Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 29.

Bolgár György kérdései a 2010. június 29-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy mindenféle meglepetés nélkül simán megválasztották köztársasági elnökké Schmitt Pált. A fideszes házelnök beszédében ismét hivatkozott az evangéliumra, és azt ígérte, hogy az embereket állítja munkája középpontjába. Jól választottak? Plebejus elnökünk lesz? A pártsemlegesség pedig, ahogy ő mondta, majd bekövetkezik?

Következő témánk, hogy ugyancsak fideszes elnöke van méghozzá tizenkét évre az Állami Számvevőszéknek, Domokos László képviselő személyében. Domokost az ellenzék és a média részben abszolút pártkötődése, részben vitatható, hivatalos jövedelmei, költségtérítése és jutalmazása miatt kritizálta. Ha egyszer jogszerű volt, joggal?

Közben mindennapossá váltak a rapid személyi változások a különböző állami intézmények és vállalatok élén. Ma például a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke jelentette be, hogy távozik. Tegnap az APEH elnökét rúgták ki, előtte a Posta vezetőjét, és ma már meghallgatta a parlament illetékes bizottsága az új országos rendőrfőkapitány-várományost is. Jól van ez így? Ilyen gyorsan ilyen ütemben ilyen módszerekkel?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy 217 forintba kerül már a svájci frank. Forint-összeomlás is lehetséges? Vagy csak a devizahitelesek drámája következik be.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy állítólag új baloldalinak minősített tévé van készülőben. A Magyar Nemzet szerint hírtévé, a hírbe hozott Bárdos András szerint elsősorban utazással, turisztikával foglalkozó csatorna. De ha az utóbbi, mitől lenne baloldali?

És végül mit gondolnak arról, hogy Bayer Zsolt már évekkel ezelőtt gondolkozott a magyar megmaradás templomáról, és most támogatókra talált. Semjén Zsolt, Németh Zsolt és Kövér László is támogatja azt az elképzelését, hogy hozzák létre ezt a templomot, amelybe minden határon belüli és határon túli település küldene egy márványlapot, megfogalmazva egy mondatot a jövőnek szóló üzenettel. A határon túli települések – ez természetesen arra vonatkozik hogy ahol még élnek magyarok. A templomot pedig Makovecz Imre tervezné. Mikorra készül el Önök szerint?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Zdeborsky György közgazdász


Bolgár György:
- Dráma van. Legalábbis a pénzpiacon és legalábbis a forinttal. De mennyi ebből az igazság? Tényleg dráma van?

Zdeborsky György: - Miért lenne dráma? Shakespeare már régen meghalt. Csak normális pénzügyi fejlemények vannak a piacon.

- Ez normális, hogy 217,77 forintba kerül 1 svájci frank?

- Kérem szépen, ha többen veszik a svájci frankot, mint amennyien eladják, akkor a svájci franknak felmegy az árfolyama.

- Én értem ezt a közgazdasági egyszeregyet. Csak azt nem értem, hogy mondjuk a hatszázezer magyar lakáshiteles, aki svájci frankban vette fel, százötven vagy százhatvan forintos árfolyamnál a hitelét, az hogy fogja tudni kifizetni 217-nél, vagy 220-nál?

- Ugye most szakmai kérdésekről fogunk beszélni?

- Természetesen.

- És persze szociális kérdésekről.

- Ez azért nem szociális kérdés, bár erre szokták mondani az egymás közti szlengben, hogy ez egyéni szocprobléma. Ez egy szakmai probléma is, mert abban a pillanatban, hogy sok százezer ember nem képes törleszteni a hitelét, onnantól kezdve ez már egy súlyos bankrendszeri helyzet.

- Akkor bizony társtulajdonosok lesznek a bankok. Szóval szakmailag erre a következőt tudom mondani. Először is a svájci frank-forint árfolyamát nem a svájci nemzeti bank alakítja, hanem a piac. A forint árfolyama ugye az euróhoz van kötve és az euróval szemben lebeg. Most a svájci frank az euróval szemben jelentős erősödésen ment keresztül, mint ahogy a forint az euróhoz képest nem is kicsikét gyengült. Köszönetet mondhatunk ezért Kósa és Szijjártó uraknak, amikor 273-ról két nap alatt 288 forintra gyengült a forint árfolyama az euróval szemben. Aminek semmi köze nem volt sem a nemzetközi gazdasági fejleményekhez, sem a belföldi gazdaság fundamentális mutatóihoz. Tehát a forint az euróhoz képest gyengült, az euró pedig a svájci frankhoz képest gyengült jelentősen. Ezért van az, hogy a forint most a svájci frankkal szemben 217-nél tart. Tovább megyek, ugye a svájci nemzeti bank kormányzója tett egy nyilatkozatot, amiben azt mondta, hogy most már nem gátolják tovább a svájci frank erősödését, mert elmúltak azok az okok, amelyek a svájci nemzeti bankot arra kényszerítették, hogy gátolják a svájci frank erősödését. Ezt a befektetők egyértelmű jelzésnek vették, hogy nyugodtan vehetik a svájci frankot. Most, amikor az euróval szemben amúgy is problémák vetődtek fel, lásd a görög probléma és egyéb problémák, nem utolsósorban például a magyar probléma is, akkor a nemzetközi spekulációs tőke belemenekült a svájci frankba. A svájci frank mindig is egyfajta menekülési deviza volt. Csupán erről van szó. Akik devizahitelben adósodtak el, jelentős részben svájci frankban, azok szakmai alapokon bukni fognak.

- De nem az a baj, hogy szakmai alapokon buknak, hanem, A magyar gazdaság, most a társadalomról nem is beszélek, vajon kibírja-e, ha százezrek nem fogják tudni törleszteni a svájci frank hiteleiket? És a magyar bankrendszer kibírja-e? Ön azt mondja, hogy persze, lakástulajdonosok lesznek. De gondolom, a bankok sem arra vannak szerződve és nem arra találták ki őket, hogy több százezer lakás tulajdonjogát vegyék át, aztán a hirtelen teljesen kiürült lakáspiacon megpróbálják ezeket értékesíteni.

- Vagy bérbe fogják adni ezeket a lakásokat, így fognak bevételhez jutni, és ezzel fogják fedezni a veszteségüket.

- Akkor hozzáteszem még, hogy nemcsak lakástulajdonosok vannak, hanem vállalkozások is, svájci frank hitellel.

- Igen. Tudomásul kell venni azt, hogy ha valaki nem a nemzeti valutában adósodik el - és Magyarországnak van nemzeti valutája, a lakáshitel felvevők bevételei is forintban vannak, mert a fizetésüket forintban kapják – akkor ezzel árfolyamkockázatot vállalnak. Az árfolyamkockázat eredménye lehet pozitív is meg negatív is. Amikor százötven forintos árfolyamon felvették a svájci frank hiteleket, és azt hitték, hogy száznegyven is lesz még a forint, vagy százharminc is, közben nagyon alacsony kamatokat fizettek, akkor mindenki örült ennek, hogy milyen jó. Tessék megkérdezni Járai Zsigmondot, hogy miért erősítette agyon a forintot.

- Hetek óta próbálom kérdezni.

- Miért folytatta Simor András az elődjének elhibázott monetáris politikáját? Miért kellett a forintot agyonerősíteni, és miért kellett a magas kamatokkal rákényszeríteni a magyar kölcsönfelvevőket, a magyar lakosságot arra, hogy devizában vegyen fel hitelt? Szinte rá lettek kényszerítve. Mert mindenki azt mondta, hogy tizenöt százalékban vesz fel forintban, öt százalékban vesz fel svájci frankban hitelt, hogy keressen rajta tíz százalékot.

- Nem lesz ennek a helyzetnek az a következménye, hogy a Magyar Nemzeti Bank megint rá fog lépni a kényszerű forinterősítés útjára és emelni fogja a kamatokat, bármennyire rosszat is tesz ez a gazdaságnak?

- Az egy katasztrófa lenne. De ismétlem, a Nemzeti Bank, illetve Király Júlia nem nyilatkozott erről, a Nemzeti Bank nem a svájci frank-forint-árfolyamalakulása függvényében alakítja ki a monetáris politikáját, hanem globális mutatók alapján. Semmifajta indok nincs arra, hogy a Nemzeti Bank most kamatot emeljen. Sőt, csökkenteni kellett volna.

- Akkor térjünk vissza egy pillanatra oda, amit már említett, de azért nem biztos, hogy pontosan vagy teljesen végigjártuk ezt az utat. Hogy tudniillik az áprilisi választások előtt a forint árfolyama az euróhoz képest olyan 266-267 volt, aztán Kósa Lajos nyilatkozata idején egy kicsit romlott 273 körülire, majd hirtelen felugrott 281-re majd 287-288-ra. Aztán a megnyugtatónak szánt kijelentések és a 29 pont miatt kezdett lassan visszaerősödni, de most is látjuk, hogy a különböző nemzetközi rossz hírek hatására a magyar forint sérülékenyebb, mint mondjuk a cseh korona vagy a lengyel zloty. Ez miért van? Nem állt helyre a bizalom?

- Ez azért van, mert ugyan a 29 pontot a piac kedvezően fogadta és én magam is többször nyilatkoztam arról, hogy ez egy kedvező fejlemény és egy jó irányba tett első lépés, de azóta nem történt semmi.

- Minek kellett volna történnie?

- Akkor, amikor Orbán miniszterelnök úr elmondta a 29 pontos beszédét, a részletekről nem mondott semmit. Azóta a törvényalkotást meg kellett volna kezdeni és a jogszabályokat meg kellett volna hozni, vagy legalábbis a csíráját kellene már látni. És a piac semmit nem lát. A piac nem tudja, hogy honnan lesz bankadó. Közben az Európai Bankszövetség már tiltakozott a bankadó mértéke miatt és mindenki azt mondja, hogy ekkora összeget nem lehet a bankoktól beszedni, csak mondjuk a felét.

- Mondjuk ez a svájci frank-forint-válság még inkább fogja a bankokat sújtani, ha nem tudják behajtani a hiteleiket.

- Igen. Például nem történt semmi, még csak gondolatfoszlányok sem vetődnek fel azzal kapcsolatban, hogy mi lesz az egészségügyi és oktatási reformlépésekkel. Azt már látjuk, hogy elkezdenek újra vasúti szárnyvonalakat üzembe helyezni, ami megint csak viszi a pénzt. Tehát megint ott tartunk, hogy nem látjuk, hol van az a fene nagy takarékoskodás, amivel a költségvetési egyensúlyt erősítenék.

- Egyelőre csak a kiadási oldal van meg szinte biztosra, a bankadó beszedéséről megismétlik a többszörös nyilatkozatokat. De hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, hogy lehet takarékoskodni, hogy lehet ezt beszedni, arról nem látnak semmi konkrétumot?

- Így van. És azt már tudjuk, hogy az adócsökkentésnek fuccs, tehát adócsökkentés nem lesz, amit a piac nyilván lelkesen üdvözöl.

- Melyik részére gondol? Ez a társasági adócsökkentés még érvényben van.

- Igen. Utalnék arra a nyilatkozatra, amit még választások előtt mondott Járai Zsigmond, aki azt mondta, hogy a választások után két héttel drasztikus adócsökkentést kell.

- Ja, erre utal. Az már biztos nem lesz.

- Megkérdezték tőle, hogy mi lesz ennek az ellenoldala. Azt mondta, hogy azt nem tudja, azt mondják meg a politikusok. Erre mondtam én azt, hogy remélem, hogy Járai lesz a pénzügyminiszter jövőre.

- Meg azt is mondta, hogy néhány nap alatt össze lehet szedni azt az ezermilliárdot, ami ehhez kell.

- Hát miért nem szedik össze? A piac azt várja tőlük, hogy mondják meg, hogy mitől lesz 3,8 százalék a hiány. Mert az nagyon üdvös és a piac ma rendkívül lelkesen fogadta azt, amikor a miniszterelnök úr is és Varga Mihály államtitkár úr is elkötelezte magát a hiánycél tartása mellett. Sőt, amellett is, hogy jövőre 3 százalék alá viszik a hiányt. Csak azt nem mondják meg, hogy hogyan.

- Tehát azt akarja ezzel mondani, hogy a forint stabilitása akkor állítható helyre, ha letesznek egy részletes tervet arra, hogyan takarékoskodnak?

- A Magyar Nemzeti Bank nem tudja a forint stabilitását helyreállítani monetáris politikai eszközökkel. Mert erre neki nincs eszköze. Egyetlen dolog képes ezt elérni, ez pedig a gazdaságpolitika. És a gazdaságpolitikát a kormány alakítja. Ha a kormány le tud tenni egy olyan konzekvens, érthető, átlátható, takarékos gazdaságpolitikát az asztalra, azt a piac lelkesen fogja üdvözölni és akkor erősödni fog a forint. Ha pedig nem tud ilyet letenni, akkor lesz 300 forint is 1 euró. Ez a napnál is világosabb. A piac fütyül arra, hogy miket mondanak a politikusok. A piac a gazdasági tényeket nézi. És a racionalitásokat. Ha nem racionálisan alakulnak a dolgok, akkor a piac erre reagál, és akkor sajnos buknak a devizahitelesek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke


Bolgár György:
- Két fideszes képviselő benyújtott egy javaslatot az államháztartási törvény módosítására, és szeretnék, ha ezt sürgősséggel fogadná el a parlament. Baloldalról, ellenzéki oldalról több ember és balliberálisnak minősíthető közgazdászok ezt kísérletként minősítették arra, hogy lazítsák a költségvetést, illetve bizonyos komoly tételeket kivonjanak a költségvetés hatálya alól. Ön is sajtótájékoztatót tartott tegnap, és egyértelműen állást foglalt, miszerint a Költségvetési Tanács nem javasolja ennek a módosításnak az elfogadását. Megindokolná, hogy miért nem javasolják?

Kopits György: - Azt azért szeretném elmondani, hogy mi teljesen színtelenek és színvakok vagyunk.

- Nem Önöket akartam baloldalinak és liberálisnak nevezni, csak azt mondtam, hogy voltak politikailag minősíthető emberek, és vannak Önök, a Költségvetési Tanács.

- Értem. Egyébként alig egy évvel ezelőtt a leköszönő kormány szintén egy ilyenfajta kísérletet tett, mármint egy módosító törvényjavaslatot, amelyben módosítani akarták az államháztartási törvényt. Aztán visszavonták, mert rájöttek, hogy ez nem lenne jó.

- Mert többet árt, mint használ.

- Így van. Ezek a javaslatok tulajdonképpen az átláthatóság és a költségvetési fegyelem ellen mennek, és ezeknek mondanak ellent.

- És ezek a mostani javaslatok miért és miben gátolják az átláthatóságot?

- Ezek a mostaniak - éppúgy, mint az, amit az előző kormány terjesztett be - tulajdonképpen azt eredményeznék, hogy kevesebb információt tartalmazna a költségvetés az állami vállalatokat illetően. Mégpedig olyan szempontból, hogy csak az osztalékokat, vagy ha például feltőkésítés van a kormány, az állam részéről, akkor csak azokat tüntetné fel a költségvetési hiányban vagy a költségvetési egyenlegben. Tehát sokkal kevesebb információt nyújtana, mint ahogy a jelenlegi költségvetési vagy államháztartási törvény megkívánja. Egyébként a régi, ez előtti rendszer is ilyen volt, hogy túl kevés információt tartalmazott. Jelenleg eredmény-elszámolásnak és eredmény-előrejelzésnek is kell lennie a vállalatokat illetően. Vagyis az is fel van tüntetve, ha veszteségesek, és az is, ha nyereségesek.

- De vajon mi indokolhatja, hogy a mostani kormány azt javasolja, hogy az állami vállalatokról kevesebb információt adjanak? Hónapokig azzal érveltek, hogy az állami vállalatokban nagy veszteségek halmozódtak fel, és ezek nagyban fogják sújtani a költségvetést. Aztán amikor kiderült, hogy mégis tartaniuk kell a 3,8 százalékos hiányt, akkor azt mondták, hogy akkor ezzel most inkább nem foglalkozunk, az állami vállalatok eladósodása az egy probléma, de nem feltétlenül kell az idei költségvetésbe besöpörni. Akkor most miért akarják az egészet kivonni a szemünk elől, hiszen eddig ők mondták, hogy itt vannak ezek a rossz eredmények?

- Én erre nem tudok választ adni. Nem tudom, mi motiválta ezt a két, egyébként tekintélyes képviselőt. Egyébként nem mind a kettő fideszes, csak az egyik.

- A másik kereszténydemokrata.

- Igen. Szóval én erről nem beszéltem velük, és nem is feltételezném, hogy ők személy szerint feltétlenül egy kevésbé átlátható államháztartást akarnának.

- De akkor mi ennek a javaslatnak a praktikus célja?

- Nem tudom. Megmondom őszintén, hogy ez semmilyen szempontból sem jó javaslat, mert tényleg káros lenne. És káros lenne az is, ha egy pótköltségvetési eljárást el lehetne kerülni, adott helyzetben. Hiszen nagyon fontos, hogy ne tudjon előfordulni az, ami például 2006-ban megtörtént. Akkor már júniusban tudta az akkori kormány, hogy nem lesz betartva a plusz hat százalék GDP-hiány, hanem jóval magasabb lesz.

- Ezért pótköltségvetést kellett csinálni.

- Igen, rögtön azt kellett volna, de annyira lazák voltak a régi elszámolási szabályok, hogy azt nem tették szükségessé.

- Vagyis a pótköltségvetésnek azért volna értelme adott esetben, hogy kötelezően a nyilvánosság, illetve a parlament elé vigyék a kialakult számokat, a helyzetet, és megvitassák, hogy milyen lépéseket fognak tenni?

- Persze, ez nagyon jó lenne. Vannak úgynevezett külső tételek, mint például a kamatkiadások, a nagy elosztórendszer vagy az adózás, az adóbevételek, amik fölött nincs teljes kontrollja a kormánynak, olyan értelemben, hogy a paraméterek már adottak. Szóval ezek miatt a külső tételek miatt is változhat a költségvetés. Azonban ha arról van szó, hogy belső tételek miatt futott el a költségvetés, miattuk jóval nagyobb a hiány, akkor igenis hasznos, ha van egy ilyen pótköltségvetésre vonatkozó szabály. És így egy aránylag betartható és alacsony küszöbérték fölött muszáj pótköltségvetést csinálni. Persze lehetnek olyan helyzetek, mint például egy árvíz, amik miatt teljesen indokolt, ha a tartalékokon túl, egy magasabb kiadással gazdálkodik a kormány.

- Mindenesetre, ha a kiadások szintje elér egy bizonyos összeget, akkor azt illene a parlament elé vinni egy pótköltségvetésben. És ez eddig kötelezően így volt.

- Az a fajta elszámolás, ami régebben volt, túl laza ehhez. Abban túl magasak a küszöbértékek, és amúgy sem számítanak sokat, mert ha év közben például megemelik egy kicsikét a költségvetési kiadást vagy a hiányt, akkor ahhoz kell mérni és nem az eredeti költségvetési hiányhoz.

- Igen. Vagyis Önök arra figyelmeztetnek, hogy ne töröljék el például ezt a szabályt, mert ha például a pótköltségvetés sem volna kötelezően elkészítendő, akkor szintén az átláthatóság sérülne. Vagyis sem az ország, sem a világ nem tudná pontosan, hogy mi is zajlik a magyar költségvetésben?

- Így van. Számomra és a tanács számára mindig is az volt a legfontosabb, hogy a költségvetési folyamat hogyan érinti a választó és adófizető polgárt. Hiszen nekik jogukban áll tudni, hogyan működik ez az egész, és jogukban áll tudni, mint legnagyobb részvényeseknek, hogy például az állami vállalatok hogyan működnek. Ez főleg azért fontos, mert látható, hogy milyen botrányok, visszaélések voltak ezekben a vállalatokban. És ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a részvényesek nincsenek elég jól informálva. Hogy lehet az, hogy én részvényese vagyok egy ilyen állami vállalatnak, és alig van információm ahhoz képest, hogy mennyi információt kapnék, ha egy magánvállalatban lenne részvényem?

- Igen. Ön azt is mondta, hogy a tervezett lépések Magyarország hitelességét sértenék és ártanának az országnak. Meg lehet ezt fogalmazni konkrétabban is? Mibe kerülne nekünk, ha a külföldi piac, a külföldi szakemberek, elemzők, hitelminősítők azt látnák, hogy a kormányzat inkább eltitkolni akar dolgokat, semmint átláthatóságot teremteni, mi lenne ennek a következménye?

- A következmény szimplán az lenne, hogy továbbra is úgy néznének Magyarországra, mint olyan országra, ahol sajnos van némi bizonytalanság, és nem tudni pontosan, hogy miként működik az államháztartás. Egy kicsikét úgy tűnhet, hogy egy fekete doboz az egész, és ez sajnos az utóbbi nyolc évnek különlegesen köszönhető. Persze egy kis korrigálás volt az utóbbi évben.

- A korrigálás inkább 2006 őszétől kezdődött.

- Igen, így van.

- Hiszen a tíz százalék fölötti hiány először lecsökkent öt egész valamennyire, aztán 3,8 százalékra.

- Igen, de azt lehet mondani, hogy minőségi javulás főleg az utolsó egy évben történt.

- És Ön azt mondja, hogy ezt nem volna szabad felpuhítani és elrontani?

- Igen, ezt nem volna szabad felpuhítani. És ez már be is bizonyosodott, mert láttuk, hogy milyen reakciókat váltottak ki az egy hónappal ezelőtti megnyilvánulások.

- Igen, a Kósa- és a Szijjártó-féle megnyilvánulások.

- Nagyon érzékeny hangulat van manapság a befektetők között külföldön, és olyan megnyilvánulások, lépések, amelyek egy teljesen normális időszakban nem nagyon keltenének feltűnést, azok mostanában bizony olyan reakciót váltanak ki, ami egyáltalán nem előnyös számunkra. Ezt nagyon fontos tekintetbe venni, és erre muszáj odafigyelni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Magyar Posta vezérkarának menesztéséről
Csáki György, a Magyar Posta napokban leváltott elnöke


Bolgár György:
- Ön is azok közé az állami intézményi vagy vállalati vezetők közé tartozik, akiknek a talpa alá útilaput kötöttek, méghozzá elég gyorsan. A kérdésem az, hogy Ön és a Magyar Posta volt vezérigazgatója, Szűts Ildikó, kapott-e indokolást a menesztésről?

Csáki György: - Különösebb indoklást nem kaptunk, de azért udvarias mondatok elhangzottak, amelyekben megköszönték a munkánkat.

- Ez egész jól hangzik.

- Igen. Két külön helyzet az enyém és a vezérigazgató asszonyé, illetve a menedzsmentté. Én ugyanis a tulajdonost, tehát a magyar államot képviseltem, és ilyen módon a kormány kinevezettje voltam. Azt kell mondanom, hogy a magyar politikai kultúrában természetes, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait visszahívják.

- Tehát ez a politikai része a dolognak, és ez rendben is van, de a vezérigazgatói poszt viszont a szakmai vezetést képviseli, ugye?

- Így van. Szűcs Ildikó nem politikai kinevezett volt. Ő tizenegy és fél évet dolgozott a postán, és szakmai siker következtében jutott el oda, a humánerőforrás-gazdálkodási igazgatóságtól, ahova eljutott. De nemcsak őt távolították el, hanem például az általános vezérigazgató-helyettest is, akinek az elmúlt 32 évben a Magyar Posta volt az egyetlen munkahelye.

- Erről nem is olvastam. Valóban kirúgták a második embert is?

- Igen, a pénzügyi vezérigazgató-helyettessel, az informatikai igazgatóval és még néhány emberrel egyetemben. Folyamatban vannak a dolgok, és én ebben már nem veszek részt, de ezek tények. Ahogy a volt munkatársaimtól hallottam, hétfőn reggel, nagyon kulturált körülmények között, bemutatkoztak az új vezetők, és ebből a régiek megtudták, hogy ők már nem vezetők.

- Velük nem is közölték, hogy ők már nem vezetők, mert előbb történt meg az újak bemutatkozása?

- Niklai államtitkár úr mutatta be az új vezetést, és amikor ott ült a teremben az általános vezérigazgató-helyettes és bemutatták neki az új általános vezérigazgató-helyettest, akkor megértette a helyzetet.

- Érdekes helyzetek tudnak teremtődni, vagy éppen megteremtik őket. Egyébként volt vagy lehetett valamilyen szakmai indoka annak, hogy gyakorlatilag lefejezték a posta szakmai vezetését? Ha jól tudom, a Magyar Posta 2003 óta folyamatosan sikeres és nyereséges volt, és komoly osztalékot fizetett be az államnak. És még a sok természetes kritika ellenére is, konkrétan, pontosan és tényszerűen mérhető adatok alapján, javított a minőségen és növelte a forgalmát is. Mi volt az, ami szakmailag nem sikerült az elmúlt években?

- Az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján én el tudom sorolni, hogy mi az, ami még nem működik jól a Magyar Postán, de gondolom, ezt majd most megteszik az utódaim, és gyorsan ki is javítják ezeket a hibákat. Nyilvános bírálatként a hálózatkorszerűsítésnek nevezett folyamattal kapcsolatban megfogalmazott kritikák hangzottak el. Arról az emlékezetes mobilposta-programról van szó, amelynek keretében néhány száz kistelepülésen bezártuk a postahivatalt, és helyette ott is, meg azokon a helyeken is, ahol soha nem volt postahivatal, mobilpostákat szerveztünk. Ezt bírálták igazán az elmúlt években.

- De ennek elsősorban politikai oka volt, nem? Tehát ezek politikai bírálatok voltak.

- Igen, így van. A posta vezetése - ezalatt értem az igazgatóságot is és a menedzsmentet is - ezt egy szervezési, üzleti, vállalatvezetési kérdésnek értékelte. Mi azt mondtuk, hogy a Magyar Posta egy gazdasági társaság, amelynek nyereséget kell termelnie, vagy mondjuk úgy, hogy a költségeit a bevételeiből fedeznie kell. Nem a mi dolgunk, hogy fenntartsunk egy közösségi pontot a kistelepülésekkel.

- Tehát ha ez egy fontos társadalompolitikai cél, akkor a kormányzat ezt oldja meg más eszközökkel.

- Így van, persze. Ha bármilyen kormány vagy a parlament azt mondja, hogy minden magyar településen legyen egy olyan helyiség, ahol télen fűtés van, szélessávú internet van, és a lakosok ott összegyűlhetnek, egymással találkozhatnak és közérdekű információkhoz juthatnak, akkor ezt én, mint magyar állampolgár, támogatom, és tudomásul veszem, hogy ezt az adómból fogják finanszírozni. Azonban azt nem gondolom, hogy ezt egy gazdasági társaság feladata lenne biztosítani. A posta, a világon mindenütt, az adott ország legnagyobb logisztikai cége. Az a dolga, hogy közleményeket, leveleket, csomagokat és pénzt egyik helyről a másikra eljuttasson az országon belül. Azt gondolom, hogy egy posta hálózatának olyannak kell lennie, amely ezt a logisztikai feladatot a leghatékonyabban kiszolgálja.

- Márpedig ez a mobilpostára való átváltás ebben segített és nem rontotta a dolgokat, ugye?

- Természetesen. Könnyű elgondolni, hogy egy kistelepülésen kézbesítési kötelezettsége van a postának. Ez a világ legtermészetesebb dolga, plusz EU-előírás, hogy minden munkanapon kézbesíteni kell levelet és csomagot. Tehát ez nyilvánvaló, és ez alól soha nem akartunk kibújni, és ezt nem akartuk közreműködőnek soha átadni, mert ez akkor teremthető meg biztonságosan, ha mi bonyolítjuk le. Emellett Magyarországon fellép az a sajátosság, hogy a nyugdíjak egy jelentős részét a Magyar Posta viszi el a címzetteknek készpénzben. Ez egy olyan kardinális feladat, ami nyilvánvalóan nem szervezhető ki és nem szüntethető meg. De azokon a településeken, ahol heti két ajánlott levelet adnak fel és nem küldenek pénzküldeményt, ott nem érdemes fenntartani egy épületet. Hiszen a hatszáz főnél kisebb lakosú falvakban, ha egyáltalán küldenek pénzt, azért akkor sem ezekből a kis falvakból küldik a pénzt a fővárosba.

- Igen. Magyarán üzletileg ez egy reménytelen dolog.

- Teljes mértékben, hiszen nincs felvételi forgalom. Kézbesíteni kézbesítünk, a mobilpostás kézbesít és egyúttal fel is vesz, ott tartózkodik egy félórát vagy egy órát, amennyit kell.

- És ez egy sokkal olcsóbb megoldása ennek a problémának.

- Így van. Arról nem beszélve, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat is visz a mobilposta, ami azelőtt ezeken a településeken egyáltalán nem volt. Például egy készpénzelfogadó automata van benne, vagyis a bankkártyájával bárki készpénzt vehet fel a mobilpostával. Azt nem képzeli senki, hogy egy háromszáz fős településre készpénzfelvételi automatát lehet tenni.

- Majd most meglátjuk a kis posták újranyitását. A másik kritika, ami a postát érte, a székház eladása volt, és az, hogy a posta bérelt irodába költözött. A kritikusok szerint, akik között elsősorban fideszes képviselők voltak, ez pénzügyileg rossz megoldás volt.

- Azt kell mondanom, hogy ez borzasztó gyakori dolog az üzleti világban. Azok a cégek, amelyek nem ingatlanhasznosítással foglalkoznak, úgy gondolják, hogy a tőkéjüket nem ingatlanban kell tartaniuk, hanem, mondjuk, korszerű technológiában, mert az jövedelmet termel. Ezért nagyon sok cég csinálta ezt Magyarországon is, és a világon mindenütt. Tehát a konstrukció ellen szerintem nem lehet kifogás. Az összes ezzel kapcsolatos támadás egy csúsztatáson alapul. Ez a csúsztatás abban rejlik, hogy nem a Krisztina körúti postaszékházból költöztünk át a Dunavirág utcába, hanem öt budapesti irodából költöztünk a jelenlegi helyre, amit bérelünk. Hiszen a korábbi Postapalota épületében kevesebb mint hétszáz ember dolgozott, most pedig ezerhétszázan vannak ebben az épületben. Tehát öt helyről költöztünk egy helyre.

- Vagyis ez a lépés a belső logisztikán is javított.

- Egyrészről igen. Nagyon fontos még, hogy az öt előző épület között volt bérelt irodaház is. Háromszázötven ember számára bérelt egy irodát még az előző postavezetés, amelynek Kalmár István volt az elnök-vezérigazgatója.

- És a mostani, új postának az új elnöke.

- Igen. Tehát az Árpádfejedelem úton háromszázötven emberünk volt, a teljes logisztikai igazgatóság és a biztonsági igazgatóság. Ott háromszáz millió forint volt az éves bérleti díj, amit most nem kell fizetnünk. A fenntartási költségek is és minden olcsóbb így egy helyen, ezt nem kell mondanom. Plusz a kommunikációs költségeken is spórolunk, hiszen egy épületben sokkal olcsóbb működtetni ezerhétszáz embert, mint öt épületben, a város öt különböző pontját.

- De állítólag olcsón adták el a székházat.

- Azt nem tudom, hogy mi számít olcsónak vagy drágának, de én mint közgazdász, aki harmincnégy éve tanítok közgazdaságtant a magyar felsőoktatásban, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ár volt. Állami társaságról lévén szó, ha a piaci ár nem éri el a vagyonérték szerinti összeget, akkor nem lehet eladni. Ezt az épületet, amely a könyveinkben két és fél milliárd forinttal szerepelt, és aminek a decemberi vagyonértékelése, tehát a piaci szakértői értékelése 3600 millió forint volt, ezt 4 milliárd forintért adtuk el. Tehát kicsivel több mint tíz százalékkal az elméleti értéke fölött. Úgyhogy nem tudom, hogy lehet azt mondani, hogy ezt olcsón adtuk el. Megjegyzem, hogy elképesztő dolgokat mondanak. Egy olyan épületet, amelyiknek az egyik frontja a Moszkva térre, a másik a nagyon szűk Csaba utcára, a harmadik a nagyon zajos, nagyon piszkos Krisztina körútra néz, és csak egy-egy frontja néz a Vérmezőre meg a Várra, ők úgy állítanak be, mintha egy luxusépület lenne, valami elképesztően jó helyen, Budapesten.

- Pedig elég volt bemenni a földszinten lévő postahivatalba ahhoz, hogy lássuk mekkora az a luxus.

- Így van. És még azt is szeretném elmondani, hogy ez az épület nyolcvanöt évvel ezelőtt épült, az akkori igényeknek megfelelően. Nem lehetett benne például megoldani sem a központi, sem az egyedi légkondicionálást. Gépészetileg teljesen elavult, a legszórakoztatóbb az épületben az volt, amit én a legjobban szerettem, hogy az 1920-as években a széntüzelésű kazánokhoz építettek egy kilencemelet magas kéményt az egyik udvarba.

- Igen. Az látszik is bizonyos helyről.

- Akinek az irodája arra nézett, az három méterre az ablakától látott egy vöröstéglás kéményfalat, amit azonban nem lehetett lebontani mindaddig, amíg az épületben voltunk. Esetleg alpinisták tudták volna vésővel és kalapáccsal egyenként leverni belőle a téglákat.

- Igen. Végezetül még arról szeretnék beszélni, hogy látszik, hogy a Fidesz-kormányzat lehetőleg ingyen vagy nagyon olcsón szeretne megszabadulni a különböző intézményvezetőktől. Önök hogyan, milyen feltételekkel távoztak?

- Ezt nem tudom pontosan megmondani. Ami az igazgatóságot és a felügyelőbizottságot illeti, ezek megbízások, vagyis ezekkel a posztokkal nem jár semmilyen fizetési kötelezettség. Tehát se felmondási idő, se végkielégítés nem jár a tagoknak. Azzal a nappal, amikor megszűnik a megbízásunk, megszűnik a tiszteletdíjunk. A tiszteletdíjakat érvényben hagyták.

- Értem. De a most visszatért postaelnök, Kalmár István, annak idején - 2002-ben - nem egy forinttal távozott, ugye?

- Nem, a szerződésében lévő összeget kapta. Hogy pontos legyek, nem összegek vannak a szerződésben, hanem hónapok. Kalmár István fillérre pontosan mindent megkapott, felmondási idővel együtt, ahogy a munkaszerződése szólt, végkielégítést, mindent. Az általános helyettese például majdnem kétszer annyit kapott, mint ő, mert ővele olyan szerződést írtak alá.

- Ezek néhány milliós vagy inkább néhány tízmilliós nagyságrendű tételek voltak?

- Ezek néhány tízmilliósak. Azt kell mondanom, hogy Kalmár úr felmondási ideje és végkielégítése pontosan ugyanannyi hónap volt, mint amennyi Szűts Ildikó vezérigazgató asszonyé.

- Értem. Az új vezérigazgató neve nem ismert az üzleti világban. Neki milyen vállalatvezetői múltja van, Ön tud erről valamit?

- Most már fent van a posta honlapján a rövid életrajza. Egy informatikus és közgazdász végzettségű emberről van szó, aki informatikai cégeknél dolgozott. Ha jól emlékszem, harminchat éves. Egy nagy szoftvercégnek volt az egyik vezető munkatársa, illetve egyéb szoftvercégeknél dolgozott. Nagyon érdekes, hogy jelenleg így informatikus az elnök, informatikus a vezérigazgató és a felügyelőbizottság elnöke is, amennyire az interneten könnyen elérhető információkból meg tudom ítélni.

Korábban:

Fidesz: minden érintettnek felelnie kell azért, ami a közvagyonnal történt

A Balsai-féle feljelentésről és a Postaszékház eladásáról (Bolgár György interjúja Csáki Györggyel, a Magyar Posta elnökével)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Balogh András, az MSZP köztársasági elnök jelöltje


Bolgár György:
- Nem történt meglepetés, Ön ezüstérmes lett, a szocialisták szavazatát kapta meg. Schmitt Pált pedig a várakozásoknak megfelelően kétharmados többséggel megválasztották. Gondolom, nem csalódott, ugye?

Balogh András: - Nem, ismerve azt a gyakorlatot, ami Magyarországon a parlamentáris rendszerben egyértelmű, de hozzáteszem, Magyarországon kívül is általában ez a jellemző. De a képviselőket nagyon nehéz meggyőzni. Egyszerűen, ha értékelnek is bizonyos érveket, akkor sem helyezik ezeket előtérbe a pártlojalitással szemben. Most is ugyanez történt. Én pontosan annyi szavazatot kaptam, ahány tagja van a szocialista frakciónak.

- Hogyan zajlott az Ön tapasztalatai, véleménye alapján ez az egész parlamenti procedúra és mindaz, ami még utána történt? Ugye Schmitt Pál beszéde, himnusz és a többi. Szóval olyan hangnemben, olyan stílusban, olyan keretek között zajlott, ahogy az normális elfogadható? Minden rendben volt?

- Én úgy gondolom, ha nem is értünk el sokkal többet, bár szerintem ez is vitatható, azt igen, hogy ország világ előtt mégis egy civilizált hangnemben lezajló elnökválasztásnak voltunk tanúi, ahol a különböző tisztségviselők úgy fogalmaztak, úgy viselkedtek, hogy én időnként kifejezetten úgy éreztem magam, mintha Európa közepén élnék. Ez egy nagyon nagy dolog ebben a helyzetben, mert valamennyien tudjuk, hogy teljesen más trendekkel is találkoztunk. Ez mindenképpen egy eredmény és ha ebből egy kicsi is folytatódik, akkor ez biztos, hogy hasznos lehet a magyar társadalomnak. Különösen ebben a szétszakított légkörben, amikor vannak, akik úgy érzik, hogy itt az ideje, hogy ledarálják a kisebbségbe szorult ellenfelet, akár a gazdasági életben, akár a médiában, és ha bizonyos demokratikus elveket sikerül betartani-betartatni, akkor ez mindenképpen előny a társadalomnak. Ha kis építőkocka lesz, akkor is meg kell becsülni.

- Ha jól értem, akkor saját jelöltségét és a jelöltsége körül lezajlott eseményeket, például, hogy a Fidesz-frakció meghallgatta, vagy hogy Orbán Viktor miniszterelnök fogadta Önt, úgy értékeli, hogy legalább emberszámba vették a kisebbségben maradt baloldalt és az ő reprezentánsukat. És ez legalább olyan jel, amiben bízhatunk, hátha így lesz ez később is?

- Úgy érzem, hogy három frakciónál is kifejezetten pozitív visszajelzést kaptam. A szocialistáknál, a Fidesz-frakció is elfogadta azokat a pontokat, amiket elővezettem, és az LMP is úgy fogalmazott, hogy kilencven százalékban azonosulni tudnak ezzel a programmal. Ez nagyon nagy dolog. Vagyis én nagy előrelépésnek tartom, hogy ebben a csatabárdforgató légkörben ilyen elemek kialakultak. És nekünk erre van szükségünk. Mert a magyar társadalomnak és a kisebbségbe szorult baloldalnak nyilvánvaló, hogy nagy butaság lenne most erősíteni a hisztérikus légkört, mert ebben nyilvánvalóan alul fogunk maradni. Ez az egyik megfontolás.

- Azt mivel magyarázza, hogy ugyanakkor Schmitt Pálnak nemcsak a baloldali vagy liberális sajtóban, hanem másutt is eléggé rossz a sajtója. Legalábbis egyértelműen valamiféle bulvár-elnöknek minősítik. Megnéztem talán legnagyobb hírportált, az Indexet, amelyik nem minősíthető baloldalinak, és a címlapján egy kis rigmus, egy csasztuska van minden hír fölött. Pár sor, csak hogy a hallgatókkal érzékeltessem, nem tudom, hogy Ön látta-e, de így kezdődik, hogy „Hazánkra pár baj tör?/Megvéd a párbajtőr/Ezüsthajú mestere./S tévében a torna/Ha ma is még volna/Jól hatna a testemre./Szívem be kalimpál/Elnök lesz a Schmitt Pál/Az emberek embere.” Szóval mintha sokan a médiában legalábbis viccet csinálnának abból, hogy ő lesz a következő köztársasági elnök. Ezt mivel magyarázza?

- Én érthető módon ezt nem kommentálom, hiszen az ezüstérmes egy olyan versenyben, ahol ketten indulnak, azt hiszem, nem rendelkezik akkora erkölcsi tőkével, hogy az aranyérmest minősítse.

- Nem is Schmitt Pál minősítésére gondoltam, hanem hogy kialakult egy olyan hangulat vagy vélemény körülötte, hogy nem tartják azonos kategóriájúnak Sólyom Lászlóval vagy Mádl Ferenccel, vagy Göncz Árpáddal. Csak ennek a helyzetnek a kialakulását gondoltam, hogy véleményezi. De ha ehhez Schmitt Pál véleményezése is kell Ön szerint, akkor ne tegye.

- Persze. Elnézést, azt hiszem, Ön tudja, hogy én mindenről azonnal és kertelés nélkül el szoktam mondani a véleményemet. De ebben az esetben ez nem volna fair, ezért nem teszem meg.

- Akkor azt mondja meg nekem, hogy most mi történik Önnel? Mégiscsak néhány hétre bekerült a nagy magyar belpolitikai nyilvánosságba, miközben Ön Bangkokban még nagykövet. Ebből következik a következő kérdésem, hogy még mindig nagykövet, vagy Önt is visszahívják?

- Még az vagyok. Ha bárkinek eszébe jutna, hogy hosszabbítsak, akkor is egyértelmű a véleményem. Én kitöltöttem a magam idejét és főleg ilyen körülmények között semmiféle értelme és tulajdonképpen erkölcsileg alapja sincs annak, hogy maradjak. Azért, mert egy elnökjelölt kevésbé…

-… Már nem mehet vissza egyszerű nagykövetnek Thaiföldre?

- Egy nagyon rövid időre visszamegyek még elbúcsúzni, elrendezni a dolgokat és visszajövök.

- És akkor a tudományos munka jön ismét?

- Pontosan.

- Vagy beszáll a politikába?

- Nekem soha nem volt kényszerpálya a szakmám. Én erre nagyon büszke voltam, nagyon szeretem, és tényleg örömmel művelem a szakmámat. Tehát, amennyiben erre lehetőségem nyílik, vissza fogok térni az ELTE-re. Arra a tanszékre, amelyiknek éveken keresztül a vezetője voltam, abba az iskolába, amelynek az alapítója voltam. Ezek a szálak odakötnek. Az MSZP-vel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy mint magát nyíltan baloldalinak definiáló ember, természetesen megvoltak a kapcsolataim, és magától értetődően elég őszinte bíráló szavaim is.

- Úgyhogy a bírálataira az MSZP továbbra is számíthat?

- Igen, bár kisebbségbe szoruló pártot az ember nem nagyon bánthat a mostani időszakban.

- Ne bántsa őket, csak építő bírálatra gondoltam.

- Tudjuk nagyon jól, hogy a magyar történelemben az építő bírálat mit szokott jelenteni. Akit építőleg megbírálnak, az rémesen utálja az ilyesmit. De ez engem kevésbé zavar. Meglepetésemre igen sok pártszervezetben, megyékben, Budapesten felkértek engem, hogy valamiféle pozíciót vállaljak.

- Akkor mégiscsak telibe találtam a kérdésemmel.

- Abszolút. Sőt, elmentem párthívekhez, tegnap a VIII. kerületben, Józsefvárosban voltam, ahol nagyon egyértelműen úgy fogalmaztak az ottaniak, hogy ők szeretnék, ha oda mennék. Én azt tudom mondani, amit mindenkinek eddig elmondtam. Hivatalosan nem kerestek meg, nem hivatalosan annál többen. Ha a jelölőbizottság megkeres, azt fogom mondani, hogy nekem semmiféle konkrét elképzelésem, főleg igényem nincs arra vonatkozólag, hogy én milyen pozíciót akarok az MSZP-ben betölteni. Én pozícióban nem gondolkodom. Ahol van arra igény, hogy elmondjam azokat a nézeteimet, amelyek valószínűleg nem tökéletesen felelnek meg az eddigi gyakorlatnak, akkor ezt szívesen megteszem, attól függően, hogy éppen hol van erre lehetőség. Szigorúan az egyetemi állásomnak a megtartásával, a tudományos munka folytatásával ezt megteszem. Nagyon szívesen fordítom az időmet és energiámat arra, amiről úgy érzem, hogy jelenleg nagyon fontos, hogy meg tudjunk tartani, meg tudjunk erősíteni olyan baloldali humanista elveket, amelyek, én úgy gondolom, össznemzeti érdekeket szolgálnak. Tehát nem egyszerűen a szűk pártpolitikai célokat követik. Ha erre lehetőség van, akkor ezt én megteszem. És mindjárt hozzáteszem, hogy ha beszélek a jelölőbizottsággal, akkor szándékomban áll elmondani, hogy én magam milyen politikai formációnak képzelem el a megújhodott MSZP-t. Ha ebben szükség van a partnerségemre, akkor természetesen ettől nem tartózkodom, miért tenném. Nem áll tőlem távol. Amennyiben viszont erre nem látnak igényt, én akkor is a baloldalt fogom támogatni. De az egyetemi katedrán állva, nem közvetlenül. Mert én az egyetemet olyannak tartom, ahol az ember tudományos eredményekről beszél és nekem eszem ágában nincs összekeverni a politikát az oktatással.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!