyarországot kormányzó Horthy Miklós szobrát, amelyet nem sokkal később Dániel Péter ügyvéd piros festékkel leöntött, és ráakasztotta a „tömeggyilkos”, illetve „háborús bűnös” feliratot. Az ügyvéd ellen rongálás miatt indult büntetőperben szerdán első fokon, nem jogerősen a Siófoki Városi Bíróság kimondta a vádlott bűnösségét, ám büntetést nem alkalmazott, csupán intézkedést, abból is a létező legenyhébbet, a megrovást.


Az elsőfokú ítélet

Rongálást követett el a Horthy-szobor leöntője, de tette társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt
2012. szeptember 26. szerda

A kereki Horthy-szobrot piros festékkel leöntő Dániel Péter ügyvédet az ügyben szerdán első fokon ítéletet hirdető Siófoki Városi Bíróság bűnösnek mondta ki rongálás vétségében a sértettnek okozott vagyoni kár miatt, ezért megrovásban részesítette, de kimondta azt is, hogy cselekedete „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”.
A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a szoborállítást kezdeményező Sas Attila, a kereki önkormányzat képviselő-testületének tagja, valamint Csicsai László alpolgármester már 2007-től szorgalmazta, hogy hozzanak létre a községben egy turisztikai látványosságot is jelentő emlékparkot. Az ügyben sértettként szereplő Sas Attila kezdeményezésére az ötfős képviselő-testület három szavazattal döntött arról tavaly év végén, hogy a település egyik terét Horthy Miklósról nevezzék el.
Az idén a sértett azzal a kéréssel fordult a helyi testülethez, hogy engedélyezze a téren egy ember nagyságú Horthy-szobor felállítását, amelynek a költségeit ő állja. A szobrot május 13-án avatták fel. Előtte néhány nappal egy hírportálon Dániel Péter kilátásba helyzete, hogy tiltakozásul piros festékkel fogja leönteni a szobrot. Ezt később meg is tette „tömeggyilkos”, illetve „háborús bűnös” feliratokat akasztva rá. Tettével 100 499 forintos meg nem térülő kárt okozott a sértettnek, aki nem igényelte a kár megtérítését, és saját költségén helyrehozatta a szobrot. Az alkotás a bíróság szerint a kulturális javak körébe tartozó tárgyi értéknek tekinthető, szakipari munka rangján értékelhető, és művészeti értéket nem képvisel.
Dániel Péter a tettet beismerte, de a bűnösségét nem. Arra hivatkozott, hogy a cselekmény politikai véleménynyilvánítás és jogos tiltakozás volt. Álláspontja szerint a szoborban kár nem keletkezett, hiszen az értékesebbé vált, drámai tartalmat nyert. Megítélése szerint tettének nincs társadalmi veszélyessége, így büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.
A bíróság a védekezését nem találta elfogadhatónak, mivel a vádlott véleménynyilvánításával kárt okozott más vagyonában, és veszélyesnek mondható a társadalomra annak a magatartása, aki ilyet tesz. A bíró szerint Dániel Péter túllépte a szabad véleménynyilvánítás határait, károkozó magatartása jogellenes, ez alapozza meg a büntetőjogi felelősségét a rongálás vétségében.
A bíró kifejtette, a vádlott a szoborrongálással annak a vélemények adott hangot, hogy Horthy személye nem méltó a szoboremelésre. Mint mondta, Horthy szerepének értékelése nem feladata a bíróságnak, de megállapítható, hogy közvetett módon, a kárpótlási törvényeken keresztül az állam elismerte történelmi felelősségét az 1939–89 közötti korszak bűneiért. A kárpótlási törvényekkel elismert jogsértések közé tartozik az az időszak is, amikor Magyarország kormányzójaként Horthy Miklós mint legfőbb közjogi méltóság nem élt halasztó jellegű vétójogával, és aláírásával szentesítette a zsidótörvényeket: „E tények a kárpótlási törvényeken keresztül, a jog által is deklaráltan, megkerülhetetlenül rámutatnak Horthy Miklós és mindazok történelmi felelősségére, akik a jogalkotásban és ezek végrehajtásában részt vettek.”
Ezt figyelembe véve a bíróság álláspontja az, hogy a „vádlottnak a szoborállítás elleni tiltakozása a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt, magatartásával azonban a szabad véleménynyilvánítás határait túllépte”. A cselekmény társadalmi veszélyessége – személyes indítékait és családi érintettségét figyelembe véve és javára értékelve – olyan csekély fokú, hogy vele szemben a legkisebb büntetés kiszabása vagy egyéb intézkedés alkalmazása is szükségtelen.
A bíró beszélt arról is, hogy a Horthy Miklós rehabilitálására irányuló törekvések ellentétesek a kárpótlási törvények szellemiségével, aláássák a múlt bűneivel kapcsolatos közmegegyezést.


Az RTL Klub híradójának beszámolója az ítélethirdetésről


Vélemények az ítéletről

Kúriai vezető: nem fogadható el, ha egy bíró erkölcsileg pozitívnak minősíti egy szoborrongáló cselekedetét
2012. szeptember 27. csütörtök

Az erőszak és a jog kizárja egymást, ezért nem fogadható el, ha egy bíró erkölcsileg pozitívnak minősíti a Horthy-szobrot festékkel leöntő ügyvéd cselekedetét – mondta Kónya István, a Kúria elnökhelyettese a Kossuth Rádió Krónika című műsorának.
Kónya István szerint a jog, az ítélkezés, a büntető igazságszolgáltatás soha nem állhat az erőszak mellé. „A szobor leöntése rongálás, tehát bűncselekmény. Ez nem a véleménynyilvánítás szabadsága, tehát erre itt nem ideillő hivatkozni.”
Álláspontja szerint a történelmi szempontból vitát kiváltó hasonló ügyekben a bíróságokon különösen figyelnek erre, hiszen az ítélet, vagyis a bűnösség kimondása ebben az esetben például ellentétes a bírói véleménnyel. Az elnökhelyettes nem emlékszik arra, hogy hasonló eset történt volna az ítélkezési gyakorlatban.
Kónya István szerint az ilyen ügyeknél a bíróságnak ügyelnie kellett arra – miként a Kúria, illetőleg jogelődje a Legfelsőbb Bíróság is mindig ügyelt rá –, hogy „a konkrét cselekményre, a tényállásra koncentráljon, és emberi magatartásokat meghatározott szituációban a törvényhez mérten ítéljen meg. Hogy az tényállásszerű, bűnös-e vagy sem, elítélendő jogilag, avagy sem; de a cselekmények erkölcsi, történeti motivációjával, annak történeti vagy politikai értékelésével nem foglalkozott. Ezt egyébként ki is mondta”.

Büntetőjogász: bíró nem nyilváníthat politikai véleményt
2012. szeptember 28., péntek

Busch Béla, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kara büntetőjogi tanszékének vezetője szerint bíró nem nyilváníthat politikai véleményt, ha mégis megteszi, akkor fegyelmi következményekre számíthat. Busch a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában megerősítette a kúriai vezető álláspontját. Szerinte a vádbeli cselekmény mint politikai véleménynyilvánítás lehet szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus, de a cselekmény mindenképpen átlépi a jogellenesség határát, és rongálást valósít meg. Az indoklás ugyanakkor nem felel meg annak a bírókkal szemben támasztott alapvető követelménynek, hogy semlegesek legyenek, ne foglaljanak úgy állást, ahogy a siófoki bíró megtette. Ezért álláspontja szerint a bíró fegyelmi retorziókra számíthat az igazgatási keretek között.

Lásd még: Jobbik: gyalázatos és érthetetlen a bíróság döntése a Horthy-szobor leöntésével kapcsolatban

(m.zs.)



Lásd még:

Fleck Zoltán írása: A kollégiumvezető politizál
Mihancsik Zsófia írása: Az országtévesztő bíró
Korábbi hírösszefoglalóink:
A magyar faj élniakarása és a sárgacsillagos kék rongy: Horthy-szobrot avattak
Kis magyar emlékmű- és szoborgyalázás-történet



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!