A kollégiumvezető politizál




Általában rengeteg félreértéssel terhelt a bírói ítéletek közéleti megjelenítése. Nem is mindig könnyű megmagyarázni egy-egy ítéletet, különösen, ha a szakemberek is megosztottak ennek mikéntjéről. Köztudomású, hogy legtöbbet a bíróság maga és különösen annak vezetői tehetnek azért, hogy a sajtó közvetítésével minél több információt, ha kell, magyarázatot juttassanak el a társadalom legalább minimálisan érdeklődő részéhez. Ennek, mint azt többször hangsúlyoztuk, jelentős szocializációs szerepe van, többek között ezen múlik a jogállam társadalmi stabilizálása.

Most nem azért hozom szóba ismét ezt az összefüggést, mert több hónapja nem kaptam választ arra a fellebbezésemre, amelyet az első magyar holokauszttagadási per első fokú ítéletének nyilvánosságra hozatalát megtagadó határozattal szemben adtam be, hanem egy új aktualitás miatt. Ez pedig a Dániel Péter szoborrongálási ügyében hozott nem jogerős ítélet. Mint ismeretes, a rongálásért a felelősséget megállapító és a bűnösséget kimondó ítélet az indoklásban utalt arra, hogy az ügyvéd tette, a Horthy-szobor leöntése vörös festékkel olyan motivációkból táplálkozott, amelyek társadalmilag nem károsak, nem ítélhetők el, hanem megérthetők, méltányolhatók.

Továbbra sem vagyok hajlandó belenézni a silány, izzadságszagú, a jogállami keretekből rég kilépett hatalmat körbenyaló jobboldali sajtóba, de azért az így is átjön, hogy ezt az ítéletet és a bírót nem szeretik, politikai elfogultsággal fogják vádolni és jelentős nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy perdüljön helyre a rend.

Segíti ezt a folyamatot a Kúria elnökhelyettesének nyilatkozata. Nem kell arról tudnunk semmit, hogy az elnökhelyettes a Horthy-szoborral kapcsolatban inkább a koszorúzás pártján lenne-e vagy sem. Viszont észre kell vennünk, hogy egy nem jogerős ítéletről mondott határozott véleményt, amely pozíciójából következően súlyosan befolyásolja az ügy végső megítélését. Melyik bíró merne ilyet tenni anélkül, hogy szemére vetnék a folyamatban levő ügyekre egyértelműen vonatkozó tilalmat?


A kereki Horthy-szobor, előtte – MTI/Varga György 

De még ezzel sem értünk el a probléma lényegéhez, legsúlyosabb eleméhez. Az elnökhelyettes azt állítja ugyanis, hogy a bíróság csak a konkrét cselekményre koncentrál, csak a tényállásszerűségre és a jogi minősítésre figyel, a cselekmény történeti motivációjával, értékelésével nem foglalkozik. Talán nem kell példákat sorolni ahhoz, hogy világos legyen: nem szeretnénk olyan ítélkezést, ahol a magatartás motivációival nem törődnek. Komolyan gondolhatja bárki, hogy a demonstratív céllal elkövetett rongálás, amelynek erős politikai jelentése is volt, ugyanolyan megítélés alá esik, mintha egy garázda csapat pusztán brahiból tette volna ugyanezt? A motivációk értékelése a bíró feladata, és az ennek alapján kialakult differenciálást a büntetés kiszabásában érvényesítheti is. És ha van ilyen megfontolása, akkor azt az ítélet indoklásában meg is kell jelenítenie.

A kollégiumvezető, akinek erős befolyása van a magyar büntető ítélkezési gyakorlat alakulására, politizálással vádolja kollégáját, szerinte az ominózus mondat a cselekmény politikai értékelése. Valójában csak annyira, amennyire a demokratikus jogállam értékei melletti kiállás is politizálás. Persze ez legalább annyira zavarja az uralkodó jobboldalt, mint egyes igazságszolgáltatási vezetőket.

Teljesen mindegy, hogy egyetértünk-e a Horthy-szobor által megtestesített világkép elleni tiltakozás formájával, elítéljük-e vagy célravezetőnek értékeljük a rongálást mint politikai tiltakozást. A jogi következmények, a bűnösség megállapítása, az elítélés, egyelőre nem jogerősen, megtörtént. De azt nem kérdőjelezhetjük meg, hogy az elkövető tettében olyan motivációk játszottak szerepet, amelyek egy demokratikus Magyarországhoz kapcsolódnak. Nem ehhez a mostanihoz. Az igazságszolgáltatás tartalmaz még szigeteket, amelyekre a jogállami újjáépítés talán majd felépülhet. Ezek azonban a legritkább esetben találhatók fölül.



* Lásd még

– hírösszefoglalónkat: A siófoki bíróság ítélete a Horthy-szobor ügyében; vélemények
– Mihancsik Zsófia írását: Az országtévesztő bíró



Fleck Zoltán



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!