rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 7.

Milyen következményei vannak a bírókról szóló európai bírósági döntésnek?
Lattmann Tamás nemzetközi jogász

Bolgár György: - A témánk az az európai bírósági döntés, ítélet, amely elmarasztalta Magyarországot a bírák kényszernyugdíjazása miatt. Ezzel Magyarország uniós jogot sértett. Nem volt meglepetés, mert szinte mindenki borítékolta, hogy ez lesz így lesz, viszont, hogy a magyar kormány minden figyelmeztetés ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy megcsinálja, az már meglepőbb volt. Az Alkotmánybíróság is megsemmisítette az erről szóló törvényt. Tudtommal még mindig nem történt semmi annak érdekében, hogy reparálják azt, ami sértette a magyar alaptörvényt és az uniós jogot. Mi történik ilyenkor?

Lattmann Tamás: - Azt lehet már tudni az Alkotmánybíróság döntése óta eltelt időszakról, hogy azok közül a bírák közül, akik elveszítették a munkahelyüket – illetve hivatalvesztést kellett elszenvedniük életkori okok miatt –, többen egyéni munkaügyi pereket indítottak. Már több ilyen eljárásról lehet is tudni, hogy eredményesen véget értek. A legtöbb ilyen egyéni munkajogi eljárás tulajdonképpen biztos végeredményű. A probléma az volt, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte ugyan a jogszabályt, viszont nem rendelkezett arról, hogy annak eredményeképpen a hivatalukat vesztett bírák automatikusan visszakerülnek a pozícióikba. Azonban a köztársasági elnök a törvény rendelkezésének megfelelően felmentette őket már korábban. Ezt a törvényt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, most az Európai Bíróság kimondta, hogy az uniós jogot is sérti. De ezeket a hivatalokat a köztársasági elnök határozata miatt a bírók már elveszítették. Jelenleg egy nyitott helyzet van.

- Pontosan ez az, ami engem – meg nyilván a bírákat is – érdekelne, hogy akkor ebből mi következik. Az bebizonyosodott, amit egyébként minden érintett és a másik politikai oldal is végig mondott, hogy ez így alkotmányellenes, törvényellenes, európai unióa jogszabályellenes, mindenellenes, ez így nem mehet át. Figyelmeztette Magyarországot az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, mindenki. De mégis megcsinálták. Lehet, hogy mégis a kormánynak van igaza, mert most már faktum, hogy a bírák elveszítették az állásukat, és még akkor is nehéz őket visszahelyezni, ha egyenként elmennek a bíróságra, és kérik a visszahelyezésüket, hiszen a tanácsvezetői, bírói posztjuk már be van töltve.

- Fontos, hogy a tegnapi ítélet az Európai Unió bíróságán született Luxemburgban, tehát véletlenül sem összekeverendő a Strasbourgi Bírósággal, ahol emberi jogi panaszokat lehet benyújtani.

- És mellesleg a bírák egy része oda nyújtott be panaszt. A luxemburgi nem az ő panaszuk nyomán ítélkezett, hanem az unió eljárása miatt.

- Így van, az Európai Bizottság volt az, amely hivatalosan jelezte a magyar államnak, a kormányzatnak, hogy ez uniós jog szempontjából aggályos lépés lesz. Az egy következő kérdés, hogy amikor majd az ügyek a Strasbourgi Bíróság előtti eljáráson is végigfutnak, és egyéni panaszos eljárásokban egyénenként fogják a bíróknak, 89-90 százalék eséllye, azt mondani, hogy igazuk van, akkor az ő ügyük egyéni ügyként a magyar joghatóság problémájába megint visszapörög majd. A Strasbourgi Bíróság azt fogja mondani ezekben az egyéni panaszos ügyekben, hogy megsérültek a bírók különböző emberi jogai, amelyeket panasz tárgyává tettek, aminek megint az lesz majd a következménye, hogy a magyar államra hárul majd, hogy ezeket az állami döntéseket valahogy reparálja. Tényleg nagyon jó a kérdés, hogy ezt hogyan lehetne reparálni. Megmondom őszintén, hogy erre a kérdésre itt és most természetesen nem fogok tudni választ adni, hiszen az első dolog, amit tudni kéne a kérdés megválaszolásához, hogy látni kéne azokat a számokat, hogy az igazságszolgáltatási rendszerben most hány álláshelyen, hány pozícióban váltottak. Nyilván új, fiatalabb személyek kerültek be ezekre a pozíciókra, őket azért elbocsátani vagy kirakni a rendszerből, mert az állam olyan jogi hibát követett el, aminek eredményeképpen nekik lehetőségük nyílt beülni egy pozícióba, ez az ő szempontjukból újabb jogsértésekre vezethet. Belekerültünk egy olyan helyzetbe, amit nagyon nehéz feloldani, a bíróság igazgatásáért felelős politikai döntéshozónak kell ezt a helyzetet valahogy visszaállítania.

- Induljunk ki egy sokkal praktikusabb és szűkebb körű helyzetből. Ha valakit kirúgnak az állásából, munkaügyi bírósághoz fordul, az neki ad igazat és mondjuk úgy ítélkezik, hogy vissza kell venni az állásába, akkor függetlenül attól, hogy közben az a cég vagy intézmény már betöltötte az állást, kénytelen őt visszavenni. Lehet, hogy nem tudja ugyanazt a munkát felajánlani, hanem csak valami hasonlóban tudja foglalkoztatni, de vissza kell őt vennie. Nem ez az alapvető eljárás a bírói rendszerben?

- Természetesen helyre kell állítani a státuszukat. Amiben én bizonytalan vagyok személy szerint, hogy egészen pontosan ezt hogyan kellene csinálni. Ha valaki mondjuk tanácsvezető bíró volt, ő most elveszítette a hivatalát, majd most vissza kell őt helyezni, mert nyilván nem kérdés, hogy őt vissza kell helyezni. Akkor csinálnak neki egy újabb tanácsot, ahol tanácsvezető lehet, vagy esetleg megkapja azt az illetményt, juttatásokat, minden egyebet, ami a tanácsvezetéssel együtt jár és a bírói pozíciójával, de mondjuk tanácsot nem kell hozzá vezetnie, mert tanács nem kell még egy. Ezek olyan praktikus kérdések, amelyeket annak kell eldöntenie, aki a helyzet kialakulásáért felelős. A magam részéről nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen megoldásokat tudnak kitalálni. Az biztos, hogy a helyzet a jelen formájában nem maradhat, az biztos, hogy jelenleg egyvalami egyértelmű, hogy itt jogsértés történt. Ezt az Alkotmánybíróság is kimondta, most a luxemburgi bíróság is megfelelően kimondta és előbb-utóbb valószínűleg a Strasbourgi Bíróság is ki fogja mondani.

- Az is biztos, hogy ez az államnak plusz kiadásokkal fog járni. Ha nem is a luxemburgi, de a strasbourgi döntés értelmében mindenképpen, mert ott konkrét összegeket is meg fognak állapítani.

- Bizony, a Strasbourgi Bíróság az egyéni panaszokban még kártérítési összegeket is megállapíthat. Most egy nagyon bonyolult helyzet állt elő.

- Mondok egy praktikus – bár lehet, hogy egy kicsit cinikus – megoldási javaslatot. Nem Önnek kellene mondanom, mert Ön nem tud semmit tenni a dolog érdekében, csak feltételezem, hogy azért valamilyen módon tudja kommentálni, hogy álomvilágban élek-e vagy azért ez is egy lehetséges megoldás. Ha vissza kell venni az elbocsátott bírákat, és ők erre igényt is tartanak, akkor lehet, hogy a helyükre felvett új bírákat nem kell és nem is szabad elbocsátani, nem is volna méltányos és újabb jogsértés volna természetesen. De miután tudjuk, hogy a bírói rendszer amúgy is nagy elmaradásokkal küszködik – ezzel indokoltak egy sor más törvényi változtatást is, például azt, hogy áthelyezheti az ügyeket a bírói hivatal elnöke más bíróságokra, hogy a túlterhelést csökkentse –, akkor most itt van kétszázegynéhány elbocsátott és nagy tapasztalatú bíró, ennyivel könnyebben lehet az ügyeket gyorsabban lefuttatni, végigfuttatni, megtárgyalni. Nem ez a legegyszerűbb, legpraktikusabb megoldás?

- Ezt én egyáltalán nem tartom cinikus javaslatnak. Annak idején saját hatáskörben készítettem egy érdekes eredményekkel kecsegtető felmérést. Alapul vettem azt, hogy a Strasbourgi Bíróság az elmúlt néhány évben vajon összességében mekkora kártérítési összeget ítélt meg Magyarországgal szemben azért a gyakorlatért, hogy az elhúzódó peres eljárások miatt egy időben már folyamatosan futószalagon állapították meg Magyarország jogi felelősségét a tisztességes eljárásról szóló jog sérelme miatt. Olyan pénzösszeg jött ki, amiből egyértelmű volt, hogy mi sokkal jobban járnánk, ha ebből a pénzből inkább bírókat vagy fiatal jogászokat alkalmaznánk az ügyészségen, a bíróságokon, mert akkor feldolgozható lenne a hátralék. Természetesen ez nem egy cinikus javaslat, és bizonyos mértékig valahol a praktikus megoldás irányába is mutat. Azt gondolom, hogy igazából a döntéshozónak nem nagyon lesz más lehetősége. Mindenképpen méltánytalan és adott esetben lehet, hogy jogsértő helyzet lenne, ha az időközben hivatalba került bírók innák meg a levét ennek a helyzetnek.

- Mert nem is ők tehetnek róla. Ez egyértelmű.

- Nem, természetesen. Az egy másik dolog még, hogy ezek a bírák, akikről most szó van, egyéni vitában fognak állni majd a rendszerrel, tehát itt most egyéni munkaügyi perekről van szó, egyéni panaszokkal. Nyilván lesznek közöttük olyan bírók, akikkel lehet majd megállapodást kötni adott esetben, hogy akkor ők inkább mégsem akarnak visszajönni, amennyiben a munkáltatóval erről meg tudnak állapodni, és akkor nem lesz per a dologból, viszont annak meg nyilván ára lesz, azt ki kell fizetni. Attól félek, hogy a helyzet sajnos mindenképpen pénzeszközök mozgósítását fogja igényelni.

- Pénz, az van, mint tudjuk. Még egy dolgot szeretnék megkérdezni, mégpedig azt, hogy tegyük fel – az ember mégiscsak gondol ilyesmire, mert az elmúlt két év tapasztalatai erre indítják –, hogy a kormány ugyan azt mondja, hogy tudomásul veszi a luxemburgi bíróság ítéletét, de valami olyan új törvényjavaslatot fog benyújtani és elfogadtatni a parlamenttel, ami azért mégsem teljesen azt fogja átvenni, amit a luxemburgi bíróság kvázi javasol vagy nem teljesen fogja megszüntetni azt az állapotot, amit a luxemburgi bíróság uniós joggal szembeni jogellenes tartalomnak minősített. Már több ilyen fajta célzás is elhangzott, hogy egy kompromisszumos megoldásra kell törekednünk, akkor lehet, hogy nem azonnal kell őket nyugdíjba küldenünk, hanem majd csak három év múlva. Ha egy olyan jogi formulát választ a kormány, hogy mégiscsak megszabaduljon ezektől a bíráktól, akik valamiért kényelmetlenek a számára, ami aztán megint nem fog tetszeni az Európai Uniónak, mert megint úgy érzik, hogy ez bizony az uniós joggal ellentétes, akkor mi lesz a következő lépés? Egy többéves huzavona, harc, megint bíróság elé kerülhet az ügy?

- Igen. Egy valamit tisztázzunk gyorsan, nehogy félreértések legyenek. Alapvetően a kormányzatnak az igazi vitája ebben az ügyben nem az Európai Unióval, hanem a bírákkal van. Ebben az ügyben az Európai Unió bizottsága formájában a kormányzat által alkalmazott egyik jogi megoldásról fejtette ki először az álláspontját, most pedig az Európai Bíróság azt, hogy ez nem korrekt jogi megoldás. Természetesen a vita rendezése alapvetően kompromisszumokat fog igényelni, hiszen nyilván lesznek olyan bírák, akik azt fogják majd mondani, hogy ők ebben az egész balhéban a továbbiakban nem biztos hogy részt akarnak venni. Ők adott esetben kompromisszumos megoldással kiszállhatnak a vitából, ha úgy szeretnék. A probléma súlya így bizonyos mértékig csökkenni fog. De ha a kormányzat továbbra is olyan megoldást próbál alkalmazni a kompromisszumra nem hajlandó bírák esetében, ami újabb uniós jogi problémákat fog felvetni, akkor bizony fennáll a lehetősége annak, hogy újabb körökre kerüljön sor. Nincsen igazából jogi határ arra, hogy meddig lehet ezt a kérdést játszani. Amíg egy tagállami kormány az uniós jogi szabályok be nem tartásával próbál operálni, addig az Európai Bizottság folyamatosan a nyomában lesz és kötelezettségszegési eljárással fogja szórakoztatni a kormányzatot, legvégső esetben a luxemburgi Európai Bíróság előtt. Mert az Európai Bizottságnak az Európai Unió struktúrájában ez a feladata. Nem azért csinálja ezt a Bizottság, mert nincsen jobb dolga, nem azért, mert haragszik Magyarországra, hanem azért, mert a dolga annak biztosítása, hogy minden EU tagállam tartsa be a vonatkozó uniós szabályokat.

- Végső esetben szankció van?

- Igen. Legvégső esetben ez a kötelezettségszegési eljárás következő fázisa a bíróság ítélete után, ha a tagállami kormányzat nem akarja teljesíteni, akkor adott esetben akár pénzbírság megállapítására is sor kerülhet, ami újabb költségeket jelentene. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen jellegű ügyek eldurvulása, elhúzódása – ha az állam semmilyen módon nem akar ezekben konstruktív módon megoldást nyújtani – bizony már politikai következményeket is kiválthat. Gondoljunk bele, ha az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban az állam folyamatosan próbál trükközni, nem fogadja el az egyértelmű ítéletet, hanem megpróbálja „okosan” megoldani, meg még valamit kitalálni a rendszerben, valamit trükközni, akkor előbb-utóbb az lesz ennek a politikai következménye, hogy komoly kétségek merülnek fel összeurópai szinten az adott állam igazságszolgáltatási rendszerhez fűződő korrekt viszonyáról. Ennek a negatív hatásai átgyűrűznek a gazdaságba, hiszen a befektetői bizalmat rongálják stb. A jogon messze túlmenően más következményei is lehetnek ennek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái