rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 17.

A földtörvény-tervezet a politikáról szól
Raskó György agrárközgazdász

Bolgár György: - Megkezdődött az új földtörvény vitája a parlamentben. Az első összefoglalások szerint mintha az volna a törvény lényege, hogy igyekeznek a családi vagy középbirtokokat megerősíteni a nagybirtokok rovására és gyakorlatilag lehetetlenné tenni a külföldiek földvásárlását. Ha valóban ez a célja és lényege, akkor jó-e ez a törvény? Vagy nem is egészen ez a célja és nem is biztos, hogy ennyire egyértelműen jó, mint ahogy a kormány ezt beállítja?

Raskó György: - Látszólag ez az agrárgazdaságot érintő törvényi szabályozás, de valójában inkább belpolitikai jellegű lépésről van szó, a 2014-es választási kampány előjátékának is nevezhetném. Ízig-vérig politikai töltetű törvényről van szó. A közgazdasági és agrárgazdasági racionalitása egészen elenyésző, bár kétségtelen tény, hogy hangzatos szavakat hallunk arról, hogy kiket kívánnak helyzetbe hozni. Azért a fő hangsúly azon van, hogy itt külföldi nem fog tudni földhöz hozzájutni.

- Ez politikailag jól hangzik Magyarországon, ugye?

- Ez politikailag nagyon jól hangzik, de ez sem igaz, mert a törvény – egyelőre csak javaslat – egyértelműen fogalmaz, hogy az uniós állampolgárok mint magánszemélyek, amennyiben megfelelnek a törvényi előírásoknak, Magyarországon ugyanúgy, mint a magyar földművesek, háromszáz hektárig földet vásárolhatnak. Tehát ha idejön egy osztrák, egy német, esetleg egy angol földműves, aki mezőgazdasági főfoglalkozásban megfelelő szakképzettséggel ilyen tevékenységet kíván folytatni és letelepedik Magyarországon, akkor őt nem lehet kizárni a földszerzésből, és hozzáteszem, hogy körülbelül ezer ilyen külföldi állampolgár már itt van, akiknek most ezzel a földtörvénnyel legálisan lehetőségük nyílik ilyen nagyságrendű földbirtok megvásárlására.

- Ezt a politikai szempontot azt hiszem sokan értik, valószínűleg sokan egyet is értenek vele, tehát nyilvánvaló választási célok lehetnek mögötte. A másik, hogy tudniillik a háromszáz hektáros, illetve hozzátartozókkal együtt ezerkétszáz hektáros maximumon belül lényegében a családi és középgazdaságokat akarják megerősíteni, még a nagybirtokok rovására is. Lényegében az is célként van kitűzve, hogy a nagybirtokok számát, méretét csökkentsék és ez alól csak bizonyos kivételeket határoznak meg. Ennek mi lesz a következménye és egyáltalán jogilag ez hogyan kivitelezhető?

- Ez egyenes beszéd és ez is egyértelműen politikai töltéssel bír. Egy bizonyos rétegnek, akik feltehetően rám fognak szavazni majd 2014-ben, ezzel a törvénnyel egy ígérvényt adok, hogy majd a földbirtokukat növelni tudják 2014. május elseje után, már a választás utáni időszakban.

- Vagy még populistábban fogalmazva, majd a tiétek lesz a föld 2014 után és nem a gazdagoké.

- Igen, ennek aztán, ha jól belenézünk, számos jogi buktatója is van. Nem hiszem, hogy Alkotmánybíróság előtt a törvény több passzusa megállja majd a helyét, például a tulajdon védelme, hogy csak egyet mondjak. Ugyanis itt ez úgy jól hangzik, hogy a gazdagok és a nagyvállalkozók rovására hozlak benneteket helyzetbe, de ezt mondjuk egy piacgazdaságban és egy demokráciában különösen úgy lehet megvalósítani, hogy van egy olyan politikai szándék, hogy a kormány leül a nagybirtokosokkal vagy nagyvállalkozókkal, és kompenzációt ígér nekik, hogy most ugyan tőletek el fogjuk venni a termőföldet, de értékeljük azokat a befektetéseket, amelyeket megvalósítottatok a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. Ezt kompenzáljuk. Például, hogy konkrét legyek a saját gazdaságom esetében, ahol mi az elmúlt tíz évben körülbelül 1,2–1,3 milliárd forintot invesztáltunk saját erőforrásból, gyakorlatilag hitel nélkül gazdálkodunk. A beruházásunk eredményeként teljesen megújult az ezerkocás sertéstelep, megfelel az uniós normáknak. Van kiváló minőségű szárítónk, tisztítónk és most nem sorolom tovább. Ha ez a törvény életbe lép, akkor a mi esetünkben a vagyoncsökkenés meg fogja haladni a félmilliárd forintot. De rajtam kívül van több száz, illetve nagyjából olyan ezer ilyen középvállalkozás, amelyet nagyon hátrányosan érint az új törvény. Ha átlagban mindegyiknél 500 millió forint vagyonvesztés történik, akkor az nagyjából 500 milliárd forintnak felel meg. A kormány egyelőre semmiféle gesztust nem tett ennek a vállalkozói körnek, hogy kompenzációban kívánja majd részesíteni.

- Azért ez egy furcsa kormányzati einstand, hiszen ezek a közép- vagy nagyvállalkozások azért nyilván a legkorszerűbbek közé tartoznak az országban, a magyar mezőgazdasági termeléshez nagymértékben járulnak hozzá. Ha ezeket részben lefejezik, az az egész mezőgazdaságot hozza kínos helyzetbe. Nem?

- Igen. De mint mondottam, ez nem agrárgazdasági szempontokat követő törvény, hanem politikai, ahol nem számít az, hogy ennek következményeképp jelentős visszaeséssel kell hogy számoljon elsősorban az állattenyésztés. Tehát mindenki, aki állattartó, különösen a szarvasmarhatartóknál nagyon nagy a veszélye, hogy olyan mértékű területcsökkenésük lesz, ami miatt az a milliárdos nagyságrendű befektetés, ami mondjuk egy szakosított tehenészeti telepben van, kárba vész, mert másra nem lehet aztán használni. Tehát a vagyonleértékelődés az egyik, ami rendkívül aggályos, a másik az, hogy az én számításaim szerint ha ez a törvény valóban életbe lép, akkor körülbelül 1 milliárd euróval csökkenteni fogja évente a magyar mezőgazdaság teljesítményét.

- Ez egy szörnyű szám.

- Óriási összeg, igen.

- Ezt hogy viseli majd a magyar gazdaság? Akkor ebből munkanélküliség növekedés is kell hogy következzen. Ha kevesebb lesz a megtermelt érték, akkor kevesebben fogják előállítani.

- Igen, ha most valaki az űrből jön és elolvassa ezt a törvényt, akkor ugyanezekre a következtetésekre jut, mint amit Ön mondott.

- Már a Marsról sugárzunk majdnem.

- Igen. A valóság az, hogy ez a törvény 2014-ben fog csak életbe lépni és nem visszamenőleges hatályú. Tehát azok a mezőgazdasági nagyvállalkozások, amelyeknek hosszú távú bérleti szerződése van az állammal – lásd a Fidesz-időkben ötven évre megkötött földbérleti szerződéseket, lásd a Medgyessy-kormány alatt huszonöt évre – kiesnek ebből a kötelezettségből, mert addig, amíg a földbérletük érvényben van, nem vonatkoznak rájuk ezek az előírások. Nem kell szembesülniük azzal, hogy a földjüket esetleg elveszik a környékbeli gazdák. De amikor lejár majd a földbérleti szerződésük, 2030 táján vagy később, akkor természetesen ez a probléma számukra is létezni fog. Viszont vannak azért olyan volt termelőszövetkezetek és kisebb részben privatizált állami gazdaságok – a számuk körülbelül nyolcszáztól ezerig tehető –, amelyek bérleti szerződése 2014-15-16 táján lejár. Náluk lesz a jelentős vagyonvesztés.

- Ezek mekkora területen gazdálkodnak körülbelül?

- Ez körülbelül olyan másfél millió hektárt jelent.

- Az komoly.

- Jelentős területről van szó. Az így felszabaduló föld a becslésem szerint évente olyan száz-százötvenezer hektár lesz, ami azért nagyon jelentős. Azt már lehet osztogatni, lehet a médiában látványosan demonstrálva bemutatni, hogy most akkor itt ezeken a földeken új mezőgazdasági vállalkozások és kis- és középvállalkozások jönnek létre.

- Ha ekkora föld kerül a piacra, az azt jelenti, hogy nyilvánvalóan van egy eladói nyomás, és ha a kereslet ráadásul korlátozott, mert csak bizonyos emberek szerezhetnek földet, akkor ez a földárak csökkenésével fog járni. Nem?

- Pontosan ez fog bekövetkezni. Nem véletlen, hogy a magyar jogalkotás példaként vette a francia rendszert. Az ottani intézménynek komoly jogosítványai vannak arra vonatkozóan, hogy a francia földpiacba beavatkozzon. Az unión belül a legalacsonyabb földárak Franciaországban vannak, hiszen ott most 8-9 ezer euró egy hektár szántó, miközben Hollandiában 40 ezer, Németországban 25-30 ezer euró, Belgiumban is 25 ezer körül van. Tehát a környékbeli országokban legalább duplája vagy két és félszerese az átlagos földár, mert a franciáknál a politikai akarat ezen a rendszeren keresztül az, hogy alacsony földárak legyenek. Magyarországon ez valószínűleg a mostani földtulajdonosokat igen kellemetlenül fogja érinteni.

- De például jól jöhet azoknak a külföldieknek, akik mégiscsak megfelelnek a szigorú magyar feltételeknek, és olcsón veszik meg majd a magyar földet.

- Ez fog történni.

- Ráadásul ennek van egy másik nem kívánt vagy nem jó hatása, hogy abban a pillanatban, hogy valaki fejleszteni akarja mondjuk a családi gazdaságot, a földjét mint a jelzálog alapját veti be a hitel biztosítékaként. Ha az a föld felét éri csak, mint korábban, akkor a bankok kevesebb hitelt fognak neki adni. Nem?

- Igen. Tehát mint mondottam és amit Ön is példaként így sorozatban felhozott, mind arra utal, hogy ez nem gazdasági, hanem politikai töltetű törvény. Igazából mindennek nevezhető csak annak nem, hogy a magyar mezőgazdaság külpiaci versenyképességét, hatékonyságának javulását és egyáltalán, a magyar vidék fejlődését segítse. Ez vele az én legnagyobb bajom. Azon túlmenően, hogy személyesen az én vállalkozásaimat is erősen sérti ez a törvényjavaslat.

- Ha most megint csak az űrből nézzük, de elég ha csak Brüsszelből vagy európai versenyképességi szempontból nézzük, fel lehet építeni egy olyan korszerű magyar mezőgazdaságot, amely maximum háromszáz hektáros személyi tulajdonban lévő és ezerkétszáz hektáros összes hozzátartozóra érvényes birtokokra épül? Nem egy olyan mesterséges határ ez, amelyik lehetetlenné teszi az ésszerű, korszerű, versenyképes gazdálkodást? Van, amiben ez a birtokhatár jó és van, amiben talán nem jó. Lehet így egyfajta versenyképes magyar mezőgazdaságot létrehozni?

- Közép- és rövidtávon biztos hogy nem. Ha az állam minden évben részben uniós pénzeket, részben a sajátját beteszi néhány milliárd eurós nagyságrendbe, akkor ötven év alatt ez elérhető.

- Van rövidebb út? Mi volna az ésszerű út? Mi volna az, amelyik a magyar mezőgazdaságnak nemcsak presztízst ad, hanem a versenyképességi előnyeit megfelelően ki tudja használni és még munkát is ad sok embernek?

- Az ésszerű út az lenne, ha a professzionális termelői kört nem ekkora ellenszenvvel kezelné a mostani agrárkormányzat vagy akár éppen a mindenkori, hanem meglátná benne azt a lehetőséget, hogy pontosan ez a professzionális termelői kör lenne képes arra, hogy a kisgazdaságokat megszervezze részben szövetkezésen keresztül, részben pedig integráción keresztül.

- Tehát nem megszüntetni kell a kisgazdaságokat, hanem be kell őket vonni egy ésszerű együttműködési körbe.

- Bevonni egy vertikális integrációba, amely lehet tulajdonosi érdekeltségbiztosítás, lehet sima kooperáció is. Mindkettőnek megvannak az előnyei, de azt gondolom, hogy a magyar falu békéjét hamarabb megteremtené. Nagyon sok agrárvállalkozó – történetesen jómagam is – kezdeményezte az ilyen vertikális integrációt a környékbeli gazdákkal, és nagyon sokan ma is tagjai ennek az együttműködésnek. Ez nemcsak nálunk van így, hanem az ország más részein is, ők is látják ennek az előnyeit, számunkra is előnyös, hiszen nagy tételben tudunk jó minőséget exportra értékesíteni. Valójában az a magyar gazdaság érdeke, hogy a mezőgazdaság fejlődjön, mert rettentően alulteljesít jelen pillanatban, a nyolcvanas évek végéhez képest több mint ezermilliárd forinttal kisebb termelési értéket állít elő jelenleg, ami szégyen-gyalázat. Körülbelül ez a dolog rövid summázata.

- Nem ezermilliárddal kevesebbet, hanem ezermilliárddal többet kéne előállítania.

- És még lehetne ezermilliárddal többet termelni, ahhoz viszont a legkisebb egységnél is egyfajta professzionális hozzáállásra lenne szükség. Óriási befektetésre, mert egy modern, versenyképes mezőgazdaság rendkívül tőkeigényes, oda először invesztálni kell, és azt gondolom, hogy ilyen vertikális, integrációs rendszerek a bankokkal sokkal hamarabb tudnának bizalmi kapcsolatot kiépíteni. Nem utolsósorban a piaccal is, mert a piac látná azt, hogy itt a jó minőséget nagy tételben, megbízható szállítói partnerek szolgáltatják számukra. Biztos, hogy így akár a külföldi, akár a belföldi áruházi láncok hamarabb kötnének bizalmi alapon hosszú távú megállapodásokat velük.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái