rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 29.

Zdeborsky György közgazdász


Bolgár György:
- Dráma van. Legalábbis a pénzpiacon és legalábbis a forinttal. De mennyi ebből az igazság? Tényleg dráma van?

Zdeborsky György: - Miért lenne dráma? Shakespeare már régen meghalt. Csak normális pénzügyi fejlemények vannak a piacon.

- Ez normális, hogy 217,77 forintba kerül 1 svájci frank?

- Kérem szépen, ha többen veszik a svájci frankot, mint amennyien eladják, akkor a svájci franknak felmegy az árfolyama.

- Én értem ezt a közgazdasági egyszeregyet. Csak azt nem értem, hogy mondjuk a hatszázezer magyar lakáshiteles, aki svájci frankban vette fel, százötven vagy százhatvan forintos árfolyamnál a hitelét, az hogy fogja tudni kifizetni 217-nél, vagy 220-nál?

- Ugye most szakmai kérdésekről fogunk beszélni?

- Természetesen.

- És persze szociális kérdésekről.

- Ez azért nem szociális kérdés, bár erre szokták mondani az egymás közti szlengben, hogy ez egyéni szocprobléma. Ez egy szakmai probléma is, mert abban a pillanatban, hogy sok százezer ember nem képes törleszteni a hitelét, onnantól kezdve ez már egy súlyos bankrendszeri helyzet.

- Akkor bizony társtulajdonosok lesznek a bankok. Szóval szakmailag erre a következőt tudom mondani. Először is a svájci frank-forint árfolyamát nem a svájci nemzeti bank alakítja, hanem a piac. A forint árfolyama ugye az euróhoz van kötve és az euróval szemben lebeg. Most a svájci frank az euróval szemben jelentős erősödésen ment keresztül, mint ahogy a forint az euróhoz képest nem is kicsikét gyengült. Köszönetet mondhatunk ezért Kósa és Szijjártó uraknak, amikor 273-ról két nap alatt 288 forintra gyengült a forint árfolyama az euróval szemben. Aminek semmi köze nem volt sem a nemzetközi gazdasági fejleményekhez, sem a belföldi gazdaság fundamentális mutatóihoz. Tehát a forint az euróhoz képest gyengült, az euró pedig a svájci frankhoz képest gyengült jelentősen. Ezért van az, hogy a forint most a svájci frankkal szemben 217-nél tart. Tovább megyek, ugye a svájci nemzeti bank kormányzója tett egy nyilatkozatot, amiben azt mondta, hogy most már nem gátolják tovább a svájci frank erősödését, mert elmúltak azok az okok, amelyek a svájci nemzeti bankot arra kényszerítették, hogy gátolják a svájci frank erősödését. Ezt a befektetők egyértelmű jelzésnek vették, hogy nyugodtan vehetik a svájci frankot. Most, amikor az euróval szemben amúgy is problémák vetődtek fel, lásd a görög probléma és egyéb problémák, nem utolsósorban például a magyar probléma is, akkor a nemzetközi spekulációs tőke belemenekült a svájci frankba. A svájci frank mindig is egyfajta menekülési deviza volt. Csupán erről van szó. Akik devizahitelben adósodtak el, jelentős részben svájci frankban, azok szakmai alapokon bukni fognak.

- De nem az a baj, hogy szakmai alapokon buknak, hanem, A magyar gazdaság, most a társadalomról nem is beszélek, vajon kibírja-e, ha százezrek nem fogják tudni törleszteni a svájci frank hiteleiket? És a magyar bankrendszer kibírja-e? Ön azt mondja, hogy persze, lakástulajdonosok lesznek. De gondolom, a bankok sem arra vannak szerződve és nem arra találták ki őket, hogy több százezer lakás tulajdonjogát vegyék át, aztán a hirtelen teljesen kiürült lakáspiacon megpróbálják ezeket értékesíteni.

- Vagy bérbe fogják adni ezeket a lakásokat, így fognak bevételhez jutni, és ezzel fogják fedezni a veszteségüket.

- Akkor hozzáteszem még, hogy nemcsak lakástulajdonosok vannak, hanem vállalkozások is, svájci frank hitellel.

- Igen. Tudomásul kell venni azt, hogy ha valaki nem a nemzeti valutában adósodik el - és Magyarországnak van nemzeti valutája, a lakáshitel felvevők bevételei is forintban vannak, mert a fizetésüket forintban kapják – akkor ezzel árfolyamkockázatot vállalnak. Az árfolyamkockázat eredménye lehet pozitív is meg negatív is. Amikor százötven forintos árfolyamon felvették a svájci frank hiteleket, és azt hitték, hogy száznegyven is lesz még a forint, vagy százharminc is, közben nagyon alacsony kamatokat fizettek, akkor mindenki örült ennek, hogy milyen jó. Tessék megkérdezni Járai Zsigmondot, hogy miért erősítette agyon a forintot.

- Hetek óta próbálom kérdezni.

- Miért folytatta Simor András az elődjének elhibázott monetáris politikáját? Miért kellett a forintot agyonerősíteni, és miért kellett a magas kamatokkal rákényszeríteni a magyar kölcsönfelvevőket, a magyar lakosságot arra, hogy devizában vegyen fel hitelt? Szinte rá lettek kényszerítve. Mert mindenki azt mondta, hogy tizenöt százalékban vesz fel forintban, öt százalékban vesz fel svájci frankban hitelt, hogy keressen rajta tíz százalékot.

- Nem lesz ennek a helyzetnek az a következménye, hogy a Magyar Nemzeti Bank megint rá fog lépni a kényszerű forinterősítés útjára és emelni fogja a kamatokat, bármennyire rosszat is tesz ez a gazdaságnak?

- Az egy katasztrófa lenne. De ismétlem, a Nemzeti Bank, illetve Király Júlia nem nyilatkozott erről, a Nemzeti Bank nem a svájci frank-forint-árfolyamalakulása függvényében alakítja ki a monetáris politikáját, hanem globális mutatók alapján. Semmifajta indok nincs arra, hogy a Nemzeti Bank most kamatot emeljen. Sőt, csökkenteni kellett volna.

- Akkor térjünk vissza egy pillanatra oda, amit már említett, de azért nem biztos, hogy pontosan vagy teljesen végigjártuk ezt az utat. Hogy tudniillik az áprilisi választások előtt a forint árfolyama az euróhoz képest olyan 266-267 volt, aztán Kósa Lajos nyilatkozata idején egy kicsit romlott 273 körülire, majd hirtelen felugrott 281-re majd 287-288-ra. Aztán a megnyugtatónak szánt kijelentések és a 29 pont miatt kezdett lassan visszaerősödni, de most is látjuk, hogy a különböző nemzetközi rossz hírek hatására a magyar forint sérülékenyebb, mint mondjuk a cseh korona vagy a lengyel zloty. Ez miért van? Nem állt helyre a bizalom?

- Ez azért van, mert ugyan a 29 pontot a piac kedvezően fogadta és én magam is többször nyilatkoztam arról, hogy ez egy kedvező fejlemény és egy jó irányba tett első lépés, de azóta nem történt semmi.

- Minek kellett volna történnie?

- Akkor, amikor Orbán miniszterelnök úr elmondta a 29 pontos beszédét, a részletekről nem mondott semmit. Azóta a törvényalkotást meg kellett volna kezdeni és a jogszabályokat meg kellett volna hozni, vagy legalábbis a csíráját kellene már látni. És a piac semmit nem lát. A piac nem tudja, hogy honnan lesz bankadó. Közben az Európai Bankszövetség már tiltakozott a bankadó mértéke miatt és mindenki azt mondja, hogy ekkora összeget nem lehet a bankoktól beszedni, csak mondjuk a felét.

- Mondjuk ez a svájci frank-forint-válság még inkább fogja a bankokat sújtani, ha nem tudják behajtani a hiteleiket.

- Igen. Például nem történt semmi, még csak gondolatfoszlányok sem vetődnek fel azzal kapcsolatban, hogy mi lesz az egészségügyi és oktatási reformlépésekkel. Azt már látjuk, hogy elkezdenek újra vasúti szárnyvonalakat üzembe helyezni, ami megint csak viszi a pénzt. Tehát megint ott tartunk, hogy nem látjuk, hol van az a fene nagy takarékoskodás, amivel a költségvetési egyensúlyt erősítenék.

- Egyelőre csak a kiadási oldal van meg szinte biztosra, a bankadó beszedéséről megismétlik a többszörös nyilatkozatokat. De hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, hogy lehet takarékoskodni, hogy lehet ezt beszedni, arról nem látnak semmi konkrétumot?

- Így van. És azt már tudjuk, hogy az adócsökkentésnek fuccs, tehát adócsökkentés nem lesz, amit a piac nyilván lelkesen üdvözöl.

- Melyik részére gondol? Ez a társasági adócsökkentés még érvényben van.

- Igen. Utalnék arra a nyilatkozatra, amit még választások előtt mondott Járai Zsigmond, aki azt mondta, hogy a választások után két héttel drasztikus adócsökkentést kell.

- Ja, erre utal. Az már biztos nem lesz.

- Megkérdezték tőle, hogy mi lesz ennek az ellenoldala. Azt mondta, hogy azt nem tudja, azt mondják meg a politikusok. Erre mondtam én azt, hogy remélem, hogy Járai lesz a pénzügyminiszter jövőre.

- Meg azt is mondta, hogy néhány nap alatt össze lehet szedni azt az ezermilliárdot, ami ehhez kell.

- Hát miért nem szedik össze? A piac azt várja tőlük, hogy mondják meg, hogy mitől lesz 3,8 százalék a hiány. Mert az nagyon üdvös és a piac ma rendkívül lelkesen fogadta azt, amikor a miniszterelnök úr is és Varga Mihály államtitkár úr is elkötelezte magát a hiánycél tartása mellett. Sőt, amellett is, hogy jövőre 3 százalék alá viszik a hiányt. Csak azt nem mondják meg, hogy hogyan.

- Tehát azt akarja ezzel mondani, hogy a forint stabilitása akkor állítható helyre, ha letesznek egy részletes tervet arra, hogyan takarékoskodnak?

- A Magyar Nemzeti Bank nem tudja a forint stabilitását helyreállítani monetáris politikai eszközökkel. Mert erre neki nincs eszköze. Egyetlen dolog képes ezt elérni, ez pedig a gazdaságpolitika. És a gazdaságpolitikát a kormány alakítja. Ha a kormány le tud tenni egy olyan konzekvens, érthető, átlátható, takarékos gazdaságpolitikát az asztalra, azt a piac lelkesen fogja üdvözölni és akkor erősödni fog a forint. Ha pedig nem tud ilyet letenni, akkor lesz 300 forint is 1 euró. Ez a napnál is világosabb. A piac fütyül arra, hogy miket mondanak a politikusok. A piac a gazdasági tényeket nézi. És a racionalitásokat. Ha nem racionálisan alakulnak a dolgok, akkor a piac erre reagál, és akkor sajnos buknak a devizahitelesek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái