Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 25.

Bolgár György kérdései a 2010. június 26-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az emberek embere akar lenni köztársasági elnökként Schmitt Pál. A Fidesz-KDNP frakció előtt a jelölt arról beszélt, hogy ő nem akar a kormány törvényhozási lendületének gátja lenni, ellensúly pedig végképp nem. Mint mondta, ha már a Jó Isten rám testálja az elnökséget, csinálni, bírni fogom a feleségemmel, a first ladyvel együtt. Kitért arra is, hogy a mai gyerekek nem tudnak írni, olvasni, beszélni, csak sms-eznek, tévéznek és interneteznek. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pedig többek közt azzal indokolta Schmitt jelölését, hogy mindennap olvassa az evangéliumot és a szentírás erejéből élő ember. Ő a mi emberünk.

Másik témánk, hogy Orbán Viktor elmegy a foci VB döntőjére, közölte szóvivője. A héten viszont a Népszabadság úgy értesült, nem ment el Berlinbe a német kancellárhoz, Merkel asszonyhoz bulgáriai nyaralása miatt.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a miniszterelnök testőrsége foglalja el a Honvéd sportlövő szakosztályának létesítményét, Kőbányán és vele az ország egyetlen nemzetközi verseny rendezésre alkalmas lőterét. A sportlövőkkel közölték, hogy rövid úton, július közepéig menniük kell.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy újabb pofont kapott a forint, a svájci frank már 210, az euró 286 forintba került. Ezúttal a román válságot érezte meg a többieknél jobban a magyar valuta. Hová vezet ez?

És végül napokon belül már a harmadik nemzetközi szervezet tiltakozott a kormány médiakorlátozó csomagja miatt. Legutóbb a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet követelte a csomag visszavonását, előzőleg az Európai Újságírók Szervezete és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-képviselője. Mi lesz ennek a következménye, meghallgatják őket?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A fideszes vádakról és a EB álláspontjáról a Sólyom-ügyben
Balázs Péter, a Bajnai kormány külügyminisztere


Bolgár György:
- Két dologban szeretném a véleményét vagy az álláspontját kérni. Az egyik, hogy az Európai Bizottság elutasította, hogy kérésünkre kötelezettségszegési eljárást indítson Szlovákia ellen, amiért tavaly augusztusban nem engedték, hogy Sólyom László átlépje a határt, és részt vegyen egy szoboravatáson. A másik pedig a Magyar Nemzetben megjelent mai cikk, amiben arról van szó, hogy a külügyminisztérium mostani vezetése szerint sok milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy Magyarország jövő januártól kifogástalanul el tudja látni az Európai Unió elnökségét, és egy csomó kötelességmulasztást, késést, csúszást, egyebet állapítottak meg az előző külügyminisztérium részéről. Ehhez képest néhány hete Ön nagyon szívélyes hangulatban adta át a hivatalt utódjának, Martonyi Jánosnak. Ez elég barátságtalan következő lépésnek látszik. Mi az alapja?

Balázs Péter: - Nos, ez a jelzés nem is a minisztertől, Martonyi Jánostól jött, sőt nem is a hivatalban lévő közigazgatási államtitkártól, Bába Ivántól, aki ebben az ügyben illetékes, hanem egy hölgytől, aki majd államtitkár lesz, de egyelőre Európa Parlamenti képviselő és Brüsszelben tartózkodik. Tudomásom szerint ott is marad még egy jó darabig, és onnan üzent. Tulajdonképpen ez az üzenet egy kicsit egybecseng az év elején a Fidesz által fölvetett problémákkal, amiket annak idején megválaszoltunk és kezeltünk. Kezdjük rögtön a fedezettel. Az EU elnökségi előkészületekre erre az évre 9 milliárd forint lett előirányozva. A költségvetési törvény nagyon bölcsen azt mondja, hogy a külföldön lévő, használaton kívüli külügyi ingatlanok eladásából kellene előteremteni 2,1 milliárd forintot. Ilyen ingatlanokban körülbelül 10 milliárd forintnyi érték fekszik, tehát nagyon jó, hogy megmozdították. A Külügyminisztérium új értékbecsléseket készíttetett az év első felében, felújítottuk a dolgokat és az állami vagyonkezelőt kérve kértük, hogy indítsa be az eladásokat. Ez valószínűleg megtörténik, de ha mégsem történne meg, akkor a költségvetés általános tartalékából ez az összeg fedezhető.

- Akkor később majd be fog folyni ez az összeg, de ha most nem folyna be a tervek szerint, akkor tartalékból addig is lehet dolgozni.

- Bőven fedezhető, ez egy kétvégű megoldás, mind a kettő jó.

- Akkor ezt megbeszéltük. Mik az egyéb vádak a különböző csúszásokkal kapcsolatban?

- Először is, az EU-elnökség előkészítését mindvégig egy négypárti parlamenti bizottság felügyelte, amelynek társelnöke volt Németh Zsolt, jelenlegi külügyi államtitkár. Én azt hiszem, hogy Németh Zsolt nem mondana olyanokat, mint amiket itt az újság megírt, mert ő nagyon is jól ismeri a témákat, és tudja azt, hogy bizonyos döntések maximális előkészítettség után az új kormányra maradtak. Mert a következményeket az a kormány viseli, amely az EU-elnökséget is vezényli és lebonyolítja majd.

- Mondok akkor más példát is, amiről írnak, hogy különböző közbeszerzéseket nem bonyolítottak le időben. De ha megteszik, akkor az lett volna a vád, hogy miért bonyolították le már előre. Nyilván azok nyernek, akik az előző kormányhoz közel állnak, önök pedig ezt az esetleges vádat kivédve inkább ráhagyták a mostanira a lebonyolítást.

- Akármit tettünk volna, az mindenképpen rossz lenne. Tehát, ahogy mondja, azt is lehetett volna mondani, hogy már kiosztották, teszem azt ismerősöknek, vagy eldöntötték, hogy milyen színű legyen az ajándék nyakkendő, pedig ők mást akartak volna. Úgyhogy ezeket a döntéseket szándékosan nyitva hagytuk, és azt mondtuk az átadáskor, hogy itt van, eldönthető, de el is döntendő, mégpedig nagyon gyorsan, mert különben kifutunk az időből. Én személyesen mondtam el Martonyi Jánosnak, a legnagyobb barátság mellett, hogy június hónapban ezeket a döntéseket meg kell hozni. Például a Ferihegyi különvárót meg kell rendelni, vagy az ajándéktárgyakat. Van egy nagyon izgalmas kérdés is, a tévé-rádió közvetítések az EU-elnökségi eseményekről. Ezeket el kell dönteni és el is lehet dönteni, hozzáteszem, hogy még az sem nagy baj, ha a kormány bizonyos felmentéseket engedélyez a közbeszerzési szabályok alól. De a döntésnek nyilvánosnak kell maradnia.

- Akkor ezek szerint ennek az újsághírnek nem igazán sok alapja van. Legalábbis Ön úgy érzi, hogy veszély semmiképpen sem fenyegeti a jövő évi uniós elnökségünket.

- Azért hozzátennék még valamit. Ez kicsiben olyan, mint amikor az ország költségvetésének keltették rossz hírét, és láttuk, hogy mi lett az eredmény. Az EU-elnökség esetében sem mindenki nekünk drukkol, hanem vannak olyan régebbi tagállamok, amelyek úgy gondolják, hogy az újak ezt nem tudják igazán jól ellátni. Most jön egy olyan év, amelynek első felében Magyarország, második felében Lengyelország lesz az elnök. Bizonyára kapva kapnak egyesek azon, ha egy leendő államtitkár rossz híreket kelt, és már előre azt mondja, hogy nincs pénz, meg nincsenek döntések. Ha ez a nyugati sajtóban elterjed, akkor rossz kezdésre kell számítani, mert azt mondják, hogy lám a magyarok semmire nincsenek fölkészülve.

- Látja, erre a szempontra nem is gondoltam. De az Ön brüsszeli tapasztalatai alapján ez egyáltalán nem kizárható. Ha mi magunk keltjük a saját rossz hírünket, hogy milyen tehetetlenek vagyunk, arra már nem figyelnek, hogy biztos az a gonosz előző kormány volt, viszont ennek Magyarország issza meg a levét.

- Pontosan, visszafelé sülhet el.

- A másik kérdés ez a Szlovákiával kapcsolatos vita. Tudniillik Sólyom Lászlót tavaly augusztusban nem engedték be és nem is ment át a határon, hanem csak elment a határig és onnan visszafordult, mi pedig eljárást kezdeményeztünk. Ennek az eljárásnak, ha jól értem, nem a vége, de egy közbenső állomása az, hogy az EB nyilvánosságra hozta az álláspontját, és úgy foglalt állást, hogy nincs az uniós jogban, az uniós szerződésben és egyéb jogforrásokban egyértelmű utalás arra, hogy az államfőre ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak egy másik tagállamban tett látogatás során, mint az uniós állampolgárokra általában. Én azt veszem ki ebből, persze nem láttam a szöveget, hogy a tagállamok vezetői, államfői látogatására más szerződés vagy más nemzetközi megállapodások kell hogy vonatkozzanak. Az uniós általános szabad mozgásból nem következik, hogy a köztársasági elnöknek is ugyanígy szabad mozgása van.

- Én nem lepődtem meg ezen az EB-állásfoglaláson. Tán még azt is mondhatom, hogy ezt vártam. Tudniillik az EB általában óvakodik attól, hogy tagállamok vitáiban állást foglaljon. Ez az első állomása volt ennek az eljárásnak, a kötelezettségszegési eljárásnak, erre vezet az út. A bizottságnak van egy lehetősége, hogy egy sarkos állásfoglalással lezárja az ügyet, és megmondja, hogy kinek van igaza. A bizottság ezt nem tette, ezzel tulajdonképpen zöld jelzést adott az eljárás következő szakaszának, amely az Európai Bíróságra vezet. Ott majd állást foglalnak, mert a bíróságnak ez a foglalkozása, és én nagyon bízom abban, hogy nem fogják így az asztal alá söpörni, különösképpen nem mondják azt, ami jogi nonszensz, hogy a köztársasági elnök rangjánál fogva már nem is állampolgár. Hiszen akkor a miniszterelnök sem lenne az, vagy bármelyik miniszter sem lenne az, és még lehet folytatni a sort, hogy ki mindenkit lehet ilyen alapon kivenni.

- De nem lehet, hogy például a köztársasági elnökre vagy más állami vezetőkre más nemzetközi szerződések vonatkoznak, amelyek kiterjednek az unió tagállamaira is?

- Vannak a nemzetközileg védett személyek mozgására vonatkozóan egyezmények és szabályok, ezek azonban nem helyettesítik az unión belüli szabad mozgásra vonatkozó szabályokat, hanem kiegészítik őket. Ha nemzetközileg védett személy mozog, akkor plusz információkat kell adni, például arról, hogy kísérik-e testőrök, ha igen, van-e fegyverük, annak mi a száma, van-e külön rádiófrekvencia-használat vagy van-e külön repülő, amivel mennek. Ezek plusz információk és plusz protokolláris teendők. De ez nem jelenthet fölmentés az alól az alapjog alól, hogy az EU állampolgárai a schengeni határokon keresztül mindenféle ellenőrzés nélkül szabadon mozoghatnak. Úgyhogy ez így nem állja meg a helyét, ezt valószínűleg a bizottságnál is tudják, csak kibújtak az állásfoglalás alól és az ügy megy tovább.

- Tehát Ön egyértelműen amellett van, hogy a mostani külügyminisztérium, a mostani kormány is folytassa az eljárást, mert úgy érzi, van remény arra, hogy az EU-s jog az államfőre is vonatkozik és az egyéb védett személyekre vonatkozó nemzetközi szerződések ezt a jogot nem korlátozzák?

- Így van. És meggyőződésem, hogy folytatni is fogják, hiszen ebben teljes egyetértés van. Ugyanaz a felfogása a jelenlegi külügyminiszternek, mint nekem. Mind a ketten ismerjük ennek a hátterét, beszéltünk is róla egyébként az átadás kapcsán, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az eljárás folytatódik.

- Nem az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, hogy az újonnan megalakuló és velünk nyilvánvalóan sokkal barátságosabb új szlovák kormánnyal megegyeznek, hogy ezt egy szerencsétlen incidensnek tartják, és nem kívánják a jövőben ezt követni semmilyen módon? Ebben is és a nyelvtörvényben is kölcsönös egyetértésre volna szükség. Így nem csak az uniónak spórolnának meg egy kínos eljárást, de a két ország kapcsolatait is jobb útra terelnék.

- Én azt gondolom, hogy a két témát külön kell választani. Amit mond, az egy lehetőség. Az új szlovák kormány bármikor léphet ebbe az irányba, és azt mondhatja, hogy utólag is nagyon sajnálják, hogy a megelőző kormány így járt el és akár még azt is kimondhatnák, amit eddig nem sikerült, hogy bocsánatot kérnek, mondjuk Sólyom Lászlótól.

- Ezzel mi már megelégedhetnénk?

- Ezt részben Sólyom Lászlónak személyesen kell eldöntenie, de én azt gondolom, hogy politikailag egy ilyen bocsánatkérés teljes elégtételt nyújt. Tehát ha én lennék a miniszter, akkor azt javasolnám az elnöknek, hogy fogadjuk el. Ez az egyik dolog. A nyelvtörvény bonyolultabb, összetettebb valami, én azt várnám az új szlovák kormánytól, hogy módosítsa a jelenlegi szlovák államnyelvtörvényt és legalábbis a büntetést vegye ki belőle. Tehát nyelvi vétségért ne lehessen súlyos pénzbüntetést kiszabni. Az, hogy miként védi az államnyelvet és hogy miként óvja a kisebbségi nyelvet, minden ország szíve joga eldönteni. Inkább ezt kellene mellétenni, hogy miközben az államnyelv tisztaságát őrzik, ne kényszerítsék a kisebbséget arra, hogy a saját nyelvéről lemondjon, hanem állítsanak emellé is valamilyen védelmet.

- Tehát minden, az országban beszélt nyelvet védjenek, mert ez a normális.

- Így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A koalíciós tárgyalásokról és a Semjén-féle kijelentésről
Bugár Béla, a szlovákiai Híd – Most Párt elnöke


Bolgár György:
- Elnök úr, mi lesz önből, miniszterelnök-helyettes, miniszter, parlamenti alelnök vagy marad pártelnök?

Bugár Béla: - Parlamenti alelnök leszek. Persze a párt még nem rendelkezik stabil struktúrákkal, sőt vannak olyan területek, ahol még a struktúrákat építeni kell. Tehát egy miniszteri pozíció vagy egy kormányalelnöki pozíció nagyon sok időt elvesz, a parlamenti alelnöki valamivel szabadabb, úgyhogy a válaszom az, hogy parlamenti alelnök.

- Értem. A hírek szerint viszont lesz egy kisebbségi ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes. Lehet, hogy az Ön pártjának egyik magyar képviselője lesz az illető?

- Erről még nem fogok beszélni, mert meg kell várnunk a végső döntést. Valószínűleg a jövő héten befejezzük a kormányalakító tárgyalásokat, hiszen még van néhány le nem zárt pont. Csak ez után fogjuk majd eldönteni, hogy kit, hogyan jelölünk. Egy azonban biztos, ha ezt jól felépítjük, akkor a történelem során először lesz a kormányon belül egy második ember, egy kormányalelnök, akinek a feladata a kisebbségi kultúrák, az oktatásügy és egyéb kisebbségi problémák kezelése lesz. Mindezt úgy, hogy neki saját szakcsoportjai, szekciói lesznek, költségvetéssel, mindennel együtt. Ha ezt így felépítjük, akkor szerintem ez nagyon keményen megalapozhatja a szlovákiai kisebbségek, így a szlovákiai magyarok jövőjét is.

- Vagyis intézményes biztosítékai lesznek annak, hogy szabadon, normálisan, együttműködésben élhessenek Szlovákiában.

- Igen, ha ez sikerül, mert azért úgy látom, hogy vannak buktatók.

- Mik ezek? Egyébként is, milyen hangulatban folynak ezek a kormányalakítási tárgyalások? Leszűrhető valami konkrétan abból, hogy mennyire sikerül az Önök elképzeléseit ebben a kormányprogramban megvalósítani?

- Egy dolog leszűrhető, mégpedig az - mint ahogy az rendszerint lenni szokott -, hogy egyetlenegy szlovák pártnak sincs kisebbségi programja. Ebből az következik, hogy mindig el kell magyarázni, mit akarunk, és ők rábólintanak. Csak ugye az ördög a részletekben bújik meg, ezért mi elkészítünk egy csomagot, amiben pontosan leírjuk, hogyan képzeljük el ezt a dolgot. Nehogy aztán majd arra lehessen hivatkozni a következő időszakban, hogy ja, mi nem erre gondoltunk. Tehát az biztos, hogy minden egyes dolgot nagyon keményen alá kell támasztanunk, mert nem foglalkoznak vele. Nincsenek kisebbségi szakértőik, ezért ezt a problémát nem is értik, de ez így volt az első és a második Dzurinda-kormányban is.

- Ami azért elég furcsa, hiszen nem egy néhány ezres, hanem egy több mint félmilliós kisebbségről van szó. És látjuk az elmúlt évek politizálásából is, hogy némely jobboldali vagy szélsőséges szlovák párt - most Slotára gondoltam - az előző kormányból éppen a magyar kártyát használta kitartóan. Úgy tűnik, mintha nekik lett volna kisebbségi politikájuk. Mégpedig az, hogy ott üssék a kisebbségi magyarokat vagy éppen rajtuk keresztül Magyarországot, ahol lehet, amikor a politikai érdekeik úgy diktálják.

- Én inkább azt mondanám, hogy nekik nem kisebbségi politikájuk volt, hanem kisebbségi kártyájuk, amelyet mindig akkor húztak elő, ha nem tudtak megoldásokat. Ha problémájuk volt, akár a közbeszerzés területén vagy mondjuk komoly gazdasági dolgot kellett volna megoldani és nem tudták rá a megfelelő megoldást, abban a pillanatban kisebbségi, mondjuk úgy inkább, hogy a magyar kártyával kezdtek játszani. Én azt hiszem, ha nekünk sikerülne megalapoznunk azt a fajta együttműködést, amelyen dolgozunk, akkor hosszú távon szerintem a magyar kártya is kivehető lenne, legalább részben, a nacionalisták kezéből.

- Ön szerint vagy az eddigi tapasztalati szerint, a kormánykoalíciós partnerekben van hajlandóság arra, hogy az Önök szisztematikus rendszerben gondolkozó elképzeléseit elfogadják, ha már nekik nincsenek ilyen rendszerszerű elképzeléseik a kisebbségi politikáról?

- Végül is ez a kisebbségi miniszterelnök-helyettesi poszt erről szól, és az alapokban megegyeztünk. Például megegyeztünk abban is, hogy az oktatásügyi minisztériumból kivesszük azokat a szekciókat, amelyek kimondottan a regionális, etnikai és nemzeti kisebbségek dolgaival foglalkoznak. Ezeket a miniszterelnök-helyettes alá helyeznénk azzal, hogy természetesen egy jogi osztályt is létre kell hozni, mert most már a miniszterelnöknek törvényjavaslati joga is volna. És azt azért látni kell, hogy ezekhez a szekciókhoz különféle pénzek is tartoznak, amelyekből például a kisebbségi múzeumokat és egyéb intézményeket támogatni lehet. Tehát ebben megegyeztünk, de mi azért ezt le fogjuk írni, mert megmondom őszintén, biztos, ami biztos alapon jobb, ha ezt papíron is látják.

- Ön mit gondol, mikorra lesz megállapodás a kormányalakításról?

- A legkésőbbi dátum szerintem a parlament alakuló ülése után van. Ugyanis július 8-án lesz a parlament alakuló ülése, ami után a jelenlegi Fico-kormány lemond, és utána kell természetesen beterjeszteni a miniszter elé az új kormány összetételét. Szerintem ennél hamarább megegyezünk. Én úgy érzem, hogy jövő héten meglesz az egyezség.

- A kormányalakítási tárgyalásokon szóba került vagy a tervek szerint szóba fog kerülni, hogy Szlovákia hogyan alakítsa a kapcsolatait a legérzékenyebb területtel, Magyarországgal? Hiszen voltak súlyos konfliktusok és van egy friss fejlemény is, mégpedig az, hogy az EP nem akart állást foglalni, arról a magyar keresetről, hogy jogszerűtlenül tiltották-e ki Sólyom Lászlót tavaly nyáron. Vagyis vannak még rendezetlen kérdések. Az én kérdésem pedig az, hogy szóba kerültek-e ezek a kormányalakítási tárgyalásokon, hogy milyen irányt vegyenek, mi legyen az új szlovák kormány alapállása?

- A mi javaslatunkra bekerült a tervek közé többek között az is, és a nemzetiségi, illetve a külügyi téren az első mondatok között van az, hogy Szlovákia Magyarországgal rendszeres, tisztességes, baráti kapcsolatot akar kialakítani. Csak ugye, ez egyelőre egy elképzelés. Aztán majd kiderül, hogy a kis lépések taktikája alapján lehet-e kölcsönösen olyan kisebb engedményeket tenni, amelyek mindkét felet meggyőznék arról, hogy érdemes nagyobb dologban is gondolkodni. Arra gondolok, hogy ha mondjuk az első 100 napban eltávolítanánk azokat a legkeményebb negatívumokat, amelyeket ránk hagyott kisebbségi téren többek között a Fico-kormány, például a kettős állampolgárság kapcsán vagy az államnyelvtörvény kapcsán, akkor szerintem ez már egy kis pozitív gesztus volna. És nemcsak a szlovákiai magyarok irányába, de Magyarország felé is. És akkor el lehetne kezdeni gondolkozni azon is, hogy esetleg a másik oldalon milyen kis gesztust lehet megtenni, mert a szembenállás nem jó. Természetesen sokkal jobb a tárgyalni akarás. Mi ezt akarjuk elérni.

- És a kormányalakítási tárgyalásokon Önök szóba hozzák vagy szóba hozták azt, hogy például a nyelvtörvény pénzbüntetési rendelkezését vagy a magyar állampolgárságot fölvevőkkel szembeni, a Fico-kormány által elhatározott büntetéseket célszerű volna kivenni a törvényekből? Vagy például, hogy a Sólyom-féle incidens ügyében, ha Szlovákia sajnálkozását fejezné ki, akkor ezzel már jobb kapcsolatok volnának kialakíthatók. Tehát fölvetik Önök ezeket konkrétan?

- Például a kormányprogram alapját képező tézisekbe beleraktuk többek között azt, hogy azokat a negatív dolgokat, amelyeket az elmúlt időszakban a Fico-kormány hozott és negatívan, érzékenyen érintik a szlovákiai magyarokat, azokat meg fogjuk változtatni. Ez azt jelenti, hogy szó szerint belekerül a kettős állampolgárság negatív lecsapódásának az eltörlése.

- Ezzel szemben érzett bármiféle ellenállást a partnerek részéről?

- Nem, inkább azon vitáztunk, hogy milyen legyen a törvény. Mert volt egy javaslat, amit még akkoriban terjesztett be a Szlovák Kereszténydemokrata Unió, és azon tanakodtunk, hogy találunk-e ennél jobbat. Tehát az akarat megvan. Például az államnyelvtörvénnyel kapcsolatban nagyon kevés volna csak a büntetéseket kivenni, és mikor elmondtunk két példát, hogy mi az, amire még figyelni kéne, abban a pillanatban azt mondták, hogy nekik ezzel problémájuk nincs. De le fogjuk írni, hogy mit gondolunk, hogy pontosan meg tudjunk egyezni, amikor azt mondjuk, hogy minden intézkedést megváltoztatunk, ami negatívan állt hozzá a kisebbségekhez vagy konkrétan a szlovákiai magyarokhoz.

- Végül szeretném Önt kérdezni a magyar kormány és a Híd-Most párt kapcsolatairól. Az elmúlt napokban az keltett különös figyelmet, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes felszólította Önöket, hogy valljanak színt, hogy magyar pártnak vallják-e magukat, mert ha nem, akkor nem fogják Önöket meghívni a Magyar Állandó Értekezletre. Egy szlovákiai szakértő fölvetette, hogy az egész talán arra vezethető vissza, hogy ha Önök nem magyar pártnak definiálják magukat, akkor talán nem is kapják meg a jogot arra, hogy a Magyarországról érkező kulturális jellegű anyagi támogatásokat Önök osszák szét, hanem talán a parlamentbe be sem került Magyar Koalíció Pártja teheti majd ezt meg. Szóval mi erre az Önök reakciója?

- Megmondom őszintén, hogy szerintem a 21. században nem viselkedhet így egy másik ország miniszterelnök-helyettese. Üzenget nekünk, hogy mi milyen párt vagyunk. Én a választópolgároknak tartozom elszámolási kötelezettséggel, és nekik bizonygatom azt, hogy milyen párt vagyok. Emellett meg lehet nézni, hogy kaptunk 205 ezer szavazatot, amiből több mint 150 ezer a szlovákiai magyaroktól jött. Az MKP pedig nem kapott egészen 110 ezret sem tőlük. Tehát ez azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarok eldöntötték, milyen pártnak tarják a Híd pártot. Én ezt nem fogom bizonygatni senkinek sem, mert a választóim itt vannak Szlovákiában. Én partneri viszonyra törekszem mind Semjén Zsolttal, mind a Fidesz-kormánnyal, de csak partneri viszonyra, semmiféle más viszonyt nem tudunk elfogadni. Ha úgy gondolják, hogy érdemes ezen dolgozni, akkor biztos, hogy nyújtjuk feléjük a jobb kezünket.

- Az üzengetésen kívül történt már konkrét kapcsolatfelvétel a választási eredmény óta, megkereste Önöket a magyar kormány?

- Nem.

- Nem? Sem a Fidesz, sem a kormány?

- Nem. Bár azt azért el kell mondanom, hogy egyedül a külügyminiszter úr felhívott, gratulált, és beszéltünk arról, hogy vannak bizony megoldatlan problémák, és ha megalakul a kormány, akkor érdemes lesz elgondolkodni, hogy hogyan tovább.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője


Bolgár György:
- Ma megint megrendült egy kicsit a forint, 286 forintos eurós árfolyam is volt a nap folyamán. A svájci frank árfolyama 210 fölé is emelkedett. Láttam olyan cikkeket, elemzéseket, amelyek szerint a következő időszakban akár 230 forint is lehet a svájci frank. Ez megrendítheti akár az egész magyar bankrendszert is. Vagy ez azért túlzás?

- Azt gondolom, hogy ezt most így kijelenteni túlzás lenne. Körülbelül kétszáztíz forintba kerül most 1 svájci frank, tehát azért az említett kétszázharmincas árfolyam még további 10 százalékos gyengülést jelentene. Erről sajnos nem lehet azt mondani, hogy kizárható, de szerintem azért ennek az esélye nem annyira magas. Tehát ettől a mostani helyzetben nem tartanék, de az biztos, hogy drága a svájci frank, és ezt sokan megérzik.

- De azért azt talán érdemes végiggondolni - és Ön nyilván sokszor végiggondolja ezt, hiszen ilyesmivel foglalkozik -, hogy az áprilisi választások előtt a svájci frank árfolyama 186 forint körül volt, az euróé pedig 266 körül. Azóta történt egy s más, voltak például idegesítő nyilatkozatok. Most ott tartunk, hogy az euró 266 helyett 286 forint és a svájci frank 186 helyett 210 forint. Valószínűleg már önmagában ez is nagyon sokban megváltoztatja egyrészt a devizahitelesek helyzetét, másrészt az egész gazdasági, gazdaságpolitikai és pénzügyi politikai gondolkodást is. Hiszen sokat változott a helyzet, bizonyos értelemben sokat romlott, más értelemben - mondjuk az exportőrök szempontjából - akár javult is.

- Arról, hogy ennek az árfolyamnak milyenek lehetnek a következményei, nagyon sokat tudnék Önnel beszélni. Ez egy nagyon összetett dolog. Ez tulajdonképpen a közgazdaságtannak talán a legösszetettebb kérdése, mert annyira sok helyen számít az árfolyam. Mint ahogy Ön is említette, számít az exportőröknél, a devizahiteleseknél és áttelésen szinte mindenkinél. Tehát ennek a következményeit feltérképezni, megbecsülni, az egy nagyon sokrétű, összetett dolog.

- Ön lát arra jeleket, hogy az új kormány ezzel a markánsan megváltozott helyezettel akar és tud valamit kezdeni?

- Árfolyampolitikája a kormánynak úgy direktben nem szokott lenni, hiszen Magyarországon is az úgynevezett szabadon lebegő rendszert használjuk. Ez azt jelenti, hogy nincsen közvetlen árfolyamcélja a kormánynak, hanem közvetett módon hatnak rá dolgok. Akkor jó és erős egy deviza, ha mögötte egy erős és stabil gazdaság van, ezért szerintem igazából nekünk erre kéne törekedni. A sokat emlegetett Szlovákiát ismét felhoznám példának, hiszen a szlovák korona árfolyama a gazdasági növekedés négy-ötéves időszaka alatt hozzávetőlegesen húsz százalékot erősödött az euróhoz képest. Én azt gondolom, hogy ha egy ilyen jelentős felemelkedést tudna Magyarország is produkálni, akkor itthon is lenne arra esély, hogy a forint árfolyama megerősödjön. Egyelőre a gazdaság még nincs ebben a helyzetben.

- Igen, és addig is például be kéne tartani a költségvetési hiánycélokat, mert egyelőre nem azt nézik, hogy mennyivel növekszik a magyar gazdaság - mellesleg, mintha javulnának az erre vonatkozó kilátások -, hanem azt nézik, hogy mekkora lesz a deficit.

- Így van, ez egy kiemelten fontos mutató lett az elmúlt időszakban. Különösen a májusi görög válság óta. Nagyon jól látható, hogy minden befektetési elemzésnek az első sora tulajdonképpen az, hogy az adott ország mennyire van eladósodva. Sajnos mi nagyon el vagyunk adósodva. Tehát a magyar gazdaság egy eladósodott gazdaság. Ha az összes devizahitel-állományt tekintjük, az meghaladja az éves nemzeti jövedelem értékét. Így mi a világ egyik legjobban eladósodott országa vagyunk. Nemcsak az államadósság magas, hanem a magánszektor adóssága is, és emiatt nagyon érzékeny a forint árfolyama a tőkepiaci hangulatra. Amikor jó hangulat volt, még február, március tájékán, akkor erről nem beszéltünk, csak arról, hogy milyen jó, hogy 260 vagy 270 forint az euró, pedig az sem annyira rajtunk múlott, hanem a jó nemzetközi hangulatnak volt köszönhető. Most, hogy 280-290 forint az euró, most beszélünk erről, hiszen e mögött elsősorban az áll, hogy a görög válság óta elromlott ez a bizonyos tőkepiaci hangulat.

- Hogyan tudná a magyar kormány egy kicsit javítani a hangulatot? Például az a bizonyos 29 pont alkalmas erre? Sokan kiemelik, hogy a kis- és középvállalatoknak ígért társasági adócsökkentés például jó dolog, de összességében még a 100 milliárd forintot sem éri el. Márpedig, ha mondjuk 4500 milliárd forint a svájci frankhitel összességében, és 10 százalékkal romlik a forint árfolyama a frankhoz képest, az már 400 milliárdnál több forintot vesz ki az adósok zsebéből. Áprilishoz képest már 15 százalékkal erősebb lett a svájci frank, ha még további tízzel erősödik, az sok száz milliárd forintnyi vásárlóerő-csökkenést jelent nálunk. Ezt képes ellensúlyozni egy kormány?

- Ezek az összegek valószínűleg helytállóak, bár fejből nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi a lakosság összes svájcifrank-hitelállománya. Úgy nagyságrendileg stimmelnek a számok. Az baj, hogy erre nincs hatása a kormánynak. A svájci frank árfolyama elsősorban attól függ, hogy az euróhoz képest hogyan váltják át a svájci frankot, és ez az elmúlt 2 évben több mint 20 százalékkal változott. Tehát a svájci frank a világ egyik legerősebb devizája lett. Ez nem csak nekünk probléma egyébként, ez Svájcnak is problémája, hiszen az elmúlt hónapban Svájc minden idők legnagyobb devizapiaci beavatkozását hajtotta végre. Minden erejükkel próbálják megfékezni a svájci franknak ezt a rendkívüli erősödését, de nem tudják. Tehát még ők sem tudnak szembe menni a piaccal. Vagyis a magyar kormányt én ezért nem okolnám.

- Nem, én sem okolni szeretném, csak arra szeretnék rákérdezni, hogy van-e egyáltalán bármi, amit a magyar kormánytól el lehet várni, hogy például valamennyire legyen képes stabilizálni a forint árfolyamát? Esetleg vannak-e olyan üzenetek, amelyeket a kormány el tudna juttatni a nemzetközi piacra, és ha igen, akkor mit kellene tartalmaznia ezeknek?

- Természetesen azért elvárásaink kell hogy legyenek. Például az, hogy egy stabil növekvő gazdaságot működtessen, építsen a kormány, alapvető elvárás. Én a történetet onnan kezdeném, hogy az ezredfordulón volt egy olyan váltás a regionális gazdaságpolitikában, amiből mi kimaradtunk. Tehát míg Csehország, Szlovákia és néhány évvel később Lengyelország is elindult az adócsökkentés útján, addig Magyarország ezt tulajdonképpen a mai napig nem tette meg. A 2006-os kiigazításnál is az volt a fő kritika, hogy az jó és örvendetes, hogy csökkentjük a költségvetés hiányát, de ezt jelentős részben adóemeléssel tettük meg, ami viszont rontja a versenyképességet. A magyar gazdaság abba az ördögi körbe süllyedt bele, hogy egyre nagyobb adókat vetettek ki, ezt egyre kevesebben fizették be, mert egyre kevesebb volt a foglalkoztatott, és emiatt még nagyobb adók kellettek. Végül az egész dolog eljutott arra a pontra, ahonnan ezt már nem lehetett tovább fokozni, és most talán mi is elindulunk az adócsökkentés útján. Tehát én ebben igazából nem látok választási lehetőséget.

- De ha az adócsökkentés az üzenet, attól nem ijed meg világ, mondván, hogy most akarunk adót csökkenteni, amikor mindenki spórol?

- Nekünk egyszerre kell a két a dolgot megtenni. Mi úgy tartottuk magasan az adókat, hogy közben nem volt állami túlköltekezés. Az államadósság rátája 52 százalékról 80 százalékra emelkedett, és mindeközben az adók is magasak voltak. Ez egy hihetetlen helyzet volt, de valóban ez történt, hogy Magyarország képes volt a magas adókon felüli mértékben is túlköltekezni. Így most mind a két dolgon egyszerre kell majd javítanunk. Tehát adócsökkentések is kellenek, plusz még az államadósságot, illetve a költségvetési hiányt is csökkenteni kell. Nyilvánvaló, hogy ez csak jelentős kiadásmérsékléssel érhető el.

- Ön látja már ennek nyomait? Én úgy látom, mintha a kiadás növelése felé mozdulna el a dolog, például az új vasúti szárnyvonalak megindítása, bezárt vasúti szárnyvonalak üzembe helyezése, a kis posták megnyitása, és hasonló – igaz szimbolikus – dolgok miatt.

- Ezeket én is látom. Azt nem tudom, hogy ezeknek mi a költségvetési vonzata, csak bízni tudok benne, hogy azért ez nem egy jelentős nagyságrend. A 29 pontos programnak egyik eleme az volt, hogy 120 milliárd forintot spórolnak a költségvetési intézményeken. Például ez egy kiadáscsökkentő lépés. Igazából a fő mérföldkő majd a 2011-es költségvetés lesz, hiszen abban kell majd látnunk ezeket a kiadásmérséklő lépéseket. Ezek egyelőre csak szalagcímek szintjén hangzottak el, mint például a bürokrácia leépítése vagy az állami vállalatok kiadásainak racionalizálása. Ha ezek megvalósulnak, akkor ez jó irány lehet, ha elmaradnak, akkor pedig nagyon nehéz helyzetbe kerülünk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!