Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 7.



Bolgár György kérdései 2012. november 7-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Bizottság átmenetileg átengedte a vizsgán Magyarországot, és elfogadta, hogy az idén meg jövőre is a megkövetelt három százalék alatt marad a költségvetés hiánya. 2014-re azonban újabb veszélyeket és hiánynövekedést vár. Nem bíznak Orbánban és Matolcsyban? Ez a lényeg?

Részben ezzel is összefüggő témánk, hogy a miniszterelnök egészen meghökkentő nyilatkozattal intézte el az Európai Bíróság Magyarországot elmarasztaló ítéletét a bírák kényszernyugdíjazása ügyében. Ő még nem látott olyat, mint most, jelentette ki, hogy döglött kutya fejébe rúgnak, hiszen a jogellenesnek minősített törvény már nem is létezik. Ami igaz, de a törvény nevében meghozott intézkedések nagyon is érvényben vannak. Csak azért is összeveszünk a barátainkkal?

Aztán beszéljük meg, hogy a Tudományos Akadémia elnöke azt reméli, a német nyelvtanítási programból nem lesz semmi. Pálinkás József határozottan ellenzi, hogy az angol helyét a német vegye át az iskolákban.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Matolcsy György szerint a kormány kész gyorsan megválni a Molban lévő részvénytulajdonától, ha a költségvetésnek szüksége lenne a pénzre. Ha az ötszáz milliárdért vett részesedésért mondjuk csak háromszázötven milliárdot lehetne kapni, az hűtlen kezelés? Vagy hű?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy országos népszavazást szeretne az MSZP a Felcsúton tervezett futballstadion ügyében. A szocialisták népszavazási kérdése egyelőre az Országos Választási Bizottságnál fekszik. Ott is szenderül majd jobblétre?

És végül beszéljük meg az amerikai elnökválasztás eredményét. Az Európához közelebb álló Obama ismét győzött. Orbán Viktor eddig még nem gratulált a régi új elnöknek, Áder János igen. Ez protokoll vagy valami más?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európai Bizottság értékeléséről és az uniós gazdasági normák kialakításáról
Andor László, európai uniós biztos

Bolgár György: - Megkaptuk a hírt, már mindenki közölte, rádiók, internetes portálok, átmentünk egy vizsgán, az Európai Bizottság úgy értékeli, hogy az idén és jövőre jó eséllyel tartani tudjuk a költségvetési hiánycélokat. Ebből a szempontból hitelesnek fogadták el a magyar kormány két megszorító programját, csomagját. De úgy érzik, úgy értékelik, hogy azért ebben a csomagban nem minden jó, nem minden számít tartósnak, és 2014-től a hiány újabb növekedésnek indul. Mit jelent ez a bizonyítvány, hogy alapjában jó, csak így tovább, a többit meg majd tessék kijavítani?

Andor László: - Hát igen, ami ma történt, abban vannak jó hírek is meg talán figyelmeztető jelek. És ami jó hír, az mindenképpen az, hogy nem szerepelt Magyarország a napirenden olyan értelemben, hogy valami fundamentális intézkedés hiányozna, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek korábban ugye vizsgálat tárgyát képezték, mint az idei és a jövő évi hiánycél. Tulajdonképpen hozzátenném azt is, amit a sajtó nem tudhat, hogy mi zajlott magán a bizottsági ülésen. Igazából Magyarország nevesítve nem is szerepelt a vitában, ami azért nagyon fontos adalék, mert ugye amikor komolyabb problémák voltak, akkor bizony nagyon hosszú percekig, esetenként óránkig folyt a vita csak Magyarországról, és ez most nem történt meg.

– És akkor mi volt az, amit az elmúlt hetekben hallhattunk a miniszterelnöktől is, hogy mondjanak egy számot Brüsszelben, és mi teljesítjük. Hogy itt néhány tízmilliárdon folyik a huzavona, tehát olyan benyomása támadt az embernek Brüsszeltől távol, hogy azért vannak itt konkrét viták, és lehet, hogy Brüsszel még valamit akar tőlünk, ami ezek szerint nem következett be. Mi van ennek a hátterében?

– Hát nézze, ugye a politikusok, részben a kormánytagok, kormányfők megnyilatkozásai ezek, és ezt nem kommentálja vagy minősíti a bizottság. Mi mindig azt mondtuk az elmúlt hetekben, hogy tessék szíves megvárni a november 7-i prognózist, és az alapján lehet majd következtetést levonni az elmúlt hetekben, hónapokban meghozott intézkedésekről. Tehát nyilván van egy technikai szintű párbeszéd a szakértők között, de az, hogy ez naponta politikai szintre emelkedjen, ezt nem tartottuk szerencsésnek, mert abból nyilván csak ad hoc minősítések származhatnak, nem valamiféle helytálló vagy tartós következtetés.

– Szóval a veszekedésnek nincs értelme, itt annak van értelme, hogy a bizottság kialakít egy szakmai álláspontot arról, hogy milyen gazdasági teljesítmény várható az Európai Unió tagállamaitól, nemcsak Magyarországtól. Ezt egyezteti végig folyamatosan a tagországok kormányaival, és aztán jut egy ilyen nyilvánosságra hozott eredményre.

– Ez pontosan így van, és még azt tenném hozzá, hogy nyilván itt nagyon fontos az, hogy legyen a felek között egyáltalán egyfajta filozófiai megértés arról, hogy milyen gazdaságpolitika alapozhatja meg a stabil és jó gazdasági teljesítményt hosszú távon. Tehát ami egyrészt a prosperitást, másrészt a fiskális stabilitást is szolgálhatja. És mi így jutunk el azokhoz a figyelmeztető jelekhez, amelyek nem 2012-ről vagy 2013-ról, hanem inkább 2014-ről szólnak, amikor a jelenlegi magyar adórendszer sajátosságaiból, a fiskális politika sajátosságaiból fakadóan adott esetben megint kiújulhatnak az egyensúlyi problémák.

– De azért van itt más is, mert Matolcsy György is azonnal nyilatkozott, miután nyilvánossá vált az Európai Bizottság álláspontja és elemzése. Mondván, hogy azért vannak itt nézeteltérések, például szerinte a magyar gazdaság jövőre nem stagnálás közeli állapotban lesz, ahogy a bizottság várja, mindössze 0,3 százalékos növekedéssel, hanem ennél jóval nagyobb mértékben, akár 1,2–1,4 százalékkal is nőhet a magyar gazdaság. Nem mintha olyan óriási volna ez a különbség, hiszen a másfél százalékos növekedés is nagyon kicsi, de azért ilyenkor még az 1 százalék is komoly különbségnek számít, például a költségvetési hiány szempontjából meg az egész gazdasági fejlődés optimista vagy negatív megítélése szempontjából. Ezek a különbségek minek tulajdoníthatók?

– Igen, én ezt az 1 százalékpontot nagyon komoly különbségnek tekintem, tehát a bizottság a stagnálás közeli helyzetet, pályát prognosztizálja a jövőre évre a magyar gazdaságban. Nyilván ez az év első felében súlyosabb, a második felében talán egy megélénkülő pályát jelent. De valóban ez komoly különbség. Ebbe a bizottság beleszámítja azt, hogy a beruházások nagyon visszaestek Magyarországon, tehát nyilván ez betudható nemcsak az általános európai helyzetnek, hanem bizonyos értelemben a hazai klímának, egyáltalán gazdaságpolitikából, szabályozásból, politikai helyzetből fakadhat, és olyan szektorális tényezőkből, mint a mezőgazdasági teljesítmény visszaesése, ami nyilván sok minden egyébbel összefügg, nemcsak a gazdaságpolitikával.

– A brüsszeli állásfoglalást megelőzően az elmúlt napokban, hetekben, itt Magyarországon sok olyan információ, értesülés, szakértői elemzés is napvilágot látott, hogy van egy komolyabb tétje is ennek a mostani végkövetkeztetésnek, hogy tudniillik ha nem tartják megalapozottnak a számainkat, akkor meg is büntethetnek bennünket. És egy másik ilyen gyakran hangoztatott vélemény vagy várakozás volt, hogy nem fognak kivonni bennünket a túlzottdeficit-eljárásból. Nem is vontak ki bennünket, de most már olyat is olvasok, hogy nem is vonhattak volna ki, mert ezt ma, ezzel az őszi gazdasági előrejelzéssel együtt, nem is csinálhatta volna meg a bizottság. Szóval mennyire voltak valósak ezek a félelmek?

– Igen. Tehát az egyiknek, hogy úgy mondjam nem most van az ideje, tehát ugye a túlzottdeficit-eljárást főleg saját jogon a bizottság egy ilyen prognózis keretében nem zárhatja le. Azt mondtuk, hogy ezen számok alapján lehet majd később értékítéletet alkotni. Ami a kohéziós pénzekkel való összefüggés, ugye visszautalva a februári döntésre majd annak nyomán az Ecofin, tehát a Pénzügyminiszterek Tanácsának a döntésére, igazából…

– Mert először ott javasolták a felfüggesztését.

– Így van.

– Ha nem tudunk megegyezésre vagy egyetértésre jutni az Európai Unióval. Aztán a pénzügyminiszterek a gyors kiigazítás láttán ezt törölték.

– Először a pénzügyminiszterek jóváhagyták a bizottság javaslatát. Majd a bizottság javaslata alapján megszívlelték ezt a tulajdonképpen fenyegetést vagy figyelmeztetést. Ez most igazából fel sem merült, már csak azért sem, mert a bizottság visszaesést prognosztizál. Tehát a bizottság nem pusztán ezekből a fő számokból következteti ki, hogy kell-e újabb figyelmeztetést adni, vagy nem. Most azért látszik egyrészt, hogy a kormány reagált, több körben is reagált azokra az elvárásokra, amelyek egyébként még a tavasszal fogalmazódtak meg. Másrészt pedig maga a visszaesés, tehát az, hogy a reálgazdasági költsége adott esetben mi lehet egy még szigorúbb kiigazításnak, a bizottság számára ez is egy olyan paraméter, amit figyelembe kell venni. Tehát soha nem önmagában egy-egy ilyen főszám az, ami iránymutató a tekintetben, hogy a bizottság hogyan lépjen, azt mindig bele kell helyezni egy tágabb kontextusba, hogy milyen a reálgazdaság dinamikája és milyen effektív intézkedéseket hozott vagy tervez meghozni az érintett kormány. Ugyanezen elbírálás alá esik egyébként jelen időszakban például Belgium vagy Hollandia, amelyeknek szintén a 3 százalék körüliként billeg a költségvetési hiánya. És nemcsak azt nézik, hogy most egy adott számítás alapján ez éppen 2,95 vagy 3,1, hanem azt is, hogy milyen a gazdasági helyzet, az általános gazdasági helyzet, illetőleg milyen a kormányzati intézkedések megalapozottsága.

– Ami a túlzott deficit eljárás alól való kikerülést és annak esélyét illeti, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter megkockáztatott egy olyan feltevést, hogy az Orbán-kormány azért próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt elérje, hogy aztán jövőre azt csináljon, amit akar, mármint a pénzügyekben, a gazdaságban, mert akkor ezzel az Európai Unió, az Európai Bizottság beleszólása a magyar ügyekben majdhogynem nullára csökkenne. Van egy ilyen konkrét összefüggés, illetve van-e Brüsszelben is egy olyan félelem, hogy ha megszűnne ez a fajta felügyelet vagy figyelem Magyarország iránt, akkor a magyarok elszabadulnának?

– Ugye ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, és amikor a gazdasági folyamatokat vagy ezeket a makroszámokat elemzi az illetékes főigazgatóság, nem a választási naptárhoz igazítja a maga értékítéletét, ez az egyik fontos szempont. A másik pedig, azt gondolom az, hogy nem ez az egyetlen együttműködési forma vagy szabályrendszer, a túlzottdeficit-eljárás, amely a tagállamok gazdaságpolitikáját EU-s mederbe tereli. Ugye a gazdasági szemeszter, amely az első félévben zajlik és országspecifikus ajánlásokban végződik, ugye mindig júniusban, ez gyakorlatilag egy olyan dinamikus folyamat, amely évről évre újraelemzi minden tagállam számára a gazdasági helyzetet, a makrogazdasági stabilitást, az Európa 2020 stratégia felé való haladást, annak végrehajtását, és konkrét ajánlásokkal, ha tetszik, beleszól a tagállamok gazdaságpolitikájába. De egy olyan keretrendszer alapján, amelyet a tagállamok maguk fogadtak el, maguk alkottak meg, és tulajdonképpen egymás teljesítményét vagy egymás helyzetét folyamatosan figyelemmel kísérik.

– Magyarán sose lehetne ez alól a fajta figyelem vagy felügyelet alól kikerülni, mert ebben a tagállamok közösen állapodtak meg és mindegyikre vonatkozik?

– Így van. Tehát tulajdonképpen az unió gazdasági fejlődése most már nagymértékben függ attól, hogy milyen koordináció zajlik, amelyekben a bizottságnak központi szerepe van. De ezt nem önhatalmúlag vagy önfejűen gyakorolja, hanem permanens párbeszédet folytatva a más intézményekkel, mint az Európai Központi Bank, de magukkal a tagállamokkal, azok illetékes minisztériumaival is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Milyen következményei vannak a bírókról szóló európai bírósági döntésnek?
Lattmann Tamás nemzetközi jogász

Bolgár György: - A témánk az az európai bírósági döntés, ítélet, amely elmarasztalta Magyarországot a bírák kényszernyugdíjazása miatt. Ezzel Magyarország uniós jogot sértett. Nem volt meglepetés, mert szinte mindenki borítékolta, hogy ez lesz így lesz, viszont, hogy a magyar kormány minden figyelmeztetés ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy megcsinálja, az már meglepőbb volt. Az Alkotmánybíróság is megsemmisítette az erről szóló törvényt. Tudtommal még mindig nem történt semmi annak érdekében, hogy reparálják azt, ami sértette a magyar alaptörvényt és az uniós jogot. Mi történik ilyenkor?

Lattmann Tamás: - Azt lehet már tudni az Alkotmánybíróság döntése óta eltelt időszakról, hogy azok közül a bírák közül, akik elveszítették a munkahelyüket – illetve hivatalvesztést kellett elszenvedniük életkori okok miatt –, többen egyéni munkaügyi pereket indítottak. Már több ilyen eljárásról lehet is tudni, hogy eredményesen véget értek. A legtöbb ilyen egyéni munkajogi eljárás tulajdonképpen biztos végeredményű. A probléma az volt, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte ugyan a jogszabályt, viszont nem rendelkezett arról, hogy annak eredményeképpen a hivatalukat vesztett bírák automatikusan visszakerülnek a pozícióikba. Azonban a köztársasági elnök a törvény rendelkezésének megfelelően felmentette őket már korábban. Ezt a törvényt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, most az Európai Bíróság kimondta, hogy az uniós jogot is sérti. De ezeket a hivatalokat a köztársasági elnök határozata miatt a bírók már elveszítették. Jelenleg egy nyitott helyzet van.

- Pontosan ez az, ami engem – meg nyilván a bírákat is – érdekelne, hogy akkor ebből mi következik. Az bebizonyosodott, amit egyébként minden érintett és a másik politikai oldal is végig mondott, hogy ez így alkotmányellenes, törvényellenes, európai unióa jogszabályellenes, mindenellenes, ez így nem mehet át. Figyelmeztette Magyarországot az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, mindenki. De mégis megcsinálták. Lehet, hogy mégis a kormánynak van igaza, mert most már faktum, hogy a bírák elveszítették az állásukat, és még akkor is nehéz őket visszahelyezni, ha egyenként elmennek a bíróságra, és kérik a visszahelyezésüket, hiszen a tanácsvezetői, bírói posztjuk már be van töltve.

- Fontos, hogy a tegnapi ítélet az Európai Unió bíróságán született Luxemburgban, tehát véletlenül sem összekeverendő a Strasbourgi Bírósággal, ahol emberi jogi panaszokat lehet benyújtani.

- És mellesleg a bírák egy része oda nyújtott be panaszt. A luxemburgi nem az ő panaszuk nyomán ítélkezett, hanem az unió eljárása miatt.

- Így van, az Európai Bizottság volt az, amely hivatalosan jelezte a magyar államnak, a kormányzatnak, hogy ez uniós jog szempontjából aggályos lépés lesz. Az egy következő kérdés, hogy amikor majd az ügyek a Strasbourgi Bíróság előtti eljáráson is végigfutnak, és egyéni panaszos eljárásokban egyénenként fogják a bíróknak, 89-90 százalék eséllye, azt mondani, hogy igazuk van, akkor az ő ügyük egyéni ügyként a magyar joghatóság problémájába megint visszapörög majd. A Strasbourgi Bíróság azt fogja mondani ezekben az egyéni panaszos ügyekben, hogy megsérültek a bírók különböző emberi jogai, amelyeket panasz tárgyává tettek, aminek megint az lesz majd a következménye, hogy a magyar államra hárul majd, hogy ezeket az állami döntéseket valahogy reparálja. Tényleg nagyon jó a kérdés, hogy ezt hogyan lehetne reparálni. Megmondom őszintén, hogy erre a kérdésre itt és most természetesen nem fogok tudni választ adni, hiszen az első dolog, amit tudni kéne a kérdés megválaszolásához, hogy látni kéne azokat a számokat, hogy az igazságszolgáltatási rendszerben most hány álláshelyen, hány pozícióban váltottak. Nyilván új, fiatalabb személyek kerültek be ezekre a pozíciókra, őket azért elbocsátani vagy kirakni a rendszerből, mert az állam olyan jogi hibát követett el, aminek eredményeképpen nekik lehetőségük nyílt beülni egy pozícióba, ez az ő szempontjukból újabb jogsértésekre vezethet. Belekerültünk egy olyan helyzetbe, amit nagyon nehéz feloldani, a bíróság igazgatásáért felelős politikai döntéshozónak kell ezt a helyzetet valahogy visszaállítania.

- Induljunk ki egy sokkal praktikusabb és szűkebb körű helyzetből. Ha valakit kirúgnak az állásából, munkaügyi bírósághoz fordul, az neki ad igazat és mondjuk úgy ítélkezik, hogy vissza kell venni az állásába, akkor függetlenül attól, hogy közben az a cég vagy intézmény már betöltötte az állást, kénytelen őt visszavenni. Lehet, hogy nem tudja ugyanazt a munkát felajánlani, hanem csak valami hasonlóban tudja foglalkoztatni, de vissza kell őt vennie. Nem ez az alapvető eljárás a bírói rendszerben?

- Természetesen helyre kell állítani a státuszukat. Amiben én bizonytalan vagyok személy szerint, hogy egészen pontosan ezt hogyan kellene csinálni. Ha valaki mondjuk tanácsvezető bíró volt, ő most elveszítette a hivatalát, majd most vissza kell őt helyezni, mert nyilván nem kérdés, hogy őt vissza kell helyezni. Akkor csinálnak neki egy újabb tanácsot, ahol tanácsvezető lehet, vagy esetleg megkapja azt az illetményt, juttatásokat, minden egyebet, ami a tanácsvezetéssel együtt jár és a bírói pozíciójával, de mondjuk tanácsot nem kell hozzá vezetnie, mert tanács nem kell még egy. Ezek olyan praktikus kérdések, amelyeket annak kell eldöntenie, aki a helyzet kialakulásáért felelős. A magam részéről nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen megoldásokat tudnak kitalálni. Az biztos, hogy a helyzet a jelen formájában nem maradhat, az biztos, hogy jelenleg egyvalami egyértelmű, hogy itt jogsértés történt. Ezt az Alkotmánybíróság is kimondta, most a luxemburgi bíróság is megfelelően kimondta és előbb-utóbb valószínűleg a Strasbourgi Bíróság is ki fogja mondani.

- Az is biztos, hogy ez az államnak plusz kiadásokkal fog járni. Ha nem is a luxemburgi, de a strasbourgi döntés értelmében mindenképpen, mert ott konkrét összegeket is meg fognak állapítani.

- Bizony, a Strasbourgi Bíróság az egyéni panaszokban még kártérítési összegeket is megállapíthat. Most egy nagyon bonyolult helyzet állt elő.

- Mondok egy praktikus – bár lehet, hogy egy kicsit cinikus – megoldási javaslatot. Nem Önnek kellene mondanom, mert Ön nem tud semmit tenni a dolog érdekében, csak feltételezem, hogy azért valamilyen módon tudja kommentálni, hogy álomvilágban élek-e vagy azért ez is egy lehetséges megoldás. Ha vissza kell venni az elbocsátott bírákat, és ők erre igényt is tartanak, akkor lehet, hogy a helyükre felvett új bírákat nem kell és nem is szabad elbocsátani, nem is volna méltányos és újabb jogsértés volna természetesen. De miután tudjuk, hogy a bírói rendszer amúgy is nagy elmaradásokkal küszködik – ezzel indokoltak egy sor más törvényi változtatást is, például azt, hogy áthelyezheti az ügyeket a bírói hivatal elnöke más bíróságokra, hogy a túlterhelést csökkentse –, akkor most itt van kétszázegynéhány elbocsátott és nagy tapasztalatú bíró, ennyivel könnyebben lehet az ügyeket gyorsabban lefuttatni, végigfuttatni, megtárgyalni. Nem ez a legegyszerűbb, legpraktikusabb megoldás?

- Ezt én egyáltalán nem tartom cinikus javaslatnak. Annak idején saját hatáskörben készítettem egy érdekes eredményekkel kecsegtető felmérést. Alapul vettem azt, hogy a Strasbourgi Bíróság az elmúlt néhány évben vajon összességében mekkora kártérítési összeget ítélt meg Magyarországgal szemben azért a gyakorlatért, hogy az elhúzódó peres eljárások miatt egy időben már folyamatosan futószalagon állapították meg Magyarország jogi felelősségét a tisztességes eljárásról szóló jog sérelme miatt. Olyan pénzösszeg jött ki, amiből egyértelmű volt, hogy mi sokkal jobban járnánk, ha ebből a pénzből inkább bírókat vagy fiatal jogászokat alkalmaznánk az ügyészségen, a bíróságokon, mert akkor feldolgozható lenne a hátralék. Természetesen ez nem egy cinikus javaslat, és bizonyos mértékig valahol a praktikus megoldás irányába is mutat. Azt gondolom, hogy igazából a döntéshozónak nem nagyon lesz más lehetősége. Mindenképpen méltánytalan és adott esetben lehet, hogy jogsértő helyzet lenne, ha az időközben hivatalba került bírók innák meg a levét ennek a helyzetnek.

- Mert nem is ők tehetnek róla. Ez egyértelmű.

- Nem, természetesen. Az egy másik dolog még, hogy ezek a bírák, akikről most szó van, egyéni vitában fognak állni majd a rendszerrel, tehát itt most egyéni munkaügyi perekről van szó, egyéni panaszokkal. Nyilván lesznek közöttük olyan bírók, akikkel lehet majd megállapodást kötni adott esetben, hogy akkor ők inkább mégsem akarnak visszajönni, amennyiben a munkáltatóval erről meg tudnak állapodni, és akkor nem lesz per a dologból, viszont annak meg nyilván ára lesz, azt ki kell fizetni. Attól félek, hogy a helyzet sajnos mindenképpen pénzeszközök mozgósítását fogja igényelni.

- Pénz, az van, mint tudjuk. Még egy dolgot szeretnék megkérdezni, mégpedig azt, hogy tegyük fel – az ember mégiscsak gondol ilyesmire, mert az elmúlt két év tapasztalatai erre indítják –, hogy a kormány ugyan azt mondja, hogy tudomásul veszi a luxemburgi bíróság ítéletét, de valami olyan új törvényjavaslatot fog benyújtani és elfogadtatni a parlamenttel, ami azért mégsem teljesen azt fogja átvenni, amit a luxemburgi bíróság kvázi javasol vagy nem teljesen fogja megszüntetni azt az állapotot, amit a luxemburgi bíróság uniós joggal szembeni jogellenes tartalomnak minősített. Már több ilyen fajta célzás is elhangzott, hogy egy kompromisszumos megoldásra kell törekednünk, akkor lehet, hogy nem azonnal kell őket nyugdíjba küldenünk, hanem majd csak három év múlva. Ha egy olyan jogi formulát választ a kormány, hogy mégiscsak megszabaduljon ezektől a bíráktól, akik valamiért kényelmetlenek a számára, ami aztán megint nem fog tetszeni az Európai Uniónak, mert megint úgy érzik, hogy ez bizony az uniós joggal ellentétes, akkor mi lesz a következő lépés? Egy többéves huzavona, harc, megint bíróság elé kerülhet az ügy?

- Igen. Egy valamit tisztázzunk gyorsan, nehogy félreértések legyenek. Alapvetően a kormányzatnak az igazi vitája ebben az ügyben nem az Európai Unióval, hanem a bírákkal van. Ebben az ügyben az Európai Unió bizottsága formájában a kormányzat által alkalmazott egyik jogi megoldásról fejtette ki először az álláspontját, most pedig az Európai Bíróság azt, hogy ez nem korrekt jogi megoldás. Természetesen a vita rendezése alapvetően kompromisszumokat fog igényelni, hiszen nyilván lesznek olyan bírák, akik azt fogják majd mondani, hogy ők ebben az egész balhéban a továbbiakban nem biztos hogy részt akarnak venni. Ők adott esetben kompromisszumos megoldással kiszállhatnak a vitából, ha úgy szeretnék. A probléma súlya így bizonyos mértékig csökkenni fog. De ha a kormányzat továbbra is olyan megoldást próbál alkalmazni a kompromisszumra nem hajlandó bírák esetében, ami újabb uniós jogi problémákat fog felvetni, akkor bizony fennáll a lehetősége annak, hogy újabb körökre kerüljön sor. Nincsen igazából jogi határ arra, hogy meddig lehet ezt a kérdést játszani. Amíg egy tagállami kormány az uniós jogi szabályok be nem tartásával próbál operálni, addig az Európai Bizottság folyamatosan a nyomában lesz és kötelezettségszegési eljárással fogja szórakoztatni a kormányzatot, legvégső esetben a luxemburgi Európai Bíróság előtt. Mert az Európai Bizottságnak az Európai Unió struktúrájában ez a feladata. Nem azért csinálja ezt a Bizottság, mert nincsen jobb dolga, nem azért, mert haragszik Magyarországra, hanem azért, mert a dolga annak biztosítása, hogy minden EU tagállam tartsa be a vonatkozó uniós szabályokat.

- Végső esetben szankció van?

- Igen. Legvégső esetben ez a kötelezettségszegési eljárás következő fázisa a bíróság ítélete után, ha a tagállami kormányzat nem akarja teljesíteni, akkor adott esetben akár pénzbírság megállapítására is sor kerülhet, ami újabb költségeket jelentene. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen jellegű ügyek eldurvulása, elhúzódása – ha az állam semmilyen módon nem akar ezekben konstruktív módon megoldást nyújtani – bizony már politikai következményeket is kiválthat. Gondoljunk bele, ha az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban az állam folyamatosan próbál trükközni, nem fogadja el az egyértelmű ítéletet, hanem megpróbálja „okosan” megoldani, meg még valamit kitalálni a rendszerben, valamit trükközni, akkor előbb-utóbb az lesz ennek a politikai következménye, hogy komoly kétségek merülnek fel összeurópai szinten az adott állam igazságszolgáltatási rendszerhez fűződő korrekt viszonyáról. Ennek a negatív hatásai átgyűrűznek a gazdaságba, hiszen a befektetői bizalmat rongálják stb. A jogon messze túlmenően más következményei is lehetnek ennek.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Milyen hazugságot bosszultak meg az autógyárak az amerikai választásokon
Zentai Péter újságíró

Bolgár György: - Gondolom, Clevelandben vagy.

Zentai Péter: - Igen. Egyébként voltam Washingtonban is, a hírmúzeumban, a nagy média…

– Vagy újságmúzeumban.

– Ott. Igen, Ha most odamennénk, akkor az elnökválasztás eredményei már ott lennének kitéve államokra lebontva, sőt kerületekre is. Ez az egyik leglátogatottabb hely és ott a leglátogatottabb tárgy a múzeumban az a világtérkép, amelyen rajta vannak az országok, színek alapján rangsorolva, hogy hol van teljes sajtószabadság, hol van fél szabadság és hol nincs szabadsága a sajtónak. Na most én többször voltam ebben a múzeumban az elmúlt években, és Magyarország a teljes szabadság birodalmában volt Finnországgal, Hollandiával stb. együtt, itt nem kell sorolnom, tudja a hallgató, miről van szó. Na most akár hiszitek, akár nem, tavaly levették erről a színösszeállításból Magyarországot, egyedül, és áttették a nem teljes sajtószabadság birodalmába, színek szerint. Úgyhogy Csehország, Lengyelország, Szlovákia ott van, mi nem vagyunk ott.

– Annyira hiszek neked, Péter, hogy ez azután történt, hogy a Freedom House nevű emberi jogi és például a sajtószabadságot vizsgáló testület minősítette szabadból részlegesen szabaddá Magyarországot. Ennek következtében helyezték át Magyarországot ebbe az alacsonyabb kategóriába. Így legalább az amerikaiak is tudnak róla.

– Nem, ezt nemcsak amerikaiak látogatják, mert ezt a leglátogatottabb washingtoni helynek számít most a listán. Tehát ezt keresik fel a legtöbben a külföldiek is.

– Na de ezzel nem akarod azt mondani, hogy Obama újraválasztott elnök is foglalkozott Magyarországgal? Mert lehet, hogy volt ő.

– Semmi köze nincs hozzá. De azt hiszem, hogy a ti számotokra is Amerika a lényeg, ahol én vagyok. És hirtelen ráeszméltem, hogy úristen, hát mit akarok én itt?

– Jót mondasz, mert arra szeretnék valamiféle választ kapni tőled, hogy mennyire fontos nekünk Amerika. Ebben a mai világban mégiscsak még mindig a legerősebb ország, a legerősebb szövetségesünk és barátunk, de mintha lassan-lassan húzódna vissza és fordulna vissza magába, a saját problémáival foglalkozna vagy legalábbis nem az európai kérdésekkel. Vagyis egy ilyen amerikai elnökválasztásnak milyen hatása lehet a magyar politikai és gazdasági viszonyokra?

– Hát nem sok. Ez biztos. De ez világjelenség. Bármennyire paradox, ugye van egy globalizáció, internet, az emberiség egymással soha nem állt olyan könnyű összeköttetésben, mint most. Ugyanakkor van ezzel párhuzamosan egy befelé fordulás mindenütt. Még Németországban is. Természetesen mindenkit elsősorban az érdekel, hogy mi van a saját háza táján. És ma Amerikában annyi gond van, annyi probléma vár megoldásra, olyasmi, ami korábban nem volt. Mert most itt a jövő és a pénzügyi helyzet kapcsán, különösen a költségvetési hiány és az ország eladósodottsága kapcsán gigantikus feladatok várnak az országra. És ezeknek a feladatnak a megoldása hat Magyarországra is, de a világ többi részére is. Mert ha nem képes az újraválasztott elnök dűlőre jutni az újjáválasztott kongresszussal, amely egy az egyben ugyanolyan, mint ahogy eddig…

– Magyarán a képviselőházban republikánus ellenzéki többség van.

– Így van. És a szenátusban pedig megtartották a pozícióikat a demokraták.

– De azért nincs akkora többségük, amivel gyakorlatilag az elnök a törvényeit keresztülvihetné gond nélkül.

– Hát igen, szükség van kétpárti együttműködésre. És a tegnapi nap, pontosabban az elmúlt tizenhat óra nyilatkozatai biztatást adnak azért, mert mind a két oldalon erősödnek azok a hangok, hogy meg kell állapodni egymással.

– Tehát nem az ellenségeskedés és nem a szembenállás hangja erősödött meg, nem a keserűség szól a republikánusokból?

– Nem. Nem. Vannak olyanok republikánusok, akikből a keserűség szól, de a fő vonalat meghatározta ez az úriember, akit én most nem őszintén úriembernek nevezek, Romney, aki az országot arra kérte, hogy most sorakozzék fel a demokratikusan megválasztott új elnök mögé.

– Elegánsan vesztett.

– Ahogy ő elismerte. Nemcsak elegánsan, nemcsak sportszerűen, hanem tényleg kijött belőle az, aki ő. Ő személy szerint, ez nyilvánvaló, rendkívül magas intelligenciával bíró ember és az az érzésem, hogy ő személy szerint jót akar. Most leegyszerűsítem, jót akar. Az egy másik probléma volt itt, hogy nem lehetett tudni, kiknek a befolyása alá kerül. Mert nem egy profi politikus. És azért győzött Obama, mert Obama profi politikus. És a demokraták sokkal professzionálisabbak voltak. A republikánusok kiöntöttek egy csomó pénzt fölöslegesen olyasmire, amivel tulajdonképpen megtévesztették a polgárokat, és a hazugságuk lelepleződött. Mindenekelőtt ezen a környéken, az autógyárak környékén, ahol kétszeresen csinált nagy hibát a vesztes, egyszer azáltal, hogy azt akarta annak idején mindenáron, hogy hagyják tönkre menni az autógyárakat, most pedig, hogy azt a hazugságot nyomta tovább. Lehet, hogy őt megtévesztették, hogy ha Obama nyer, akkor a Cryslerek olasz irányítói kiviszik a termelést majd Kínába, és milliónyi munkahely el fog tűnni Amerikából. Pont az ellenkezője az igaz. A Crysler olasz vezetői az ellenkezőjéről döntöttek. És ez lelepleződött. Úgyhogy az autógyárak megcsinálták azt, hogy szabadnapot adtak tegnap a dolgozóknak, tudván, hogy ezek a dolgozók elmennek Obamára szavazni. Tehát az autógyárak irányítói gyakorlatilag megbosszulták ezt a hazugságot.

– Ez tehát az egyik következmény, de a másik a fontosabb, amiről beszéltél. Hogy ha a republikánusokban nem az elkeseredettség fokozódik, hanem megpróbálják újraértékelni eddigi politikájukat, és ugye egyes jelek szerint a republikánus párt jobboldali szélsőségesei, az úgynevezett Tea párti mozgalom által favorizált politikusok több helyen is vereséget szenvedtek, ha tehát ez a szélsőséges, bigott jobboldal háttérbe szorul, akkor talán több lesz a megegyezési készség is a republikánusokban. Márpedig ez kell ahhoz, hogy az elnök törvényeit a republikánus képviselők átengedjék.

– Igen. Viszont hallatlan pénzek vannak a republikánusok mögött, és azok, akik most rengeteget veszítettek, például Donald Trump vagy az a kaszinótulajdonos, a világ egyik leggazdagabb embere, akinek az volt a mániája, hogy majd beviszi Amerikát Izrael érdekében egy háborúba Irán ellen, amivel az egész zsidóságot megosztották, szóval borzasztó… De most a Donald Trumpnál maradva. Donald Trump, ez a New York-i befektető, szintén a világ egyik leggazdagabb embere, most nyilatkozta, hogy egyesülniük kell azoknak a gondolkodóknak, amilyen ő, és forradalmat kell csinálni Amerikában, mert nem tűrhető, hogy csak úgy akárki az utcáról bemehessen ebben az országban szavazni. Tehát az egyszerű emberek, a hajléktalanoktól kezdve mindenki, aki az országban hallatni fogja a hangját, mert milyen országgá válik ez az Egyesült Államok, ha csak úgy bárki szavazhat. Tehát elkezdődik egy olyan reakció is egyúttal, ami nagyon veszélyesnek látszik, mert nemcsak a vereséget nem tudják elfogadni, hanem őszintén úgy gondolják szerintem, hogy az amerikai demokrácia csődöt mondott azáltal, hogy az emberek többsége képes volt Obamára szavazni. Tehát ilyen fejleményeket is érdemes most talán központba helyezni, valószínűleg még nem meghatározó jelentőségű fejlemények, de a potenciál bennük van. Ez az ország ugyanolyan szemléletek mentén megosztott, mint Magyarország. Nagyon sok a hasonlóság a magyar és az amerikai megosztottság között. Csakhogy éppenséggel az élvonalbeli jobboldal és az élvonalbeli liberális politikusokban van a jelek szerint tartás, és ez tegnap bebizonyosodott. Egy úriemberi tartás, egy amerikai értékekhez való ragaszkodás, és az amerikai főérték az, hogy sportszerűen kell elfogadni a vereséget, és megpróbálni együttműködni, mert ez az ország nem egy nemzetállam, nem vallási alapon, nem bőrszín alapján, nem etnikai alapon létezik, hanem értékek alapján. És ha ezeket az értékeket valaki veszni hagyja, akkor az egész ország fog elveszni. És mivel a világ elsőszámú országáról van szó, ez komoly veszélyt jelenthet a világra.

– Na de bízzunk benne, hogy ezután az Obama győzelem után egy kicsikét könnyebb lesz a helyzet vagy könnyebb út vezet a megegyezésekhez.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!