rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 29.

Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke


Bolgár György:
- Két fideszes képviselő benyújtott egy javaslatot az államháztartási törvény módosítására, és szeretnék, ha ezt sürgősséggel fogadná el a parlament. Baloldalról, ellenzéki oldalról több ember és balliberálisnak minősíthető közgazdászok ezt kísérletként minősítették arra, hogy lazítsák a költségvetést, illetve bizonyos komoly tételeket kivonjanak a költségvetés hatálya alól. Ön is sajtótájékoztatót tartott tegnap, és egyértelműen állást foglalt, miszerint a Költségvetési Tanács nem javasolja ennek a módosításnak az elfogadását. Megindokolná, hogy miért nem javasolják?

Kopits György: - Azt azért szeretném elmondani, hogy mi teljesen színtelenek és színvakok vagyunk.

- Nem Önöket akartam baloldalinak és liberálisnak nevezni, csak azt mondtam, hogy voltak politikailag minősíthető emberek, és vannak Önök, a Költségvetési Tanács.

- Értem. Egyébként alig egy évvel ezelőtt a leköszönő kormány szintén egy ilyenfajta kísérletet tett, mármint egy módosító törvényjavaslatot, amelyben módosítani akarták az államháztartási törvényt. Aztán visszavonták, mert rájöttek, hogy ez nem lenne jó.

- Mert többet árt, mint használ.

- Így van. Ezek a javaslatok tulajdonképpen az átláthatóság és a költségvetési fegyelem ellen mennek, és ezeknek mondanak ellent.

- És ezek a mostani javaslatok miért és miben gátolják az átláthatóságot?

- Ezek a mostaniak - éppúgy, mint az, amit az előző kormány terjesztett be - tulajdonképpen azt eredményeznék, hogy kevesebb információt tartalmazna a költségvetés az állami vállalatokat illetően. Mégpedig olyan szempontból, hogy csak az osztalékokat, vagy ha például feltőkésítés van a kormány, az állam részéről, akkor csak azokat tüntetné fel a költségvetési hiányban vagy a költségvetési egyenlegben. Tehát sokkal kevesebb információt nyújtana, mint ahogy a jelenlegi költségvetési vagy államháztartási törvény megkívánja. Egyébként a régi, ez előtti rendszer is ilyen volt, hogy túl kevés információt tartalmazott. Jelenleg eredmény-elszámolásnak és eredmény-előrejelzésnek is kell lennie a vállalatokat illetően. Vagyis az is fel van tüntetve, ha veszteségesek, és az is, ha nyereségesek.

- De vajon mi indokolhatja, hogy a mostani kormány azt javasolja, hogy az állami vállalatokról kevesebb információt adjanak? Hónapokig azzal érveltek, hogy az állami vállalatokban nagy veszteségek halmozódtak fel, és ezek nagyban fogják sújtani a költségvetést. Aztán amikor kiderült, hogy mégis tartaniuk kell a 3,8 százalékos hiányt, akkor azt mondták, hogy akkor ezzel most inkább nem foglalkozunk, az állami vállalatok eladósodása az egy probléma, de nem feltétlenül kell az idei költségvetésbe besöpörni. Akkor most miért akarják az egészet kivonni a szemünk elől, hiszen eddig ők mondták, hogy itt vannak ezek a rossz eredmények?

- Én erre nem tudok választ adni. Nem tudom, mi motiválta ezt a két, egyébként tekintélyes képviselőt. Egyébként nem mind a kettő fideszes, csak az egyik.

- A másik kereszténydemokrata.

- Igen. Szóval én erről nem beszéltem velük, és nem is feltételezném, hogy ők személy szerint feltétlenül egy kevésbé átlátható államháztartást akarnának.

- De akkor mi ennek a javaslatnak a praktikus célja?

- Nem tudom. Megmondom őszintén, hogy ez semmilyen szempontból sem jó javaslat, mert tényleg káros lenne. És káros lenne az is, ha egy pótköltségvetési eljárást el lehetne kerülni, adott helyzetben. Hiszen nagyon fontos, hogy ne tudjon előfordulni az, ami például 2006-ban megtörtént. Akkor már júniusban tudta az akkori kormány, hogy nem lesz betartva a plusz hat százalék GDP-hiány, hanem jóval magasabb lesz.

- Ezért pótköltségvetést kellett csinálni.

- Igen, rögtön azt kellett volna, de annyira lazák voltak a régi elszámolási szabályok, hogy azt nem tették szükségessé.

- Vagyis a pótköltségvetésnek azért volna értelme adott esetben, hogy kötelezően a nyilvánosság, illetve a parlament elé vigyék a kialakult számokat, a helyzetet, és megvitassák, hogy milyen lépéseket fognak tenni?

- Persze, ez nagyon jó lenne. Vannak úgynevezett külső tételek, mint például a kamatkiadások, a nagy elosztórendszer vagy az adózás, az adóbevételek, amik fölött nincs teljes kontrollja a kormánynak, olyan értelemben, hogy a paraméterek már adottak. Szóval ezek miatt a külső tételek miatt is változhat a költségvetés. Azonban ha arról van szó, hogy belső tételek miatt futott el a költségvetés, miattuk jóval nagyobb a hiány, akkor igenis hasznos, ha van egy ilyen pótköltségvetésre vonatkozó szabály. És így egy aránylag betartható és alacsony küszöbérték fölött muszáj pótköltségvetést csinálni. Persze lehetnek olyan helyzetek, mint például egy árvíz, amik miatt teljesen indokolt, ha a tartalékokon túl, egy magasabb kiadással gazdálkodik a kormány.

- Mindenesetre, ha a kiadások szintje elér egy bizonyos összeget, akkor azt illene a parlament elé vinni egy pótköltségvetésben. És ez eddig kötelezően így volt.

- Az a fajta elszámolás, ami régebben volt, túl laza ehhez. Abban túl magasak a küszöbértékek, és amúgy sem számítanak sokat, mert ha év közben például megemelik egy kicsikét a költségvetési kiadást vagy a hiányt, akkor ahhoz kell mérni és nem az eredeti költségvetési hiányhoz.

- Igen. Vagyis Önök arra figyelmeztetnek, hogy ne töröljék el például ezt a szabályt, mert ha például a pótköltségvetés sem volna kötelezően elkészítendő, akkor szintén az átláthatóság sérülne. Vagyis sem az ország, sem a világ nem tudná pontosan, hogy mi is zajlik a magyar költségvetésben?

- Így van. Számomra és a tanács számára mindig is az volt a legfontosabb, hogy a költségvetési folyamat hogyan érinti a választó és adófizető polgárt. Hiszen nekik jogukban áll tudni, hogyan működik ez az egész, és jogukban áll tudni, mint legnagyobb részvényeseknek, hogy például az állami vállalatok hogyan működnek. Ez főleg azért fontos, mert látható, hogy milyen botrányok, visszaélések voltak ezekben a vállalatokban. És ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a részvényesek nincsenek elég jól informálva. Hogy lehet az, hogy én részvényese vagyok egy ilyen állami vállalatnak, és alig van információm ahhoz képest, hogy mennyi információt kapnék, ha egy magánvállalatban lenne részvényem?

- Igen. Ön azt is mondta, hogy a tervezett lépések Magyarország hitelességét sértenék és ártanának az országnak. Meg lehet ezt fogalmazni konkrétabban is? Mibe kerülne nekünk, ha a külföldi piac, a külföldi szakemberek, elemzők, hitelminősítők azt látnák, hogy a kormányzat inkább eltitkolni akar dolgokat, semmint átláthatóságot teremteni, mi lenne ennek a következménye?

- A következmény szimplán az lenne, hogy továbbra is úgy néznének Magyarországra, mint olyan országra, ahol sajnos van némi bizonytalanság, és nem tudni pontosan, hogy miként működik az államháztartás. Egy kicsikét úgy tűnhet, hogy egy fekete doboz az egész, és ez sajnos az utóbbi nyolc évnek különlegesen köszönhető. Persze egy kis korrigálás volt az utóbbi évben.

- A korrigálás inkább 2006 őszétől kezdődött.

- Igen, így van.

- Hiszen a tíz százalék fölötti hiány először lecsökkent öt egész valamennyire, aztán 3,8 százalékra.

- Igen, de azt lehet mondani, hogy minőségi javulás főleg az utolsó egy évben történt.

- És Ön azt mondja, hogy ezt nem volna szabad felpuhítani és elrontani?

- Igen, ezt nem volna szabad felpuhítani. És ez már be is bizonyosodott, mert láttuk, hogy milyen reakciókat váltottak ki az egy hónappal ezelőtti megnyilvánulások.

- Igen, a Kósa- és a Szijjártó-féle megnyilvánulások.

- Nagyon érzékeny hangulat van manapság a befektetők között külföldön, és olyan megnyilvánulások, lépések, amelyek egy teljesen normális időszakban nem nagyon keltenének feltűnést, azok mostanában bizony olyan reakciót váltanak ki, ami egyáltalán nem előnyös számunkra. Ezt nagyon fontos tekintetbe venni, és erre muszáj odafigyelni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Magyar Posta vezérkarának menesztéséről
Csáki György, a Magyar Posta napokban leváltott elnöke


Bolgár György:
- Ön is azok közé az állami intézményi vagy vállalati vezetők közé tartozik, akiknek a talpa alá útilaput kötöttek, méghozzá elég gyorsan. A kérdésem az, hogy Ön és a Magyar Posta volt vezérigazgatója, Szűts Ildikó, kapott-e indokolást a menesztésről?

Csáki György: - Különösebb indoklást nem kaptunk, de azért udvarias mondatok elhangzottak, amelyekben megköszönték a munkánkat.

- Ez egész jól hangzik.

- Igen. Két külön helyzet az enyém és a vezérigazgató asszonyé, illetve a menedzsmentté. Én ugyanis a tulajdonost, tehát a magyar államot képviseltem, és ilyen módon a kormány kinevezettje voltam. Azt kell mondanom, hogy a magyar politikai kultúrában természetes, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait visszahívják.

- Tehát ez a politikai része a dolognak, és ez rendben is van, de a vezérigazgatói poszt viszont a szakmai vezetést képviseli, ugye?

- Így van. Szűcs Ildikó nem politikai kinevezett volt. Ő tizenegy és fél évet dolgozott a postán, és szakmai siker következtében jutott el oda, a humánerőforrás-gazdálkodási igazgatóságtól, ahova eljutott. De nemcsak őt távolították el, hanem például az általános vezérigazgató-helyettest is, akinek az elmúlt 32 évben a Magyar Posta volt az egyetlen munkahelye.

- Erről nem is olvastam. Valóban kirúgták a második embert is?

- Igen, a pénzügyi vezérigazgató-helyettessel, az informatikai igazgatóval és még néhány emberrel egyetemben. Folyamatban vannak a dolgok, és én ebben már nem veszek részt, de ezek tények. Ahogy a volt munkatársaimtól hallottam, hétfőn reggel, nagyon kulturált körülmények között, bemutatkoztak az új vezetők, és ebből a régiek megtudták, hogy ők már nem vezetők.

- Velük nem is közölték, hogy ők már nem vezetők, mert előbb történt meg az újak bemutatkozása?

- Niklai államtitkár úr mutatta be az új vezetést, és amikor ott ült a teremben az általános vezérigazgató-helyettes és bemutatták neki az új általános vezérigazgató-helyettest, akkor megértette a helyzetet.

- Érdekes helyzetek tudnak teremtődni, vagy éppen megteremtik őket. Egyébként volt vagy lehetett valamilyen szakmai indoka annak, hogy gyakorlatilag lefejezték a posta szakmai vezetését? Ha jól tudom, a Magyar Posta 2003 óta folyamatosan sikeres és nyereséges volt, és komoly osztalékot fizetett be az államnak. És még a sok természetes kritika ellenére is, konkrétan, pontosan és tényszerűen mérhető adatok alapján, javított a minőségen és növelte a forgalmát is. Mi volt az, ami szakmailag nem sikerült az elmúlt években?

- Az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján én el tudom sorolni, hogy mi az, ami még nem működik jól a Magyar Postán, de gondolom, ezt majd most megteszik az utódaim, és gyorsan ki is javítják ezeket a hibákat. Nyilvános bírálatként a hálózatkorszerűsítésnek nevezett folyamattal kapcsolatban megfogalmazott kritikák hangzottak el. Arról az emlékezetes mobilposta-programról van szó, amelynek keretében néhány száz kistelepülésen bezártuk a postahivatalt, és helyette ott is, meg azokon a helyeken is, ahol soha nem volt postahivatal, mobilpostákat szerveztünk. Ezt bírálták igazán az elmúlt években.

- De ennek elsősorban politikai oka volt, nem? Tehát ezek politikai bírálatok voltak.

- Igen, így van. A posta vezetése - ezalatt értem az igazgatóságot is és a menedzsmentet is - ezt egy szervezési, üzleti, vállalatvezetési kérdésnek értékelte. Mi azt mondtuk, hogy a Magyar Posta egy gazdasági társaság, amelynek nyereséget kell termelnie, vagy mondjuk úgy, hogy a költségeit a bevételeiből fedeznie kell. Nem a mi dolgunk, hogy fenntartsunk egy közösségi pontot a kistelepülésekkel.

- Tehát ha ez egy fontos társadalompolitikai cél, akkor a kormányzat ezt oldja meg más eszközökkel.

- Így van, persze. Ha bármilyen kormány vagy a parlament azt mondja, hogy minden magyar településen legyen egy olyan helyiség, ahol télen fűtés van, szélessávú internet van, és a lakosok ott összegyűlhetnek, egymással találkozhatnak és közérdekű információkhoz juthatnak, akkor ezt én, mint magyar állampolgár, támogatom, és tudomásul veszem, hogy ezt az adómból fogják finanszírozni. Azonban azt nem gondolom, hogy ezt egy gazdasági társaság feladata lenne biztosítani. A posta, a világon mindenütt, az adott ország legnagyobb logisztikai cége. Az a dolga, hogy közleményeket, leveleket, csomagokat és pénzt egyik helyről a másikra eljuttasson az országon belül. Azt gondolom, hogy egy posta hálózatának olyannak kell lennie, amely ezt a logisztikai feladatot a leghatékonyabban kiszolgálja.

- Márpedig ez a mobilpostára való átváltás ebben segített és nem rontotta a dolgokat, ugye?

- Természetesen. Könnyű elgondolni, hogy egy kistelepülésen kézbesítési kötelezettsége van a postának. Ez a világ legtermészetesebb dolga, plusz EU-előírás, hogy minden munkanapon kézbesíteni kell levelet és csomagot. Tehát ez nyilvánvaló, és ez alól soha nem akartunk kibújni, és ezt nem akartuk közreműködőnek soha átadni, mert ez akkor teremthető meg biztonságosan, ha mi bonyolítjuk le. Emellett Magyarországon fellép az a sajátosság, hogy a nyugdíjak egy jelentős részét a Magyar Posta viszi el a címzetteknek készpénzben. Ez egy olyan kardinális feladat, ami nyilvánvalóan nem szervezhető ki és nem szüntethető meg. De azokon a településeken, ahol heti két ajánlott levelet adnak fel és nem küldenek pénzküldeményt, ott nem érdemes fenntartani egy épületet. Hiszen a hatszáz főnél kisebb lakosú falvakban, ha egyáltalán küldenek pénzt, azért akkor sem ezekből a kis falvakból küldik a pénzt a fővárosba.

- Igen. Magyarán üzletileg ez egy reménytelen dolog.

- Teljes mértékben, hiszen nincs felvételi forgalom. Kézbesíteni kézbesítünk, a mobilpostás kézbesít és egyúttal fel is vesz, ott tartózkodik egy félórát vagy egy órát, amennyit kell.

- És ez egy sokkal olcsóbb megoldása ennek a problémának.

- Így van. Arról nem beszélve, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat is visz a mobilposta, ami azelőtt ezeken a településeken egyáltalán nem volt. Például egy készpénzelfogadó automata van benne, vagyis a bankkártyájával bárki készpénzt vehet fel a mobilpostával. Azt nem képzeli senki, hogy egy háromszáz fős településre készpénzfelvételi automatát lehet tenni.

- Majd most meglátjuk a kis posták újranyitását. A másik kritika, ami a postát érte, a székház eladása volt, és az, hogy a posta bérelt irodába költözött. A kritikusok szerint, akik között elsősorban fideszes képviselők voltak, ez pénzügyileg rossz megoldás volt.

- Azt kell mondanom, hogy ez borzasztó gyakori dolog az üzleti világban. Azok a cégek, amelyek nem ingatlanhasznosítással foglalkoznak, úgy gondolják, hogy a tőkéjüket nem ingatlanban kell tartaniuk, hanem, mondjuk, korszerű technológiában, mert az jövedelmet termel. Ezért nagyon sok cég csinálta ezt Magyarországon is, és a világon mindenütt. Tehát a konstrukció ellen szerintem nem lehet kifogás. Az összes ezzel kapcsolatos támadás egy csúsztatáson alapul. Ez a csúsztatás abban rejlik, hogy nem a Krisztina körúti postaszékházból költöztünk át a Dunavirág utcába, hanem öt budapesti irodából költöztünk a jelenlegi helyre, amit bérelünk. Hiszen a korábbi Postapalota épületében kevesebb mint hétszáz ember dolgozott, most pedig ezerhétszázan vannak ebben az épületben. Tehát öt helyről költöztünk egy helyre.

- Vagyis ez a lépés a belső logisztikán is javított.

- Egyrészről igen. Nagyon fontos még, hogy az öt előző épület között volt bérelt irodaház is. Háromszázötven ember számára bérelt egy irodát még az előző postavezetés, amelynek Kalmár István volt az elnök-vezérigazgatója.

- És a mostani, új postának az új elnöke.

- Igen. Tehát az Árpádfejedelem úton háromszázötven emberünk volt, a teljes logisztikai igazgatóság és a biztonsági igazgatóság. Ott háromszáz millió forint volt az éves bérleti díj, amit most nem kell fizetnünk. A fenntartási költségek is és minden olcsóbb így egy helyen, ezt nem kell mondanom. Plusz a kommunikációs költségeken is spórolunk, hiszen egy épületben sokkal olcsóbb működtetni ezerhétszáz embert, mint öt épületben, a város öt különböző pontját.

- De állítólag olcsón adták el a székházat.

- Azt nem tudom, hogy mi számít olcsónak vagy drágának, de én mint közgazdász, aki harmincnégy éve tanítok közgazdaságtant a magyar felsőoktatásban, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ár volt. Állami társaságról lévén szó, ha a piaci ár nem éri el a vagyonérték szerinti összeget, akkor nem lehet eladni. Ezt az épületet, amely a könyveinkben két és fél milliárd forinttal szerepelt, és aminek a decemberi vagyonértékelése, tehát a piaci szakértői értékelése 3600 millió forint volt, ezt 4 milliárd forintért adtuk el. Tehát kicsivel több mint tíz százalékkal az elméleti értéke fölött. Úgyhogy nem tudom, hogy lehet azt mondani, hogy ezt olcsón adtuk el. Megjegyzem, hogy elképesztő dolgokat mondanak. Egy olyan épületet, amelyiknek az egyik frontja a Moszkva térre, a másik a nagyon szűk Csaba utcára, a harmadik a nagyon zajos, nagyon piszkos Krisztina körútra néz, és csak egy-egy frontja néz a Vérmezőre meg a Várra, ők úgy állítanak be, mintha egy luxusépület lenne, valami elképesztően jó helyen, Budapesten.

- Pedig elég volt bemenni a földszinten lévő postahivatalba ahhoz, hogy lássuk mekkora az a luxus.

- Így van. És még azt is szeretném elmondani, hogy ez az épület nyolcvanöt évvel ezelőtt épült, az akkori igényeknek megfelelően. Nem lehetett benne például megoldani sem a központi, sem az egyedi légkondicionálást. Gépészetileg teljesen elavult, a legszórakoztatóbb az épületben az volt, amit én a legjobban szerettem, hogy az 1920-as években a széntüzelésű kazánokhoz építettek egy kilencemelet magas kéményt az egyik udvarba.

- Igen. Az látszik is bizonyos helyről.

- Akinek az irodája arra nézett, az három méterre az ablakától látott egy vöröstéglás kéményfalat, amit azonban nem lehetett lebontani mindaddig, amíg az épületben voltunk. Esetleg alpinisták tudták volna vésővel és kalapáccsal egyenként leverni belőle a téglákat.

- Igen. Végezetül még arról szeretnék beszélni, hogy látszik, hogy a Fidesz-kormányzat lehetőleg ingyen vagy nagyon olcsón szeretne megszabadulni a különböző intézményvezetőktől. Önök hogyan, milyen feltételekkel távoztak?

- Ezt nem tudom pontosan megmondani. Ami az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot illeti, ezek megbízások, vagyis ezekkel a posztokkal nem jár semmilyen fizetési kötelezettség. Tehát se felmondási idő, se végkielégítés nem jár a tagoknak. Azzal a nappal, amikor megszűnik a megbízásunk, megszűnik a tiszteletdíjunk. A tiszteletdíjakat érvényben hagyták.

- Értem. De a most visszatért postaelnök, Kalmár István, annak idején - 2002-ben - nem egy forinttal távozott, ugye?

- Nem, a szerződésében lévő összeget kapta. Hogy pontos legyek, nem összegek vannak a szerződésben, hanem hónapok. Kalmár István fillérre pontosan mindent megkapott, felmondási idővel együtt, ahogy a munkaszerződése szólt, végkielégítést, mindent. Az általános helyettese például majdnem kétszer annyit kapott, mint ő, mert ővele olyan szerződést írtak alá.

- Ezek néhány milliós vagy inkább néhány tízmilliós nagyságrendű tételek voltak?

- Ezek néhány tízmilliósak. Azt kell mondanom, hogy Kalmár úr felmondási ideje és végkielégítése pontosan ugyanannyi hónap volt, mint amennyi Szűts Ildikó vezérigazgató asszonyé.

- Értem. Az új vezérigazgató neve nem ismert az üzleti világban. Neki milyen vállalatvezetői múltja van, Ön tud erről valamit?

- Most már fent van a posta honlapján a rövid életrajza. Egy informatikus és közgazdász végzettségű emberről van szó, aki informatikai cégeknél dolgozott. Ha jól emlékszem, harminchat éves. Egy nagy szoftvercégnek volt az egyik vezető munkatársa, illetve egyéb szoftvercégeknél dolgozott. Nagyon érdekes, hogy jelenleg így informatikus az elnök, informatikus a vezérigazgató és a felügyelőbizottság elnöke is, amennyire az interneten könnyen elérhető információkból meg tudom ítélni.

Korábban:

Fidesz: minden érintettnek felelnie kell azért, ami a közvagyonnal történt

A Balsai-féle feljelentésről és a Postaszékház eladásáról (Bolgár György interjúja Csáki Györggyel, a Magyar Posta elnökével)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái