Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. november 9.



Bolgár György kérdései 2012. november 9-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy jövőre tovább csökkentik az államilag finanszírozott egyetemi férőhelyek számát, még az orvosi, informatikai, műszaki karokon is. Tényleg szétverik az oktatást? Minden szinten szinte mindent?

Másik témánk, hogy a médiatanács az ügyészségre szeretné bízni a Klubrádió frekvenciaügyét. A bírósági ítéletet ugyanis állítólag nem tudják végrehajtani. Ha másképp nem megy jöjjenek az ügyészek?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egy hitelminősítő intézet szerint államcsődnek fogják minősíteni, ha a magyar kormány az önkormányzati adósságok leírására akarja kényszeríteni a bankokat? Márpedig erre készül, állítólag százmilliárd forint értékben! Megéri?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a rendőrség lefoglalta a kézi kasszáját egy hetvenhat éves juhásznak, aki állítólag a felcsúti polgármester cége által bérelt állami földön tizenöt kilónyi lucernát kaszált le illegálisan? Lopás kísérlete miatt eljárást is indítottak ellene. A juhász fia az idén hiába pályázott alcsúti földek bérletére. Csak nem?

És végül beszéljük meg, hogy Svájcban a Bázel elleni meccs előtt a rendőrség gumilövedékekkel lőtte a magyar Videoton-szurkolókat, akik a bázeliakkal balhéztak volna. Lassan mondom, hogy mindenki megértse, sőt, szótagolva: gu-mi-lö-ve-dék-kel! Magyar szurkolókat brutális svájciak?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Jeszenszky mondatáról és a rasszizmusról
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének tagja, volt elnöke


Bolgár György:
- Önök kiadtak egy közleményt Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és egyetemi tanár védelmében, amelyben azt írják, hogy megdöbbenéssel figyelik az ellene indított karaktergyilkossággal felérő külföldi és hazai hajtóvadászatot, amelyek – mint írják – a félreértés, az ideológiai vakság, a tájékozatlanság és a rosszindulat változó arányú keverékéből vannak összegyúrva. Kezdjük az elején. Mi a félreértés?

Náray-Szabó Gábor: - Én és még több tagtársam azért döbbentünk meg, mert egy tudományos állítást fogalmazott meg a jelenlegi oslói nagykövetünk, ez pedig kizárólag tudományos módszerekkel cáfolható vagy erősíthető meg! Változnak a tudományos állítások. Azt jól tudjuk, hogy ahogy fejlődik a tudomány és előbbre megyünk, újra és újra kell értékelni a megállapításokat. A vita mindig nyílt, és a módszereket lehet megkérdőjelezni, vagy esetleg a levont következtetéseket, de nem a személyt, és azt, hogy most politikailag korrektül beszél, vagy nem.

- A politikai korrektség Magyarországon általában pejoratívan hangzik, holott az egésznek az a lényege, hogy próbáljunk úgy beszélni a nyilvánosság előtt, hogy lehetőleg ne sértsünk senkit. És ebben az értelemben, ha valaki politikai korrektséget kér számon a volt külügyminiszteren, a jelenlegi oslói nagyköveten, az nem baj, hiszen úgy értékelhető az ő egyetemi jegyzetben olvasható mondata, hogy az egy nem igazán elfogadható állítás, főleg ha nincsen tudományosan alátámasztva. Márpedig nincsen. Nincsenek hozzá források, és maga Jeszenszky Géza sem említett ilyet.

- De vannak hozzá források. Ez a téma évtizedek óta kutatások tárgyát képezi, és számos vita alakult már ki akár mellette, akár ellene. Az belterjesség ugye, ha egy csoportban nagy a közeli házasságok aránya, tehát sok rokonságban lévő személy között létesül házasság vagy szexuális kapcsolat, és ennek következtében gyermekek is születnek. Ez bizonyíthatóan káros a genetikai betegségek továbbterjedése miatt, mert így a hibák egyszerűen nem küszöbölődhetnek ki. Ha két hibás rész társul a génekben egymással, akkor ugyanolyan hibás marad az utód is, mint ahogy ezt az a bizonyos gén kódolta. Na most, ilyen belterjes közösségek voltak például az európai uralkodók, egyes szigetek lakói, úgy hallottam nemrégiben, hogy Észak-Afrikában is igen erőteljes ez a fajta belterjesség. Tehát ez nemcsak a cigányokra jellemző.

- Igen, csak itt az volt a probléma, hogy konkrétan a romákat említi Jeszenszky Géza.

- De ez miért baj?

- Ha így volna, akkor nem volna baj, bár akkor is megkérdőjelezhető, hogy miért is van ez említve, hogy kerül be ebbe a bizonyos „Nemzeti és etnikai problémák a kommunizmus utáni Európában” című könyvbe, mert meg kéne mindenképpen indokolni. Márpedig nem volt a jegyzetben megindokolva, hogy kérem szépen, ilyen és ilyen kutatások, ilyen és ilyen számok alapján biztonsággal kimondható, hogy Közép- és Kelet-Európában, azokban az országokban, ahol egyrészt kommunizmus volt, másrészt viszonylag magas a cigányság aránya, az úgynevezett szellemi fogyatékosok aránya ennyi százalék, ami ennyivel magasabb, mint a többségi lakosság körében. És ráadásul ez a szellemi fogyatékosság mindenképpen születésre vezethető vissza, nem pedig azokra a körülményekre, amelyek között ezek a hátrányos helyzetű cigányok élnek. De ez mind nincs benne a jegyzetben, hanem csak egy rosszul hangzó és talán védhetetlennek is mondható mondat van benne.

- De hadd mondjam el, hogy az Ideggyógyászati Szemlében megjelent egy esetismertetés magyar szerzőktől. És nem is őket idézem, hanem az általuk idézett publikációkat, amelyek azt állítják, hogy a két utóbbi betegséget egyedi roma alapító mutáció hozza, és a közlő folyóiratok közül az egyik a Nature Genetics, a világ egyik legjobban idézett folyóirata, tehát itt nyilvánvaló, hogy tudományos vitáról van szó. Azt hiszem, a Nature Genetics olyan cikket nem közöl, ami nyilvánvaló metodikai vagy egyéb hibákat tartalmaz.

- Ha Jeszenszky Géza mondjuk odatette volna lábjegyzetben, hogy mindezt a sommásnak ható állítást, amelynek akár rasszista felhangjai is lehetnek, és sokan így is értelmezték, ő azon az alapon teszi, hogy a Nature Geneticsben megjelent egy ilyen tanulmány, akkor az még mindig vitatható lehetne, de legalább volna valamilyen tudományos alátámasztása. Ő azonban nem tette ezt meg, Ön teszi meg, meg talán mások is, de Jeszenszky még a védekezésében sem hivatkozott erre.

- De akkor őt arról kéne megkérdezni, hogy miért nem hivatkozott a tudományos cikkre, és nem pedig azt állítani róla, hogy rasszista. Tudniillik ez én véleményem szerint ez sem nem jó, sem nem rossz állítás. Ez egy semleges állítás, aminek a következményeiről aztán gondolkozhatunk, hogy mit tegyünk, hogyan, miként. És szükséges is, hogy gondolkodjunk, mert Magyarországon nekünk nagy felelősségünk van a roma közösség helyzetének javításával kapcsolatban, és ezt a felelősséget nem lehet azzal szőnyeg alá söpörni, hogy rámondjuk mindenkire, aki nyíltan vagy esetleg nem precízen nyilatkozik, hogy rasszista.

- Én sem pártolnám azt, hogy Jeszenszkyről kimondjuk, hogy rasszista, de az én személyes megítélésem nem számít sokat természetesen ebben az ügyben. Lehet, hogy Ő nem az, de ez a mondat legalábbis annak hat, mert annyira sommás és a szellemi fogyatékosságot egyértelműen az ő szexuális szokásaikkal magyarázza. És miután Magyarországon mégsincsenek kutatások arról, hogy vajon mennyi köztük a szellemi fogyatékosok aránya, és hogy ez vajon a születéstől való-e, vagy pedig a hátrányos helyzetükből következik, és ezért minősítenek közülük viszonylag sokakat már iskoláskorban szellemi fogyatékosnak, ezért aztán nincs igazi tudományos háttere a dolognak. Egy tudós pedig jó lenne, ha egy ilyen vitatható és potenciálisan vihart kavaró állítását tudományos indoklással támasztaná alá.

- Megmondom őszintén, én azt is vitatom, hogy dehonesztáló egy ilyen állítás. Mert ha mondjuk rólam azt állítják, hogy én kicsi vagyok, és ez ifjúkoromban nem is volt annyira kellemes, mert a lányok akkor kevésbé szerettek, attól még valóban annyi vagyok, 171 centi.

- Az nem kicsi, én is annyi vagyok, nem kicsi.

- Akkor ezek szerint nagy baj nincsen. Most már amúgy sem izgat annyira a téma, de végső soron azért a tényeket nem lenne szabad ilyen indulatokkal átszőtt vita során megkérdőjelezni.

- Az indulatok sosem tesznek jót, ezzel is egyetértek, és valóban nem Jeszenszkyn kellene elverni a port, amikor Magyarországon olyannyira tapinthatóan éles, durva, bántó és elég széleskörű a rasszizmus. Tehát volna ok arra, hogy konzervatívok, liberálisok, baloldaliak együtt fogjanak össze a rasszizmus ellen, de talán egy ilyen szerencsétlennek minősíthető mondat vagy meggondolatlan mondat, amire rá lehet mondani, hogy igen, ez rasszista mondat, ha nincs alátámasztva, segíthet abban, hogy indulatok nélkül tisztázzuk, hogy ne írjunk le ilyeneket meggondolás nélkül, mert ez egy előítélet megjelenése egy tudományos munkában.

- Ezt esetleg lehet vitatni, de nem ásnám elő egy jegyzetből akkor, amikor éppen Wallenberg tiszteletére rendezett ünnepségről van szó Norvégiában, és nem húznám elő ezt a rasszista vádat Jeszenszky Géza ellen egy olyan országban, amiben tavaly egy őrült hetven embert hidegvérrel meggyilkolt, és a bírósági tárgyaláson teljesen szabad teret kapott ahhoz, hogy a zavaros nézeteit terjessze.

- De mondjuk nem rasszista okokból tette az illető.

- Hát nem, de azért nem kevésbé elítélendő.

- De őrültek és tömeggyilkosok sajnos minden országban lehetnek, és rasszisták is vannak minden országban. De nekünk a saját problémáinkkal kell megküzdenünk, és – mondom – egyetértek Önnel abban, hogy nem Jeszenszky kellene hogy legyen ebben az ügyben a fő célpont, mert ez érdemtelen, méltánytalan, igazságtalan vele szemben. De hátha föl lehet használni ezt a vitát arra – gondoljuk meg jobban –, hogy egy népcsoportot, például a sokat támadott, sokat szidott és üldözött és kirekesztett cigányságot próbáljuk megítélni valahogyan.

- Erre voltak is már próbálkozások. Azt hiszem, két vagy három éve volt egy olyan összejövetel, amiben jobb- és baloldaliak egyaránt a romákkal együtt próbáltak valamiféle kiutat keresni. Türelem és tolerancia kell ide mindenképpen, és munkalehetőség a cigányoknak, mert az a fő baj. A Kádár-rendszerben, amiről sok minden rosszat elmondhatunk, de azt nem, hogy a romák integrálódásában nem segített, mindenkinek volt munkája, mert közveszélyes munkakerülő lett volna különben, aztán jött a rendszerváltozás, egy-két év alatt teljesen elvesztették iszonyatos tömegben a munkájukat, és vannak már harmadik generációs cigányok, akik úgy ébrednek föl, hogy nincs hova menniük. Ezt kell először megváltoztatni!

- Ez igaz, ebben száz százalékig egyetértünk. És akkor is lassú és hosszú és fájdalmas munka lesz, amíg sikerül az ő integrációjukat legalább szorosabbá tenni, és megteremteni annak a lehetőségét, hogy tanuljanak is, meg dolgozzanak is. De még egy mondat erejéig visszatérve erre a Jeszenszky-vitára, miért gondolja azt, hogy számos olyan egyetemi ember, aki a cigánysággal is foglalkozik szociológusként, kutatóként, tehát közelről ismeri őket, és tiltakozott emiatt a mondat miatt, ezt ideológiai vakságból teszi. Nem lehet, hogy mégiscsak ők ismerik jobban a problémát, és nem az ezzel közelebbről nem foglalkozó Jeszenszky Géza?

- Az az érzésem, hogy jobb- és baloldalon egyaránt túlérzékenyek vagyunk. Én is hozhatok a saját oldalamról olyan témákat, amiket inkább nem vetek föl, mert nem biztos, hogy a javunkra válik. Ezt kéne valahogy megszüntetni, és főleg nem kéne előásni ilyen jegyzetből, ami évekkel ezelőtt jelent meg egy konkrét alkalomra, egy ilyen, akár dehonesztálónak tekintett megjegyzést. Ebben az esetben nem lett volna ez a túlérzékenység, nem lett volna ez a nagy vihar!

- Akkor abban megegyezhetünk, hogy ha már ilyen túlérzékenység van, és netán túlzott is ez az érzékenység, akkor nem kellene alkalmat adni bizonyos mondatokkal arra, hogy a túlérzékenység megint valamiben kifejeződjön, vagy találjon magának valamilyen alkalmat, hogy megnyilvánuljon, mert a dolog két oldalról működik?

- Én elfogadom ezt az állítást, csakhogy az a kérdés, hogy alkalmat adott-e ez a mondat, amit itt most vitatunk már egy pár perce, arra, hogy valaki emiatt mérges legyen. Szerintem nem, mert tudományos állítás volt, de ha valaki mindenképpen mérges akar lenni, akkor valószínűleg az lesz.

- Én azt mondom, hogy szerintem alkalmat adott. De ne legyünk mérgesek, hanem próbáljuk higgadtan akár a mondatot, akár a vitát végigkövetni, elemezni, vagy akár abban részt venni, mert az indulatok biztos nem segítenek.

- És biztosíthatom arról, hogy a Professzorok Batthyány Köre ebben mindig partner lesz.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért nem lehet megbuktatni Orbánt?
Bruck András, író


Bolgár György:
- A mai Élet és Irodalomban Önnek megjelent egy hosszú és nagyon szomorú cikke „Viktor nem fog elmenni” címmel. Miért nem fog elmenni?

Bruck András: - Miért nem fog elmenni? Ez egy nagy kérdés!

- Nehogy azt mondja, hogy két oldalon keresztül kereste erre a választ és nem találta meg!

- Nem ezt mondom, de azért a cím egy kis magyarázatot igényel. Október 23-án az Erzsébet hídi tüntetésen Tamás Gáspár Miklós, a neves véleményformáló, tett egy nagyon jelentős, azóta az egész magyar sajtót bejárt, kijelentést. Ez úgy hangzott, hogy nagyon szépen kérlek, Viktor, menj el. Az én cikkem címe tulajdonképpen erre rímel. Viktor nem fog elmenni.

- Önszántából természetesen nem, ezt mindannyian tudjuk, de Ön azzal kapcsolatban is szkeptikus, hogy a magyar társadalom el tudja e küldeni, vagy egyáltalán a többség el akarja e küldeni.

- A többség – erről szól a cikk – biztosan szeretné elküldeni, csak attól tartok, hogy már nem lesz rá módja, és ennek a súlyával nem foglalkozik a baloldali közvélemény. Látjuk minden nap, hogy mi történik. Szinte nem telik el úgy nap, hogy a választási rendszer vagy a regisztrációs rendszer valamilyen módon ne változna. Tehát minden arra mutat, hogy a kormány nem akarja átadni a hatalmat.

- Erre fel is figyelnek a demokratikus ellenzéki oldalon, a közvéleményben, sőt a világban is, Európában is. Az Európa Tanácstól a német szociáldemokratákig mindenki azt mondja, hogy az nem lesz jó, ha bevezetitek a regisztrációt, korlátozzátok a szavazati jogot. Az is lehet, hogy elindulnak bizonyos kötelezettségszegési eljárások, vagy olyan eljárások, amelyeknek a vége az lesz, hogy megálljt parancsolnak Viktornak.

- Ezen már rég túl vagyunk. Szerintem a hatalom eljutott arra a pontra, hogy már nem érdekli őket Merkel asszony véleménye vagy az Európai Unió véleménye. Nagyon sok most már a vesztenivalójuk, tehát nyilvánvaló, hogy mi készülődik. Egyértelműen fogalmazva, az én véleményem az, hogy Magyarországon diktatúra készülődik. Ezt a diktatúrát tankok nélkül nem lehet bevezetni egyik napról a másikra. Két és fél éve látjuk ezt a folyamatot, és ez az, amit nem veszünk elég komolyan. Hiszen ha diktatúra készül, és két és fél éve minden törvény, minden intézkedés ebbe az irányba hat, akkor nekünk valamit tennünk kéne.

- Ön szerint nem teszünk ellene? Elmentünk például az Erzsébet hídhoz, megalakult egy mozgalom, egy összefogás és egy szövetség, amelyik az első közvéleménykutatáson már a legjelentősebb ellenzéki erőként jelent meg. Szóval van várakozás is, igény is, mozgolódás is, türelmetlenség is, például a hallgatóink körében is látni ezt. Mit lehetne, vagy mit kellene még tenni?

- Azt nem tudom, hogy mit kellene tenni. Én azt a folyamatot elemzem, hogy hogyan jutottunk el idáig, és az a konklúzióm, hogy ebből a helyzetből a kiút nagyon-nagyon nehéz lesz. Itt van például a regisztráció, amiről mindenki beszél és elmondja, hogy rossz. Elhangzott egy csomó érv a kormány részéről, és a baloldal hatalmas gonddal mindegyiket pontról pontra igyekszik cáfolni. Azt mondják, hogy nem lesz több választó tőle, és a tudatosság nem egy megfontolandó szempont, de az a kormány malmára hajtja a vizet, ha a regisztrációról értelmes vitát folytatunk. Hiszen ez egy olyan intézkedés, amelynek egyetlen célja, hogy a hatalom semmiképpen ne cseréljen gazdát. Tehát erről kell beszélni, nem arról, hogy miért hamisak a kormány érvei! Hiszen, hogy lenne ettől több választó? Úgy lesz tőle több választó, ahogy több pénz a bank trezorjában bankrabláskor. Természetesen sokkal kevesebb választó lesz emiatt. Az én határozott véleményem az, hogy a potenciális szavazók fele nem fog elmenni regisztrálni. Tehát erről kéne beszélnünk. Azért nem fognak elmenni regisztrálni, mert egyszerű dolgokkal kapcsolatban sem mozgósítható a magyar társadalom, akkor miért állnának sorba a jegyzőnél? Ráadásul kiderült, hogy interneten sem lehet majd ezt elintézni.

- Úgy tudom, lehet az interneten is.

- Nem lehet. Most hallottam, hogy az Ügyfélkapu megnyitásához előbb el kell menni a jegyzőhöz.

- Nem a jegyzőhöz, hanem az önkormányzathoz.

- Igen, de akkor is, ezt komolyan gondolja valaki, hogy hárommillió ember el fog menni az önkormányzathoz?

- Nekem is vannak kétségeim efelől.

- Nem fog elmenni kétszázezer ember se. A baráti körömben mindenki testestől-lelkestől szeretné ennek a rendszernek a bukását, és mégis nagyon sokan azt mondták közülük, hogy nem mennek el. Tehát én nem tudom a megoldást, de az biztos, hogy azt az illúziót, hogy még van demokratikus választási lehetőség, ezért nincs igazán nagy baj, nagyon alaposan felül kéne vizsgálni, és nagyon alaposan meg kéne nézni, hogy tényleg van e Magyarországon választási lehetőség.

- Akkor Ön arra gondol esetleges megoldásként vagy eszközként, hogy fel kell hívni arra a figyelmet, hogy nem is szabad erről vitázni és nem szabad észérveket használni.

- Pontosan erről van szó. Ki kell mondani egyértelműen, hogy a kormány feltett szándéka, hogy a jelenlegi miniszterelnök hatalmon maradjon. Bármit mondanak, bármit tesznek, ezt az egyetlenegy dolgot készítik elő.

- Akkor csak a bojkott volna az egyetlen értelmes üzenet az országnak és a világnak. Azt kéne mondaniuk, hogy ha lesz regisztráció, akkor mi ellenzéki pártok bojkottálni fogjuk a választást, mert mélységesen antidemokratikusnak tartjuk.

- Amit eddig olvastam ebben a témában, abból azt szűrtem le, hogy kivétel nélkül mindenki gúnyos kacajjal utasítja el azt a lehetőséget, hogy az egész választási regisztrációt bojkottálni kéne. Én sem merem azt mondani, hogy mindenképp ezt kéne tenni, csak azt állítom, mert ez az egyre erősödő megérzésem, hogy ezt a regisztrációt nem tudja a baloldal sikerrel átugrani. Egyébként a regisztráció bojkottjára ugyanolyan nehéz lenne mindenkit rávenni, mint arra, hogy menjenek el regisztrálni. A baloldal most ártatlan arccal arról beszél, hogy majd lesz egy sikeres kampány a regisztráció mellett, és el fognak menni az emberek regisztrálni. Nem fognak elmenni! Hiszen például rengeteg idős ember van.

- Azonban a jobboldalon is rengeteg idős vagy lusta ember van, nem?

- Igen, de vannak bizonyos listák is. Ha valaki bemegy regisztrálni, akkor leadja a nevét. Ezek a nevek pedig könnyen összehasonlíthatók a Fidesz számtalan listájával, amelyeket a különböző konzultációkon szereztek, meg ezer egyéb módon. Vagyis pontosan követni tudják majd azt, hogy valaki milyen szavazó. Például én bemegyek regisztrálni, és megnézik, hogy az én nevemet meg lehet e találni egy korábbi Fidesz-listán, vagy nem. Ha azt látják, hogy nem vagyok ott, akkor tudják, hogy egy ember balra szavaz. Az ő rendszerük ezt így ki tudja mutatni, és látni fogják, hogy a regisztráltak között hány potenciális baloldalra és hány potenciális jobboldalra szavazó van, és ennek megfelelően fogják változtatni a szabályokat. Vagyis képtelenség, hogy ne maradjanak hatalmon.

- Igen, ezt én is így gondolom, és mondom is rendszeresen, amitől persze nem változik semmi. Öntől is kaptunk közvetve kritikát, mert azt írja, hogy hárítanak a hivatásosok is. A baloldal televíziójában és rádiójában is a kialakult etikett szerint hárítanak a műsorvezetők és a politika szakértői. Hiszen hárítás részükről egy nyilvánvalóan rosszhiszemű politikát jóhiszeműen elemezni és mindig csak pillanatfelvételeket készíteni. Emellett én a hallgatóktól is megkapom tulajdonképpen ugyanezt a kritikát. Mindig mondják, hogy miért állok szóba XY fideszes politikussal, amikor tudom, hogy kitér a kérdés elől, nem ad rá egyenes választ, elkezdi mondani a magáét és soha nem jutunk dűlőre semmiben. Bizonyos értelemben valóban azt lehet mondani, hogy én az etikettet próbálom gyakorolni még a rádiós műsorban is, mert úgy gondolom, hogy akkor is valamilyen módon beszélni kell, nekem kérdeznem kell, neki válaszolnia kell. Legföljebb kiderül, hogy nem az igazat mondja, és azért az is valami.

- Igen. Még azt is hozzátenném, hogy például az ATV-ben rendszeresek az ilyen politológiai elemzések, pedig álvitákat folytatni milliárdokkal kitömött kormányintézmények embereivel, és azt a látszatot kelteni, hogy itt kölcsönösen akceptálható érvek ütköznek, annak semmi értelme. Ez az ATV jobboldali nézőit megerősíti, a baloldaliakat pedig elbizonytalanítja. Az egyik oldalon ott vannak azok az elemzők – ők vannak egyébként többségben az ATV-ben –, akik függetlenek vagy legalábbis láthatón nem szimpatizálnak evvel a kurzussal. Ők a saját véleményüket mondják. A másik oldalon ott van például Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézettől, akiről lerí, hogy azt mondja, amiért megfizetik.

- Az is lehet, hogy valóban úgy gondolja, nem?

- Nem gondolhatja valóban úgy! Emellett ott van még például Lánczi Tamás, a Századvég Alapítvány politikai elemzője. Tudjuk, hogy ő volt Navracsics kabinetfőnöke és államtitkárhelyettes volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, vagyis biztosan nem a saját véleményét mondja! Ott ülnek mellette tisztességes baloldali vagy a függetlenség látszatát kelteni képes politológusok, és lefolytatnak vele egy vitát például a regisztrációról. Legalábbis próbálkoznak, de az említett urak már elhangzott, a kormány által megfogalmazott és kötelezően mantrázott dolgokat mondanak. Nincs semmi értelme ezeket megvitatni, hiszen ez engem is elbizonytalanít.

- Tényleg elbizonytalanítja? Nem hiszem el!

- Jó, engem nem, de nagyon sok embert biztosan elbizonytalanít.

- Lehet, hogy el kellene vágni minden ilyen vitát, csak akkor nem lenne műsor arról, hogy hogy merészelnek hozzányúlni a választási alapszabályokhoz, és bevezetni a regisztrációt, hiszen nem ezt ígérték a választási kampányukban. A programjukban egy szó nem szerepelt arról, hogy gyökeresen megváltoztatják a választási rendszert, és bevezetik a regisztrációt. Vagyis ha ezzel előjönnek, azzal tulajdonképpen megszegik a választási ígéretüket, mert abban ez nem szerepelt. Szóval mondhatnánk, hogy mivel félrevezették a közönségüket és az egész társadalmat, és visszaélnek a hatalmukkal, ezért ne is vitatkozzunk erről, csak akkor miről beszéljünk?

- Nem tudom. Nyilvánvaló, hogy valamiről minden héten beszélni kell, de olyan nagy a tét, és olyan nagyon nagy bajban vagyunk, hogy néha azt érzem, úgy zajlik ezeken a baloldali fórumokon az életünk legfontosabb kérdéséről a vita, mint egy kártyaparti. Julius Caesar azt mondta, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Átültetve ezt a mi helyzetünkre, ha szabadságot akarsz, harcolj úgy, mintha már diktatúra lenne. Azzal a felfogással, amivel a baloldal várakozik, készülődik és reménykedik, nem lehet nyerni, mert a kormány olyan nagyon messzire ment, és annyira felégetett maga mögött mindent, hogy innen már nem tud és nem is akar visszafordulni. A kormány tudja, hogy a bevezetett intézkedések és a meghozott törvények jelentős része nem állná ki a jogállamiság próbáját, ezért nem engedhetik meg, hogy egy kormányváltás után felelősségre vonásra kerüljön a sor. Nehéz erről mást mondani.

- Én azért akartam Önnel beszélni, mert a mostani cikkében is, meg egy korábbiban is, nagyon lesújtó elemzést írt arról, hogy mi folyik itt.

- Ön is tudja, hogy mi folyik, hiszen minden nap erről beszél.

- Igen, és alapvetően abszolút egyetértek Önnel, csak igyekszem nem ennyire pesszimistán és reményt vesztve látni a jövőt. Én bízom abban, hogy annyi mozgástere és lehetősége még maradt a demokratikus ellenzéknek, és egyáltalán a normális embereknek, hogy demokratikus eszközök igénybevételével meg tudják buktatni a választásokon ezt a kiépülő önkényuralmi rendszert.

- Most egy kicsit másra mondanék egy példát. Kénytelen vagyok a Klubrádió néhány nappal ezelőtti egyik műsoráról beszélni, amelyben Sárközy professzor úrral beszélgetett Rangos Katalin. Elképesztő és felfoghatatlan volt, amit hallottam. Egyszerűen hihetetlen volt Sárközy professzor mérhetetlen cinizmusa – vagy talán inkább léhasága –, amivel egy órán keresztül arról beszélt, hogy itt nem történt semmi különleges dolog, van olyan, hogy az inga egy kicsit túllendül, és korábban, az elmúlt tíz évben a törvények túl szigorúak voltak és a kormányoknak kevés mozgásterük volt.

- Azt hiszem, azt mondta, hogy túl nagy szabadságjogot adtak az embereknek, és túlburjánzott a demokrácia.

- Mindenesetre elképesztő, hogy Sárközy professzor a maga végtelen felkészültségével és jogi tudásával egy órán keresztül azt hajtogatta, hogy egy kicsit túllendült az inga, és vannak hibák, de nem olyan súlyos a helyzet. Emellett az volt a probléma, hogy Rangos Katalin egyetlenegy ellenvetést nem tett, pedig az elmúlt egy-két évben meghallgatott százötven olyan embert a saját mikrofonja előtt, akiket ő hívott be, és akik annak pont az ellenkezőjét mondták, mint amit Sárközy professzor hangoztatott. Ha az összes két év alatt elhangzott érv közül egyetlenegy nem jutott az eszébe a műsorvezetőnek, akkor nagyon nagy baj van! Az is nagyon nagy baj, hogy Sárközy professzor nyugodtan kijelenthette, hogy a háromszáz bíró elküldése érthető, és egy új kormánynak, egy új hatalomnak tulajdonképpen ez egy normális cselekedete.

- Ezt nem is hallottam. Ezt mondta?

- Igen, én hallottam.

- Pedig a bírák elküldése egy védhetetlen cselekedet, és nemcsak azért, mert az Európai Bíróság is kifogásolja, hanem azért, mert ez valóban egy totálisan önkényes beavatkozás az igazságszolgáltatásba.

- Igen, a professzor pedig nem tartotta ezt nagy dolognak, csak annyit mondott, hogy egy kicsit messzire mentek.

- Igen. Egyébként a riporterek sem egyformák, nem mindenki ugyanúgy reagál mindenre.

- Azonban, ha valaki belehallgat ebbe a műsorba, akkor az nagyon félrevezető lehet. Hiszen azt hallja, hogy egy professzor egy órán keresztül tulajdonképpen a Fidesz intézkedéseinek a jogosságáról beszél egy baloldali rádióban. Hiszen úgy nyilatkozott a professzor úr, hogy csak néhány dolgot vittek túlzásba, mert például, ha a bíráknál hatvankét évben határozták meg a nyugdíjkorhatárt, akkor miért hoztak külön törvényt valakinek, akinél hetvenkét év lesz. Úgy beszélt, mintha csak ennyiről lenne szó, és ha valaki nem él a politikában reggeltől estig, és nem követi az eseményeket napról napra, akkor azt gondolja, hogy akkor ez így van, és nem érti, hogy akkor mit ugat a baloldal, hiszen nincs is olyan nagy baj. Ezer ilyen példát tudnék egyébként mondani, nem csak erről az egy műsorról van szó. Például ma reggel hallgattam a Klubrádiót, és egy asszonyt hallottam hadoválni valamilyen oktatási dologról, aki öt percen keresztül beszélt megszakítás nélkül. Hoffmann Rózsa volt ez az asszony, de ezt csak onnan tudtam meg – mert egyetlen kérdést sem kapott–, hogy a végén elmondták, hogy Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkárt hallották. Azon gondolkodtam, hogy miért nem sorozták meg harminckét kérdéssel. Hiszen a gyerekeink jövője és az egyetemek, középiskolák, általános iskolák jövője a tét. A Klubrádió riportere pedig valahogy mintha erről nem vett volna tudomást. Ilyenekre gondolok, amikor azt mondom, hogy a baloldali médiákban is folyik a hárítás.

- Magamra is veszem ezt a kritikát.

- Rendben van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Médiatanács az ügyészséghez fordult a Klubrádió ügyében
Magyar György ügyvéd

Bolgár György: - Én ilyet még nem hallottam, de Ön hatalmas jogi, ügyvédi tapasztalattal a háta mögött talán igen. A Médiatanács az ügyészségtől kéri a Klubrádió ügyében kialakult jogszerűtlen helyzet feloldását. Jönnek az ügyészek?

Magyar György: - Az, hogy Bolgár úr nem hallott még ilyet, könnyen elfogadható, de én magam is csak úgy tudom ezt röviden aposztrofálni, hogy azt mondom, milyen Médiatanács az, amelyik tanácstalan. Abszurd, hogy a hatóság ahelyett, hogy a munkáját ellátná, segítséget kér kívülről. Ez olyan körülbelül, mint az az ismert televíziós vetélkedő, amikor a szegény játékos megakad, akkor kérhet telefonos segítséget vagy felezhet is. Itt a felezés mondjuk már kimarad, mert Klubrádió és pályázó is már csak egy van.

- Így van.

- Az utolsó megoldás, amit a játékos megtehet, hogy megszavaztatja a közönséget. Abszurd a dolog!

- Csakhogy a hallgatók is értsék, egy olyan bejegyzés jelent meg a Médiatanács honlapján – ez nyilván a tanács álláspontját tartalmazza –, amely szerint a Fővárosi Ítélőtábla döntéseinek következtében csak jogszabálysértő döntést hozhatna a Nemzeti Média és Hírközlési Tanács Médiatanácsa a budapesti 95,3-as frekvenciára a Klubrádió által benyújtott pályázattal kapcsolatban. Ezért a hatóság azt indítványozza, hogy az ügyészség hivatalból indítson vizsgálatot az ügyben. Még egyszer meg kell kérdeznem, ha a bíróság határozatokat hozott, ha a Tanács tanácstalan, mi köze az egészhez az ügyészségnek?

- Az ügyészséghez fordultak, mert egyetlen fő cél praktikusan a létbizonytalanság és az elbizonytalanítás fenntartása. Ma az ügyészt keresték meg, de egyszerűbb lenne, ha közvetlenül a miniszterelnök urat vagy az államfőt kérdeznék, esetleg az Országgyűlés bármelyik jogalkotó bizottságát. Vagy van egy jó ötletem, most választottak újra amerikai elnököt, kérdezzék meg őt is, utána esetleg a dalai lámát, ha van szabad ideje, a római pápát, bárkit megkérdezhetnek, a dolog abszurd. Jogerős bírói ítéletek nem végrehajtásáról beszélünk! Ehhez képest fordulhatnak bárkihez, nem fogja a dolgot helyretenni. Önmaguk szegénységi bizonyítványát állítják ki akkor, amikor azt mondják, hogy nem tudják az ügyet orvosolni. Milyen orvos, kvázi hatóság az, amely nem tud orvosolni? Adja vissza a diplomáját, csukja be az ajtót, és fejezze be a szolgáltatást! Vizsgán azt szoktuk mondani: egyes.

- Szívemből beszél természetesen, de tudjuk, hogy a dolgot ezzel nem tudjuk elintézni, mert a Médiatanács egy olyan formulát húz elő – amit kérem, hogy magyarázzon meg –, amelyben azt kéri, hogy indítson hivatalból vizsgálatot az ügyészség és terjesszen elő ügyészi felhívást. Az micsoda?

- Semmi. Ilyen nincs. Erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy a szegény sebészorvos operál, megakad, nem tudja, hogyan tovább, és felhívja az egészségügyi minisztert, hogy tessék mondani, most akkor hova nyúljak, mit tegyek. Semmi. Ez egy mellékút, egy vargabetű, időhúzás, taktika, játék, nincs ilyen jogi konstrukció. Tényleg szegénységi bizonyítvány, ha azt mondja a hatóság, hogy én nem tudom a megoldást, mondja már meg az ügyész. Tetszik tudni, mi következik ebből szerintem? Nem akarok még ennél is cinikusabb lenni, de akkor csukjuk be a Médiatanácsot és egyáltalán minden állami hatóságot, és mindig forduljunk az ügyészséghez, mert ott vannak az okos emberek, majd ők megmondják. Ergo, adjon frekvenciát az ügyészség.

- Még mindig jobb, mintha a rendőrséghez fordultak volna, nem?

- Az se rossz, mert az legalább kinyomozta volna, hogy mitől ilyen okosak. Nagyon jól fizetett, nagyon jól felkészült, jobb sorsra érdemes jogászok a hatóságnál belátták, hogy nem tudják mi a megoldás. Ez egy hatalmas öngól, olyan, amit soha nem lehet kiegyenlíteni.

- Feltételezem, hogy az ügyészség sem akarja magára húzni ennek az összes jogi, politikai és egyéb következményeit – még talán morálisról is beszélhetünk –, legalábbis reményeim szerint, és azt fogja mondani egy bizonyos idő után, persze az időtényező ebben az esetben fontos, harminc vagy háromszáz nap után, hogy sajnos nem tudok ezzel mit kezdeni.

- Igen. Utána jön az amerikai elnök, amit mondtam az előbb, így néz ki a dolog.

- Az amerikai elnökben még bízhatnánk, mert az ő véleményét többé-kevésbé tudjuk.

- Ez csak időjáték. Ahogy Ön nagyon helyesen értelmezi, és én is így látom, ez nem szól másról, akár politikai, akár más célból, mint arról, hogy a Klubrádió maradjon tovább azon a vékony kis cérnán, amin lóg, kéthavonta adjon hálát az Úristennek, hogy kap hosszabbítást és még működhet. A háromszázezer hallgató is legyen boldog, hogy még ezen a héten hallgathatja az Ön és a többiek műsorát. Ez visszaélés a joggal! Ha ez így folytatódik – én már tanácsoltam a Klubrádió vezetőségének, bár ott vannak ragyogóan felkészült jogászok, ügyvédek, akik ezt a munkát ellátják –, akkor kártérítési pert kell indítani, mert már most beállt a jogellenesség, meg lehet határozni az igen súlyos, elveszett bevételeket, nem jönnek a pályázók, nem jönnek a szponzorok, nem jönnek a reklámok, a hirdetők. Mindenki félni fog, következésképpen itt van a kár, a kártérítésnek mind a négy jogi tartalmi eleme már megvan, durva, igazi kártérítési pert kell a nyakukba akasztani, mert ez joggal való visszaélés, és igen súlyos joghátrányokat okozott a Klubrádiónak és ezáltal a közönségnek.

- Három év múlva meg is gazdagszunk belőle, nem?

- Utaltam előbb a Legyen ön is milliomos! című játékra, kívánom, hogy legyen egy-kétmillió forintja a Klubrádiónak, hogy még működni tudjon, bár ilyen módszerekkel és így ellehetetlenülve igen nehéz a háború, de azt szokták mondani, hogy nincs könnyű meccs, minden meccset meg kell nyerni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!