rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 16.


A Századvég napi 9,5 milliós kormányzati megrendeléséről
Szabó Máté Dániel, az Eötvös Károly Intézet ügyvezető igazgatója


Bolgár György:
- Merje még valaki azt mondani, hogy ez itt nem jogállam! Önök indítottak egy pert a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen, mert egy kérésüket nem teljesítették. Azt akarták megtudni, hogy milyen tanulmányokat kértek a Századvég csoporttól, és milyen összegeket fizettek ki nekik. A pernek ugyan nincs vége, de a minisztérium nyilván belátta, hogy nincs mit tennie, mert kiadott bizonyos anyagokat és adatokat. Most már országos hír kerekedett abból, hogy majdnem egymilliárd forintot fizetett ki a minisztérium ennek az évnek az első felében a Századvég Konzorciumnak. Ezek alapján Önök kiszámították, hogy a tanulmányok egy oldalára 470 ezer forint jut. Szóval nagyon jó tanácsokról lehet szó. Egyrészt gratulálok Önöknek, másrészt azonban szeretném, ha beavatna a per részleteibe. Mi a lényege pontosan? Hiszen most már talán mindent tudunk.

Szabó Máté Dániel: - Azért annyira nem jó helyzet, mint ahogy az előbb lefestette, mert nem azt kaptuk meg tőlük, amit kértünk. Vagyis csak egy részét kaptuk meg azoknak az adatoknak, amelyeket kértünk. A per elsősorban azért indult, hogy a tanulmányokat megismerjük, és meg tudjuk ítélni, hogy ezek az egymilliárd forint értékben rendelt elemzések, kutatások, tanulmányok vajon megérik-e ezt a kiugróan magas árat vagy sem. Ehhez képest nem kaptuk meg a tanulmányokat. Sőt, a minisztérium most már azzal az érveléssel zárkózik el a tanulmányok megismertetésétől, hogy ő nem is kezelője a dokumentumoknak, bár a szerződés szerint ő a megrendelő.

- Ezt hogy gondolják? Rögtön tovább adták valaki másnak a kezelést?

- Lehet, hogy tovább adták, ezt nem tudom. A szerződésből mindenesetre kiderül, hogy ilyen sok pénzt kaptak, és hogy a megrendelő felhasználási jogot szerez, vagyis sokszorosíthatja, nyilvánosságra hozhatja a dokumentumokat. Tehát csupa olyan dolgot csinálhat, amit az tud tenni, akinek a birtokában vannak ezek a tanulmányok. Nem is nagyon értem, hogyan igazolhatták azt, hogy ezek a tanulmányok elkészültek és megfelelőek voltak, ha ezek a dokumentumok nem kerültek egyáltalán kezükbe és nem ők kezelték őket. Tehát vagy megsemmisültek ezek a tanulmányok, vagy úgy szabadultak meg tőlük, hogy náluk nem maradt egy példány sem. Ez mondjuk nem igazán életszerű, de valami ilyesmi fog valószínűleg kiderülni a következő tárgyaláson. Mindenesetre eddig azt megtudtuk, hogy a közel egymilliárd forintos keretösszeget szinte teljes egészében kihasználta a Századvég Konzorcium. Körülbelül 99,3–99,4 százalékát elköltötték a majdnem egymilliárd forintos összegnek.

- Ebben az a pikáns, hogy a Századvég Alapítvány elnöke pár héttel ezelőtt a Heti Válasznak arra a kérdésre, hogy mennyi pénzt kaptak eddig a kormánytól, azt mondta, hogy neki fogalma sincs.

- Azt is mondta, hogy lehet, hogy csak egy töredékét fogják felhasználni a keretösszegnek.

- Igen. Ráadásul az egy három évre szóló keretösszeg, amit megítéltek nekik. Hárommilliárd forintról van szó. Mindenesetre, amikor az alapítvány elnöke azt mondta, hogy lehet, hogy a felét sem fogjuk elkölteni, akkor neki már rég tudnia kellett, hogy eddig mennyit költöttek.

- Arra azért még van esély, hogy nem költik el a felét, mert ha a következő két és fél évben már csak félmilliárd forintot számláznak ki, akkor ez igaz lesz.

- Azonban ezek szerint június 30-áig már majdnem egymilliárd forintot ki kellett számlázniuk. Vagyis nagyon jól kellett tudniuk, hogy mi a helyzet, nem? Dolgoztak, és ezért ki is fizették őket.

- Lehet, hogy Lánczi András nem tudta, hogy ennyivel gazdagodott az általa vezetett intézet, mi most már tudjuk.

- Ez is valami. Nem lehet azzal visszautasítani az Önök kérését – bár ezek szerint, eddig nem ezeket az érveket használták –, hogy ezek egy fontos döntést előkészítő iratok, ezért ebben a fázisban bizalmasnak vagy titkosnak számítanak, úgyhogy nagyon sajnáljuk, de az ország érdekei azt kívánják, hogy ne adjuk oda Önöknek?

- Szerintem ezen az alapon nem lehet visszautasítani. Én azt képviselném ebben a perben, hogy meg kell ismertetni a dokumentumokat másokkal is. Viszont az hozzátartozik az igazsághoz, hogy a minisztérium első körben, még a per előtt azt mondta, hogy azért nem ismerteti meg ezeket velünk, mert ezek egy döntés megalapozását szolgáló adatokat tartalmaznak. Tehát a minisztérium ezt a megállapítást tudta tenni olyan dokumentumokról, amelyeket ő nem is kezel. Ez azért érdekes.

- Önök azért igyekeztek figyelni az ilyen fajta adatok nyilvánosságára az előző kormányzatok alatt is? Volt olyan, hogy ilyen hatalmas összegű megbízásokról akartak tudomást szerezni és nem tudtak, vagy ez most egy kivételes eset, mert az egymilliárd forint nagyon soknak tűnik?

- Röviden azt kell mondanom, hogy nem, ilyenre nem volt példa. Nyilván az előző kormány alatt is voltak indokolatlan tanulmány-megrendelések. Ez kétségtelen, és ez be is bizonyosodott. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a most megrendelt tanulmányok – tartalmuktól függetlenül – valóban drágák, mert olyan nagy mintán végzett szociológiai felmérések és mélyinterjú-készítések is vannak benne, amik drága kutatást igényelnek. Tehát ez valóban sokba kerül, de ezek általában milliós tételek. A milliárdos tétel valami elképesztően nagy összeg. Ezermillió forintról van szó!

- Mi a tervük? Hogyan fog folytatódni ez a tárgyalás? Ezek szerint nem hirdettek még ítéletet, vagyis lesz következő menet, és talán még harmadik is. Most nem a fellebbezésre gondolok, hanem az elsőfokú tárgyalás menetére. Mivel készülnek rá?

- Mi azzal fogunk érvelni a hátralévő részében ennek a pernek, hogy a minisztériumnak kezelnie kellett és kell ezeket a dokumentumokat, tehát nem hivatkozhat arra, hogy ő ezekkel nem rendelkezik.

- Ha egyszer ők rendelték meg, akkor nem is értem, hogy lehet azt mondani, hogy nekünk ehhez semmi közünk.

- Én sem. Amennyiben a bíróság elfogadja az érvünket, akkor az alperesnek – vagyis a minisztériumnak – kell majd bizonyítania, hogy valamilyen jogos oka van annak, hogy ő ezeket mégsem jogosult megmutatni, és el kell titkolnia a nyilvánosság elől a tartalmukat. Ha nem tudja ezt bebizonyítani, akkor a bírónak úgy kell ítélnie, hogy ezek az adatok nyilvánosak. Mi erre számítunk.

Izsák Jenő karikatúrái