Arccal a presztízs felé

Az új kormány közlekedési minisztere vagy államtitkára, a fene se tud itt eligazodni, szóval mindenesetre az Illetékes Elvtárs bejelentette, hogy most aztán megmutatják, hogyan kell betartani a választási ígéreteket: csakugyan újraindítanak néhány megszüntetett vasútvonalat. Aztán még néhányat, bár mindet azért talán mégse. Az indoklás az volt: nemcsak a gazdaságosság a fontos, hanem a közlekedéshez való jog is; egyébként pedig a bezáráson nem is volt semmi megtakarítás.

Mielőtt ironikus megjegyzéseket fogok mindjárt tenni, le kell szögeznem: valamennyi közlekedési eszköz közül a vonatot szeretem a legjobban. Ha csak lehet, vasúton utazom. Én még Amerikában is vonattal közlekedtem a két part között, pedig némely (nem réz-, hanem fehérbőrű) bennszülött meg volt róla győződve, hogy ilyenek utoljára a Vadnyugat hőskorában jártak arrafelé.

Azt azonban nekem senki nem fogja bemagyarázni, hogy ha működtetek valamit, az nem kerül pénzbe, ha pedig nem működtetem, akkor nem takarítom meg ezt a pénzt. Továbbá a közlekedéshez való jog ugyan mindenkinek jár, de hol van előírva, hogy csakis vonattal, mert a busz – úgy látszik – nem közlekedési eszköz. Ha szabad megint saját példát hoznom: Ravennából útban Urbino felé némi bosszúsággal konstatáltam, hogy a vonatról Pesaróban buszra kell átszállnom, merthogy Urbinóba nincs vasúti közlekedés. (Urbino 15 ezres nagyságrendű műemlékváros és turisztikai központ, tessék hozzá magyar párhuzamokat keresni.) De szépen beültem a buszba és kellemesen utaztam vele, együtt a helyi lakosokkal, akik ezt naponta megteszik.

Nagyjából ez idő tájt egy másik Illetékes Elvtárs meg azt jelentette be, hogy márpedig a Malévot meg fogja tartani a magyar állam, részint presztízsből, részint mert gazdaságos. Az utóbbiban én kételkedem, az előbbiben azonban biztos vagyok. Ahogyan egy magyar városkának presztízsből kell a vasút, ugyanúgy a magyar államnak a légitársaság. Így mulat egy magyar úr – persze az adófizetők pénzén.

Ha tényleg lenne bátorság bennük, a lokátort építenék föl a Zengőre.

(Lendvai L. Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!