Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrség demokratizálása VI./3


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          


A kultúra reprodukciója. Oktatási reform. Mit és hogyan oktassunk?

A demokratikus rendőroktatás célja a szolgáltató rendőri foglalkozási kultúra elsajátítása, begyakorlása, hogy a rendőrök kritikus helyzetekben is szinte ösztönösen kövessék ennek az értékeit. Tudjuk azt is, milyen hallgatókra van szükségünk ehhez – valójában alkalmas jelentkezőkben, legalábbis a felsőoktatásban, nincs hiány, ma sem rajtuk múlik, hogy nem képezhetik magukat szolgáltatás ellátására alkalmas rendőrökké. Az oktatási intézményekben és a rendőrségi szervezetben uralkodó viszonyok és kultúra az, ami ezt lehetetlenné teszi. Az Orbán-rezsim céljainak pedig az önállótlan, a parancsnokok utasításait fejetlenül követő rendőrök felelnek meg a legjobban. Ennek a célnak megfelelően alakítja ki jelenleg a kormány a rendőroktatást, hiszen (köz)szolgákat és nem közszolgáltatásra alkalmas szakembereket akar.

Ezért van az, hogy az új egyetemen (NKE, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) gyakorlatilag megszűnnek a szemináriumi foglalkozások, és a helyükre előadások kerülnek. Képzeljük el, hogy például etikát kizárólag előadásokon oktatnak majd a leendő rendőröknek (és a tárgyak sorát még hosszan lehetne folytatni): vajon milyen hallgatókat kapunk az oktatás végén? Erkölcsöseket, vagy inkább olyanokat, akik az értelmetlen ismeretektől megcsömörlöttek? Vajon hányan lesznek közöttük, akik képesek lesznek gyakorlattá transzformálni az előadásokon hallottakat? Százalékban kifejezve az arányuk valószínűleg a nullához közelít majd, pontosan úgy, ahogyan az általános iskolai erkölcstan-oktatás hatására jólneveltté váló gyerekeké. De ezzel még nincs vége azoknak a „zseniális” ötleteknek, amelyekkel az NKE tervezői és megvalósítói előálltak. Azt találták ki ugyanis, hogy minden karon ugyanazt és ugyanazoknak kell oktatni. Így például az a terv, hogy jogot majd csak a közigazgatási kar oktatói tanítanak mindenkinek, szociológiát meg a katonák. Ez több szempontból is súlyos károkat fog okozni. Az egyik szempont az, ami miatt kimérának neveztem az NKE-t. Három egészen különböző szakmáról van ugyanis szó, egészen eltérő ismeret- és kompetenciaigényekkel. Az önkormányzati tisztviselők és bizonyos rendőri szakterületeken dolgozók kompetenciái és ismeretei között valóban vannak átfedések, a katonákkal azonban semmi közös nincsen.* Valójában erre a katonai karra semmi szükség, jó mutatta ezt, hogy a korábbi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek alig voltak katona hallgatói. Meggyőződésem, hogy ezen a szinten már a NATO országokban kellene képezni a magyar katonatiszteket. Jelenleg azonban éppen egyfajta korlátolt és elavult katonai szemlélet uralja az egész egyetemet, amellyel összefügg az úgynevezett „életpályamodell”, amely átjárhatóvá akarja tenni az önkormányzati (jelenleg egyre inkább tanácsi) szakértők, a rendőrök, a tűzoltók, börtönőrök és a katonák pályáit, azaz egyik szakmából a másikba, egyik állásból a másikba biztosítana átmenetet. Ez már önmagában is értelmetlenség, és még inkább az, hogy mindezt egy ódon militarista felfogásban képzelik el.**

A probléma, abban áll, hogy minden a közszolgálat alá sorolt szakma feladatát hibásan képzeli el a kormány, és ehhez a hamis képzethez akarják illeszteni az oktatást. Abban az esetben azonban, ha a biztonsághoz szükséges feltételek szolgáltatása a rendőrség feladata, az oktatást – ahogyan magát a rendőrséget is – demilitarizálni kell. Mindenekelőtt újra kell gondolni a jogalkalmazás jelentését, az eddigi taxatív, magolást követelő szemléletet pedig el kell felejteni. A rendőr döntéseit elsősorban nem a memóriája, hanem az értékorientációja határozza meg. Szinte bármilyen jogszabály jelentése átalakítható – igaz ugyan, hogy ellentmondásos módon – egy ellentétes értékrendből kiindulva. Aztán figyelembe kell venni azt is, hogy immár évtizedek óta a jogalkalmazás csupán az egyik eszköz a rendőrök kezében a közösségeken belüli békesség megőrzése érdekében. Úgy kell tehát felépíteni az oktatást, hogy a foglalkozási kultúrában meghatározott értékek és normák jelen legyenek valamennyi modulban,*** azoknak pedig egyre komplexebbekké, vagyis a valós helyzeteket és problémákat mindinkább modellezővé kell válniuk, mikor is egyre több tényezőt és eszközt kell összeegyeztetniük és kezelniük a tanulóknak.

Az információkat csak azok tudják hitelesen feldolgozni, akik rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyek elengedhetetlenek a helyes értelmezéshez, és ebből következően sokkal nagyobb eséllyel választják a lehetséges cselekedetek közül a helyeset. Az oktatásnak éppen ezért egyszerre kell modulárisnak és kompetenciaalapúnak lennie. Az előző részben leírt bemeneti kompetenciákat fejleszteni és kiegészíteni is kell a speciális szakmai kompetenciákkal. Mindezt lehetetlen lenne megoldani úgy, ahogyan az NKE-t kitalálók elképzelték, több száz hallgatónak tartott előadásokkal. A szakmai dilettantizmus minden területen káros, de ott a leginkább veszélyes, ahol emberek sorsával foglalkozó szakembereket képeznek. Jelenleg, a korábbinál is nagyobb mértékben fenyeget ez a veszély a rendőroktatásban. Azok, akik a rendészeti karon kialakították a jelenlegi tanszéki struktúrát, azok, akik kiötlötték az előadásokra épülő oktatást, még jóindulatú dilettánsoknak sem nevezhetők.


Hubris (Andreas Kisser album) – flickr/drnachstrom 

A rendőroktatásban évtizedek óta a taxatív szemlélettel oktatott jogi tárgyak foglalják el az óraszámok nagyobb részét. Az is bizonyos, hogy az oktatók és az iskola igazgatói a jogot mindig is technikai jellegűnek tekintették. Bizonyság erre, hogy évekkel ezelőtt éppen azt a tanárt küldték el, aki az emberi jogokat oktatta. Mert ugye a rendőröknek semmi szükségük az emberi jogi szemléletre és ismeretre. A rendőroktatás tehát már évtizedek óta úgy épül fel, hogy az iskolákat (és a rendőrséget) irányítók a jogot tartják a rendőr legfontosabb, ha nem az egyetlen eszközének. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a rendőrséget a fegyelmezés és a büntetés eszközének tekintik, ám mi nem tehetünk így, mert akkor csak a problémákat szaporítjuk. Ha hozzálátunk a képzés reformjához, akkor a jog nem őrizheti tovább ezt az egyeduralkodó helyzetét, a tematikus modulokban mellérendelt szerepet kell kapnia, pl. az erkölcs, a kommunikáció és a kultúrák megértése mellett.

A kompetenciák nemigen fejleszthetőek, ha a diákok csak ülnek és hallgatják a bölcs vagy kevésbé bölcs előadókat. Ebből az következik, hogy nem érdemes spórolni a tanárok bérén, nem érdemes olyan oktatást létrehozni, amelyben csupán néhány leterhelt tanár okít – ahogyan azt most tervezik. Tudomásul kell venni, hogy a képzés csak akkor lehet hatékony, ha biztosítják hozzá a szükséges költségvetést. Ez – mint mindenki tudja – éppúgy igaz az alapfokú, mint a felsőfokú oktatásra. Ha pénzt vonunk el az oktatásból, akkor nemcsak tanulók ezreinek életét tesszük tönkre, de az egész országot is. A rendőrképzésnek nincs szüksége különleges pozícióra, csak arra, ami az eszközök és a módszerek beszerzéséhez és alkalmazásához elengedhetetlen. A Rendőrtiszti Főiskola például a rendszerváltás óta egyre romló feltételek között dolgozott: senki sem törődött vele, hogy az épületek és eszközök már rég alkalmatlanná váltak, és csupán toldozgatásra futotta. Az új egyetem ugyan változást ígér, de azon az áron, hogy létrehozásával párhuzamosan elsorvasztják a polgári felsőoktatást. Ezzel pedig a rendőrség, ahogy az önkormányzati szakértők is, szembekerülnek a társadalommal. A privilégiumokkal felruházott rendőröktől nemigen lehet majd elvárni a társadalmi egyenlőség védelmét, sokkal valószínűbb, hogy az előjogokat fogják természetesnek tartani. Ugyanakkor súlyos ellentmondás van a kormány elképzeléseiben, mert előjogokat adna a szolgáinak, de meg is alázza őket. Ez az előjogok ára. Csak független, szabad polgárokból lesznek jó rendőrök, s aki ilyen, annak sem az előjogok, sem a megalázás nem kell.



* A kormányzati tisztviselők nyilatkozataiban (pl.: http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=180879) olvasni, hogy ez az oktatási modell az angolszász országokban hosszú ideje bevált és jól működő. Ez épp olyan hamis, mint a legtöbb Fideszes állítás. Az Egyesült Államokban ugyan valóban vannak egyetemek, ahol egyaránt oktatnak rendőröket és katonákat, csakhogy ezek civil egyetemek és nincsenek alárendelve a kormányzatnak. Európában pedig csakis a csendőröket oktatják együtt a katonákkal néhány évig.

** Az életpályamodellre még visszatérek a következő írásokban.

*** A mai nemzetközi oktatási gyakorlatban a tantárgyak helyét átvevő, témaorientált oktatási egységek. A hazai rendőroktatásban, akárcsak a kreditrendszer, formálisan, eredeti tartalmától teljesen eltérő módon szerepel.



Krémer Ferenc


Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével          



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!