Fidesz kommunikáció: A félrevezetés és megtévesztés művészete

Kasza László a tegnapi Népszavában a következőket mondta: „Demokráciában ... jogos követelés, hogy a választáson induló politikusok időben tegyék asztalra programjukat. Az állampolgár ennek ismeretében adja le szavazatát. Orbán ebben az értelemben nem demokratikus politikus. Ő kizárólag hatalomban gondolkodik. Amit tesz, azért teszi. Másféle játékszabály nem érdekli.” Tehát azok a „politológusok,” akik szerint ez rendben van, egyszerűen nincsenek tisztában a demokratikus politika játékszabályaival. Szerintem a helyzet még annál is rosszabb, mint ahogy azt Lánczos Vera két figyelemreméltó írásában a oldalain leírta (A politikai üzenetek útjai, illetve A politikai közgondolkodás lebutításáról).Ugyanis ő mindössze azt szeretné, ha „a politikai elemzések valóban elemzések lennének, azaz ha egy helyzetet minden szempontból végiggondolnának, az ebből adódó következtetéseket is vállalnák.” Én ennél továbbmennék.

Ha Kasza Lászlónak igaza van, és szerintem igaza van, hogy Orbán Viktor zsákbamacskás kampánya nem demokratikus, és így ő maga sem demokratikus politikus, akkor ebből logikusan következik, hogy azok a politológusok, akik szerint mindez rendben, van nem demokratikusan gondolkodó emberek. Ha Kovács úr a mellettem lévő lakásban nem gondolkodik demokratikus módon, az lehet, hogy engem felbosszant, de legalább Kovács úr gondolkodása nem fertőzi meg az egész társadalmat, hanem talán egy-két ismerősét. A politológusok ellenben a médián keresztül az egész társadalmat képesek befolyásolni, különösen olyan embereket, akik maguk is gyenge lábon állnak demokráciaértelmezésben.

Valamit eltagadni a potenciális szavazók félrevezetése. A félrevezetés pedig szándékos megtévesztés. Szerintem némely politológusok ebben adnak segédkezet a Fidesznek. Itt van például Kéri László, aki nem is látja értelmét a kampánynak. „A Fidesznek a vártnál jóval nagyobb lett a tábora, ezt azonban a választásokig csak úgy tudja megtartani, ha nem mond semmit.” Tehát minden rendben. Az, hogy ez nem demokratikus álláspont, nem zavarja Kéri Lászlót, aki abban reménykedik, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerez, mivel Orbán Viktor sokat változott, mégpedig előnyére. Ezek után nem csoda, hogy Stumpf István, Orbán valamikori kancellária minisztere, elismerőleg szólt Kéri gondolatairól, mivel „a józan ész pártján áll, szemben a köreiben gyakran tapasztalható hisztériakeltőkkel.” Külön felhívom a figyelmet a „józan ész” fordulatra. Ki tudná elfelejteni Orbán Viktor hangsúlyozott mondatait a „józan észről,” ami az új politikai irány „biztos iránytűje.” Vagy arról a józan észről, „ami az emberekben közös.” Vagy ami „nem más, mint a valóság iránti közös érzék” amit az emberek az anyatejjel szívnak magukba. Kéri már ott van a józanul gondolkodók között.

De ha az elhallgatás félrevezetés, akkor minek nevezzük azt például, hogy Varga Mihály meghamisítja James Morsinknak, a Nemzetközi Valutaalap delegációjának a szavait. Morsink a Parlamentben tartott sajtótájékoztatón ékes angol nyelven azt hangsúlyozta, hogy „bár további intézkedésekre van szükség az államadósság mérséklésére, megfelelő lépésekkel a következő öt évben a GDP 65 százalékára csökkenthető ma még 80 százalékot meghaladó mértéke” (kiemelés tőlem). És mi lett ebből, mire Varga Mihály ezt magyar nyelven összefoglalta az újságíróknak? Ez lett: „A változást már Magyarországon kívül is várják … ezt mutatja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációjának hétfői budapesti sajtótájékoztatója is, ahol elmondták, esélyt látnak arra, hogy egy következő kormány gazdaságpolitikája következtében az államadósságnak a GDP-hez viszonyított 80 százalékos mértéke öt év múlva 65 százalékra csökkenjen (kiemelés tőlem). Mennyire megtévesztése ez a magyar választóknak? Csak néhány szót toldott be Varga a mondatba, és hirtelen James Morsinkból Fidesz-drukker lett.

Drukker lett, annak ellenére, hogy az IMF delegáció vezetője ugyanezen a sajtókonferencián egy újságíró kérdésre válaszolva ezt mondta a legnagyobb ellenzéki párttal való tanácskozásairól: „találkoztunk a legnagyobb ellenzéki párt képviselőivel, a Fidesz kifejtette készségét és szándékát a szigorú fiskális politikát folytatására.” És mi lett ebből a Fidesz magyar átírásában? Varga szerint „múlt csütörtökön, amikor találkoztak az IMF delegációjával, világossá tették, hogy csak akkor tudnak majd pontos forgatókönyvet adni az IMF-megállapodással kapcsolatban is, ha minden részlet, minden államháztartási információ a rendelkezésükre áll.” Tehát ezek szerint nem kötelezték el magukat egy szigorú fiskális politika folytatására. Minden azoktól a bizonyos csontvázaktól függ. Ez szöges ellentétben áll már így is azzal, amit Morsink mondott a sajtótájékoztatón. A nyomaték kedvéért Varga még hozzátette, hogy ugyan a Fidesz elkötelezett abban, hogy Magyarország stabilitása, az ország finanszírozhatósága megmaradjon, de „legfontosabb céljuk új munkahelyek teremtése, és ennek szeretnének alárendelni egy olyan gazdasági programot, amelyben az adósságfinanszírozás és a minél kisebb államháztartási hiány is fontos cél.” Na most mi a Fidesz legfontosabb célja: a szigorú fiskális politika vagy annak alárendelése az új munkahelyek teremtésének?

Ennyit a híres Fidesz-kommunikációról. Hogyan lehet bízni olyan emberekben, akik valószínűleg meghamisítják a tárgyalások tartalmát? Ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy Morsink kifejezte volna örömét a Fidesz esetleges választási győzelmével kapcsolatban. Azt sem nagyon tudom elhinni, hogy az IMF delegáció vezetője szó nélkül elfogadta volna azt a Fidesz-álláspontot, amit Varga próbált sugallni, hiszen Morsink és az Európai Bizottság delegációját vezető Barbara Kauffmann is már három hónappal ezelőtt is világossá tette, hogy nem fogadnának el az új Fidesz kormánytól 7 százalék körüli GDP-arányos hiányt a jelenlegi 3,8 százalékos céllal szemben. Tehát a csontvázakkal már nem nagyon lehet ijesztgetni az IMF-et és az Európai Uniót, különösen azután nem, hogy a delegációk tagjai éppen most töltöttek újabb tíz napot a magyar költségvetési számok vizsgálatával.


flickr/Joffrey

A „félrevezetés” szó néha nem eléggé erős a Fidesz-kommunikáció jellemzésére. Gyakran ennél többről van szó. Például akkor, amikor a magyar föld külföldiek által lehetséges felvásárlásával foglalkoznak a párt szakértői. Bár a magyar kormány kérni fog további három éves moratóriumot az Európai Uniótól, nagyon lehetséges, hogy az EU ezt nem fogja jóváhagyni, és 2011. május 1. után külföldiek is vásárolhatnak magyar termőföldet. A Fidesz szakértőknek erre is van válaszuk. Ők azt javasolták, hogy „a dán példa alapján – ha a külföldi az egyéb kritériumoknak megfelel – csak magyar nyelvtudással, illetve magyarországi felsőfokú agrárvégzettséggel vásárolhassanak.” Csak egy probléma van ezzel a megoldással, de az a nagyon nagy. Ilyen dán példa egyszerűen nem létezik! Tudatlanság? Szándékos hazugság? Miről van szó? Talán arról, amiről Bruck Gábor, SZDSZ-MSZP-s kampánystratéga beszélt nemrégen, amikor azzal szembesítette a Népszabadság újságírója, hogy „úgy hírlik, Orbánék november óta dolgoznak több tucat, a kormányzásuk alapjait jelentő törvényjavaslaton.” Erre Bruck azt felelte, hogy a Fidesznek „már most kormányzóképesnek kéne látszódnia, amihez gondolatok kellenek, kiérlelt ideák. Az ügyes lódítás ideig-óráig hihető, de egyszer csak bebukik.” Hát igen, lehet lódításnak is nevezni, de a végeredmény ugyanaz.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!