rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 18.

Az oktatás tragikus helyzetéről
Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György:
- Ami a közoktatásban és a felsőoktatásban zajlik, az azért nem semmi. Csak az elmúlt két-három napban történt meg, hogy a közoktatásért felelős helyettes államtitkár, Gloviczki Zoltán bejelentette, távozik, aztán nyilván beszéltek a fejével és közölte, hogy távozik, de nem most, hanem majd csak tavasszal. Akkor a Matolcsy-csomag után jött egy második Matolcsy-csomag, amiből még biztosabbá vált, hogy nem lehet megkezdeni jövő ősszel ezt a bizonyos pedagógus életpálya-modellt, és főleg nem lehet béreket emelni, de Hoffmann Rózsa államtitkár azt mondta, dehogynem, lesz ez még sokkal jobb is. Akkor Orbán Viktor egy konferencián Debrecenben közölte, hogy változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy az állam ne vállaljon semmilyen szerepet a felsőoktatásban, mire a Rektori Konferencia elnöke, az ELTE rektora is azt válaszolta, hogy ő olyan országról Európában nem tud, ahol az állam teljesen kivonulna a felsőoktatásból. Ez éppen elég volna arra, hogy az ember azt mondja, hogy milyen ország ez, milyen oktatás ez, mi ez, ami ebben az országban zajlik. Itt minden a feje tetejére állt.

Hiller István: - Így van, ahogy mondja. Egyébként ezek a témák lehetnének akár vitatémák is, de ami folyik, az nem vita, hanem fejetlenség. Vagy félig fejetlenség, mert név szerint van feje, például a közoktatásnak Gloviczki úr személyében, de aztán meg nincs is, mert lemondott, de úgy mondott le, hogy majd talán márciusban megy el. Mindenki, akinek már volt főnöke, tudja, hogy mennyire hiteles főnök az, mennyire lehet elfogadni annak az utasítását az elkövetkező hetekben, akinél lehet tudni, hogy meghatározott idő után már nem ő lesz az adott terület vezetője, hanem jön egy új ember, akiről még nem nagyon lehet tudni, hogy ki, aki majd másféle utasításokat ad. Így megy ez az egész. De ha egy személy lenne a probléma, akkor boldogok lehetnénk. Egyébről van szó.

- Arról egyébként nincs semmi tudomása, hogy vajon Gloviczki miért akar menni? Mondjuk a financiális háttérrel lehet problémája, hogy tudniillik ő is úgy látja, hogy reménytelen a dolog és nem lesz pénz se életpályamodellre, se béremelésre, se egyébre? A közoktatás amúgy is totális átalakítás közepette van, ahhoz is pénz kellene inkább, nem pedig pénzelvétel. Vagy pedig valamilyen más okból, hogy ő ezt már nem tudja kezelni és ez meghaladja az ő teherbíró képességét?

- Úgy látom, hogy az egész oktatási államtitkárság nem ura a helyzetnek, a szónak abban az értelmében, hogy kell hogy vezényelje valaki az oktatásügyet. Még akkor is, ha nem terveznek ilyen átalakításokat, amelyek egyébként teljesen eszement átalakítások. Mert a dolognak van egy nagy átfogó jellege, és vannak a teljesen hétköznapi dolgok. Az oktatást a kormány igazából az ifjúság ideológiai formálásának eszközeként fogja fel. Énszerintem nem hazudnak, amikor a közoktatást és a közoktatási törvényt átkeresztelték és köznevelési törvénynek hívják. Tudniillik az ő számukra a közoktatás nem a legfiatalabb nemzedék tudásátvétele, illetve közösségi nevelése és oktatása, hanem egy olyan eszközrendszer, amelyen keresztül a legfiatalabbakat, hattól tizennégy éves korig a diákokat, gyermekeket lehet arra nevelni, amit mi mondunk. Az lesz a fejetekben, azt szokjátok meg, az lesz a gondolkodásmódotok, amit belétek táplálunk. Erre jó ez a nemzeti alaptanterv, amelyhez jelzőt nem kívánok hozzáfűzni. Az egész egy eszközrendszer. És van ennek egy másik, hétköznapi része. Ma például egy ismerős édesanyától, akinek kisgyermeke van elsős másodikos általános iskolában, kaptam egy e-mailt, amiben azt írta, hogy tájékoztatták őket, hogy januártól államosítják az iskolát. És itt van az ebédpénz befizetése, ami egy végtelenül apró dolog, de ilyen apró dolgokból áll össze a rendszer. Az iskola nem lesz gazdálkodó intézmény, ezért aztán készpénzben nem lehet befizetni, csak csekken.

- Magyarán eddig befizethették Szabó néninek az iskolában, de most már nem fizethetik be?

- Nem, mert nem gazdálkodó intézmény az iskola, így aztán az iskola nem fogadhatja a készpénzt. Lehetne például számlája, mert akkor mondjuk banki befizetéssel vagy kártyával meg lehetne oldani. De számlája sem lehet, mert nem gazdálkodó intézmény. Így aztán majd valami nagy kezelőközpont által meghatározott napokon – ennek a valóságértékét kérem figyeljük meg – kiszállítanak egy bankterminált.

- Nem mondja? Ez komoly?

- Ez komoly. És majd a szülők sorban állnak ez előtt a terminál előtt és végrehajtják az átutalást. Itt van a telefonomon az e-mail, ha gondolja, felolvasom, nem én találom ki. És akkor ez az átutalás készpénzfizetés nélkül ott egy terminálon keresztül befejeződik, aztán a terminál odébb áll egy másik iskolába.

- Na de azért így is pénzbe fog kerülni, készpénz vagy nem készpénz, akármilyen banki átutalás, de azért rajta lesz a tranzakciós illeték.

- Ezt be is jelentették egyébként.

- Igen?

- Ahogy mondja. Mintha Bolgár úr olvasta volna az e-mailemet. Történetesen szinte szó szerint ez van benne. Ha Orwell nem írta volna meg és adta volna ki 49-ben a könyvét, az 1984-et, ide jönne tanulmányozni, hogy végül is mit akar írni.

- De majd talán bele fogja venni Kerényi Imre a nemzeti könyvtárba, amelyik viszont nemcsak a hat-tizennégy évesek köznevelésére való, hanem hattól kilencvenhatig tart, szóval az egész olvasni tudó korosztály köznevelésére szolgál. Hátha az 1984 is bele fog kerülni.

- Ráadásul háromszor drágábban, mint amennyiért egyébként egy normál könyvsorozat megjelenne Magyarországon, ahogy olvasom a Magyar Könyvtárosok és Kiadók Egyesületének közleményét.

- Szóval az üzletet és a köznevelést ne válasszuk el egymástól. Van az a pénz.

- Kétségkívül, mint ahogy egyébként én abban látom a másik gondot, ha már itt pénzről és finanszírozásról beszélünk, hogy nincs olyan átalakítás, ami ne kerülne pénzbe. Az csak az államtitkár asszonynak volt még egy korai időszakban a véleménye, hogy az államosítás nem kerül semmibe, csak költségvetési sorok közötti átcsoportosítás. Aztán megélt most már másfél költségvetést és látja, hogy ilyen tényleg a világon nincs. Én azt gondolom – és kérem, hogy kérjék rajtam számon, mert jó lenne, ha nem lenne igazam –, hogy ez a nagy átalakítósdi többek között arra is lehetőséget biztosít, hogy nehéz legyen összehasonlítani majd egyik évről a másik évre a költségvetést, mert itt több mint százmilliárd forintot vonnak ki a közoktatásból. Nemhogy beletennének, hanem kivesznek belőle.

- Tehát nemcsak a felsőoktatásból vesznek ki, hanem a közoktatásból is?

- Azt legalább elismerik, mert az már teljesen nyilvánvaló, hogy 2010-ben a felsőoktatási költségvetés átadása 196 milliárd forinttal történt meg, ami jelen pillanatban 123 milliárd forint. Ebből vonnak ki a jövő évben, tehát 2013-as terveik szerint még 20-at, vagyis durván marad 100. Ez közel a fele. Ez viszont teljesen kitapintható, hogyan megy, ez az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkentése. Ezért kerül kevesebbe. Az pedig, amiről a miniszterelnök úr Debrecenben beszélt, kétségkívül világcsoda lenne. Ezt csak olyan emberrel lehet megoldani, mint a közoktatásért felelős államtitkár, aki egyébként a szakmájában elismert bűvész. Csak ő tudná ezt megoldani, mert számokkal és tényekkel foglalkozó ember ezt nem bírja megoldani. Az önfenntartó felsőoktatás nem jelent mást, mint hogy egyetlenegy államilag finanszírozott hely sincs egyetlen területen sem. Nemhogy jogászok meg közgazdászok, semmi nincs.

- Ilyen még Amerikában sincs.

- Ilyen valóban sehol nincs, ráadásul az önfenntartó felsőoktatás azt jelenti, hogy a hallgató a saját tanulmányi költségeit teljes egészében és az intézmény működési költségének rá eső részét is befizeti. Megjegyzem – három felkiáltó jel –, tandíj nincs, ez nem tandíj. Tehát amikor a saját felsőoktatási költségedet te magad fizeted, az nem tandíj. Zárójel bezárva.

- Az annál sokkal több.

- Erről van szó. Viszont megteremtődik a lehetőség, hogy ezt neked nem kell készpénzzel fizetni, hanem mire elvégzed az egyetemet, jó kis hitelt veszel a nyakadba. És ezzel a hitellel indulsz neki a pályádnak. Ugye sokat beszélünk egészségügyről, orvosképzésről. Az általános orvosképzés, ha már Debrecenben vagyunk, a debreceni egyetemen 980 ezer forint félévente. Az egy tanévben, akárhogy is nézem, közel 1 millió 900 ezer forint. Az orvosképzés osztatlan képzés, ami azt jelenti, hogy hat évig tart. Hatszor durván 2 millió forint. Vagyis 12 millió forintba kerül, plusz kamat, az orvosképzés egy önköltséges – mert tandíj nincs – helyen. Nem az a kérdés, szerkesztő úr, hogy keretszámokat be lehet-e tölteni, hanem az a helyzet, hogy erre nemhogy a középosztály, hanem még a középosztály felső része is alig képes. Márpedig a tehetség nem feltétlenül oda születik, ahol pénz van. Itt az a helyzet, hogy azok, akik szüleinek nem vastag a pénztárcája, a felsőoktatástól gyakorlatilag – legalábbis meghatározott területeken – elesnek. Hiába tanulnak, hiába vágyakoznak. Sokan közülünk az én nemzedékemből, akik az 1970-es, 80-as években voltak egyetemisták, ha ilyen rendszer lett volna, soha nem tanulhattak volna egyetemen, legalábbis nem lett volna diplomájuk.

- És ez a miniszterelnökre is igaz. Egy dolgot kérdezek még, hogy azért az elmúlt hónapokban, sőt az elmúlt több mint egy évben láttuk, hogy Pokorni Zoltán, egykori fideszes oktatási miniszter nehezen viseli azt, ami a közoktatásban és a felsőoktatásban zajlik. Többször ki is fejezte ellenvéleményét konkrétan is, általánosságban is, még a szavazatával is. Nem próbálnak valamilyen – ne áruljon el titkokat, ha véletlenül így volna, de mégiscsak erre próbálok rákérdezni – szövetséget kötni? Nem azzal a reménnyel, hogy ezt meg lehetne állítani, de hogy valami ésszerű megoldás felé próbálják kényszeríteni a jelenlegi oktatási kormányzást? Hiszen kellenek hozzá olyan jobboldali politikusok is, akik ezzel alapvetően nem értenek egyet. Hátha nekik több az esélyük arra, hogy változtassanak.

- Értem, hogy most valami kulisszatitok elárulását várná tőlem, de nincs abban kulisszatitok, amit mondok. Nekünk egymással sok vitánk volt. Akkor is, amikor ő volt a miniszter, és akkor is, amikor én, és másokkal is. De az irányban a 90-es évek elejétől, sőt korábbról, baloldaliak, liberálisok és konzervatív demokraták egyetértettek. Ez az irány különböző hangsúlyokkal bírhatott, attól függően, hogy baloldali, konzervatív vagy éppen liberális volt a miniszter. De az irányunk egy volt. Ez azt jelentette, hogy a közoktatásban a gyerek érdeke az elsődleges. Ezt betettük a törvénybe. És bár voltak kormányváltások, soha egyikünknek a fejében nem fordult meg, hogy ezt kivegye a törvényből. 2011 decemberében úgy kidobták azt a mondatot, hogy a közoktatásban a gyermek érdeke áll legelöl, hogy csak úgy zúgott. Ketten is adtunk be módosítót. Az egyiket a kormánypártiak, és egyébként ezt Pokorni Zoltán nevével is fémjelezték, a másikat én ellenzékként. A kettő azért volt szó szerint ugyanaz, mert ugyanazt a tartalmat akartuk visszatenni. Mind a kettőt kivágták. Még csak nem is engedték plenáris ülésre. Ez a valóság.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái