rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 29.

Balogh András, az MSZP köztársasági elnök jelöltje


Bolgár György:
- Nem történt meglepetés, Ön ezüstérmes lett, a szocialisták szavazatát kapta meg. Schmitt Pált pedig a várakozásoknak megfelelően kétharmados többséggel megválasztották. Gondolom, nem csalódott, ugye?

Balogh András: - Nem, ismerve azt a gyakorlatot, ami Magyarországon a parlamentáris rendszerben egyértelmű, de hozzáteszem, Magyarországon kívül is általában ez a jellemző. De a képviselőket nagyon nehéz meggyőzni. Egyszerűen, ha értékelnek is bizonyos érveket, akkor sem helyezik ezeket előtérbe a pártlojalitással szemben. Most is ugyanez történt. Én pontosan annyi szavazatot kaptam, ahány tagja van a szocialista frakciónak.

- Hogyan zajlott az Ön tapasztalatai, véleménye alapján ez az egész parlamenti procedúra és mindaz, ami még utána történt? Ugye Schmitt Pál beszéde, himnusz és a többi. Szóval olyan hangnemben, olyan stílusban, olyan keretek között zajlott, ahogy az normális elfogadható? Minden rendben volt?

- Én úgy gondolom, ha nem is értünk el sokkal többet, bár szerintem ez is vitatható, azt igen, hogy ország világ előtt mégis egy civilizált hangnemben lezajló elnökválasztásnak voltunk tanúi, ahol a különböző tisztségviselők úgy fogalmaztak, úgy viselkedtek, hogy én időnként kifejezetten úgy éreztem magam, mintha Európa közepén élnék. Ez egy nagyon nagy dolog ebben a helyzetben, mert valamennyien tudjuk, hogy teljesen más trendekkel is találkoztunk. Ez mindenképpen egy eredmény és ha ebből egy kicsi is folytatódik, akkor ez biztos, hogy hasznos lehet a magyar társadalomnak. Különösen ebben a szétszakított légkörben, amikor vannak, akik úgy érzik, hogy itt az ideje, hogy ledarálják a kisebbségbe szorult ellenfelet, akár a gazdasági életben, akár a médiában, és ha bizonyos demokratikus elveket sikerül betartani-betartatni, akkor ez mindenképpen előny a társadalomnak. Ha kis építőkocka lesz, akkor is meg kell becsülni.

- Ha jól értem, akkor saját jelöltségét és a jelöltsége körül lezajlott eseményeket, például, hogy a Fidesz-frakció meghallgatta, vagy hogy Orbán Viktor miniszterelnök fogadta Önt, úgy értékeli, hogy legalább emberszámba vették a kisebbségben maradt baloldalt és az ő reprezentánsukat. És ez legalább olyan jel, amiben bízhatunk, hátha így lesz ez később is?

- Úgy érzem, hogy három frakciónál is kifejezetten pozitív visszajelzést kaptam. A szocialistáknál, a Fidesz-frakció is elfogadta azokat a pontokat, amiket elővezettem, és az LMP is úgy fogalmazott, hogy kilencven százalékban azonosulni tudnak ezzel a programmal. Ez nagyon nagy dolog. Vagyis én nagy előrelépésnek tartom, hogy ebben a csatabárdforgató légkörben ilyen elemek kialakultak. És nekünk erre van szükségünk. Mert a magyar társadalomnak és a kisebbségbe szorult baloldalnak nyilvánvaló, hogy nagy butaság lenne most erősíteni a hisztérikus légkört, mert ebben nyilvánvalóan alul fogunk maradni. Ez az egyik megfontolás.

- Azt mivel magyarázza, hogy ugyanakkor Schmitt Pálnak nemcsak a baloldali vagy liberális sajtóban, hanem másutt is eléggé rossz a sajtója. Legalábbis egyértelműen valamiféle bulvár-elnöknek minősítik. Megnéztem talán legnagyobb hírportált, az Indexet, amelyik nem minősíthető baloldalinak, és a címlapján egy kis rigmus, egy csasztuska van minden hír fölött. Pár sor, csak hogy a hallgatókkal érzékeltessem, nem tudom, hogy Ön látta-e, de így kezdődik, hogy „Hazánkra pár baj tör?/Megvéd a párbajtőr/Ezüsthajú mestere./S tévében a torna/Ha ma is még volna/Jól hatna a testemre./Szívem be kalimpál/Elnök lesz a Schmitt Pál/Az emberek embere.” Szóval mintha sokan a médiában legalábbis viccet csinálnának abból, hogy ő lesz a következő köztársasági elnök. Ezt mivel magyarázza?

- Én érthető módon ezt nem kommentálom, hiszen az ezüstérmes egy olyan versenyben, ahol ketten indulnak, azt hiszem, nem rendelkezik akkora erkölcsi tőkével, hogy az aranyérmest minősítse.

- Nem is Schmitt Pál minősítésére gondoltam, hanem hogy kialakult egy olyan hangulat vagy vélemény körülötte, hogy nem tartják azonos kategóriájúnak Sólyom Lászlóval vagy Mádl Ferenccel, vagy Göncz Árpáddal. Csak ennek a helyzetnek a kialakulását gondoltam, hogy véleményezi. De ha ehhez Schmitt Pál véleményezése is kell Ön szerint, akkor ne tegye.

- Persze. Elnézést, azt hiszem, Ön tudja, hogy én mindenről azonnal és kertelés nélkül el szoktam mondani a véleményemet. De ebben az esetben ez nem volna fair, ezért nem teszem meg.

- Akkor azt mondja meg nekem, hogy most mi történik Önnel? Mégiscsak néhány hétre bekerült a nagy magyar belpolitikai nyilvánosságba, miközben Ön Bangkokban még nagykövet. Ebből következik a következő kérdésem, hogy még mindig nagykövet, vagy Önt is visszahívják?

- Még az vagyok. Ha bárkinek eszébe jutna, hogy hosszabbítsak, akkor is egyértelmű a véleményem. Én kitöltöttem a magam idejét és főleg ilyen körülmények között semmiféle értelme és tulajdonképpen erkölcsileg alapja sincs annak, hogy maradjak. Azért, mert egy elnökjelölt kevésbé…

-… Már nem mehet vissza egyszerű nagykövetnek Thaiföldre?

- Egy nagyon rövid időre visszamegyek még elbúcsúzni, elrendezni a dolgokat és visszajövök.

- És akkor a tudományos munka jön ismét?

- Pontosan.

- Vagy beszáll a politikába?

- Nekem soha nem volt kényszerpálya a szakmám. Én erre nagyon büszke voltam, nagyon szeretem, és tényleg örömmel művelem a szakmámat. Tehát, amennyiben erre lehetőségem nyílik, vissza fogok térni az ELTE-re. Arra a tanszékre, amelyiknek éveken keresztül a vezetője voltam, abba az iskolába, amelynek az alapítója voltam. Ezek a szálak odakötnek. Az MSZP-vel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy mint magát nyíltan baloldalinak definiáló ember, természetesen megvoltak a kapcsolataim, és magától értetődően elég őszinte bíráló szavaim is.

- Úgyhogy a bírálataira az MSZP továbbra is számíthat?

- Igen, bár kisebbségbe szoruló pártot az ember nem nagyon bánthat a mostani időszakban.

- Ne bántsa őket, csak építő bírálatra gondoltam.

- Tudjuk nagyon jól, hogy a magyar történelemben az építő bírálat mit szokott jelenteni. Akit építőleg megbírálnak, az rémesen utálja az ilyesmit. De ez engem kevésbé zavar. Meglepetésemre igen sok pártszervezetben, megyékben, Budapesten felkértek engem, hogy valamiféle pozíciót vállaljak.

- Akkor mégiscsak telibe találtam a kérdésemmel.

- Abszolút. Sőt, elmentem párthívekhez, tegnap a VIII. kerületben, Józsefvárosban voltam, ahol nagyon egyértelműen úgy fogalmaztak az ottaniak, hogy ők szeretnék, ha oda mennék. Én azt tudom mondani, amit mindenkinek eddig elmondtam. Hivatalosan nem kerestek meg, nem hivatalosan annál többen. Ha a jelölőbizottság megkeres, azt fogom mondani, hogy nekem semmiféle konkrét elképzelésem, főleg igényem nincs arra vonatkozólag, hogy én milyen pozíciót akarok az MSZP-ben betölteni. Én pozícióban nem gondolkodom. Ahol van arra igény, hogy elmondjam azokat a nézeteimet, amelyek valószínűleg nem tökéletesen felelnek meg az eddigi gyakorlatnak, akkor ezt szívesen megteszem, attól függően, hogy éppen hol van erre lehetőség. Szigorúan az egyetemi állásomnak a megtartásával, a tudományos munka folytatásával ezt megteszem. Nagyon szívesen fordítom az időmet és energiámat arra, amiről úgy érzem, hogy jelenleg nagyon fontos, hogy meg tudjunk tartani, meg tudjunk erősíteni olyan baloldali humanista elveket, amelyek, én úgy gondolom, össznemzeti érdekeket szolgálnak. Tehát nem egyszerűen a szűk pártpolitikai célokat követik. Ha erre lehetőség van, akkor ezt én megteszem. És mindjárt hozzáteszem, hogy ha beszélek a jelölőbizottsággal, akkor szándékomban áll elmondani, hogy én magam milyen politikai formációnak képzelem el a megújhodott MSZP-t. Ha ebben szükség van a partnerségemre, akkor természetesen ettől nem tartózkodom, miért tenném. Nem áll tőlem távol. Amennyiben viszont erre nem látnak igényt, én akkor is a baloldalt fogom támogatni. De az egyetemi katedrán állva, nem közvetlenül. Mert én az egyetemet olyannak tartom, ahol az ember tudományos eredményekről beszél és nekem eszem ágában nincs összekeverni a politikát az oktatással.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái