rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 9.

A könyvéről és az alaptalanul meggyanúsítottak elégtételéről
Demszky Gábor, volt főpolgármester

Bolgár György: - Tegnap este a Budai Liberális Klubban beszélgettek arról a könyvről, amelyet nemrégiben fejezett be, és amely az Ön főpolgármesteri évtizedeiről, illetve saját életéről és nyilván közéleti tevékenységéről szól. Gondolom sokan kíváncsiak erre a könyvre, mikor is jelenik meg?

Demszky Gábor: - Erről csak annyit tudok mondani, hogy a közeljövőben. Nyomdakész, be van tördelve, a korrektorok felkészültek.

- Szóval akár heteken belül megjelenhet.

- Akár, de inkább hónapokról van még szó. Szeretném, ha a téli könyvvásárra megjelenne.

- Függetlenül ettől – bár azért fontos dolog, hogy még karácsony előtt megjelenjen, mert utána hónapokig tartó szünet van a könyvpiacon – engem elsősorban az izgat, hogy ez a magyarázat arra, hogy az elmúlt két évben nem volt látható és hallható sehol? Könyvet írt és ezért kizárta a külvilágot?

- Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Nemcsak könyvet írtam, hanem elkészítettem az elmúlt húsz év dokumentációját. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a történeti időszak – amely természetesen nemcsak Budapest történetét öleli fel – megfelelően legyen dokumentálva. Dokumentáltam tehát a múltat, ez azt jelenti, hogy az elmúlt húsz évet és ennek a dokumentációját leadtam több helyen, a Szabó Ervin Könyvtárban és a CEU OSA archívumában, amely az Arany János utcában található. Ez mintegy 32 folyóméternyi dokumentáció. Fontosnak tartom azt, hogy a levéltárak, a könyvtárak rendelkezzenek azzal az anyaggal, amely alapján megírható korrekten húsz év története. Nemcsak Budapest vonatkozásában, hanem mint a magyar történelem egyik nagyon fontos korszaka.

- Rendben van, hogy Ön ezt fontosnak tartja, csak én laikusként először azon csodálkozom, hogy milyen anyagai vannak Önnek. Ön főpolgármesterként elvihetett magával anyagokat vagy ezeket bent kellett hagynia a városházán és másolatokat csináltathatott, vagy vannak olyan anyagok, amelyek csak az Ön birtokában vannak és ezeket adta le?

- Már nincsenek olyan anyagok, amelyek csak az én birtokomban vannak, a magánarchívumomat, levelezéseimet – miniszterelnökökkel, másokkal – rendszereztem és adtam le. Egyébként ez tartalmazza például a teljes fővárosi sajtót. A fővárosban készült egy sajtószemle nap mint nap, amely minden fővárossal kapcsolatos aznapi anyagot tartalmazott. Akkor még papíron, mert még nem a digitális világban éltünk. Ez összességében körülbelül olyan 25-30 folyóméter. Önmagában ez egy óriási anyag, amely kutatható, de ezen kívül természetesen a levelezések és egyebek is benne vannak. Ezek egy része kötelező levéltári anyag, amely el is ment a levéltárba, egy része elkerült a Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményébe. Volt nagyon sok anyag az én saját irodámban, amelyeket rendszerezni kellett és leadni. Így kezdődött tulajdonképpen, ez úgy is tekinthető, mint a könyv előmunkálata, a könyvhöz való forrásgyűjtés.

- Ami a sajtóanyagokat illeti, nyilván van benne jócskán olyan, amelyben Demszkyt szidták, ez az előző húsz évben azért meglehetősen gyakori volt. De azokban az anyagokban, amelyekre utalt – hogy saját levelezése például miniszterelnökökkel, volt miniszterelnökökkel egyéb ügyekben –, van olyan, amelyet, ha nem is titkosnak vagy bizalmasnak, de legalább pikánsnak nevezne? Szóval van-e olyan tartalma bármelyiknek, amelyikre úgy gondolhat az ember, hogy hűha, most ezt tudtam meg a Demszky–Orbán-levelezésből, és ez egészen új fényt vet az eseményekre?

- Minden korszakban más és más volt a helyzet. Nemcsak azért, mert mások voltak a miniszterelnökök, hanem azért, mert volt, amikor a viszonyom a kormánnyal kifejezetten rideg volt és rossz, ez az 1998 és 2002 közötti időszak volt, Orbán első kormányzásának időszaka. Volt egy viszonylag korrekt időszak, a legelső, 1990 és 1994 közötti, amikor Antall volt a miniszterelnök, és amikor meghívtak a kormányülésekre. Ott volt egy barátinak nem nevezhető dialógus a kormányfő és közöttem, ahol tulajdonképpen Budapestet a helyén kezelte a miniszterelnök, ez tükröződik a levelezésben. Aztán volt olyan időszak, amelyet tehetetlen időszaknak neveznék, 2002 és 2010 között, amikor először Medgyessy Péterrel és aztán Gyurcsány Ferenccel nem tudtam megfelelően rendezni azokat az ügyeket, amelyeket rendezni kellett volna.

- Pénzhiány miatt nem tudta?

- Például a BKV finanszírozásának az ügyét 2009 decemberében, hét év huzavona után Bajnai Gordonnal megoldottuk úgy, hogy a BKV finanszírozhatóvá vált.

- Tehát ez pénzkérdés volt? Minden vita vagy minden huzakodás pénz körül forgott?

- Nem. Azt lehet mondani, hogy Antall Józseffel a főváros vitái presztízsviták is voltak. A kormány mindenáron expót akart, annak ellenére, hogy nem volt rá az országnak pénze, és nagyon sokat vitatkoztunk, de ezen végül is a főváros nyert, mert épült egy híd és a hozzá kapcsolódó úthálózat, a Hungária gyűrű. Ez a kitartó viták nélkül nem épült volna meg, mert a kormány azért annyira nem szerette Budapestet, hogy a beruházások egy jelentős részét Budapestre koncentrálja. Tehát mi jól jöttünk ki ebből az ügyből. Ez egy tipikus olyan főváros–kormány-konfliktus, amely eredménnyel végződött, mert az, hogy itt épült egy híd és Dél-Budapest fejlődött, nemcsak Budapestnek volt jó, hanem a GDP-növekedés szempontjából is új potenciált hozott be. Azokon a területeken ma már nagy multinacionális és magyar cégek vannak, sok ezer foglalkoztatottal. Jó dolog, hogy a város fejlődött. Nem volt baráti a viszony az első kormánnyal, de ennek ellenére a lehetőségekhez képest Budapest ebből az időszakból a maximumot hozta ki.

- A www.galamus.hu-n olvastam tegnapelőtt egy részletet, amely Horn Gyulával foglalkozott és ebben, bár megírja, hogy nem voltak igazán baráti, szívélyes viszonyban, de tulajdonképpen korrektnek minősíti őt, sőt a végén visszasírja Hornt és az ő keresetlen, nyers, de őszinte modorát és stílusát.

- Azt lehet mondani, hogy mogorva volt velem és nemcsak velem, hanem mindenkivel, aki nem volt párttársa vagy nem tartozott oda. Ez stílus kérdése volt, de ugyanakkor azt, amit elmondtam az előbb Antall Józsefről, hogy korrekt volt a viszonya Budapesthez, ezt nyugodtan elmondhatom Horn Gyuláról is. Ő is látta Budapest fontosságát, szerepét, és egyáltalán nem pártpolitikai alapon döntött a Budapesttel kapcsolatos ügyekben. Ezzel együtt Horn Gyula Cölöpök című könyve azzal kezdődik, hogy velem ordibál telefonon, ugyanis március 15-én mondtam egy beszédet, ő ott volt, én egy picit elkéstem, amit nagyon rossz néven vett, igaza is volt, ezután pedig a beszédben bíráltam a kormányt. Akkor persze dúlt-fúlt, már ott is. Köszönés nélkül ment el, aztán este az Operában, amikor megkérdeztem tőle, hogy Gyula, mondd el, hogy mi volt a baj a beszédemmel, akkor a válasz az volt, hogy az első szótól az utolsó szóig rossz volt, egyébként pedig veled nem tárgyalok, csak a pártelnökkel. Ilyen volt Horn Gyula. Visszasírni nem sírnám vissza, de azt mondanám, hogy a főváros-kormány dimenzióban, ahol együtt voltam vele, ott korrekt miniszterelnöknek tartottam mindig.

- Az első Orbán-kormány korszakában közismertek voltak a viták a miniszterelnök és Ön között, de miután a 2002–2010-es időszakot is meglehetősen rosszul értékelte itt néhány perccel ezelőtt, vajon melyik volt az az Orbán, amelyik nagyobb és bizonyos értelemben elviselhetetlenebb nyomást gyakorolt a budapesti vezetésre? Az, amikor miniszterelnök volt és igyekezett minél több pénztől megfosztani a fővárost, vagy az, amikor ellenzékből szabotálta lényegében a főváros működését vagy békés életét is?

- Ezt nehéz így megmondani. Az utolsó ciklus mindenképpen borzalmas volt, és az utolsó egy évben azt lehetett mondani, hogy Orbán az ellenzékből kontrollálni és irányítani tudta az ügyészséget. Egy pontos célja volt, Budapest bevétele, visszahódítása, mivel 2002-ben Budapesten veszítette el a választást. 2002-ben megnyerte a vidéket, de Budapesten 32 képviselői helyből 28-at elveszített, és ezzel elveszítette a választást. Ezt ő azóta sem felejtette el, azóta ő egy nagyon gyenge Budapestet szeretne látni. Most látjuk, hogy ennek mi a következménye, hogy Tarlós István azt kapja jutalmul Orbán Viktor miniszterelnöktől – akit mindig nagyon pozitívan értékelt –, amit én büntetésből kaptam. Ezek a következő elemekből állnak. Egy: százmilliárd forint elvonása a következő évben, kettő: a fővárosi feladatok jelentős részének elvonása – oktatás és egészségügy –, ami az önkormányzatiság megcsonkítását jelenti, és három: a kerületek erősítését a fővárossal szemben. Azt lehet mondani, hogy Tarlós István gúzsba kötve táncol, ha úgy tetszik, rosszabb helyzetben van, mint én. Rossz helyzetbe hozták azért, mert olyan fontos Orbán Viktornak az, hogy ne legyen soha erős Budapest, amelynek a főpolgármestere akár a kihívója is lehet.

- Egy picit eltávolodom a nagypolitikától, a végén aztán visszatérek rá, már csak a könyv címe miatt is. Mennyire kíséri figyelemmel azokat az ügyeket – az igazságszolgáltatási eljárást, Hagyó és BKV vezetők bírósági tárgyalását –, amelyek nagyban hozzájárultak a Fidesz kétharmados győzelméhez, és amelyeket fővárosi korrupciós ügyeknek nevezünk? De egyébként egyre több száluk foszlik szét itt a nyilvánosság, illetve a bíróság előtt.

- Az a véleményem, hogy a magyar tényfeltáró újságírásnak – amely sajnos egyre gyengébben működik, ahogy én látom – óriási feladatai vannak ezzel kapcsolatban. Ugyanis meg kellene írni részletesen, hogy mi van azokkal az ügyekkel, amelyek valamikor 2006 körül elkezdődtek, aztán 2009 körül felgyorsultak, és azt a benyomást keltették, hogy Budapesten bűnszövetkezet működik. Naponta vittek el bilincsben embereket. Sorolnék néhány tényt, amelyeket talán ilyen módon a rádióhallgatók nem raktak össze maguknak. Vizsgálat folyt a Főkert igazgatója, Kocsis László ellen. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában lezárták. Kocsist meghurcolták, soha nem követték meg. Vizsgálat folyt a Főpolgármesteri Hivatalban, meggyanúsítottak körülbelül húsz köztisztviselőt, akik nagyobb részt a Kabinet foglalkoztatottjai voltak. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában körülbelül egy hónappal ezelőtt lezárták, erről ugyancsak nem volt hír. Vizsgálat folyt a Margit-híd túlárazásával kapcsolatban, büntetőeljárás. Nem volt gyanúsított, lezárták az ügyet. Vizsgálat indult a metró ügyében, lezárták az ügyet, nincs gyanúsított. Sorolhatnám még ezt tovább, csakhogy az én listám sem lehet teljes, mert ezzel valakinek szisztematikusan foglalkozni kéne, és közé kéne tenni riportsorozatokban azt, hogy mi történt és mi történt ezekkel az emberekkel utána. Ezek az emberek erkölcsi és mindenféle értelemben elégtételre szorulnak, amit nem kaptak meg. Úgy gondolom, ha az igazságszolgáltatás valakit meggyanúsít, akkor utána tartozik azzal a sajtó a nyilvánosságnak, hogy megírja, végül is mi történt, és valamilyen módon ezeket az embereket megköveti. Ezzel szemben megbetegedtek, állásuk sincs, tulajdonképpen az áldozataivá váltak egy olyan politikai harcnak, amelyben kriminalizálták őket. Tehát az ügyészség egyfajta politikai, azt is lehet mondani, hogy marketingeszközzé vált, méghozzá egy nagyon hatékony marketingeszközzé, atombomba, amivel – ha valakinek a kezében van és az irányítása alatt működik – szét lehet rombolni bármiféle kormányzati struktúrát, mert az emberek könnyen elhiszik, hogy a politikusok vagy a vezetőik korruptak.

- Akkor visszatérve a könyv címére és arra, amire Ön tulajdonképpen az elmúlt percekben is célzott: Elveszett szabadság a könyv címe. Miért?

- Mert 2010-ben lezárult a magyar demokráciának, ha úgy tetszik, liberális demokráciának egy korszaka. Ezt a korszakot a helyére kell tenni, ez a történészek feladata. Tanulni kell belőle, az akkori korszak hibáit és tévedéseit és az azóta bekövetkezett drámai eróziót helyretéve lehet valami újat építeni. Roppant fontosnak tartom, hogy a másik oldal, az ellenzék – akárminek nevezzük is, nem feltétlenül pártpolitikai értelemben ellenzék – komoly feladatának tekintse ennek a korszaknak az elemzését és bemutatását. Csak erre épülhet valamilyen társadalompolitikai, szélesebb értelemben vett program, amely egy új kurzust alapozhat meg, szellemi, ideológiai értelemben.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái