rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 24.

Politikusnak állna
Pityinger László, Dopeman

Bolgár György: - Azért van itt, mert reklamált, hogy nincs itt. Írta a blogjában néhány nappal ezelőtt, hogy… várjon idézem, mindenesetre a Kontrasztban, ugye az egy hírtévés műsor: „Finnyáskodó hölgyikének, de akár Bolgár úrnak is csak egy dolgot üzennék, bébi, gondolom ez a riporter kolléganőnek szól, nem nekem, ha kérdés van, akkor itt vagyok, és aggodalomra semmi ok, tudok válaszolni, mert beszélek magyarul. Akár szép kerek körmondatokban á lá Pázmány Péter.” Akkor azt kérem, hogy válaszoljon nekem, miért akar az országgyűlési választásokon indulni? Ugyanis ezzel kapcsolatban kezdtem el én is Önnel foglalkozni meg nyilván a Hírtévé is erre reagált.

Pityinger László, Dopeman: - Hát foglalkozott a Hírtévében más témával kapcsolatban is velem, de most legutóbb ezzel kapcsolatba, igen. Hát úgy érzem, ahogy járom az országot, meg elkezdtem a közélettel kapcsolatban véleményt formálni, illetve véleményt kinyilvánítani, és egy olyanfajta közeget szólítok meg, amit igazából politikai szereplők szerintem nem. És beszélgetek az emberekkel, akik között rengeteg időt töltök, azért, mert ugye nagyon sokat vagyok úton, szerencsésnek mondhatom magam ilyen szempontból. Tehát viszonylag interaktív a viszonyom és a kapcsolatom az emberekhez. Az a fajta hozzáállás vagy megfogalmazás, vagy az a véleményformálás, amit én képviselek, az az emberekhez nagyon közel áll. És úgy látom, hogy nagyon sokakat megmozgat.

– Én ezt el tudom fogadni, el is tudom hinni, csak az a kérdés, hogy amit mondjuk egy koncerten vagy egy koncert után Önnek elmondanak, az elég-e ahhoz, hogy valaki egy választáson elinduljon, és azok az illetők, akik egyszer vagy kétszer vagy többször is kifejezték a véleményüket valamilyen más közegben, elmenjenek egy választásra, sőt egyáltalán előtte elmenjenek egy regisztrációs bejelentkezésre, hogy én kérem szépen választani akarok, és utána elmenjenek a választásra. Ott ugyanis nem Önnel találkoznak, nem egy koncerten fognak véleményt mondani vagy nem fogják átélni azt, amit Ön ott előad, és annak nem fognak tapsolni, hanem egy egészen más közegben, más tartalommal, Önnel mint politikussal fognak találkozni. Lehet, hogy az meg nem érdekli őket.

– Bocsásson meg, hogy szavába vágok, de azt gondolom, hogy az én esetemben azon már, hogy egy koncert utáni beszélgetésről lenne szó, már rég túlvagyunk. Ugye itt nyilván a Millával kapcsolatban is szerepet vállaltam, illetve felkértek erre az alternatív államfői szerepre, illetve a Dopeman-tévén és a különböző fórumokon keresztül való vélemény formálásom, ez már túlmutat azon, hogy én csak mint zenész jelentkeznék vagy alkotnék véleményt. Tehát ez itt már egy folyamat, amire van érdeklődés is. Van egy olyan kör, aki ezzel folyamatosan foglalkozik. Hát az sem véletlen tulajdonképpen, hogy a Milla erre a szerepkörre engem felkért, nyilván most nem erőltetik annyira a szerepeltetésemet, ők tudják, hogy miért. Nekem erről van egy különbejáratú véleményem. Ami talán pont azért van, mert nyilván karcosan és karakteresen fogalmazok. És lehet, hogy esetleg elnyomnék olyan figurákat a véleményemmel, akiket most szerepeltetni akarnak.

– Ez a karcos fogalmazás meg az új nemzedékhez való közelebbi kapcsolat biztos sokak számára még a politikai életben is vonzó lehet, tehát én nem tartom lehetetlennek, hogy bármelyik politikai párt úgy gondolja, hogy Önt lehet használni, bizonyos körökhöz, bizonyos rétegekhez Ön jobban el tud jutni, mint ők, és miért ne, ha ez a lehetőség adott. Tehát ebben biztos van fantázia.

– Nem, én nem szeretnék politikai szereplők által használt figurává válni, a jó magyar szokással szemben. Tehát az én ihletésem, az nem az volt ebben, hogy feltétlenül szeretnék valahova csapódni, mint ahogy becsukva sincsen az ajtóm senki előtt.

– De hát egyedül nem megy.

– Tehát azt gondolom, hogy ha valaki újfajta mentalitást produkál ami az emberek számára, illetve a társadalom számára produktív, akkor mindenféleképpen támogatom. Az, hogy egyedül nem megy, ezt cáfolnám. Az én életem csupa olyan dologból és eredményből áll, amiben senki nem hitt rajtam kívül. Tehát számomra tizenhat évesen tulajdonképpen egy álom volt, elérni ezt a pozíciót, amiben most vagyok mondjuk a szórakoztatóiparban vagy mondjuk most a közéletben. Azt sem gondolom, hogy feltétlenül egyedül kéne csináljam vagy ne lennének olyan emberek, akikkel együtt tudok dolgozni, de azt gondolom, hogy nem azért vagyok, hogy kiszolgáljak ilyen vagy olyan érdekeket. Én pontosan ezért moderátori szerepkörre gondoltam.

– Én értem, csak a politika másképp működik. Ugye biztos hogy sokfajta kooperáció, együttműködés, segítség kell a szórakoztatóiparban is, meg lehet ennek a hiányában egyedül is küszködni, és mégis sikert elérni. De ők végül is Önt mérik meg egyedül, és Ön vagy sikeres, vagy nem, vagy tetszik sokaknak, vagy nem. A politikában azonban még elképzelhető ugyanúgy egy választási körzetben függetlenként megnyeri a képviselői helyet, de aztán bekerül egy kétszáz fős parlamentbe, és függetlenként egyedül marad, vagyis semmit nem fog tudni elérni.

– Dehogynem tudok elérni. Hogyne tudnék elérni. Hát itt most nyilván nem az az én elsőszámú szerepköröm, hogy egyfajta szakpolitikus legyek vagy pedig most nyilván az országnak a történéseibe folyjak bele. Itt most nem is erről van szó. Egy úgynevezett idézőjelbe vett moderátori szerepkört kívánok betölteni.

– Ha bekerül a parlamentbe.

– Rá akarok mutatni a parlamentben egyfolytában arra, hogy amikor valami igaztalan, az ellen hangosan felszólalni, az igazságos dolgokért hangosan kiállni és a léhaságot, a tunyaságot, a képmutatást, tehát ezek elé egy görbe tükröt állítani, amik szerintem a parlamentben nagyon jelentősen és keményen jelen vannak. Mint a politikai életben.

– De hát látja, hogy a parlament nem úgy működik, hogy valaki felugrik, és megmondja, hogy mi a jó és mi a nem jó, mi az igazságos, mi nem, mi a hazugság, mi az igazság. Mert ennek vannak házszabályai, és azokat be kell tartani. Egy független képviselő például kevesebbet ugrálhat és szólhat.

– A házszabály betartása mellett. Azt gondolom, hogy ezzel elegendő akkor mélyebben foglalkoznom, amikor ott vagyok. Vagy ha egyáltalán eljutok odáig, hogy ott legyek. Most van egyfajta misszió ebben, van egy dolog, amit egyébként én azért annyira véresen komolyan nem veszek, tehát nyilván a megfelelő lazasággal kezelem a dolgot. De volt egy ilyen elképzelésem. Azt gondolom, hogy az emberek körében van erre egy nagyon nagy fogadóbázis, és meglátom, hogy mit tudok kezdeni. De egy biztos, hogy egy ilyen tükörfajta szerepkör az ott dolgozó urakra ráfér. Illetve hölgyekre és urakra, hogy udvarias legyek.

– De biztos hogy látta a Kukorelly Endre szereplését két éven át a parlamentben, ő, ha tetszik, ugyanolyan civil, ráadásul a kultúrából érkezett, az irodalomból, és ő is valamiféle olyan elvárással, saját maga iránti elvárással, hogy ő majd ezeknek a hivatásos politikusoknak meg tudja mondani, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy gondolkozik egy normális ember, és hogyan kell egy parlamentben is működni. És két év után végül is távozott, és nem lehet azt mondani, hogy olyan mély nyomot hagyott a parlamenten. Vagyis lehet, hogy Ön úgy képzeli, hogy majd megmondja, hogy nézzétek magatokat, és próbáljátok egy pillanatra vagy akár négy évre normálisan nézni erre a parlamenti vagy politikai munkára, én pedig kívülállóként majd mindig megmutatom nektek a tükrömmel, hogy hol követtek el hülyeséget vagy disznóságot. De erre nem igazán van mód. Vagyis ha Ön változtatni szeretne, akkor valószínűleg csak belülről, egy párton belülről tudhat.

– Megint a saját életemből tudok példát hozni erre. Mód arra van, amire én megteremtem a módot. De végül is én értem ezt, amit Ön mond, megértem azokat a bölcsességeket…

– Csak a dilemmát, a dilemmát próbálom felvázolni.

– Értem a dilemmát és bölcsességet. Lehet, hogy én olyan forradalmi magatartásformákat fogok felmutatni, amivel a hölgyek és urak még nem találkoztak, és meglepően és reméljük mulatságosan fognak hatni, és aminek a példáján okulni fognak. Egyébként én nem akarom megmondani senkinek azt, hogy mi az, ami jó, és mi az, ami rossz. Nekem van egy elképzelésem a világról, egyébként valamilyen szinten a létjogosultságát az egésznek aláírja az, hogy egyáltalán erről beszélünk. Tehát ezzel akkor Ön is tisztában van, hogyan működnek a dolgok és hogyan működnek a hölgyek és az urak.

– Én szeretem az újdonságot és szeretem, ha valaki mindenféle kötöttségek meg a szokások és beidegződések nélkül áll hozzá valamihez, és azt mondja, én ezt meg akarom változtatni, mert szerintem rossz meg hamis.

– Én azt gondolom, hogy ezek az emberek bárkinél igazából különbek. Sokszor akár még műveltebbek is lennének. És hogy jobban végeznék a dolgukat. Ennek az országnak példaképekre van szüksége. Ami közé egyébként nekik is kéne tartozniuk. Én pedig rá tudok erre mutatni a magam módján, ha odáig jutok egyáltalán, hogy bekerülök a parlamentbe.

– De én arra akarom biztatni, hogy ha ilyen ambíciói vannak, akkor alapítson mondjuk egy… ha nem is forradalmi pártot, de egy rapperpártot. Láthatta, hogy még olyan nyugati demokráciákban is, ahol sokkal jobban beépült az emberek tudatába és mindennapi gyakorlatába a pártrendszer, a hagyományos pártok sokkal jobban beépültek a mindennapi életbe mint nálunk. Nálunk viszonylag rövid ez a két évtized hozzá. Svédországtól Németországig kalózpárt jelenik meg, és bejut tartományi parlamentbe.

– Nem mondtam, hogy nem alapítok pártot. Még ezt nem mondtam. Még az is lehet.

– Eredményesebb lehet.

– Értem én, persze, nyilván. Hát ha én valamibe belevágok, legyen az a zene, a sport vagy akármi, amivel foglalkozom, amikor valamivel elkezdek foglalkozni, akkor nyilván előtte mélyrehatóan tanulmányozom a dolgot, és foglalkozom azzal, hogy lehet abban a legjobban érvényesülni, a legtöbb sikert elérni. Tehát nyilván ha ebben elmélyülök, és ezzel mélységében elkezdek foglalkozni, akkor körültekintően fel fogom mérni, hogy mik azok az esélyek és mik azok a módszerek, amiknek a mentén az elképzelésemet véghez tudom vinni. Tehát ilyen szempontból én egész életemben nagyon tudatos ember voltam, vagy legalábbis remélem, hogy az voltam és merem ezt magamról kijelenteni. Úgyhogy nyilván ezeket fel fogom mérni. Efelől kétség nincsen.

– Akkor még mindig azt mondanám, hogy próbáljon valamit magasabban megcélozni. Egy magasabb csúcsot vagy többet, amit eddig magának kitűzni látszik. Tudniillik azt mondja, hogy rámutatni arra, hogy mi a hazugság, mi hülyeség vagy mi felháborító vagy tiszta.

– Bolgár úr ez nagyon fontos.

– Csak…

– Tehát amikor pont a Milla tüntetésnél, ha most ugye Bajnai Gordonnak a szerepeltetését vizsgáljuk és megnézzük azt, hogy tulajdonképpen lehet hogy ez egy szélesebb körben nagy sikert aratott megmozdulás volt, de alapvetően egy szentebb ügynek tűnő dolog már hitelvesztést szenved. Itt az embereket nagyon keményen ébreszteni kell, mert valamiféle tudatosság, hitelesség alapján keresztül lehet előre mozdulni. Ezt a népet fel kell ébreszteni és felnőtté kell nevelni. Ez nem feltétlen egyébként csak az én feladatom, vannak nálam sokkal méltóbb, érettebb, műveltebb, okosabb, intelligensebb emberek, akiknek ez a feladata lehet. De az az igazság, hogy itt teljesen más alapra kell helyezni a gondolkodást.

– A tisztaság és a tisztesség fontos. Azt is mondanám, hogy nélkülözhetetlen, de tudjuk, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és a legtisztességesebb politikus is követ el hibákat és időnként tisztességtelen dolgokat.

– Ez így, igen, mindannyian.

– De egy parlamentnek – azonkívül, hogy meg kell céloznia minden politikusnak, aki oda akar jutni, hogy tisztességesen működjön – nem az a fő dolga, hogy ő tiszta legyen és aztán tiszta hülye is, mert képtelen elirányítani egy országot.

– Én azért ebben nem értek egyet. Én azt gondolom, hogy a parlamentnek nagyon tisztának kéne lenni.

– Tisztának kéne lennie, de a fő feladata az, hogy az ország működését valamilyen módon…

– Hát nem véletlen, hogy nem működik az ország, Bolgár úr. Azért nem működik az ország, mert itt most már évek óta nem tiszta módszerekkel dolgoznak.

– Ebben is van igazság.

– És az a lényege, hogy a piszkos módszer… mert én megértem és én tudom azt, hogy aki a politikába kerül vagy hatalomhoz jut, nyilván ne hazudjunk itt önzetlenséget, bár ez megint csak a politikusoknak a szokása, hogy önzetlenséget hazudnak és utána borzasztóan önzően dolgoznak. De nyilván a hatalom és mindenféle eredménynek az elérése azért van, hogy egy ember magát jobb pozícióba juttassa, és a saját közvetlen körének előnyösebb feltételeket teremtsen. Legyen az akár csak a családja.

– Is. Is.

– De ami még fontosabb, és ahol felmerül a hivatás kérdése, tehát én például a zenélést tudom felhozni vagy akár a sportot, az ökölvívást, amit például csak azért űzök, hivatástudatból, mert nagyon szeretem csinálni. Még ha nem is vagyok versenyző, de alázattal fordulok a dologhoz. Tehát én azt gondolom, hogy a politikusoknál a hivatásnak előbbre kéne lenni az önös érdekeknél. És ha ez fordítva lenne, akkor tisztábban működnének a dolgok. Tehát tisztább, átláthatóbb módszerekre van szükség.

– Ez is igaz. De mindez ahhoz kell és tulajdonképpen csak eszköz meg alap arra, hogy tudja Ön is meg azok is, akik hatalomra kerülnek, hogy mit akarnak csinálni az országgal. Az, hogy tisztességes országot akarunk, szép, de biztos, hogy nem elég. Azt is meg kell tudni fogalmazni és megpróbálni megcsinálni, hogy milyen irányban, hogyan, milyen eszközökkel változtassunk, lépjünk tovább és próbáljunk valami eredményt is elérni, mert az emberek a tisztességet díjazzák, de közben szeretnének egyre normálisabb, emberibb körülmények között élni. Ehhez kell program.

– Hát tisztességtelenek a körülmények. Hát most tarthatok programbeszédet is, de akkor elbeszélgetünk a műsor végéig.

– Jó. Szóval a lényeg az, megnyugtat akkor. Van vagy lesz programja.

– De nekem van elképzelésem a dolgokról. Tehát azért aki engem jobban ismer vagy velem beszélget, vagy akár a blogomat olvassa, mondjuk az ott nagyon széles spektrum, tehát a szórakoztatástól ugye a közéletig terjed, de én nagyon sok kérdéssel kapcsolatban megnyilvánulok napról napra. És nemcsak úgy, mint az adott dalban, ami miatt bepereltek és aminek ma a folytatása felkerül a világhálóra, hanem egy teljesen más nyelvezettel is megfogalmazom a véleményem. Legyen az a kisebbségi kérdésekről, a szélsőjobbról, adóval kapcsolatban, demokráciával kapcsolatban. Tehát velem szerintem el lehet beszélgetni ezekről a kérdésekről. Illetve én szoktam beszélgetni ezekről a kérdésekről.

– Ez jól hangzik, ez a velem lehet beszélni. Ez jó kiindulópont.

– Velem lehet beszélni, igen.

– Akkor örülök, hogy beszéltem, és kíváncsian figyelem az ambícióinak a megvalósulását.

– Én is nagyon örülök.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái